Sikaláné Sánta Ildikó: „Egy jól elkészített bibliográfia a helyismereti kutatók legnagyobb segítsége”

In memoriam dr. Gyuris György (1940–2022)

Intézményünk nyugalmazott igazgatójától, a könyvtárosi szakma kiemelkedő személyétől, doyenjétől vettünk végső búcsút az elmúlt hetekben. Bár tudtuk, hogy betegségekkel küzd, hirtelen halála megrendítette közösségünket. Szeretett és tisztelt kolléga, kiváló, a szegedi alkotók munkásságát feltáró bibliográfus, a helyismereti kutatás országos szervezetének egyik alapító tagja távozott közülünk.

Gyuris György több mint 40 éven át volt könyvtárunk munkatársa, végigjárta a ranglétra valamennyi fokát, vagy ahogyan ő fogalmazott „végigpróbálta az állásokat”.

Az érettségi utáni útkeresése során 1961-től rövid időt töltött a Somogyi-könyvtárban könyvraktárosként, majd Nyíregyházára távozott. Innen visszatérve Szegedre, 1963. február 1-től újra az intézmény munkatársa lett és maradt is egészen nyugdíjazásáig, 2002 decemberéig.

A szakmai ismeretek megszerzése után hamar elköteleződött a könyvtárosi pálya, azon belül is a feldolgozó és helyismereti feltáró munka iránt.

Hosszú éveken át vezette a feldolgozó és gyarapító osztályt, nevelte ki a gyűjteményfeltárás és -gondozás kiváló szakembereit.

Kiemelten fontosnak tartotta a szegedi vonatkozású irodalom gyűjtését, rendezését. Évtizedeken keresztül végzett sajtófigyelést, kigyűjtötte a magyar sajtó városunkkal kapcsolatos cikkeit, amit a Délmagyarország heti rendszerességgel közölt Szeged a hazai lapokban címmel.

A bibliográfia mint műfaj nagyon korán felkeltette érdeklődését, az első irodalomjegyzéket 1965-ben állította össze A szegedi bábjáték története és adattár címmel.

Összesen több mint 50 önálló, helyismereti témájú bibliográfiát készített. Feldolgozta többek között Balázs Béla, Dugonics András, Beretzk Péter, Erdei Ferenc, Vántus István, Bálint Sándor munkásságát. Ő készített mutatót Bálint Sándor A szögedi nemzet című munkájához és állította össze a Tiszatáj fél évszázados repertóriumát, az Élet és Irodalom 1957–1965 közötti, válogatott cikkgyűjteményét.

Alkotó részese volt a Szeged története című többkötetes helytörténeti monográfiának.

Sajtótörténettel és Szeged helytörténetével kapcsolatos kutatásai, a szegedi alkotók munkásságát feltáró bibliográfiai tevékenysége meghatározó jelentőségű városunk történetében.

Bényei Miklós könyvtáros, történész, szakmánk elismert képviselője a bibliográfia egyik legnevesebb hazai szakemberének nevezte Gyuris Györgyöt, akinek elévülhetetlen érdemei voltak a személyi bibliográfia létjogosultságának újbóli elismertetésében.

„A jelentékenyebb személyi bibliográfiák közül a szakkritika példaként állította a hasonló vállalkozások elé, mégpedig a racionális és mégis sokatmondó bibliográfiai metodika meghonosítása szempontjából” – írta Futala Tibor könyvtárigazgató a Dugonics András munkásságát feltáró életrajzi bibliográfiáról.[1]

Pontos, megbízható adatokat tartalmazó helytörténeti írásai megkerülhetetlenek a város művelődéstörténetének kutatásában. Egyik kiemelt kutatási területe Szeged sajtótörténete volt. A Tisztatáj szerkesztősége (melynek történetét több részletben feldolgozta, elkészítette repertóriumát) megemlékezésében „lapunk történetének legavatottabb szakértőjé”-nek nevezte Gyuris Györgyöt.

Könyvismertetései, recenziói rendszeresen jelentek meg a helyi sajtóban. Finoman, de határozottan megfogalmazott bírálatait a jobbító szándék, a szakma iránti elkötelezettség vezette.

Kevesen tudják, hogy szenvedélye volt a bábjátszás. A Kövér Béla Bábszínház amatőr bábszínészeként sok-sok gyermeknek szerzett örömteli pillanatokat. Nemcsak bábozott, rendezte is az előadásokat, színháztörténészként kutatta a bábszínház történetét, összeállította az előadások jegyzékét.

Tevékenyen részt vett az országos szakmai szervezetek munkájában, az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének egyik alapító tagja. Tudását, sajtótörténeti és a helytörténeti kutatásainak tapasztalatait előadóként osztotta meg az egyesület tagjaival.

Négy évig, 1998 és 2002 között a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületének elnökeként nyújtott módszertani segítséget a megye könyvtárosainak, koordinálta a települési könyvtárak együttműködést.

Kiemelkedő szakmai munkásságát 2002-ben Szinnyei József-díjjal, 2009-ben pedig Kertész Gyula-emlékéremmel ismerték el.

Életében jelentősebb változást jelentett könyvtárigazgatói kinevezése 1992-ben. Ettől kezdve a számára oly fontos irodalomfeltáró tevékenységgel párhuzamosan a Somogyi-könyvtár igazgatói feladatait is ellátta nyugdíjba vonulásáig.

Igazgatói működésének idejére esik a számítástechnikai eszközök használatának elterjedése a könyvtárakban. A számítógép és az internet nemcsak a dokumentumokhoz való hozzáférést változtatta meg, de átalakította a mindennapi feladatvégzést is. Igazgatóként felismerte ennek jelentőségét, szorgalmazta és támogatta az információszolgáltatás új módszereinek bevezetését. Ennek köszönhetően a Somogyi-könyvtár 1998-ban egyike volt az első könyvtáraknak, amelyek áttértek az integrált könyvtári rendszer alkalmazására.

Halk szavú, csendes, de nagyon határozott vezető volt, aki számára a legfőbb könyvtárosi erények a pontosság, alaposság, segítőkészség volt. Arra tanított bennünket, kezdő könyvtárosokat, hogy az általunk feltárt információ, adat megbízhatóságát ne lehessen kétségbe vonni, a lelőhely pontos legyen, a pont, a vessző a bibliográfia leírásban ott legyen, ahol lenni kell. Ez biztosítja az egységességet, a visszakereshetőséget.

Tévedéseinkre, „elütéseinkre” barátságos dorgálással hívta fel figyelmünket, erősítette bennünk a szakma iránti elkötelezettséget, a felhasználóbarát szemléletet.

Nyugdíjas évei alatt is aktívan kutatott, írt, rendszerezte félbemaradt munkáit. Követte a szakma fejlődését, részt vett a helyismereti rendezvényeken. Könyvtári látogatásai nagy örömöt jelentettek számunkra, mindenkihez volt egy kedves mondata, mosolya. Rendszeres e-mail-kapcsolatban állt a régi kollégákkal, kíváncsian vártuk a „Gy2” aláírással érkező leveleket, amelyekben pontosításokat, adategyeztetéseket kért, vagy éppen jókívánságait fejezte ki.

Péter László irodalomtörténész professzort, helytörténeti írót, könyvtárost tekintette mentorának:

„Amit én tőle örököltem, azért nem lehettem, nem lehetek eléggé hálás. Tömérdek ismeretet, útmutatás, noszogatást, jobbító kritikát kaptam. Őáltala lettem pontosságra törekvő könyvtáros, bibliográfus, élete végéig mentoromnak tudtam” – írta a professzort búcsúztató tanulmányában.[2]

Nekünk, kollégáknak pedig ő volt a mentorunk, a szakmai példaképünk. Tudása, embersége, pontossága, alapossága, segítőkészsége, kedves humora példamutató volt mindannyiunk számára.

Megjelent a folyóirat 2022. szeptemberi számában

Jegyzet

[1] Futala Tibor: Öt év a megyei könyvtárak bibliográfiai tevékenységében. In: Könyvtáros 1974. június, 332–335. o.

[2] Elhunyt Szeged krónikása. In: Tiszatáj 2019. december, 52–63. o.