Barna Gábor: Adatok Bálint Sándor és Buday György kapcsolatához

Bálint Sándor születésének centenáriumára Lengyel András, a Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténésze nagy tanulmányban írta meg Bálint Sándor és a Szegedi Fiatalok mozgalma kapcsolatának történetét. Ez elsősorban a fiatal néprajztudós és tanár, s a mozgalom vezető egyéniségének, Buday Györgynek kapcsolatát mutatta be a nála őrzött személyes dokumentumok, elsősorban levelek alapján. Ezek a levelek máig rendelkezésre állnak Bálint Sándornak a Móra Ferenc Múzeumban őrzött hagyatékában, ám kiegészültek egy-két újabban fölbukkant forrással. Buday György hagyatékának jelentős része az Országos Széchényi Könyvtárba került és még máig földolgozatlan. A hatalmas anyagból csupán a levelezést sikerült eddig rendbe és kutathatóvá tenni.

Alapvető feltételezésem az volt –  ahogy Lengyel Andrásnak is  –, hogy az Erdélyből Szegedre került Buday Györgynek fontos volt kapcsolatokat találni a helyi társadalmi életbe való beilleszkedéshez, s ebben közvetítőkre, segítségre is szüksége lehetett. Hiszen Erdély fővárosából, Kolozsvárról egészen más tájra, más társadalmi közegbe, más felekezeti többségű városba került – ezt nevezi Lengyel András „szociokulturális” viszonynak  – és az új helyzethez kellett megtalálnia az utat. Nagy helyismeretre és azon alapuló segítségre volt szüksége Buday Györgynek ahhoz is, hogy az angliai tapasztalatok alapján kialakított agrársettlement mozgalmat a Szeged környéki tanyavilágban elindítsa. Olyan valakire volt szüksége, írja Lengyel András, „[…] aki a helyi viszonyok jó ismerője s tudja, vagy legalábbis érzi, hogy itt milyen irányba kellene menni. Ez az idősebb, de az egyetemi fiatalsághoz még életkorban is közel álló, mindössze pár évvel idősebb tanárember, aki Budaynak a szegedi viszonyok közötti kalauza lett, s így döntően hozzájárult az orientációs fordulat sikeréhez: a fiatal Bálint Sándor (1904–1980) volt.”[1] Azt pedig már Bálint Sándor mondja interjújában: „Láttuk a parasztságnak, főleg a szegényparasztságnak az elesettségét, és az angol settlement mozgalomnak a példájára, amikor egyetemi hallgatók és mondjuk értelmiségiek önkéntes szolgálatból segítést vállalnak munkás- és parasztcsaládok mellett, hogy ügyeiket, bajaikat elintézzék, teljesen ingyen, ez nem intézményszerű, hanem társadalmi mozgalom volt – ezt próbálta meghonosítani. És hát részben az én révemen is, miután neköm volt a parasztsággal a legtöbb kapcsolatom, megindult ez a munka. Néhány füzet is jelent meg, több kiszállás a szegedi, vásárhelyi tanyavilágba, azután később fölzárkózott mellettem és Buday mellett néhány fiatalabb évjárat is”.[2] Név szerint Tolnai Gábort, Radnóti Miklóst, Baróti Dezsőt, Tomori Violát, Erdei Ferencet, Reitzer Bélát, Bibó Istvánt, Berczeli Anzelm Károlyt, Széll Istvánt és Hont Ferencet említette meg; Ortutay Gyulát korábbról, még a piarista gimnáziumból ismerte.

Nemcsak a tanyavilágot, hanem Alsóvárost is valószínűleg Bálint Sándor ismertette meg Buday Györggyel. Itt különösen a napsugaras házoromdíszek motívumkincse és rajzossága fogta meg a művész, a fametszeteket készítő Buday György képzeletvilágát. Erről tanúskodik Budaynak kisméretű notesze, ami most tanulmányokkal kiegészítve könyv formájában is megjelent, s amibe az 1920-as-1930-as évek fordulóján tucatnyi napsugaras ház vázlatrajzát rögzítette. A benne található házoromdísz rajzok akkor is figyelemre méltóak, ha csupán Alsóváros két szomszédos utcájából készültek. A napsugaras házoromdíszek egyes elemei bekerültek Buday Györgynek más fametszeteinek motívumai közé is.

Buday Györgyöt alsóvárosi rajzos útján bizonyára nem egyszer maga Bálint Sándor is elkísérte, akit Buday egy fényképen meg is örökített.

E napsugaras házoromdísz motívumok megjelentek a Szegedi Kis Kalendárium metszetein is. A kalendáriumokhoz Bálint Sándor népdalgyűjtéseivel járult hozzá. 1974-ben erről így beszélt a Péter Lászlóval folytatott interjúban: „[…] ott bábáskodtam a Szegedi kiskalendárium egy vagy két évfolyamánál, én adtam az anyagot.”[3]

Bár Bálint Sándorra történő utalás nélkül, de a népdalgyűjtésekre Buday György egy tanulmányában utal: „A szegedi egyetemi fiatalság 1930. évi, saját gyűjtésű népi szövegekkel és rajzokkal díszített zsebnaptárából, a Szegedi Kis Kalendáriumból idézem is az alábbi igen megkapó kis népdalt, mely bárha régibb gyökerű, ma is él a parasztok között. Így hangzik:

Kirie, kirie kisdedöcske,

bethlehemi hercegöcske,

hogy miértünk sok jót tötté’

a pokoltu mögmentötté’.

Jézus ágyán nincsen paplany,

jaj, de fázik az ártatlan, —

hogy is lőhetne bundájja:

e veszőtt a báránykája.”[4]

Az 1931-es kalendáriumban is Bálint Sándor által gyűjtött népdalok szerepelnek, s itt olvashatjuk először az agrársettlement mozgalmat kiadóként. A következő évi, 1932-es szám Bálint Sándort a mozgalom tagjának nevezi. Az 1934-es kalendáriumban pedig viszonylag részletesen bemutatják a tanyai agrársettlement mozgalmat, amelynek nagy szerepe volt Tomori Viola szakmain indulásában is, aki 1937-ben megszervezte a dudari falukutatást, amelyre több neves külföldi szakember is ellátogatott, többek között Richard Thurnwald, akitől azután az Ethnographia is közölt tanulmányt, s aki Tomori Violának promotora volt ösztöndíja idején.

1933 tavaszán Bálint Sándor előadóként szerepelt a Művészeti Kollégium előadássorozatában. A dolog nehezen jött össze, az időpontot különböző okok miatt módosítgatni kellett. A végleges, április 2-i időpontról március 24-én Buday mentegetőzve számolt be Bálint Sándornak. „Most vasárnap Imre Sándor előadása lesz a Körben, a jubileummal kapcsolatosan, szombat pedig közönségünk zöme előtt szokatlan és alkalmatlan s így kénytelenek voltunk ápr. 2.-re datálni a meghívón előadását. Remélem még idejében megkapja ezt a lapot s nem haragszik érte. Kívánsága szerint odanyomattuk [a meghívóra], hogy »vendég«, – nehogy velünk összetévessze valaki” – írta, majd zárójelben hozzátette: „Ez igazán kellemetlen lenne Magára nézve?…” De azért lapját mégis így zárta: „Igaz szeretettel köszönti jó híve és barátja, György”.

Az előadásról a Hétfői Rendkívüli Újság másnapi száma adott róla hírt: „A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma vasárnap este előadást tartott. Dr. Bálint Sándor tanár, a kollégium vendége beszélt Szeged a magyar kultúrtörténetben címmel. Ez a hatalmas anyagközlő előadás feldolgozta a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig mindazokat a dokumentumokat, amelyek Szegedet a magyar kultúrtörténet láncszemébe kapcsolják.” A beszámolóból kiderül, hogy az előadás után végszót a kollégium elnöke, Buday mondott.

Bálint Sándor hívta fel „Budaynak a figyelmét a havibúcsúra, ahol ő még azelőtt soha nem járt, és rendkívül mély benyomással volt rá, mint ahogyan ezt a fametszetes könyve is elárulja” – emlékezett vissza Bálint Sándor. Az 1930-as havibúcsú élményei hatására született meg Buday György Boldogasszony búcsúja című könyve, amely itthon és külföldön is visszhangot keltett. A tizenöt fametszetet tartalmazó kötetet a Magyar Bibliofil Társaság Az év legszebb könyve címével tüntette ki, s három kiadást ért meg.

Gondolkodásuk pedig sokáig együtt, párhuzamosan haladt. Buday György 1930-ban külön füzetben jelentette meg A szegedi tanya problémái című könyvecskéjét, amiben az Alföld- és a parasztságkutatás aktuális feladatait, saját már elindult munkájuk célkitűzéseit vázolta föl. Ennek némely része gondolkodásmódjában, de még szóhasználatában is emlékeztet Bálint Sándor 1929-ben Kecskeméten, a Szegedi Alföldkutató Bizottság ülésén elmondott felszólalására.[5]

A két ember viszonya az 1920-1930-as évek fordulóján szoros, baráti jellegű munkakapcsolat volt. Munkakapcsolat, amit a tanyajárás és a kis kalendárium kapcsolt össze. A pár évvel fiatalabb Buday magázta Bálint Sándort, de Sándornak, Sanyinak, Sándor lelkemnek szólította. Külföldi útjairól képeslappal is megemlékezett. Dedikálta megjelent írásait. Ünnepekre kölcsönösen üdvözlő lapot küldtek egymásnak.

Ez a kapcsolat talán már 1933-tól lazult, amihez hozzájárult a két ember nagyon eltérő alaptermészete. Buday György erős egyénisége, vezető szerepre törekvése távol állt Bálint Sándor csöndesebb, visszahúzódó természetétől.[6] Buday György 1937-ben angliai ösztöndíjat kapott, ahonnan végül is már nem tért végleg haza. Kapcsolatuk megszakadt. Távolról azonban számon tartották egymást, mert 1946-1947 fordulóján Bálint Sándor dedikált kiadványt kapott Buday Györgytől, amit meleg hangú levélben köszönt meg. Ez az egyetlen és utolsó levele Bálint Sándornak, amiben majdnem egy évtized legfontosabb történéseiről számolt be, s amit az OSZK-ban lévő Buday-hagyaték őrzött meg.[7] A levél végén Bálint Sándor örül, hogy Buday még nem felejtette el Szegedet. Egy évtizede nem látott barátját, „régi változatlan szeretettel és barátsággal” üdvözli, kifejezve azt a reményét is, hogy „egyszer talán mégis viszontlátjuk egymást”. Erre azonban már nem került sor. Bálint Sándor 1980. május 10-én, Budapest egy autóbaleset következtében elhunyt. Buday György egy évtizeddel túlélte őt, s angliai magányában 1990. június 12-én érte a halál.

Megjelent a folyóirat 2017. novemberi számában

JEGYZETEK

[1] Lengyel András: A Szegedi Fiatalok mozgalma és Bálint Sándor. In: Tiszatáj 2004. augusztus, 57-68. 59. o.

[2] Csapody Miklós: „Iparkodtam mindig önmagamhoz hű lenni…” In: Csapody Miklós „Nehéz útra keltem…” Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába Kiadó, Szeged, 95-106. 100. o.; az agrársettlement mozgalomról lásd még: Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Irodalomtörténeti Füzetek 52. Budapest. 31-49. o.

[3] Csapody Miklós: Beszélgetés Bálint Sándorral. (Péter László, 1974) In: Csapody Miklós „Nehéz útra keltem…” Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába Kiadó, Szeged, 42-57., 51-52. o.

[4] Buday György: A szegedi tanya problémái. Szeged, 1930. 27. o.

[5] Beszámoló az 1929. május 29-én tartott közgyűléséről és szakosztályi üléséről. In: Népünk és nyelvünk, I. évf. 7-9. szám, Szeged, 1929. 266-268. o.

[6] Csapody Miklós: A kultúra és az emberség biztonsága. Bálint Sándor válaszol Csapody Miklós kérdéseire. In: Csapody Miklós „Nehéz útra keltem…” Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába Kiadó, Szeged, 142-157., 149. o.

[7] Itt köszönöm meg Zichy Mihály és Szita Gábor segítségét, akik a még jórészt rendezetlen Buday-hagyatékhoz hozzáférésemet elősegítették. A levelezés anyaga már rendezett, s mutatja Buday kiterjedt kapcsolatait magyar és nem magyar kapcsolatait. A levelek számából jól lehet következtetni a kapcsolatok intenzitására. Legtöbbet írást Ortutay Gyulával, s az művészeti kollégium egykori tagjaival váltotta. De van levél Franz Boastól, Richard Thurwaldtól is.