Képiró Ágnes: Kilencven éve született Kass János, a rajzolt és írott vonal mestere

90 évvel ezelőtt, 1927. december 26-án, Szegeden látta meg a napvilágot Kass János (1927-2010). A kétszeres Munkácsy-díjas (1954 és 1967), valamint többek között Kossuth- (1999) és posztumusz Magyar Örökség díjas (2011), elsősorban könyvillusztrátorként ismert művész jellemét, személyiségének formálódását már kora ifjúságától családi tragédiák és közösségi élmények alakították. Nagyapja 1897-ben megalapította a – az utóbb Hungária, ma Hungi néven közismert – Kass Szállót, mely a századforduló pezsgő életének fontos helyszíne volt Szegeden. A kezdeti jólétnek az 1929-33-as gazdasági világválság vetett véget, amikor a család elvesztette a szállodát és Budapestre költözött. A fővárosban ugyan szerényebb kerete között, de ugyanaz a polgári középosztálybeli életforma jellemezte a Kass-famíliát, mint itthon, azonban a II. világháború kitörése teljesen tönkretette a családot. Az ifjú Kass János a háború éveiben, lehetőségeihez mérten aktív közösségi szerepet vállalt: 1944-ben barátja, Klaniczay Tibor későbbi irodalomtörténész által kapcsolatba került az Eötvös Kollégiummal, majd eleget téve a szervezet felkérésének − akkor már grafikusként − papírokat, pecséteket készített a menekülők számára, valamint egykori barátjával, Göncz Árpáddal 1944-45 telén aktívan részt vett rákoshegyi nyilasház leszerelésében. A háború után elvégezte az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolát is, de az igazi elismerés és a szakmai sikerek a hatvanas évek második felétől következtek: a művészeti felsőoktatásban oktatott, s élete végéig közel négyszáz könyvet illusztrált; nyolc éven keresztül szerkesztette az Új Írást, bélyegtervei hazánk legjelentősebb bélyegtervezői sorába emelték, a szintén magyar származású John Halas-szal megalkotta Európa első komputer-animációs filmjét (Dilemma), írt verseket, esszéket, laudációkat – haláláig aktív és töretlen erejű alkotóművész maradt. A II. világháborút követően alkotói tevékenységének minden színterén a régi polgári értékek visszaállításáért szállt harcba és hasonló értékrendet képviselő „harcostársakkal” vette körül magát Vasfüggönyön innen és túl.

Kevésbé ismertek Kass János írásművei, ámbár különös jelentőséget tulajdonítanak nekik a művész néhai barátai, kortársai, akik íróként, költőként, szerkesztőként ápoltak kapcsolatot a grafikusművésszel. Kiállítás-megnyitói – nem egy közülük éppen a szegedi Kass Galériában hangzott el, majd később a Tiszatájban vagy az Alföldben is megjelent – valójában miniesszék a kiállítóművészek tevékenységéről, a grafika szerepéről, a könyvművészetről és könyvművészekről. Számos alkalommal köszöntötte szövegeiben írói pályán tevékenykedő barátait is, többek között Juhász Ferencet és Határ Győzőt. Több írásában is vallott a könyvillusztrációról, szólt a szülővárosáról, Szegedről.  A Gál József által szerkesztett kétkötetes bibliográfia – Kass János különféle területeken alkotott műveinek tételes jegyzéke – összesen 180 írást jegyez, melyeknek tíz-tizenöt százalékát érdemes személyes forrásként elemezni.[1] Első írása 1968-ban jelent meg. Jellemző volt Kass alkalmazott művészi attitűdjére, hogy írásait is többnyire megbízásra készítette: túl az esztétikai igényeken, már az írásművek születése előtt predesztinált helye volt a nyilvánosság több színterén: kiállítási megnyitón, majd annak katalógusában, valamelyik neves irodalmi folyóiratban, születésnapi köszöntő kötetben; vagy egy barát levelesládájában.

Kass írásainak terjedelme általában nem haladja meg a négy-öt oldalt: esszéisztikus igénnyel készült, könnyed olvasmányok. Talán nem tudatos szerkesztés, az elme akaratlan velejárója valamennyi írásműben az a lendületes vonalvezetés, amely Kasst képzőművészként olyannyira jellemezte: az első gondolattól az utolsóig, a felülethez szorosan tapadva vezeti gondolatainak virtuóz vonalát, s világosan követhető gondolatmenete feszesen a „laphoz tapadva” halad az utolsó pontig. Jellemzően írásait is, mint szabadkézzel készült grafikáit, eredetileg tussal írta hófehér lapra – kalligrafikus igénnyel. Vázolt gondolatainak nem csupán külleméből, hanem szerkezetéből-tartalmából is kitapintható az az elementáris önkifejeződés, melyet egyéb alkotásai is tükröznek. Gondolatai általában egy fontos jelenség köré tapadnak, amely a lejegyzés időszakában különösen foglalkoztatta az alkotót, s olykor szokatlan képzettársítások szövik át monológjait.

Szövegeinek szerkesztésmódja monologikus jegyeket mutat, párbeszédes felidézéseket nem alkalmaz. Mivel írásainak egy része beszédek alapján készült, az élőszavas, ugyanakkor szabatos mondat- és szövegszerkesztés figyelhető meg az esszékben. Bár kérdést csak ritkán tesz fel, írásaiban egyértelműsíti olvasóiban, hogy papírra vetített belső monológjai válaszra, továbbgondolásra, esetleges fiktív párbeszédekre várnak. Címadásai gyakran félrevezetőek, a helyi témát gyakran országosra, globálisra növeli, az indító gondolatok fő sodrásából esetenként kibont egy mellékágat, majd ezt emeli a főtéma helyére. Gyakran apellál szimbólumokkal, motívumismétlésekkel.

Kass írásairól bővebben a Szeged folyóirat januári számában olvashatnak, ahol a Kass-szövegek általános jellemzőinek ismertetését követően kilenc, különböző korszakokban és más-más szerzői szándék által született Kass-szöveg bemutatásával törekszem egy összegzést tárni az olvasó elé, szemléltetve a 90 éve Szegeden született grafikusművész alkotói tevékenységének egy talán kevésbé közismert szegmensét. Az írások vizsgálata során képet kaphatunk egy alkotó értelmiségi tapasztalatairól, s arról, hogyan válhatott Kass saját korának – melynek konkrétan a 20. század második felének pragmatikus világát tekinti – tanújává, kritikusává. Sorai segítenek annak megértésében, hogyan hatottak a történelem változásai az alkotó értelmiségre, s egyáltalán mit jelenthettek számukra a megélt változások. Kass János írásaiban ugyanazzal a rejtjelezett módon, mint képzőművészeti alkotásaiban az alkotó értelmiséget szólítja fel a szellemi és erkölcsi javak őrzésére és terjesztésére, valamint a polgárság egzisztenciális szabadságáért emel szót. A 20. század második felének új, fogyasztói társadalmának elidegenítő jelenségeivel szemben a mértékletességet és a humánus értékek megtartását hangsúlyozza.

Jegyzet

[1] Gál József: Bibliográfiai tételek Kass János életművéhez. Mozaik Kiadó, Szeged, 2002. és Gál József: Újabb bibliográfiai tételek Kass János életművéhez. Mozaik Kiadó, Szeged, 2008.