Bátyi Zoltán: A világ egyik legszebb zsinagógája

Külsejében megújult Szeged ékköve

Tavaly augusztusban kezdődött a kivitelezés, ma már ezrek és ezrek nézik meghatódott örömmel a megújult szegedi Új Zsinagógát. Egy év alatt az államtól kapott 970 millió forintból az épület külső rekonstrukciója valósult meg. A zsinagóga 114 éves története során még soha nem esett át ilyen mértékű szépítésen. De a munkálatok még nem fejeződtek be – folyamatosan telepítik a növényeket a zsinagóga kertjébe. Emellett a szegediek abban is nagyon bíznak, hogy a belső tér megújításához szükséges mintegy 1,2 milliárd forintot is biztosítja majd az állam a világ tíz legszebb zsinagógája között említett építmény teljes megújulása érdekében.

– Az elvégzett munkálatok pontos leltárát összefoglalni nehéz feladat, de egy, a teljesség igénye nélkül készült felsorolás is megmutatja, milyen kiterjedt és összetett munkafolyamatokról volt szó – avatott be a közel egy milliárd forintos rekonstrukció részleteibe Nemesi Pál, a munkálatokat fővállalkozóként összehangoló Ferroép Zrt. vezérigazgatója.

– Meg kellett oldanunk a kő és műkő elemek szilárdítását, szerkezeti megerősítését és jelentős részben újragyártását, a homlokzati ólomüveg ablakok rekonstrukcióját, a rácsok felújítását és cseréjét. A munkások elvégezték a homlokzati vakolatok, vakolt párkányok javítását, jelentős részben újravakolását, a párkány és díszítő falazások hiányosságainak újrafalazását, javítását. A homlokzati bádog párkányok és díszműbádogos elemek, valamint egy torony, két fiatorony, négy homlokzati kis torony komplett újragyártására is szükség volt. Kiépítettük a külső közmű és szivárgó rendszert. Megvalósult a homlokzati fa és fém szerkezetű nyílászárók, a kovácsoltvas homlokzati elemek, falikarok és világítás rekonstrukciója, a teljes homlokzati felület tisztítása és impregnálása, a kerítés komplett újjáépítése a fémszerkezetek megújításával.

Nemesi Pál megemlítette még a tetőszerkezet javítását, az új cserépfedés készítését, a főkupola komplett rekonstrukcióját, ami természetes kőpala fedéssel és csúcsdísz bádog teljes újragyártásával történt meg, valamint a három vizesblokk kialakításáról sem feledkezett meg.

– Az eredetileg vállalt munkákon túl teljes egészében plusz feladat volt a főkupola teljes rekonstrukciója, a tetőszerkezet felújítása és a tető csere, valamint 4 homlokzati torony rekonstrukciója – mondta el a vezérigazgató. Kiemelte: komoly kihívást jelentett a munkaszervezés szempontjából, hogy a homlokzati munkák megkezdését követően született döntés a tetőszerkezet és a kupola felújításáról.

– Az ország egyik legszebb építményének rekonstrukciója során egyébként szinte minden munkafázis különleges és érdekes építészeti feladat volt, melyhez hozzátartozott a Magyarországon nem túl gyakran látható több, mint 30 méteres munkamagasságban elkészítendő kupola állványzat és a homlokzati vakolat színének és struktúrájának autentikus hatású kikísérletezése. Gondot talán csak az okozott, hogy az átlagosnál hosszabb és hidegebb tél köszöntött Szegedre, hiszen a homlokzati rekonstrukciós munkákat a téli időszakban is folytatni kellett a határidők pontos tartása érdekében.

Nemesi Páltól megtudtuk: a nagyobb kiterjedésű feladatokkal több, mint 10 alvállalkozó partnerünk foglalkozott, természetesen beszállítóként vagy kisebb munkaegységekkel ennél több szakkivitelezővel álltak kapcsolatban. A helyszínen dolgozók száma átlagosan 40 és 60 fő közé tehető, azonban összességében 100-nál is több szakember közreműködött a munkálatokban.

Bár az építkezés során többször is hallani lehetett határidő csúszásról, átütemezésről, a vezérigazgató erre is pontos magyarázattal szolgált. 

– A megrendelt, korábbiakban is említett többlet feladatok, mint például a tetőcsere és a teljes kupola felújítása, valamint a négy torony rekonstrukciója természetesen többletidőt vett igénybe. Ezen feladatokkal együtt a szerződés módosítások során megállapított határidőkkel összhangban, azaz határidőre teljesítettünk úgy, hogy a meghatározott pénzügyi kereten belül maradt a munkálatok költsége.

***

Dr. Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke a felújítással kapcsolatban azt emelte ki: a munkálatok megkezdésekor maga sem hitte, hogy olyan szoros összhang alakult ki megrendelő, építést irányító és a munkálatokat végző emberek között, mit amilyen az egész rekonstrukciót jellemezte.

–  Már az is nagy öröm volt számunkra, hogy ez a nagy léptékű építkezés megkezdődhetett. Ugyanis korábban hatszor is pályázott a Szegedi Zsinagógáért Alapítvány a zsinagóga megmentését szolgáló rekonstrukció anyagi fedezetének előteremtésére, de sajnos minden próbálkozásunkra csak nemleges választ kaptunk. Ezt az alapítványt egyébként 1990-ben Váradi F. Péter, egy olyan szegedi származású tudós, vállalkozó hozta létre, aki napelemek gyártásával külföldön vívott ki magának hírnevet. Egyébként ő volt az első, aki komoly pénzösszeget bocsátott rendelkezésre az épület megújítása érdekében. Az alapítványi pénzből sikerült is néhány felújítást megoldanunk. Így például az orgona rekonstrukcióját, ami 2001-ben zajlott, és a 2317 sípos, 42 regiszteres, 2 manuálos hangszer nemcsak liturgikus célokat szolgál. Gyakran orgonakoncertek színhelye is a templom. Néhány adománya pedig az épületkarbantartási és helyreállítási célokat is szolgált.

– De minden erőfeszítésünk ellenére a holokauszt emlékévre, vagyis 2015-re már olyan rossz állapotba került az épület, hogy közzé kellett tennünk: ha nem történik érdemi változás, be kell zárnunk az épületet, hiszen már életveszélyessé vált. Szerencsére ezt a segélykiáltást már a legmagasabb szinteken is meghallották, és a felújításra a Miniszterelnökség biztosította a szükséges pénzösszeget. Az állami pénzt kedvezményezettként a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége kapta meg, de a megvalósításban a Szegedi Zsidó Hitközségnek adtak lényegi közreműködési jogokat.

– Már a munkálatok megkezdése előtt folyamatosan egyeztettünk a kivitelezővel – mondta el Lednitzky András –, majd az építkezés során minden héten összeültünk, hogy megbeszéljük, milyen munkálatok készültek el, és mik az éppen aktuális feladatok. Egymás kéréseinek tiszteltben tartása jellemezte ezeket a tanácskozásokat. Külön is szeretném kiemelni Nemesi Pál vezérigazgató úr, Keresztes Dániel főépítésvezető rendkívül korrekt, segítőkész, minden apró részletre kiterjedő hozzáállását és odafigyelését. De ugyanazt mondhatom el az alvállalkozókról, a sokszor embert próbáló időben dolgozó munkásokról. Rajtuk mindvégig azt láttam: a zsinagóga felújítását nem csupán egy kötelezően elvégzendő feladatnak tekintik, hanem pontosan átérzik, hogy Szeged egyik legértékesebb épületének megújításán dolgoznak. A műemlékvédelmi hatóság is sokat segített tanácsaival.

– A munka folytatása, vagyis a belső rekonstrukció további 1,2 milliárd forintba kerülne. Erről döntés még nem született, de nagyon bízom abban, hogy látva a külső csodálatos átváltozását, a műalkotás nemzeti vonzerejét, erre is megkapjuk az állami támogatást – osztotta meg velünk bizakodását dr. Lednitzky András.

***

Miközben folyamatosan fotóztam a zsinagógán zajló építkezéseket, láthattam, nem én vagyok az egyedüli olyan szegedi polgár, aki örömmel sétálja körbe az építkezést. Az ilyen találkozások során azonban azt is kihallottam a beszélgetésekből, hogy nagyon keveset tudunk mi, Szegeden élők arról, hogyan is épülhetett meg a XX. század elején az Új Zsinagóga, miért nevezik újnak. Mint ahogy arról is, hogy a zsidóság mióta tevékeny részesé Szeged gazdasági, kulturális, hagyományápoló életének. Ezért tartom fontosnak, hogy ezekre a kérdésekre – ha nem is a teljesség igényével –, de kitérjek írásomban.

A zsidóság 1786-ban kapott engedélyt a Helytartótanácstól a letelepedésre a szabad királyi városokban. Az első zsidó 1781-ben érkezett Szegedre. Pollack Mihálynak – Michael Chájim – ekkor még nem volt engedélye, de 1784-ben kereskedőtársaival együtt előbb a tanácshoz, majd a helytartótanácshoz folyamodott állandó lakhatásért, melyet az év augusztus-szeptember havában meg is kaptak. Előbb zsidó bírákat választottak, majd hitközségüket Szegeden 1791-ben alapították meg. Ezt követően egyre több zsidó telepedett meg a városban, így 1831-re 367 férfit, 1840-re pedig már 800-at tartottak nyilván. Akkor még a családtagokat így nem számolták, ezért valószínűleg 4-5-ször ennyien lehettek Szegeden. 1855-ben 2093 zsidó élt a városban, számuk az 1870-es számláláskor 3628 főre emelkedett. Ez Szeged akkori összlakosságának – a 70.179 főnek – nagyjából 4 százalékát tette ki. 1910-ben 6907, 1920-ban 6954, 1927-ben volt Szegednek a legtöbb zsidó lakosa: mintegy 8 ezer zsidó élt a városban.

A II. világháború előzményei és végkifejlete szörnyű tragédiákkal terhes változást hozott a szegedi zsidóság életében is. A Szegedi Zsidó Tanács által kimutatott zsidónak minősített 3827 főből 3095 személyt szállítottak gyűjtőtáborba, gettóba. A szegedi gettóba egyébként 8617 főt koncentráltak, majd 1944 júliusában elindultak a vonatok. Az első Auschwitzba, a második és harmadik az ausztriai Strasshofon keresztül különböző munkatáborokba. A háború után a deportáltak alig egyharmada tért vissza. Szeged városa a második világháborúban 5452 főt vesztett, közülük a zsidóságot 612 fő munkaszolgálatos hősi halott és 2091 holokausztáldozat képviselte, ami a szegedi lakosság számára tragikus veszteség volt. Ma a közösség Szegeden közel 450-500 zsidó származású polgárt tart nyilván, közülük 60 százalékát tagként.

Az egyre nagyobb zsinagógák építése a szegedi zsidóság létszámának gyarapodásához igazodott. Első zsinagógájukat 1800 és 1803 között építették a jelenleg átadott épület helyén. 1840 és 1843 között emeltek helyette újat. Ez a kis régi zsinagóga ma is áll a Hajnóczy utcában az Új zsinagóga közelében. Kicsiny méretű ugyan, de a neoklasszicista építészet egyik legszebb alkotása, Lipovszky Henrik és Lipovszky József munkáját dicséri. Az önkormányzat tulajdonában lévő, számára a helyi zsidóság által eladott műemlék épület kulturális célokat szolgál.

A XIX. század vége felé a zsidó hitközség kinőtte régi zsinagógáját, ezért új nagy templomot terveztek. Építésére 1900-ban kapták meg az engedélyt. Az építkezést már az év augusztus 7-én elkezdték. A munkálatok 606 ezer koronába kerültek, ebből 217 ezer koronát a szegedi zsidó hitközség fedezett, 40 ezer koronát adott a város, mellette komoly egyéni adományok is érkeztek. Az épületet 1903. május 19-én avatták fel, pontosan 60 évvel a kis zsinagóga avatása után. Az Új zsinagóga lenyűgöző méretei: 48 méter hosszú, 35 méter széles, 48,6 méter magas, belmagassága pedig 32 méter. Belső tartószerkezete kizárólag vasból készült. A zsinagóga stílusának megtervezésében nagy szerepe volt a zsinagóga belső feliratozását, ablakdíszítését, kertjét is megálmodó Lőw Immánuel (1854-1944) nemzetközi hírű, szegedi főrabbinak, aki botanikus, folklorista és jeles beszédíró is volt.

Az épületet Baumhorn Lipót tervezte, míg a kivitelezést Szilágyi János, Schaar Ede és Stark Vilmos irányította. Az eredeti tervdokumentációk, a Löw és Baumhorn közötti levelezés fellelhető a hitközség irattárában. Szinte valamennyi építészeti irányzat szerepet kapott a templom építésében, a templom stílusa tehát teljességgel eklektikus, újratervezését a felújításhoz a König&Wagner Építészek Kft. végezte, a szervezőmunka a McMillan&Baneth Kft. érdeme. Az Új zsinagógában 1340 ülőhely van, amely közül majd mindegyiken ült egy vendég szeptember 3-án vasárnap, amikor ünnepélyes keretek között átadták a külsejében megújult zsinagógát, amely a jövőben ismét a város egyik idegenforgalmi, turisztikai, vallási, oktatási és kulturális központi szerepét láthatja el.

Megjelent a folyóirat 2017. októberi számában

Fotó: Bátyi Zoltán