Újszászi Ilona: A rejtélyes tiszaeszlári per mai üzenetei
A 135 éves tiszaeszlári bűnperről írt monográfiát Blutman László szegedi jogtudós. Solymosi Eszter, a tiszaeszlári cselédlány eltűnése és az esethez tapadó vérvád miatt elhíresült bűnpert és következményeit elemezve a professzor mintát ad arra, miként kerülheti el a kutató a tévutakat.
A rejtélyes tiszaeszlári per címmel az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg Blutman László több mint 500 oldalas kötete. A szegedi egyetemi tanár számos jogi szakkönyvet jegyez, nevéhez csaknem száz, többnyire nemzetközi jogi és jogdogmatikai témájú tanulmány kötődik. Blutman László tekintélyes publikációs jegyzékének új színfoltja ez a 2017 decemberében napvilágot látott kötet. A neves kutató egy különleges jogeset krimiszerűen föltárt részleteiből állít össze mozaikképet, amellyel új megvilágításba helyezi a vérvádként, a bűnbakképzés közösségi változataként ismertté vált tiszaeszlári pert, miközben kibontja máig ható tanulságait.
Részletgazdagon, mégis világos rend szerint veszi sorra Blutman László a 150 éve született cselédlány, Solymosi Eszter eltűnésének körülményeit. Föltárja előttünk az észak-alföldi falucska, Tiszaeszlár 135 évvel ezelőtti életét, néhány lakójának sorsát, a keresztény és az izraelita vallási közösség egymás mellett élésének konfliktusait, következményeit.
Az 1882. virágvasárnapja előtti szombaton a boltban falfestéket vásárolt, majd a gazdasszonya háza felé gyalogló Solymosi Esztert a tiszaeszlári zsinagóga közelében látták utoljára. A 14 éves cselédlány sorsa máig rejtély. Holott a titokzatos eset, az 1882 és 1883 közötti per sokakat máig foglalkoztat, újból és újból felkelti a közvélemény érdeklődését.
A tiszaeszlári perről való közgondolkodást és a kutatói tisztánlátást – Blutman László szerint – több tényező, többek között az esethez kapcsolt vérvád és a per különleges körülményei is nehezítik. Miután a közvádló a vádbeli gyilkosság indítékait keresve „vallás-szertartási-gyilkosságként” értelmezte az ügyet, az eljárás stigmatizálódott. Ennek következménye lett, hogy az ügyről szóló beszámolók jelentős részében Solymosi Eszter, az áldozat sorsa háttérbe szorult, és az izraelita vádlottak kerültek a középpontba – a szegedi jogtudós szerint. A tanúk befolyásolásának több, gyanús esetét is megvilágítva az a szerző következtetése, hogy az ilyen kísérletek egy része a vádlottak segítetését, más része a vád erősítését célozta. Ezeket sorra véve arra a kérdésre is válaszol, hogy miben hibázott például a nyíregyházi törvényszék és a vizsgálóbíró. Blutman László úgy véli: az esetet az is kiemeli a gyilkossági ügyek sokaságából, hogy a pénz és a közfigyelem az eljárásban kitüntetett szerepet kapott. A tiszaeszlári per abból a szempontból sajtótörténeti jelentőségű, hogy az eljárásról tudósító hírlapírók többsége is valódi oknyomozást folytatott, és a sajtóban megjelent egyes információk közvetlen hatást gyakoroltak az eljárás menetére.
A tiszaeszlári per hatását a szegedi jogtudós úgy jellemzi, hogy „egymásnak feszületek a proszemita és antiszemita hírlapok, az országgyűlésben a kormány és az ellenzék. Mindenki a saját igazságát ismételgette. Az ügy keltette társadalmi földrengés mély törésvonalat repesztett a közéletben és a mindennapi emberi kapcsolatokban. Az egyik oldalon azok álltak, akik hittek a vádlottak ártatlanságában, a másik oldalon azok, akik nem. Ez a törésvonal ma is fennáll: a mélyből a heves indulatok, a gyűlölet és elvakultság mérges gőzei törnek elő, melyek dogmákká, ideológiákká sűrűsödnek” – emeli ki a napjainknak szóló egyik tanulságot a jogtudós.
Lehetséges valamilyen megoldást adni Solymosi Eszter eltűnésére? – kérdezi önmagától is Blutman László. Szerinte „eljött az ideje, hogy hideg tekintettel, az ügy körül kavargó indulatokat távol tartva, egy jogász szemüvegén át, kellő távolságból mérjük fel a tiszaeszlári ügyet”. A szegedi jogtudós egyszerű büntetőügyként kezeli a tiszaeszlári lány történetét.
„Az eljárásról le kell hántani a tágabb és általánosabb társadalmi, történelmi vonatkozásokat” – vélekedik a professzor. „Csak a peranyagokban, az újságokban, a perről szóló más beszámolókban megjelenő szövegek rejthetik az adatok olyan kombinációját, melyek tükrözhetik a történteket”. Blutman László módszert is ad a vizsgálathoz. Elvei szerint ki kell zárni a félrevezető adatokat, az elemzés döntően csak perbeli iratokra támaszkodhat. A tanúvallomásokat és szakértői nyilatkozatokat szó szerinti értékükön kell venni. Alapelvei közé tartozik a teljeskörűség, vagyis az összes vonatkozó perbeli adat figyelembe vétele. Szerinte az üggyel kapcsolatban tett érdemi következtetések alapjait átláthatóvá, világossá kell tenni. Módszertani javaslata az is, hogy az elemzőnek a következtetéseihez vezető adatok, bizonyítékok, körülmények forrását is meg kell jelölnie. A szerzője által felállított követelményrendszernek maradéktalanul megfelel a mű.
Blutman László előtt sokan és sokféleképpen írtak a tiszaeszlári esetről. Jogász elődei sem fukarkodtak a magyarázattal – pro és kontra, a védő és a vádló szempontjai mellett még az úgynevezett harmadikutas kísérletet is ismerteti a szerző. Solymosi Eszter rejtélyes eltűnési ügyének valamennyi lehetséges megoldási vázlatával is segíti olvasóját Blutman László A rejtélyes tiszaeszlári per kulcsához.
Blutman László: A rejtélyes tiszeszlári per. Budapest, Osiris, 2017.
Megjelent a folyóirat 2018. januári számában