Lányi Pál: „…és nem fakult a szeretet”
Petrőczi Éva regényéről
Engem ez az írásom címének választott versbetét-sor hatott meg legmélyebben, amikor habzsolva olvastam Petrőczi Éva Ida és Gyula. Dédszüleim története című családregényét, amely a kiegyezés utáni korba röpít és a szegedi Nagyárvíz napjaiban megpecsételt, gyönyörű, halhatatlan szerelmet, dédszülei kapcsolatát − jegyességét, házasságát − meséli el levelek, fényképek, köztük beszédes családi relikvia-fotók, sok vers és esszé gazdag fölvonultatásával.
A költő, író, irodalomtörténész és puritanizmus-kutató, Szegedhez is ezer szállal kötődő szerző (nagymamája itt született, édesanyja itt járt egyetemre és doktorált – Sík Sándor tanítványaként –, ő maga sokáig a Tiszatáj gyakori szerzője volt, s három tudományos fokozatából az első kettőt itt szerezte) 43. kötete 2019. április 28-án debütált a Budapesti Könyvfesztiválon, ahol Kálmán C. György irodalomtörténész mutatta be, és Molnár Piroska, a Nemzet Színésze olvasott föl részleteket belőle. Két héttel később, 2019. május 7-én a szegedi Közéleti Kávéház vendége volt Petrőczi Éva, ahol a Szegedi Zsidó Hitközség dísztermében Hevesi Andrea irodalomtörténész, a Somogyi-könyvtár munkatársa faggatta a szerzőt a könyv titkairól, a megírás indítékairól.
A könyv rendkívül plasztikus képet ad Szeged XIX. századi fejlődésének, zsidók dominálta polgárosodásának mélyrétegéről, különlegesen szép emléket állít a zsidó-katolikus asszimilációs szerelemből bimbózott vegyes házasság csodálatosan példaadó esetének, Löw Immánuel főrabbi ezt pártoló segítségének és bölcsességének, továbbá Seifmann Mór udvari szállító bútortervező és -gyártó iparművész, a helyi zsidó neológ hitközség egyik oszlopos tagja család- és szeretetközpontú, elfogadó magatartásának. Az ő Palánkban álló házukba, az Oroszlán utca 8-ba szállásolták be a katolikus Vaniss Gyula vízmérnök-hallgatót a Nagyárvíz másnapján, amidőn műegyetemi hallgatók több tucatnyi csónakkal segítettek a mentésben. A befogadó család 21 éves lánya és az ugyanennyi esztendős árvízi hajóslegény első látásra egymásba szeretett, ám csak a mesebeli hét év leteltével házasodtak össze, amikorra már viszonylag stabil egzisztenciát teremtett a fiatal katolikus mérnök. Először kisebb Arad megyei állásokban dolgozott, majd a Szolnok megyei Szelevény következett, ezt koronázta meg gyomai posztja, ahol évtizedekig az Ivánfenéki Ármentesítő Társulat igazgató főmérnökeként szolgált. Sok vetélés után hét évet kellett várniuk egyetlen, a Seifmannok és a Vanissok által okos szeretettel kényeztetett gyermekük, Margitka születéséig; a Millennium évében Szegeden, a nagyszülői házban született kislány lett az 1951-ben világra jött Petrőczi Éva szeretett nagymamája.
Idézek a szerző egyik, személyességében is pontos kommentárjából: „[…] 1908 és 1912 között a Szegedi Állami Felsőbb Leányiskola növendéke és internátusi lakója volt, amelyet nagymama csak így emlegetett: »az én drága iskolám«. Amikor könyvemet elkezdtem írni, középpontjában Vaniss Margitka boldog intézeti éveivel, a számára odaküldött, rengeteg, pontosan átírt és kommentált levéllel, a Tömörkény Gimnázium nagyon kedves, segítőkész volt, postán elküldtek nekem egy értékes évkönyvet, amely 1997-ben az iskola centenáriumára készült. Az ott talált tanár/diák adatokat azután én aprólékos kutatásokkal egészítettem ki, s a könyvben két iskolai csoportképet is közlök, nagymamám osztályáról, 1910-ből és 1912-ből.”
A szülői aggódás és tisztaszívű szeretet, valamint a gyermeki rajongás olyan gyönyörű példája áll előttünk ezekben a mának megmentett régi levelekben, ráadásul az érzelmek legmélyének megszólaltatásával, a történeti elemek legaprólékosabb leírásával tarkítva, amelyeket a József Attila-díjas szerző (egykori szegedi JATÉ-s alkotókörös diák!) lelket tápláló versei és esszékbe foglalt gondolatfutamai színesítenek. A könyv tovább megy a boldog kezdeteknél, és a vészkorszakig, pontosan 1941-ig, a dédapa haláláig beszéli el a család sorsának alakulását, Vaniss Margit ugyancsak nagyon boldog házasságával és Gyoma kisvilágának érzékletes felidézésével, egyfajta Szeged-Gyoma „tengely” bemutatásával. A függelékben nagyon korrekt, filológiailag pontos dokumentáció található a kötetben szereplő 58 képről, a történet 151 fontosabb szereplőjéről és ízes ráadásként a baráti Kner-nyomdászcsalád matrónájának néhány „GYOMAICUM”-ként megörökített receptjéről. Felbukkan lapjain egy méltán nagy hírű asszimiláció-hívő egyéniség is, Grósz Emil szemészprofesszor, illetve Vaniss Gyula szemműtétének és Seifmann Ida tüdő- és szívasztmájának felidézése révén orvostörténeti érdekességek is.
A példás, több rétegű, a főszereplők családjait, a szegedi Seifmannokat, az Arad közelében élő Vanissokat és a korabeli Szegedet, (például Móra Ferenc alakját!), illetve Gyomát, a magyar nyomdatörténet Körös-parti fővárosát emberközelbe hozó kettős portrékötet így nem egyszerű családi krónika. Hanem – ezt bátran mondhatjuk – egyszersmind igényes mikrotörténelmi munka. Hátsó borítóján Molnár Piroska, a Nemzet Színésze; Professzor Dr. Szigeti Jenő, művelődéstörténész, teológus; Ábrahám Vera, a Szegedi Zsidó Hitközség dr. Birnfeld Sámuel Könyvtárának könyvtárosa, temetőkutató és Dr. Tokics Imre, tanszékvezető főiskolai tanár szép ajánló sorai kaptak helyet. A nagyon értékes mű megjelenését tucatnyi bel- és külföldi támogató segítette, a finom pasztellszürke borítójú könyv szépen simul a kézbe, szövege pedig az olvasók agyába és lelkébe. Ez a rendhagyó családregény angolul is meg fog jelenni, e-book formájában, s már eddig is számos rádió- és TV-műsor, sajtóközlemény mutatta be, illetve a közeli jövőben mutatja be, az élő könyvbemutatók sora pedig Gyomától Székesfehérvárig és további budapesti és vidéki helyszínekig folytatódik. Nagy örömére az olvasóknak és az irodalomnak!
Petrőczi Éva: Ida és Gyula. Dédszüleim története. Katica-Könyv-Műhely, Pécel, 2019.
Megjelent a folyóirat 2019. júniusi számában