Bátyi Zoltán: Gettóbüfé és uniós pénzek

„Szeged – elsőként az országban – 2006-ban közel egymilliárd forintot nyert uniós pályázaton lakótelep-rehabilitációs programra. Önrésszel és más forrásból további 108 millió forinttal sikerült kiegészíteni az összeget.”

Ezzel a hírrel örvendeztette meg a szegedieket a Délmagyarország című napilap tíz évvel ezelőtt, egészen pontosan 2008. május 9-én. A város más részein élők vélhetően egy fejbiccentéssel, netán egy mosollyal nyugtázták a szépülés tényét, ám azoknak, akik Tarján ezen a részén laktak akkor (amely magába foglalta az egykor 100-as és 600-as számozással jelölt körzetet is), egy új időszámítás kezdődött. A leginkább lelakott területen, a József Attila sugárút, körtöltés, Sólyom utca, Budapesti körút által határolt területen, sok év siránkozás után végre eltűntek a szétrozsdásodott játszótéri vasroncsok, a felpúposodott aszfalttal „csalogató”, szétszaggatott dróthálóval körbekerített sportpályák, amiket csak dühöngőnek neveztek az itteniek.

Az itt lezajlott beruházás egyébként azért is volt különleges, mert az országban elsőként mondhatták el lakótelepen élők, hogy egy szinte minden részletre kiterjedő újjáépítés előnyeit élvezhetik. Részletek alatt értem azt, hogy a 2006-ban elnyert pénzből és önrészből összerakott egymilliárdból 2007-ban indult beruházás keretében 32 hektáros területen lett szebb Tarján. Kicserélték az elavult közműveket több mint négy kilométer hosszan, az ivóvíz-vezetékek mellett a szennyvíz- és csapadékvíz-hálózat is XXI. századivá vált. Emellett felújították a közvilágítást, automata öntözőberendezéseket telepítettek, új, díszburkolatos járdák, terek épültek és sok töredezett pad helyére új utcabútorok kerültek.

(Bátyi Zoltán fotói)

A munkálatok méretére jellemző adat, hogy tizenhétezer négyzetméteren lett jobb az útburkolat, a már említett közvilágítás korszerűsített kábelrendszere közel öt kilométer hosszú, míg a lebontott játszóterek pótlására három nagy és tizenöt kisebb játszóteret építettek. De nem beton-bitumen került a hinták alá, hanem EU-szabványos gumi burkolat, gyerekek és szülők nagy örömére. Ne feledkezzünk meg a két díszkútról sem. Az egyik az Olajbányász téren, a másik a Weöres Sándor Általános iskola előtt áll azóta is.

Túllépve az uniós projekten, szerencsére Tarján legöregebb szegletének megújítása ezzel nem fejeződött be. Itt mára szinte minden ház „be lett csomagolva”, (mire ezek a sorok megjelennek, talán elkészül a Weöres Sándor Általános iskola augusztus végén kezdett beburkolása is), ahogy a fűtéskorszerűsítési programot emlegetik a hőszigetelt, ablakcserén átesett épületekben lakók.

A Víztorony térre sem lehet ráismerni. Az egykori bódék helyén korszerű üzletek és új buszpályaudvar-központ áll a felújított, átfestett (de miért szürkére?) víztorony árnyékában. Ami pedig az Olajbányász téri piac-barakkot illeti, ahol egykoron a „gettó-büfé” előtt ácsorogtak a lángosra és palacsintára vágyók… Nos, itt már évek óta korszerű minivásárcsarnokban lehet költeni pénzt. És emlékezni azokra az időkre, amikor pár száz méterrel arrébb a kocsmává züllesztett Tarján bisztró előtt (hol van az is már?) esti csöndet vert szét a szesztől harsány-bátorrá váltak kiabálása.

Megjelent a folyóirat 2018. októberi számában