Hegedűs Réka: Egy őrülten jó novelláskötet bemutatójáról jelentkezünk

Megjelent Döme Barbara új novelláskötete, a Nők a cekkerben – Történetek Skizofréniából.

Döme Barbara debreceni születésű, jelenleg Budapesten élő és alkotó újságíró, szerkesztő és író legújabb kötetét a Magyar Széppróza Napja alkalmából Szegeden és Deszken is bemutatták február 26-án: először a Stefánia Fiókkönyvtár-klubban, majd a Deszki Faluházban. Az Arany János Alapítvány és az Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent, Nők a cekkerben – Történetek Skizofréniából című novelláskötetről az írónővel Bene Zoltán beszélgetett.

A pszichés-, és személyiségzavarok tudományos megítélése folyamatosan változik. Száz éve még a pszichiátriai betegeket elszeparálva tartották az elmegyógyintézetekben. Ma naponta találkozhatunk súlyos vagy kevésbé súlyos pszichés zavarral küzdő emberekkel, mégis gyakorta választjuk a külső nézőpontot. Amíg nem közvetlen közelről érint a dolog, hajlamosak vagyunk azt hinni, a valóságban ez nem történhet meg. Velünk legalábbis nem. „Magam számára is jó kihívás volt, hogy le tudom-e írni ezeket a történeteket úgy, hogy hiteles maradjon, az olvasó el tudja fogadni valóságként, de egyszerre el is rugaszkodjon attól. Hiszen nem szociográfiát, vagy dokumentumkötetet szerettem volna írni, hanem prózát” – mondta az író, aki 2015 óta ír novellákat a témában – szám szerint huszonhetet – amelyeket jelen műben gyűjtött össze. 

A novellák hőseinek sorsát tehát sérült elmeállapotuk köti össze. De ezen belül történetük, s élethelyzetük igen sokszínű. Felébrednek gyilkos gondolatok, küzdenek rögeszmével, függőséggel és paranoiával, gyötrik őket hallucinációk. Mindez a zárónovellában, A vonatban csúcsosodik ki. Ekkorra az olvasó ugyanis teljesen belesüpped ebbe a hangulatba, az utolsó mondat szakítja csak ki belőle: „Apámat látom repülni a sínek felett, közben arra gondolok, nincs baj, mindjárt felébredek ebből az elcseszett, hosszú álomból”. Az író szerint az utolsó novella csattanója egyben a kötet csattanójaként is értelmezhető.

Döme kötete külső jegyeiben egy igazi női alkotás. „Pedig nem is rózsaszín” – tette hozzá az író. A borító női alakjának ábrázolása ugyan első ránézésre romantikus érzést kelthet, de ha jobban megfigyeljük, tekintetében ott a zavartság, a fájdalom, a szenvedés, az őrültség. A Nők a cekkerben – Történetek Skizofréniából már a címválasztásból is érezhetően, nem egy tipikus lányregény, amelyet a strandon, a hasát süttetve olvas az ember. Ennek ellenére van egy különleges és helyén kezelt humora, jól használja az iróniát, s a történetek bár megoldatlanok, mégis érezhető valamelyest a feloldás. A kötet szerkezete mind gondolatilag, mind a témák tekintetében koherens, ám a novellák önmagukban is élvezetes olvasmányok.

Nagy Koppány Zsolt recenziójában megemlíti, olvasóként vár már Döme Barbarától egy „humorosabb (fanyarul humoros) kötetet is, elvégre azt most megmutatta, hogy a tragédiát mesterien kezeli”. Az írónő elárulta, következő kötetében erre fog törekedni. „Nem lesz könnyedebb, de fogyaszthatóbb, mert több humort próbálok majd beleszőni” – tette hozzá. Kíváncsian várjuk! Talán legközelebb kivételes novellagyűjteményei után, első regényét mutathatja majd be a közönségnek Döme Barbara.