Hegedűs Réka: A szegedi vándorbölcső története

Beszélgetés Gesztes Olympiával

„A népmesékben mindig a harmadik királyfi vagy királylány menti meg az öreg királyt, az országot. A mai demográfiai helyzetben nagy szükség volna arra, hogy megszülethessenek a kívánt, tervezett gyerekek.” – ez a gondolat hívta életre a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, amely létrejötte óta az ország számos pontján hozza össze a családokat, segíti a gyermekvállalás előtt állókat, szervez klubfoglalkozásokat, s indítja útjára azt a bizonyos vándorbölcsőt, amely sok kisbaba első álmának helyszíne. Szegeden, beszélgetésünk napján éppen új családhoz költözött a vándorbölcső. A Somogyi-könyvtárban Gesztes Olympiával, a Mozgalom egyik projektvezetőjét a Mozgalom céljairól, eredményeiről, a szegedi vándorbölcső történetéről kérdeztem.

– Mielőtt a helyi vonatkozásokról beszélnénk, mesélnél kicsit arról, honnan ered a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom és milyen gondolatiság húzódik meg mögötte?

– ­A Mozgalmat Prof. Dr. Kopp Mária és férje, Skrabski Árpád indították el. Ők sok egyéb mellett boldogságkutatással is foglalkoztak, Kopp Mária a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alapító igazgatójaként, az MTA Mentális Egészségtudományok kutatócsoportjának vezetőjeként a magyar népesség életminőségét, a testi és lelki egészség összefüggéseit vizsgálta évtizedeken át. Az egyik kutatási eredményük a sok közül, hogy azok az emberek – a férfiaknál ez számszerűen ki is mutatható – akik boldog párkapcsolatban és családban ének, tovább élnek. Ha az emberek pozitívan látják a jövőt és mernek gyermeket vállalni, az önmagában pozitívan hat az egész társadalomra. Ehhez azonban fontos, hogy kialakuljon az egymás iránti bizalom. Magyarországon nem az a gond, hogy a fiatalok nem szeretnének gyerekeket, hanem sok esetben a kívánt gyermekek nem, vagy csak később születnek meg. Föl kellett térképezni, hogy mi lehet ennek az oka, 10 okot azonosítottak, ezek egy része szabályozást, állami támogatással segíthető. Létrehozták a Népesedési Kerekasztalt, ahol számtalan javaslatot kidolgoztak, melyeknek egy része ma már működik. Az okok egy másik, nem kevésbé fontos része szemléletformálással szüntethető meg, ezeket közösségi szinten kellett elkezdeni. Így jött létre a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom, amelynek egyik első kezdeményezése a vándorbölcső volt. Ez nem egy új dolog, már évtizedek, évszázadok óta szokás, hogy családon belül megörökölnek egymástól hasznos tárgyakat a különböző generációk: bútorokat, ruhákat, játékokat… Az újdonság az volt ebben, hogy ezúttal idegenek között alakult ki kapcsolat. Aztán itt a babazászló ötlete is. Ha elvesztünk egy szerettünket, kitűzzük a fekete zászlót; de miért ne tennénk meg ezt akkor is, ha örömteli esemény történik, ha egy új élet érkezik a családba? Akkor érezzük, hogy igazán jól működnek a dolgok, ha a jó ötleteket a különböző közösségek a saját képükre formálják, továbbviszik. Így például több önkormányzat már megterveztette a saját baba-zászlóját.

– Milyen további kezdeményezések fűződnek a Mozgalomhoz?

– Különböző hasznos kiadványokat készítettünk, így például az apa füzeteket, amelyet a várandós gondozás alatt kapnak a kispapák. Számtalan esetben a párkapcsolatot is próbára teszi egy kisbaba érkezése, megváltozik a család szerkezete, a férfinek is meg kell találnia a helyét ebben a megváltozott helyzetben, fontos, hogy ne csak a családfenntartó szerepe jusson neki. Főleg, hogy mostanra ez a kérdés már sokkal összetettebbé vált, hiszen sok nő kismamaként is dolgozik. Az apa füzetnek azóta elkészült a második része is, ami nagyobb gyerekek gondozásához ad útmutatókat, de létezik nagyszülői és testvér füzet is. Ezeket a füzeteket a védőnőkön keresztül juttatjuk el a családokhoz. Ezt a kapcsolatot is erősíti a Steller Mária díj, amivel minden évben több védőnőt is kitüntetünk. Mindezek mellett más területekre is kihat a tevékenységünk, így például a munka és a magánélet kérdéskörére. Sokan azért nem mernek gyereket vállalni, mert félnek, hogy elveszítik a munkahelyüket, vagy nehéz lesz a visszailleszkedés a munkaerő-piacra. Az ezzel kapcsolatos diszkriminációt sokan megélték már, még akkor is, ha a különböző törvények pont ettől kívánnák megvédeni a nőket. Ennek apropóján hoztuk létre a Balansz programot, amelynek egyik leglátványosabb eseménye az évenkénti Családbarát Vállalat díjátadó gála, amire idén már tizedik alkalommal került sor. Három kategóriában – kis-, közepes-, és nagyvállalatok – osztjuk ki ezeket a díjakat, amelyekhez többféle vállalati kezdeményezés kapcsolódik. Mind-mind aköré épül, hogy a munka és a magánélet világa ne zárják ki egymást. Szervezünk például minden év júniusában úgynevezett „Mutiholdogozol” napokat, amikor a gyerekek bemehetnek a szüleik munkahelyére, megnézhetik, mivel foglalkoznak. Rendszeresen tartunk szakmai napok is, kutatásokat végzünk. Mára a vállalatigazgatók, a munkaadók nagy része belátta, hogy egyre fontosabb képviselni a családbarát szemléletet. Az újabb generációk ugyanis már fokozottabban érzékenyek arra, hogy a munka mellett a magánéletükre is idejük legyen. A Mozgalomnak egész hálózata van, amely átszövi az országot, a helyi csoportok mind-mind más programokban jeleskednek. Szegeden a Családbarát egyetem kialakításának folyamata zajlik éppen. A fiatal értelmiségi réteget különösen érinti az a dilemma, hogy vállaljon-e gyermeket és ha igen, mikor tegye azt. Mert van egyfajta belső kényszer és elvárás a minél magasabb végzettség elérésére, közben pedig a családalapítás ideje kitolódik. Érdemes felhívni a figyelmet és segíteni azt, hogy a kettő kombinálható, hiszen sok anyuka gyermekvállalás mellett végzi a tanulmányait. Ezt viszont támogatni kell.

– Hogyan valósul meg ez a kezdeményezés a Szegedi Tudományegyetemen belül?

– 2022 szeptemberétől működik hivatalosan is az IKIKK Társadalmi Felelősségvállalás Kompetencia Központ Interdiszciplináris Családtudományi Kutató és Fejlesztő Központ. A tevékenységek érintik az egyetem munkavállalóit és a nálunk tanuló hallgatókat is, de egyúttal a Családbarát Egyetemet a partnereink felé is láthatóvá kívánjuk tenni. Már számos kutatás van folyamatban ifjúsági és családi témakörökben. Egy erős lába a tevékenységnek a mediáció, az egyeztetések lehetőségének biztosítása szakemberek bevonásával. Szerveztünk különböző programokat, kurzusokat a hallgatóknak. Valamint szeretnénk egy újabb vándorbölcső programot indítani, ezúttal az egyetem falain belül. Vannak infrastrukturális kérdések, amelyek megoldása nagyobb falat lesz. Például bölcsőde, óvoda fejlesztése, vagy éppen a kollégiumokban párok, gyermekesek elhelyezési lehetősége. Még csak a folyamat kezdetén vagyunk, de a tervek és az egyetemi vezetés elköteleződése a családbarát szemlélet mellett nagyon bíztató.

– Hogyan lettél a Mozgalom részese?

– Ifjúságfejlesztéssel foglalkoztam, a Nagyító Alapítványnál dolgoztam, ahol középiskolásoknak szerveztünk iskolán kívüli tevékenységeket: önismeret, kommunikáció, párkapcsolat, függőségek stb. témakörökben. Már akkor is volt kapcsolatom az egyetemmel, hiszen a hallgatókat készítettük fel ezeknek a középiskolás csoportoknak a vezetésére. Később, negyedik gyermekünk születése után fordultam a családi témák felé, anyaként nem esett nehezemre a Mozgalom szellemiségével azonosulni. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Három Királyfi nem azt mondja, hogy szüljél minél több gyereket, mert ez kell ahhoz, hogy fennmaradjon a magyarság. Sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek, és a családokat támogassuk abban, hogy annyi gyereket vállaljanak, amennyit szeretnének, minden külső befolyásolás nélkül.

– Létezik egy kedves és különleges kezdeményezésük, amit sokan rekordkísérletként is emlegetnek. Kérlek, mesélj a Gyereket a magasba! programotokról!

– Az előzőekben említett szemléletformáláshoz mindenféle projekt hozzákapcsolódik. A Gyereket a magasba! egy kedves, közösségteremtő kezdeményezés. Korábban is szerveztünk már különböző családi napokat, így jött az ötlet, hogy az ország több pontján egyidőben emeljünk fel gyerekeket. Aztán már szerte a Kárpát-medencében, később szerte a világban elterjedt, hiszen szoktak Bécsből, Londonból is csatlakozni hozzá. Ugyan rekordkísérletként hivatalosan nem lett bejelentve, de mi azért számontartjuk, hol és hány gyereket emelnek a magasba. Itt, Szegeden mindig egy egész családi napot szervezünk köré, fontosnak tartjuk, hogy ne csak a gyerekek szórakozzanak jól, hanem a szülők is részt vehessenek tanácsadásokon, civil szervezetek, szakemberek segítségét kérhessék. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon szeretik a családok ezeket a programokat, de átjön annak az üzenete is, hogy büszkék vagyunk a gyerekeinkre, hogy az emeléssel megmutatjuk országnak világnak a legnagyobb kincsünk, hogy az a célunk, hogy felemelhessük gyerekeinek minden értelemben!

– Éppen azután beszélgetünk, hogy a szegedi vándorbölcső új, ideiglenes otthonába került. A Nyilas-család – Nikolett és Szabolcs – fogják kisfiukat, Miklóst ringatni a bölcsőben januártól. Ugyan említetted már, hogy a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom egyik első kezdeményezése a vándorbölcső-projekt elindítása volt, de mi a szegedi vándorbölcső története és hogyan kapcsolódik ehhez a történethez a Somogyi-könyvtár?

– Valóban, számos vándorbölcső létezik országszerte. A legelsőt az Ágymester manufaktúra ajánlotta fel, azóta többet is kaptunk tőlük, melyek szerte az országban vándorolnak, illetve sokan készítettek is már ilyeneket saját településükön. Szegeden úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha valami helyi történet kapcsolódna a bölcső köré. El is kezdetem annak idején beszélni ez ügyben egy fafaragóval, de az a terv nem valósult meg. Aztán a húgom pont akkor adta át a bölcsőjét, az lett végül a szegedi vándorbölcső. Azóta már van két olyan bölcső, amit felajánlottak, csak még fel kell újítani. Engem jó érzésekkel tölt el, hogy ez a bölcső, bár – vagy éppen azért – mert nem új, számos történet kapcsolódik hozzá. Létezik egy Facebook-csoportunk (Három Királyfi Három Királylány Mozgalom szegedi csoportja), ahol rendszeresen meghirdetjük, hogy mikor lehet a bölcsőre jelentkezni, az átadó ünnepséget pedig mindig a Somogyi-könyvtárba szervezzük meg. A Nyilas-család ma azért kapta meg, mert már többször is segítettek nekünk különböző rendezvények kapcsán, s amikor megtudtuk, hogy babát várnak, úgy éreztük, ezzel szeretnénk megköszönni nekik az eddigi segítséget. De más esetben a pályázók közül választunk. Beszéltünk már róla, mennyire fontos, hogy bizalmat építsünk egymás között. A vándorbölcső többek között ennek a bizalomépítésnek is a szimbóluma. Hiszen nem kötünk szerződést, nincs letét, sőt még határidő sem, hogy mikor kell visszahozni. Addig használja a baba a bölcsőt, amíg jól érzi benne magát. Egy kisbaba megszületése nem csak a családnak fontos, hanem egy nagyobb közösségnek is. Nem véletlen a régi mondás, hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falura van szükség. S egy város nem falu, mert sokkal inkább individualisták vagyunk, de pl. egy könyvtári közösségekben, ezekkel a kezdeményezésekkel mégis visszatérünk ehhez a régi, de jól bevált gondolathoz. A Mozgalomban számtalan baba-mama klubbal van együttműködésünk és hamar kiderült, hogy ezeknek a kluboknak sok esetben a könyvtár ad helyszínt. A könyvtárakban van erre tér és szakmai felkészültség is, illetve igény arra, hogy becsábítsák a szülőket. A Somogyi-könyvtár vidéki fiókkönyvtárai számára szerveztünk egy baba-mama klub szervezési képzést, illetve a Házasság Hete kapcsán többször tartottunk előadásokat. De szerveztünk már közös rajzversenyt is a pandémia alatt. Ezek után természetesen adta is magát, hogy a szegedi vándorbölcsőt is itt adjuk át. S nagyon jó, hogy itt kezdődik el egy történet a bölcsővel, ami aztán folytatódik is a könyvtárban a mesékkel, közös programokkal, klubokkal, a helyi közösségekkel, mert nem lehet elég korán elkezdeni az ilyen élmények gyűjtését.

– Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok a Mozgalomnak és a helyi csoportnak is.

Megjelent a folyóirat 2023. januári számában