Hegedűs Réka: Gondolkodj kreatívan a filozófiáról!

A Grand Caféban mutatta be ”Krinò” Workshop of Thinking néven futó projektjét április 20-án az olasz származású Federico Sollazzo.

A figyelemfelkeltő bevezető előadás célja az idén októberben, Szegeden induló projekt kulcsterületeinek, szemléletének megismertetése az érdeklődőkkel, amely az akadémiai filozófiaoktatástól eltérő, az emberi kreativitás gondozásán alapuló kulturális műhely képében valósul majd meg.

Alkotó filozófiai gondolkodás. Talán így hangozna a Krinò projekt lényege, ha három szóval kellene összefoglalni a kezdeményezést, amely Federico Sollazzo, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója irányításával valósul meg. A szegedi filozófia tanszéken 2017 szeptemberében indult útjára a ”Krinò” Workshop of Thinking elnevezésű szeminárium, amelynek különlegessége, hogy elrugaszkodik az egyetem intézményesült oktatási rendszerétől abban az értelemben, hogy célja nem a lexikális tudás számonkérése, hanem az alkotó gondolkodás kialakulásának segítése. A szemináriumon való részvétel nemcsak egyetemi hallgatók számára volt lehetséges, hanem bárki előtt nyitott volt, aki szívesen elmélkedik saját és a körülötte lévő világ létezéséről. Sollazzo már a szeminárium indításakor egy olyan műhelyben gondolkozott, amely az egyetemi falakon kívül létezik, 2018 őszén pedig megvalósul eredeti elképzelése, így projektje egy önálló intézménnyé, egy független kulturális központtá alakul.

A projekt elnevezése ógörög szóból ered, amely egyaránt jelent ítéletet, értékelést (de nem elítélést) és egyben szétválasztást is. A filozófia azon minőségében, ahogy az egyetemen, vagyis az intézményesült tudás egyik legfontosabb helyszínén találkozik vele az ember, sokkal inkább adatátvitelről szól, mint a saját létünkről való kreatív elmélkedésről. A filozófiai tanszékeken a hallgatói lét lekorlátozódik a fogalmak elsajátítására, a szövegértelmezésekre és a filozófiatörténet aspektusaira, így pedig egybemossa a gondolkodást a mások gondolatainak tanulmányozásával. A Krinò alapfeltevése szerint különbséget kellene tenni filológus és történész valamint filozófus között, aki gondolkodóként értelmezhető. Felmerül a kérdés, hogy válhat-e valakiből filozófus anélkül, hogy egyetemes formában tanulta volna a filozófiát? Wittgenstein például anélkül vált filozófussá, hogy előtte a filozófia tudósa lett volna. Ahogy Sollazzo bevezető előadásában rávilágított, 100-200 évvel ezelőtt az egyetemek még a mai felsőoktatási intézményektől merőben eltérően működtek. Hegel, előadásain még nyithatta gondolatmenetét „véleményem szerint” kezdőmondattal. Mára a szubjektivitás elképzelhetetlen, az egyetemi lét résztvevői felé (az oktatók és a hallgatók felé egyaránt) kódolva vannak az elvárások, amelyeknek meg kell felelni, ha valaki azt szeretné, hogy a szakma komolyan vegye. A tudományos munka is csak akkor tekinthető tudományosnak, ha megfelel a formai és tartalmi követelményrendszernek. Az önálló gondolkodók azonban sohasem felelnek meg előre gyártott sémáknak; nemcsak azért, mert a különböző emberi kifejezésmódok között mozognak, hanem azért is, mert figyelmen kívül hagyják az adott kategória elvárásait. Azaz nem a már létező formákat alkalmazzák gondolataikra, hanem létrehozzák saját kifejezésmódjukat, amely gondolkodásmódjuk részét képezi. Ha Pier Paolo Pasolinire vagy éppen Albert Camusra gondolunk, akkor észrevesszük, hogy ők egyszerre voltak írók, költők, filmrendezők, s egyben gondolkodók. Ezzel szemben manapság a specializálódás dívik.

A Krinò gondolatmenetében a filozófia nem mint tudomány, hanem mint művészet értelmeződik. Az akadémiai filozófiaoktatásban a gondolkodás egy előre meghatározott, zárt rendszerben működik, ilyen formán pedig behatárolja azt. A workshop lényege egy szenvedélyes tevékenység, egy olyan gondolkodási folyamat, amely lényegét nem a hatékonyságban méri, hanem a tevékenység spontán örömében. A műhely ugyan felkínál alapvető témaköröket, amelyek mentén a gondolatok megszülethetnek, nem kívánja azonban behatárolni az alkotó gondolkodás fonalát. A Krinò tehát az eddig ismert és bevett gyakorlattól eltérő, merőben új megközelítést kínál, amely biztosítja a szellemi szabadságot.

2018 októberében tehát megnyílik a ”Krinò” workshop, amely hetente jelentkezik majd ingyenes előadásokkal, angol és olasz nyelven felváltva, de magyar fordítás vagy tartalmi összefoglalás is biztosított lesz. A projekt iránt érdeklődők számára bővebb információkat a nyáron induló website fog nyújtani.

Az előadás során közreműködött és fordított Kun Bence, aki Warwick-ban, Angliában szerzett diplomát kontinentális filozófiából, jelenleg Jénában folytat PHD-tanulmányokat. Szakterülete Theodor Adorno munkássága.

Az előadóról röviden:

Federico Sollazzo az Università Roma Tre egyetemen filozófia és humán tudományok területén szerzett PhD fokozatot 2007-ben, melyet 2011-ben honosított a Szegedi Egyetemen.  2010 óta a SZTE Bölcsészettudományi Karán tanít filozófiát angol nyelven. Elsősorban jelenkori kontinentális filozófiával foglalkozik. A ”Krinò” Workshop of Thinking projekt mellett a CriticaMente filozófiai blog alapítója és kurátora (https://costruttiva-mente.blogspot.hu/). Nyelvtanítással foglalkozó feleségével együtt – akivel közösen olasz nyelvi tankönyvet is szerkesztettek 2013-ban – Szegeden él.

Legfrissebb publikációi közül említhetjük az alábbiakat:

The contribution of Critical Theory in understanding society a “Polis” Politikatudományi nemzetközi folyóirat 2016-ban megjelent száma Federico Sollazzo gondozásában,

Bevezető esszé Martin Heidegger Kérdés a technika nyomán című esszéjének Gianni Vattimo által fordított 2017-es kiadásához,

2018-ban megjelent Transizioni. Filosofia e cambiamento kollektív kötet Federico Sollazzo gondozásában.