Kiss Norbert: 20. századi mindennapok Alsóvároson 8.

„Ha ágyuk lesztek, védjétek meg édes hazánkat”. Alsóváros harangjai

Hétfő délután kezdték meg összeszedni azokat a harangokat, amelyeknek nem az lesz ezután a hivatásuk, hogy a templomba szólítsák a hívőket, hanem hogy hatalmas hangon adják tudtul az ellenségnek, hogy résen vagyunk s minden ellenünk irányuló támadást véresen visszaverünk. Elsőnek a belvárosi plébánia egyik harangját emeltette le a toronyból katonákkal Riesz mérnökkari hadnagy, akit parancsnoksága megbízott a szegedi harangok összeszedésével.[1]

A harangok rekvirálása

A háborús időszak minden esetben több síkon is áldozatot kíván. Sorozatunk jelen fejezetében a Historia Domus alapján igyekszünk megvizsgálni az első világháború által megkívánt, hadászati célok biztosítása érdekében rekvirált templomi harangjaink sorsát. A történelem során több alkalommal találkozhattunk azzal a hadászati gyakorlattal, hogy háborús időszakban az ágyúk szerepének jelentős növekedésével, azoknak alapanyagát valamilyen módon biztosítani kellett. Szokás volt, hogy bizonyos térítés ellenében a hatóságok a templomi harangokat hadi célokra lefoglalták. Alsóváros 19. századi harangjai az első világháború rekvirálásának estek áldozatul. 1915-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1915. VIII. 18: 7903. eln. szám alatt köriratot adott ki az egyházi vezetők részére, hogy adatszolgáltatást nyújtsanak be templomaik esetlegesen „nélkülözhető” harangjairól, a harangok adatainak megadásával. Az előkészítő munkálatokat követően 1916-ban elkezdődött a korábban felmért harangok elszállítása. Egy körlevél alapján tudjuk, hogy a rekvirálás a nagyobb városokban kezdődött el. A harangok leszerelésének biztosítása és a vele járó költségek a hadvezetőséget terhelték. A harangok rekvirálása 1916-ban minden esetben jegyzőkönyvezés ellenében történt. A liturgikus célok biztosítására a templomok általában egy-egy harangot megtarthattak, különösen a műértékkel bírókat. Az egyházak ennek a rekvirálásnak a során valamilyen szintű anyagi támogatást kaptak, az elkobzott harangokért 4 korona/kg értékben.[2]

A szegedi harangok leszerelésére 1916. augusztusában került sor. A rekvirálás folyamatának ellátásával Riesz József mérnökkari hadnagyot bízták meg. A szegedi templomok sorában a Szent Demeter-plébániatemplom volt az első, melynek egyik harangját 1916. augusztus 14-én, hétfőn katonák emelték le.

Alsóváros ősi harangjai az 1916-os Havi Boldogasszony búcsú ünnepét még jelezték a hívek számára, azonban sorsuk augusztus 22-én megpecsételődött.

A Historia Domus lapjai nagyon szépen beszámolnak arról az „ünnepi” eseményről, mely ezen a napon zajlott Alsóvároson. P. Zadravecz Istán plébános megrendítő beszéddel búcsúztatta Alsóváros harangjait. A rekviráláson Alsóváros népe ünnepi díszben vett részt, hogy búcsúzzon az annyi emléket jelentő harangjaitól. Templomunk ekkor öt haranggal büszkélkedhetett. A rekvirálás első üteme a templom négy harangját érintette. A templom 774 kg súlyú nagyharangja még több, mint egy évig az alsóvárosiak lelki életének részese maradhatott.

1916. augusztus 22.

A még mindig duló és nap-nap után nagyobb méreteket öltő világháboru speciális áldozatot kívánt az Egyháztól. Megkívánta a harangokat. A harangokat rekviráló bizottság csak a nagy harangot hagyta meg a tornyunkban, a többi négyet a háboruba szólította. – Óriási néptömeg jelenlétében dobták le a toronyból az elrequirált harangokat.
Tíz órakor délelőtt ünnepi díszt öltött az alsóvárosi hívők ezernyi népe, és jött bucsuzni harangjaitól, melyek annyi emlékét bucsuztatták. Virággal valósággal elborították a szekerekre helyezett harangokat. A „Fehér leányok” koszorút helyeztek a harangokra. A koszorú nemzetiszínű szallagjain e felírás állott: „Ha ágyuk lesztek, védjétek meg édes hazánkat”. Ünnepélyes körmenetben kísértük ki az állomásra a harangokat. Hol P. István plébános fr. megrázó szavakkal nyitotta fel mindazon emlékeket, melyek a kedves harangjainkhoz fűződnek. Majd az alsóvárosi hívők ezreinek nevében és lelkével forró csókot nyomott a harangokra, s küldte az imádság e csengő eszközeit a harctérre bömbölni, igazságos halált osztani – Mária országát megvédelmezni. Százak fuldokló zokogása nyelte el szavait.[3]

Arról, hogy az elvitt alsóvárosi harangok, milyen történelmi értékkel bírtak, és hogy milyen adatokkal is rendelkeztek, szintén a Historia Domus krónikásának munkájából értesülhetünk.

Az elvitt harangjaink történelmi adatai és leírása a következő

1ső harang (436 ½ kg.)
Egyik oldal felirata:
Ab Ignatio Hilzer Neostadii fusa.
Et a Joanna Posdech Secundum nov.
Juventionis Propriae Modum
Parata Petae
(Sz. Ferencz dombor képe)
A másik oldalon:
Curavit Conventus R.P. Franciscanorum
Szeged 1871.
(Sz. Háromság Képe)
2. harang (118 kg)
Egyik oldalán:
Repusa sumplibus R. P. Franciscanorum
Provinciae Ss. Salvatoris 1881.
Aradi József Szekeres József Váradi Antal
Kattcz János Ábrahám Ferencz, 100 Pál,
Pesti József Szegedi polgárok segedelmével
ujra öntette és nagyobbitatta 1810
A másikon:
Mária kép – e körirással:
„Szegedieknek Oltalma”
Öntötte Novotny Antal Temesvárt 335. sz.
3. harang, illetőleg csengő (19 ½ kg.)
Felirata
Novotny A. Temesvár 1898.
4. harang – „a lélek harang” (13 kg) semmiféle felirással.[4]

Az alsóvárosi harangok rekvirálását követően két nappal városunkban a református egyház két harangjának elkobzása is megtörtént.

A református egyház közönsége csütörtökön reggel nyolc órakor istentisztelet keretében vesz bucsut a harangjaitól, amelyeket ágyúöntés céljaira rekvirált a hadvezetőség. Két harangjától válik meg a református egyház. A nagyobbik 455 kiló sulyu.[5]

Az Alsóvárosi Ferences Templom nagyharangjának sorsa 1917. december 4-én pecsételődött meg. A krónikás csupán egy mondatban számol be arról, hogy a templom utolsó harangja is rekvirálásra került. Valamint mellékletként a nagyharang történelmi adatait is közli a Historia Domus lapjain.

1917. december 4.

Elvitték az utolsó harangunkat is. Némán, hangtalanul mered ég felé a tornyunk…. (sulya 774 kg.)[6]

Az utolsó harang adatai

Sulya: 774 kg.
Körirása:
Sum Conventus Segediensis
Ord. Min. S. P.
Francisci Strictionis Observantiae Prov. SS.
Salvatoris
Alterum refusa sollicitudine Patrum
Franciscanorum in hon. S. Crucis B.
Mariae
Virg. ad Nives ae SS. Franc. Seraph. Et
Antonii Pad. 1877.
Antonius Novotny Temesvár N. 186.
Képei:
Sz. Mária, Sz. Ferencz, Feszület, és Sz. Antal[7]

Az első világháborúban rekvirált harangok pótlása

A szegedi harangok pótlásával 1921-ig kellett várni. Az új harangok megérkezése hatalmas városi ünnepség keretében történt. Az új harangok a pályaudvarra érkeztek, ahol küldöttség és ünneplő tömeg fogadta őket. 1921-ben az alsóvárosi hívek összefogásának köszönhetően a városba első ízben az Alsóvárosi Templom harangjai érkeztek meg. A Historia Domus beszámolójából tudjuk, hogy a hívek összefogása olyan nagymértékű volt, hogy eredetileg a templom két új harangot szeretett volna rendelni, azonban a hívek áldozatkészségnek köszönhetően négy új haranggal gazdagodott templomunk. Mivel a világháborút követően 1921. május 26-án az alsóvárosi harangok érkeztek meg városunkba elsőként, ezért az ünnepélyről nem csupán a Historia Domus, hanem a korabeli sajtó is megemlékezett.

Az alsóvárosi föld népének harangjai. Szeged, május 27.
A világháborúban elrekvirált harangok pótlására a szegedi katolikus társadalom parokiánként mozgalmat indított. A mozgalom – mi sem természetesebb – az Alsóvároson vezetett legelőször sikerre. A gazdag alsóvárosi nép hamarosan összeadta a harangokra szükséges összeget, ugy, hogy a gyűjtés eredményeképp megrendelt négy harang tegnap reggel már meg is érkezett a Tisza-pályaudvarra. A harangoknak a pályaudvarról való elszállítása tegnap délután négy órakor történt meg, még pedig a nagy és lelket emelő ünnepély keretében.
Délután fél három órakor kezdődött az ünnepség. Ekkor volt az alsóvárosiak gyülekezője. Három óra körül már ember-ember hátán tolongott és szorongott a templom előtti hatalmas Mátyás-téren. Negyednégykor az óriási embertömeg szabályos nyolcas sorokban, zászlók alatt, festői szép bandérium vezetésével, méltóságteljes csendben megindult a pályaudvar felé, hol a négy uj harangot kiemelték a vagonokból és felrakták a felvirágozott stráfszekerekre.
A harangok átvételénél megjelentek: bulcsi Janky Kocsárd körletparancsnok, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Gaál Endre kulturtanácsnok és még sokan mások a város előkelőségei közül.
A harangátvétel ünnepélyes aktusát a katonazenekar nyitotta meg a Himnusszal, majd P. Peéri Bonaventura házfőnök mondott szívhez szóló beszédet, amely után az alsóvárosi templomi vegyeskar énekelte el a nemzeti Hiszekegyet.
Az átvétel után a katonazenekar hangjai mellett visszaindult a menet Alsóvárosra, hol a katonazenekar és egyházi énekkar számai zárták be a szép ünnepséget, melynek folytatása szombaton lesz. Akkor szentelik fel és huzzák fel a toronyba az uj harangokat, hogy a régiek, az ágyukra elrekvirált öreg harangok helyett ők hívják Istenimádásra a hívőket és ők hirdessék majd a magyar feltámadást…
Meg kell említenünk, hogy az ünnepség, bár legalább huszezer ember vett azon részt, mindvégig a legpéldásabb rendben ment végbe. A tapasztalt rend és fegyelem az ünnepség rendezőit és a teljes létszámban kivonult rendőrséget dicséri.[8]

1921. május 26. a Historia Domus tanúsága a harangok megérkezéséről

 A harangok ünnepélyes behozatala az állomásról. Lévén e nap Urnapja, az egész város képviseltette magát a behozatali ünnepélyen, ca. 25-30000 ember vett részt. A menetben, mely a Boldogasszony sugárúton ment a Tisza-pályaudvarra és a Szentháromság utcán jött vissza. Képviseltették magukat: a városi tanács, a körletparancsnokság, zászlaik alatt: négy gazdakör, négy függetlenségi kör, ipartestület, Máv altiszti kör, Keresztény Szocialisták, Tanító és tanítónő képző intézet, népiskolák. A menet elején ment négy lovas rendőr, utána 40 tagból álló lovasbandérium, azután az iskolás gyerekek, fehér leányok, magyar-ruhás lányok és asszonyok (vagy 1200-an!) katonai zenekar, énekkar, papság, harangok két kocsin fehér rózsákkal feldíszítve, négy haranganya név szerint: Dr. Kószó Istvánné, Papp Istvánné, Szécsi Istvánné és Özv. Farkas Józsefné és végül beláthatatlan tömeg. A járdák mindvégig és a házak ablakai azonban szintén tömve voltak. Kint a pályaudvaron a zárdafőnök nagy hatású beszédben üdvözölte a harangokat, mire zeneszó mellett a menet megindult. Az énekkar a zenekarral felváltva játszott. Alig volt résztvevő vagy néző, akinek a szeme a harangok láttára a meghatottságtól könnybe ne lábadt volna. A rendezést 100 rendőr teljesítette, ritka ügyességgel. A harangok a torony alján le lettek téve s a rendőrség őrizte őket szombatig, a szentelés napjáig.
Az alsóvárosi harangok voltak az elsők Szegeden a rekvirálás után, s innét irányukban az osztatlan érdeklődés. A harangaktió reményen felül sikerült. Eredetileg csak két harangra gondoltunk, kettőből azonban négy lett. A siker legnagyobb részben Papp István hívő érdeme ki azzal adott óriási lökést az egész aktiónak, hogy ő maga vett egy két métermázsás harangot, s ezzel bővebb adakozásra vitt másokat is. Az ő példáján buzdult fel Szécsi István is ki a 100 kilósat fizette ki. Mikor még az eredeti gyűjtés alapján már a négy métermázsás is bebiztosítva látszott, a zárdafőnök a szószékről azt az eredeti gondolatot vetette fel, hogy a szegediek legnagyobb harangot a szegedalsóvárosi paprika termelők, feldolgozók és kereskedőknek illenék megcsináltatni. Az eszme visszhangra talált. A zárdafőnök elnevezte a harangot „paprikaharangnak”, védőszentjéül pedig sz. Piroskát (s. Prisca I/17.) választotta, mint hogy a paprikamunka kizárólag leánymunka és a szeged-alsóvárosi leányok legnagyobb része Piroska.[9]

1921. május 28. a harangszentelés ünnepe

Harangszentelés. A szentelést a megyés püspök úr hozzájárulásával a tábori püspök úr végezte. A maga nemében szintén nagyon impozáns volt, de még nem annyira mint a behozatal, ennek javára szólt az ünnepnap.
A régi harangok sulya: 13 – 19 – 118 – 436 – 774 kg.
Az új harangok sulya:  – 100 – 231 – 449 – 710 kg.
A négy harang ára mindenestül: 311,700 K.
A kiöntött érc kilogrammját 210 K-ás árban kaptuk. A harangokat Szlezák László budapesti harangöntő készítette. (VI. Frangepán utca 71.) A szentelési ünnepély érdekességét fokozta a harangoknak 10 K-ás jegy ellenében történt felhúzása a hívek által, továbbá harangképek árusítása, sütemény és ital sátor felállítása, mely apróságokból ca. 12000 K gyűlt össze a harangalap javára.
A szentelés napján d.u. 5 órakor szólaltak meg először az uj harangjaink. A járó-kelők sőt a fuvarosok is megálltak az utcában és hallgatták a harangszót, sokan letérdeltek, különösen a Mátyás-téren és imádkoztak.
Este 8 órakor toronyzene volt és a nagyteremben 84 vendég számára vacsora, melyet részben a haranganyák, részben a többi hívek adtak össze. A vacsora bensőséges, igazi keresztényi szeretetlakoma volt.[10]

Az új harangok

A 20. századi magyar harangöntő mesterek egyik legkiválóbbikának, Szlezák Lászlónak budapesti műhelyében készültek el alsóváros új, 1921-ben öntött harangjai. Az elkészült négy harangból jelenleg három harang teljesít szolgálatot a templomtoronyban. A három használatban lévő harangból egy újraöntés által működik, míg két harang eredetei formájában látható mind a mai napig. A négy harang közül a megsérült paprikaharang helyett 2005-ben, egy új harang került a templomtoronyba.

Paprikaharang – Szent Piroska harang

Az 1921-ben öntött harangok közül a legnagyobb méretű, 710 kg-os. A paprikaharang a négy harang közül a leggazdagobban díszített. Egyik oldalán Szent Piroska, a harang védőszentje látható, körülött felírás: „Szent Piroska könyörögj érettünk!”

Szent Piroska ábrázolásának érdekessége, hogy oroszlánokkal láthatjuk, mely attribútum nem László király lányára, Árpád-házi Szent Piroskára, hanem a 3. században élt vértanúra, római Szent Piroskára utalhatnak. A harang további díszítéseként szőlőmotívumok és nagyméretű halak párosával egymás felé fordulva láthatóak, hátukon kenyereskosárral, mely a szegedi oltáregylet jelvénye is volt.

A harang a 2000-es években megrepedt, mely helyett Gombos Miklós műhelyében készült a templom jelenlegi nagyharangja, a Bálint Sándor harang. Gombos Miklós ekkor a paprikaharangot műhelyébe szállíttatta, hogy azt egy következő harangöntésnél beolvasztja, és annak árát a Bálint Sándor harang árába beszámolja. A paprikaharang helytörténeti értékét szem előtt tartva a Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Városképvédő és Hagyományőrző Egyesület gyűjtésének köszönhetően a paprikaharangot sikerült a későbbi beolvasztástól megmenteni.[11] Jelenleg repedt állapotában, a kolostor egykori gyóntatófolyosóján található.

A paprikaharang felirata:

A Szeged Alsóvárosi paprika termelők és kereskedők harangja.
Isten dicsőségére öntették Back Bernát és neje, Özv. Börcsök Istvánné.
Özv. Csonka Lajosné, Deák János és neje, Dobó János és neje, Özv. Farkas Józsefné és Fiai.
Gárgyán János és neje, Özv. Kormányos Antalné, Pálffi Dániel, Peregi Mihály.
Magyar Ol. Bank Szeged Alsv. Fiókja, Mészáros József és neje, Szécsi Imre és Családja.
Szegedi Paprika Kirendeltség, Szegedi Hangya Kirendeltség és a Szentmihályteleki Hívek.
Szlezák László Harangöntő Által Budapesten 1921.

Csodatévő Szent Antal harang

Az 1921-ben szintén Szlezák László műhelyében készült, később megrepedt Szent Antal harang helyett jelenleg, a Gombos Lajos harangöntő mester által Őrbottyánban 1988-ban újraöntött harang teljesít szolgálatot. A Szent Antal harang súlya 400 kg.

A Szent Antal harang felirata:

Szent Antal ábrázolása körülötte felirat:

Csodatévő Szent Antal könyörögj érettünk!

Másik oldalán:

Öntettem Budapesten 1921-ben
A Szeged Alsóvárosi hívek költségén
Szlezák László harangöntő mester által.
Újraöntött Gombos Lajos harangöntő
mester Őrbottyánban 1988. Évben

A felirat érdekessége, hogy a Historia Domus tanúsága szerint, az eredeti Szent Antal harang felirata a következő volt:

Világégés árja minket is megtámadt,
Elődeink mentek védeni hazánkat.
Harangszó azóta beh nagyon hiányzott…
Ámde derék hívők lelki buzgalmából
Érces nyelvünk újra égi munkát folytat:
Hívőt hív, bűnöst fedd, siratja a holtat.[12]

Szent István harang (Lélekharang)

A legkisebb méretű, mindössze 23 kg-os lélekharang Szent István védőszentsége alatt áll. Az 1921-ben öntött harangok közül a Szegedi Havi Boldogasszony haranggal egyetemben eredeti formájukban szólnak mind a mai napig.

A Szent István harang felirata:

Szent István ábrázolása (a korona felajánlása), körülötte felirat:

Szent István könyörögj érettünk

Másik oldalán:

Öntettem Szécsi István és neje Dobóczky Teréz áldozatkészségéből
Szól a harang érc-szózata. Leszáll Isten sugallata:
Hogy a szív mint eol-hárfa kész legyen az Úr szavára.
                                                                               Bartalos
Szlezák László harangöntő által Budapesten 1921

Szegedi Havi Boldogasszony harang

A 248 kg-os Szegedi Havi Boldogasszony harang a Szent István harang mellett szintén eredeti formájában látható. A templom titulusát és védőszentségét viselő harang díszítésében, a templom főoltárképe, a Napbaöltözött Asszony látható.

A Havi Boldogasszony harang felirata:

A Napbaöltözött Asszony ábrázolása, körülötte felirat:

Szegedi Havi Boldogasszony
Könyörögj Érettünk

Másik oldalán:

Létemet köszönöm Pap István és neje Dobó Teréz áldozatkészségének
XV. Benedek pápa, Csernoch János hercegprímás, Horty Miklós kórmányzó,
Zadravecz István tábori püspök, Glattfelder Gyula megyéspüspök,
Tamás Alajos tartományi főnök, Peéri Bonaventura zárdafőnök idejében.
Öntötte Szlezák László harangöntő
Budapesten 1921.

Bálint Sándor harang

A 700 kg súlyú nagyharang öntése Gombos Miklós őrbottyáni műhelyében, 2005-ben történt. A templom 2003-as jubileumára utal a harang egyik oldalának motívuma, a füzér fölött elhelyezett 500-as számmal.

A harang felirata:

Isten dicsőségére öntette
A Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia közössége,
Bálint Sándor születésének centenáriumán,
Gombos Miklós harangöntő mester által Őrbottyánban, 2005-ben.

Az, hogy Szegeden az első világháborút követően Alsóváros templomának lehettek elsőként újból harangjai, a közösség összefogásának, a testvérek munkájának példaértékű bizonyítéka. Az új harangok megérkezése a szegediek közös ünnepe volt, ugyanis a harangszó a mindennapok részét képezte, az ünnepeket, az imákat és liturgiát, a veszélyt és halált is jelezte.

Immár négy napja van harangja Alsóvárosnak. Boldogan hallgatják a hívek. Nem egynek ajkáról hallani, hogy könnyebb lesz a halál, hogy van harangszó.[13]

Megjelent a folyóirat 2019. októberi számában

Jegyzetek

[1] Délmagyarország, 1916. augusztus 15. (5. évfolyam 189. szám), 7. o.

[2] Magyar Katolikus Lexikon − harangrekvirálás

[3] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 672. o.

[4] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., 672. o. (két oldalon keresztül ugyanaz az oldalszám szerepel)

[5] Délmagyarország, 1916. augusztus 24. (5. évfolyam 196. szám), 7. o.

[6] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., 681. o.

[7] Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 636 a. o. melléklete

[8] Szeged, 1921. május 28. (2. évfolyam, 121. szám), 1. o.

[9] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 10-11. o.

[10] Historia Domus ab anno 1920., 11-17. o.

[11] Vö. http://www.magyarharangok.hu/szeged.html

[12] Historia Domus ab anno 1920., 14. o. (a Historia Domusban újságcikk kivágás beragasztva)

[13] Historia Domus ab anno 1920., 13. o. (a Historia Domusban újságcikk kivágás beragasztva)