Tóth Marcell: Lajstrom a szobrokba zárt múltunkról, jelenünkről

Szeged, a szobrok városa. Rövid, velős mondat. Tóth Attila kibővített, átstrukturált klasszikus kötetének vastagságát nézve azonban nagyon is igaz kijelentés. A Szeged szobrai új kiadása színesebb, „képeskönyvesebb” és „turistabarátabb” az előző változathoz képest, cserébe viszont a hivatkozások tekintetében vált szegényebbé.  

1993 és 2018. Huszonöt év telt el a tavaly elhunyt Tóth Attila helytörténeti alapvetésének két kiadása között. Az oldalszámok alapján (446 és 450 oldal) azt is gondolhatná az ide tévedő, hogy − a klisészerű popdalokat idézve − azt mondhatnánk a Szeged szobraira is: „nem változik semmi”.

Ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat, nemcsak a város utcái, terei újultak meg, alakultak át, hanem számtalan műalkotást is elhelyeztek az eltelt évtizedekben. A Szeged szobrai új kiadása mégsem csupán az eredeti mű bővített változata. Ugyan a szerző, a korábbi kiadáshoz hasonlóan, egy városi szobortörténeti áttekintéssel vezeti be a kötet nagyobb részét kitevő albumot, azonban más tekintetben kevésbé ismerhetünk rá a régebbi munkára.

Míg 1993-ban az alkotásokat műfajuk, funkciójuk – például emlékszobrok, portrék, épületdíszítő alkotások – alapján csoportosította Tóth Attila, 2018-ban földrajzi szempontokat vett figyelembe, azaz fejezetenként egy, vagy több egymáshoz közeli, városrész szobrait, muráliáit gyűjtötte össze. Kivételt csupán a Belvárosnál tett, amelyet további alfejezetekre bontott. A lépés nem meglepő – ez teszi ki a kötet felét. Összességében a változtatást kifejezetten olvasóbarátnak gondoljuk, egyszerre kedvez a lokálpatriótáknak és a turistáknak, akik a könyv kézbe vétele után könnyedén felkereshetik a közelükben elhelyezett műalkotásokat. Ezt segítik az említett részek elején található térképek, amelyeken fel is tüntették a szobrok, műtárgyak pontos helyét. Külön fejezet foglalkozik az elbontott, vagy elpusztított műalkotásokkal – egy-egy történeti korszak emlékezetpolitikájáról is mesélve ezzel.

Megváltoztatta, szűkebbre szabta a művészettörténész a befogadható műalkotások körét. A korábbi kiadáshoz képest kimaradtak többek között a csak szöveggel ellátott emléktáblák, és a művészi értékkel bíró síremlékekből sem közölt válogatást. Szándékosan hagyta ki a templomok belső tereiben elhelyezett freskókat, oltárokat, keresztelő medencéket stb., kivételt csupán a külső homlokzati elemeknél tett. Ezzel szemben a középületekben található, korlátozottan látogatható műalkotásokat megtartották, pont azért, hogy ezeket is megismerhesse a közönség. A szűkítések ellenére is 678 ma is megtekinthető és további 67 ma már (eredeti helyén) meg nem nézhető munkát vett lajstromba Tóth Attila.

A katalógusban a műalkotásokat a korábbi kiadáshoz hasonlóan mutatja be. Kiemeli a címét, alkotója nevét, avatásának, elhelyezésének idejét, méretét, anyagát, az alkotás műfaját. A kapcsolódó leírás a korábbi kötetnél elsősorban magáról a szoborról, a keletkezés körülményeiről szólt, a 2018-as változatban azonban szót ejtenek sok esetben magáról az ábrázolt személyről, megörökített eseményről is az előbbiek mellett.

A legszembetűnőbb pozitívumot azonban a színes képek jelentik. Roboz István fotói egyrészt erősítik a képeskönyv-jelleget, másrészt viszont hitelesebbé, ellenőrizhetőbbé teszik a kapcsolódó leírást. Ezzel párhuzamosan meg kell jegyeznünk, hogy sajnálatosnak tartjuk a tételes irodalomjegyzék elhagyását, amely véleményünk szerint nem veszélyeztette volna az albumszerűséget, viszont megnehezíti a műalkotásokról további információk megtalálását. Öröm az ürömben, hogy e pillanatban legálisan, online is elérhető a régebbi kiadás, sőt kisebb részletekben le is tölthető.[1]

Tóth Attila köztünk marad könyvei révén. Azt még megérte, hogy kiderüljön, jut forrás a munkájának kiadására, a sajtó alá rendezést azonban már barátai, tisztelői fejezték be. Negyedszázados kötetének új kiadása alig került ki a könyvesboltok polcára, de egy dolgot tudunk: munkáját folytatni kell, a harmadik, bővített kiadáshoz már lehet gyűjteni az anyagot. E sorok leírásának pillanatában több helyi médium is címlapján számol be arról, hogy újabb szobrot avatnak a városban.[2] Szeged tényleg a szobrok városa.

Tóth Attila: Szeged szobrai. 2. javított kiadás, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 2018.

Megjelent a folyóirat 2018. októberi számában

Jegyzetek

[1] Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 1993. https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Tan_20/?query=t%C3%B3th%20attila%20szeged%20szobrai&pg=0&layout=s. Utolsó letöltés: 2018. 09. 17. 23:48.

[2] Semmelweis-szobrot avattak Szegeden. http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/semmelweis-szobrot_avattak_szegeden/2572331/. Utolsó letöltés: 2018. 09. 05.  16:18.