Hegedűs Réka: Tóth Sándor szépművészetről és kortársakról mesél új könyvében

Tóth Sándor szobrászművészt köszöntötték a Városháza Dísztermében újonnan megjelent kötete kapcsán.

Tóth Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrász-, és éremművész Szépművészetről, kortársakról című újonnan megjelent kötetét mutatták be, s egyben köszöntötték a szerzőt, márciusban ünnepelt 85. születésnapja alkalmából. Az április 20-án, a Szegedi Városháza Dísztermében tartott bemutató a Közéleti Kávéház programjaként valósult meg, házigazdája így Szalay István, a kuratórium elnöke volt. A művész beszélgetőtársának Csákány Béla matematikust kérték fel, a kötetből szemléletes részleteket pedig Császár Angéla színművész olvasott fel.

Tóth Sándor iparos családba született, édesapja vasesztergályos és lakatos volt, felmenői közül pedig többen űzték az iparos mesterséget. Miskolcon járt elemi iskolába, ahol az alaptantárgyak mellett komoly figyelmet fordítottak a művészetekre, a tehetséges diákok munkáit kiállították a tanteremben. Talán részben ennek is köszönhető, hogy Tóth Sándor mellett olyan művészek kerültek ki az osztályból, mint Somos Miklós, valamint Szerdahelyi Sándor festőművészek. Gyermekkorában vonzotta a színészi pálya, még a Légy jó mindhalálig Doroghy Sanyikáját is eljátszhatta egy ízben. A darabban Komlós Juci alakította a nővérét, a rendezői székben pedig maga Gobbi Hilda foglalt helyet. Középiskolás korában elkísérte egyik barátját a Színművészeti Főiskola felvételi vizsgájára, s egy hirtelen ötlettől vezérelve maga is bemutatkozott a felvételi bizottságnak. Színésznek fel is vették volna, de ő rendezői álmokat dédelgetett, ám ehhez szüksége volt az érettségire. Visszatért a középiskolába, érdeklődése pedig egyre inkább a képzőművészet felé fordult. Szerdahelyi Sándor invitálására vett részt a miskolci képzőművészeti szakkörön, ahol Hincz Gyula figyelt fel a tehetségére. A Képzőművészeti Főiskolán Hincz osztályába kerülhetett, eleinte a freskófestészet érdekelte, majd mégis szobrászatot kezdett tanulni, mesterei pedig Gyenes Tamás, valamint Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak. 1959-ben diplomázott.

Hosszas várakozás után a hódmezővásárhelyi művésztelepen kapott helyet, ekkor kapta Szegedről a felkérést Kajári Gyula grafikusművésztől egy művészeti gimnázium megszervezésére. 1961-ben indult az iskola, ahol 14 éven keresztül tanított. Ezt követően Nyíregyházára került, de Szegedre még ezután is több munka visszaszólította, így például 1975-ben a Tátra téri templom kapuját alkotta meg, amelyben egyedi érmeművészetét is megcsodálhatjuk. De készített portrét Szentgyörgyi Albertről is szegedi látogatása kapcsán, valamint püspöki széket a Dómba, ezen kívül harcolt azért is, hogy Tápai Antal szobrai méltó helyre kerüljenek a városban.

Tóth Sándor Szépművészetről, kortársakról című kötetében ‒ amelyet ismerőseinek, tanítványinak és pályatársainak illusztrációi díszítenek ‒ érdekes anekdotákkal tarkítva nemcsak saját, hanem kortársai életpályáját is felidézi.