Hegedűs Réka: Százötven éves a magyar zsidóság emancipációs törvénye
Tudományos konferenciával emlékeztek az 1867-es emancipációs törvény elfogadásának 150. évfordulójára a Szegedi Zsidó Hitközség Dísztermében.
A képviselőház egyhangúlag megszavazta 1867. november 25-én az Andrássy Gyula miniszterelnök által beterjesztett és I. Ferenc József által szentesített törvényt, amely a zsidók politikai és polgári tekintetben való egyenjogúsításáról szólt. Ennek az emancipációs törvény elfogadásának a 150. évfordulója alkalmából szervezett egész napos, tudományos konferenciát a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Kulturális Egyesület november 27-én, a Szegedi Zsidó Hitközség Dísztermében.
Az Emancipáció: Integráció vagy asszimiláció elnevezésű konferencia délelőtti programjában a megnyitó után a zsidók egyenjogúsításának jogi és politikai aspektusai kerültek bemutatásra, így például Balogh Elemér, az SZTE-ÁJTK dékánja a nemzetiségi viszonyok jogi rendezéséről beszélt az 1848-49-es Magyarországon, amikor a liberális reformellenzék felismerte azt az alapfeltételt, hogy a törvény előtti egyenlőség eszméjéhez meg kell teremteni a közjogi státuszjogokat is. A zsidóság joghelyzetének tisztázása sürgető volt, ugyanis mivel a judaizmus kívül állt a törvényesen bevett vallások körén, a többi nemzetiséghez viszonyítva elmaradásban volt. Az 1848-ban hozott népképviseleti választójogról szóló törvény, valamint a szabadságharc végén született emancipációs törvény erre a problémára teremtett megoldást.
Zakar Péter, egyetemi docens előadásában Bernstein Bélának, az 1848/49-es szabadságharc ötvenedik évfordulójára megjelentetett, a zsidóság szabadságharcban való részvételét, valamint az emancipációs törekvésekkel kapcsolatos vitákat bemutató könyvének hatásaira reflektált.
Homoki-Nagy Mária, egyetemi tanár és tanszékvezető az 1867 és 1895 között zajló politikai és jogi küzdelmet mutatta be előadásában, s végigkövette azokat a megoldandó kérdéseket, amelyekkel a magyar társadalom a függetlenségéért folytatott harcban és a polgári állam kialakítására tett intézkedések során szembe találta magát. Ezek közé tartozott a zsidók egyenjogúsítása is, amely a 19. század második felében az egyházpolitikai küzdelmek középpontjába került.
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemről érkező Harkai Ágnes az 1895.évi recepciós törvény megszületésének fontosabb állomásait mutatta be az Egyenlőség című neológ zsidó társadalmi-politikai hetilap cikkeinek felhasználásával, amely a véleményformáló zsidó értelmiség reflektálást jelentette a törvény megszületésére, valamint az országgyűlési tárgyalás hosszadalmas folyamatára.
A konferencia délutáni programjait Marjanucz László, a Bölcsészettudományi Kar tanszékvezetője nyitotta meg, Vegyes házasságok Szegeden a recepció után című előadásával, amelyben bemutatta azokat a folyamatokat, amelyek 1848 után az átkeresztelkedésekkel és a névmagyarosításokkal kezdődtek és az asszimilációs készség magasabb szintjéhez, a vegyes házasságra lépéssel folytatódtak. Míg 1883-ban 35, addig 1910-ben 124 vegyes házasságot regisztráltak hazánkban, amellyel a zsidó hitközséghez való tartozás is kifejeződött. Az előadó hangsúlyozta, hogy Szegeden párját ritkítóan magas volt a vegyes házasságra lépő jegyespárok aránya.
Harsányi László, társadalomkutató az 1867-es törvény elfogadása után kialakuló zsidó egylet- és egyesületalapítási hullámot mutatta be. 1878-ban a statisztikai felmérések szerint – az ezt megelőző időszakhoz képest húszszoros emelkedéssel – immár országszerte közel hatszáz egyesület működött. Ezek tevékenysége széles körűnek bizonyult, de a legtöbb esetben szociális igények kielégítése céljából létesültek; így például jótékonysági nőegyletek, ifjúsági egyletek vagy éppen sportegyesületek.
Glässer Norbert, egyetemi adjunktus előadásában Ferenc József és IV. Károly személyének szimbolikus izraelita értelmezéseit vizsgálta. Szentírási hasonlatokkal élve Ferenc József a rabszolgaságból a zsidóságot kivezető Mózes, IV. Károly pedig az ígéret földjére elvezető és az egyenjogúságot kiteljesítő Józsua képében jelenik meg.
Molnár Judit, egyetemi docens az első világháborút és a forradalmakat követő változásokra hívta fel a figyelmet, amelyek az addigi befogadó politika helyett a kirekesztést jelentik a zsidóság számára. 1919 decemberében Teleki Pál szegedi beszédében már szelektív antiszemitizmus érezhető. S bár a hazai zsidó vezetők több ízben is hangsúlyozzák magyarságukat és a nemzeti eszmékhez való hűségüket; sorsuk mégis vészesen közelített a társadalmi életből kirekesztő, jogaikat szűkítő zsidótörvények felé.
A konferenciát Trócsányi László, igazságügyi miniszter, az SZTE-ÁJTK tanszékvezető egyetemi tanárának előadása zárta, amelyben az 1867-es év és a zsidó egyenjogúsítás kettős jelentőségére hívta fel a figyelmet, hiszen egyrészt mérföldkövet jelentett a magyar alkotmányfejlődésben, másrészt fontos elindítója volt annak a szellemi felpezsdülésnek, amely jellemezte a kiegyezést követő éveket. Az előadó a magyar jogtudomány jelentős zsidó képviselőinek munkásságán keresztül mutatta be azt a jogfejlődést, amely ebben az időszakban végbe ment.
Az előadások után megnyitották Az emancipáció 50 éve Szegeden 1867-1917 című tematikus kiállítást, valamint Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke elmondta, hogy a jövő év elején tervezik kiadni a konferencia anyagából szerkesztett kötetet is.
