Hegedűs Réka: „Éppen csak a szoknyaszegély legyen sáros”

Böszörményi Gyulát látta vendégül az SZTE Bölcsészfesztiválja.

Az SZTE-BTK Bölcsészfesztiváljának második napján, április 26-án, Böszörményi Gyula, József Attila-díjas íróval találkozhattak az érdeklődők, akivel népszerű regényeiről Erdélyi Eszter, a kar oktatója, valamint középiskolai tanár beszélgetett. A Bestseller szerző testközelben: Békebeli bűn- és szívügyekről címmel futó program a Könyvmolyképző Kiadó támogatásával valósult meg az Egyetemi Tavasz programsorozat részeként.

„Édesanyám nagyon örült, amikor először kezdtek el bestseller szerzőként emlegetni. Miután az első tíz könyvem megjelent és azon nyomban meg is bukott, rájöttem, hogy érdemes figyelemmel kísérni a népszerűségnek örvendő stílusokat és témákat, ám ha olyan trend felé kezdek el sodródni, amelyben nem találom meg a saját hangomat, akkor igyekszem elrugaszkodni tőle. Ezért is történt, hogy nem írtam például vámpíros könyveket, hiába szeretett volna a kiadó ebbe az irányba terelni” – árulta el a szerző, mit gondol erről a kellemes, ám olykor feszítő kifejezésről, hogy bestseller író. Böszörményi Gyula országos ismertségre a Gergő és az álomfogók című ifjúsági regénnyel tett szert, 2002-ben. Ezt követően évente jelentek meg Gergő izgalmas történetei, s az ugyanabban a világban kalandozó regények úgy, mint Zsófi vagy éppen Monyákos Tuba történetei. Megjelenésekor Gergő sorozatát azonnal a Harry Potter regényfolyamhoz kezdték hasonlítani, amely kevert, de elsősorban angolszász mitológiára épül. Böszörményinek pedig – ahogy igaz ez minden művére – igazi kihívást és kísérletet jelentett, hogy képes-e megalkotni egy olyan ifjúsági regényt, amely azt a magyar mitológiát hívja életre, amelyet leginkább a regösök és táltosok feljegyzéseiből ismerhetnénk meg, ám mivel ezek nagy részét elpusztították, így igen kevés a róla szóló tudásunk. Az író hisz abban, hogy a regénybeli világok képesek összekapcsolódni, Gergő történeteiben így például a Harry Potter főszereplői is feltűnnek, amelyet a szemfüles olvasók könnyen észre is vehetnek.

Böszörményi Gyula maga is nagy krimi rajongó hírében áll, számára a műfaj legizgalmasabb karaktere nem más, mint Monk, a flúgos nyomozó. Ambrózy báró történetei azonban Edgar Allen Poe A Morgue utcai kettős gyilkosságának, valamint Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-regényeinek hagyományát követi. Hangay Mili személyében Ambrózy Richárd egy igazi nyomozótársra lelt, a páros nyomozás pedig nem újszerű a krimi irodalomban, elég csak Poirot-ra és Hastingsre vagy éppen Sherlockra és Watsonra gondolnunk. Az író szerint jót tesz, ha van egy rezonőr ezekben a történetekben, aki olykor ostobaságokat beszél, olykor kizökkenti a mindent tudó főhőst a szerepéből, olykor ő válik a humor forrásává, s sokszor magának az olvasónak a helyzetébe is bele tud illeszkedni. Bár a sorozat darabjai nem mellőzik a noir-os elemeket, mégis inkább „világos noir”- ként értelmezhetőek. „Úgy vezettem végig Milit a történeten, hogy éppen csak a szoknyája szegélye legyen sáros” – mondta a szerző, aki hangsúlyozta, hogy nem állt szándékába romantikus regényt írni, az olvasókat mégis nagyon érdekli, hogy a báró melyik Hangay lány oldalán találja majd meg a számításait.

Az Ambrózy báró esetei sorozat megvalósítása kezdetben nyelvileg vonzotta igazán az írót, a regények ugyanis az 1900-as évek elején használt, mára archaikussá vált nyelvezetet elevenítik fel, olyan formában, hogy napjaink olvasói számára is élvezetesek legyenek. A művek bravúrosan ötvözik a pesti szlenget a korabeli arisztokrata nyelvezettel, amelyet még tovább színesít többek között a jiddish, valamint a tabáni szerb nyelvjárásokkal. A regényekben a fantázia szüleményei a valóságban is megtörtént esetekkel keverednek, amelyet Böszörményi a muffinban lévő csoki darabkához hasonlított: „Mindig azok a legjobbak, ezek a valóságdarabok igazi zamatot adnak a történethez”. Akárcsak Márika karaktere, akit az olvasók – s maga az író is – hamar a szívébe zárt, s ahogy fogalmazott, hiába szánta kezdetben mellékszereplőnek, ő nem hagyta magát.

Böszörményi Gyula valódi kutatómunkát végzett a regényei megírása előtt és közben, s kutatásának eredményét a lapszéleken olvasható gazdag lábjegyzetek jelzik, amely még közelebb viszi az olvasót a valóságos eseményekhez. Ez az írói módszer leginkább a második kötet, a Rudnay-gyilkosságok esetében figyelhető meg, amelyben a szerző tíz, valóban megtörtént bűnügy szálait fűzi össze, egy kidolgozott, izgalmas sztorit alkotva. Ambrózy báró esetei négy fő kötetben bontakoznak ki, amelyeket két külön – a történethez kapcsolódó, de a fő eseményeket tovább nem mozdító – kötet egészít ki, amelynek első darabja, a Beretva és tőr valójában egy az Ünnepi Könyvhétre szánt ajándékfüzet lett volna. Böszörményi saját bevallása szerint rengeteget köszönhet olvasóinak, akik olykor saját nyomozásba kezdenek egy-egy regénybeli szálat illetően, s olyan dolgokra is rábukkannak, amelyek még az író számára is újdonsággal szolgálnak.