Kiss Norbert: „Barokk töredékek” a Szent Demeter-plébániatemplom történetéből
„Őrizzük tehát, gyűjtsük össze emlékeinket,
nehogy végleg elveszszenek
s ezáltal is üresebb legyen a múlt,
szegényebb a jelen, kétesebb a jövő!”[1]
„Libera regiaque civitas Szegediensis
me plene ex antiquis ruinis erexit.
Anno 1749.”
Szeged egykori belvárosi plébániatemplomának, a Palánkban állott Szent Demeter-templomnak több évszázados történetéből alighanem az egyik leggazdagabb és legizgalmasabb időszak a török megszállás utáni „újjáépülés” korszaka, a barokk 18. százada. Szent Demeter temploma ekkor nyeri el végső állapotát, mely formában 1925-ös bontásáig Szeged Belvárosának templomaként működött.
Az egykori templom alighanem leggazdagabb időszakáról csupán töredékek formájában emlékezhetünk meg. Számos tanulmány, írás, dolgozat született, mely a templomot igyekszik bemutatni, ezek zöme azonban a plébániatemplom összefoglaló történetét közölte, hangsúlyozva annak középkori emlékeit. Már Cs. Sebestyén Károly – aki végigkísérhette a templom 1925-ös bontását – 1927-ben írt dolgozatában megjegyzi, hogy Szent Demeter templomának barokk kori történetével az utókor feladata részletesen foglalkozni: „mindenesetre megérdemelné ez a templom is a vele való külön foglalkozást, építéstörténetének részletes megállapítását és művészettörténeti méltatását.”[2]
Ezen a helyen arra teszünk kísérletet, hogy a helytörténet szempontjából is igen izgalmas és gazdag időszakot a már meglévő írásokat kontextusba helyezve mutassuk be. Ez a kísérlet talán kiindulópontja lehet későbbi vizsgálódásoknak, hogy egykoron majd eleget tudjunk tenni Cs. Sebestyén Károly óhajának.
A 20. század első feléig megjelent tanulmányok azért is képviselnek jelentős értéket, mert egyrészt még a templomot személyesen is ismerő szakemberek munkájának eredményeként születhettek meg, másrészt olyan levéltári forrásokat is fel tudtak még dolgozni, melyek mára elvesztek.
A török alóli 1686. évi felszabadulást követően Szeged a török közelsége miatt Temesvár 1716-os felszabadításáig, illetőleg az 1718-ban megkötött pozsareváci békekötésig katonai szempontból lényeges állomáshelynek számított. Az állandó és ideiglenes katonai létszám miatt az ekkor romosan álló egykori plébániatemplom katonai funkciókat ellátva élelmezési raktárként működött. A liturgiák bemutatására Baratin Lukács, zágrábi püspök adományából megépült kápolna szolgált. A 17-18. század fordulóján a csanádi püspök a török időben megsemmisült csanádi központ helyett a szegedi központ kiépítésének lehetőségére ígéretet kapott, de ennek megvalósulására gróf Nádasdy László püspök beiktatásáig várni kellett.
Nádasdy püspök küzdelmes munkásságának eredményeként a szegedi várhoz közel fekvő templom megmenekült a lebontástól. Miután a piarista atyák Szegedre költözésüket követően a templom melletti épületekben rendezték be kolostorukat a több, mint fél évtizedes küzdelem után elkezdődhetett a város egyik legősibb plébániatemplomának felújítása.
A 18. század első évtizedei – a templom renoválása
A felújítás időszakáról viszonylag kevés pontos adat áll rendelkezésünkre. A városnak, mint kegyúrnak, így az építkezések mecénásának a szerepét mindenképpen ki kell emelnünk annak ellenére, hogy a török időszak, valamint az azt követő újrakezdés, a kamara és a várparancsnokság igényei a várost anyagilag sok oldalról terhelték. Nádasdy püspöknek a templom használatára fennálló, 1715-től folyamatosan kérvényezett igénye a várparancsnoksággal szemben az 1720-as évekre hozott változást, így az építkezések ezekben az esztendőkben tudtak elkezdődni. A templom restaurálásval párhuzamosan zajlik a Szegedre érekző piarista szerzetesek lakhatását biztosító épületek kijelölése, továbbá az iskola, valamint a püspöki rezidencia kialakítása, azok rendbehozatala. A megyei tanácsi jegyzőkönyveket idézve mind városunk történetének monográfusa, Reizner János, mind a városi kegyuraság történetét feldolgozó Kisházi-Kovács László, mind pedig Cs. Sebestyén Károly a templom építéstörténetével foglalkozó munkájában az építkezések kezdetének az 1725-ös évet jelölik meg. A munkálatok a templom kórusának felirata szerint mintegy 24 évig tartottak. Annak bemutatásában, hogy pontosan kik vettek részt a Dél-Alföldi város ősi plébániatemplomának 18. századi barokk felújításában, szintén csak töredékekkel szolgálhatunk.
A templom történetét feldolgozók mind megemlékeznek Montelberger Fülöpről. Személyéről szintén kevés emlék maradt fenn. Születési idejét a 17. század végére, halálának dátumát 1749 utáni időszakra helyezik. Építészként, építőmesterként megbízást kapott a Szent Demeter-plébániatemplom felújításának munkálataira.[3]
A tanácsi jegyzőkönyvekre hivatkozva dátum szerint pontosan megállapíthatóak a következő adatok: a kórus orgonáját a kegyúr 1729-ben vásárota, míg a templom tornya – mely ma Dömötör-toronyként városunk legrégebbi építészeti emlékeként látogatható – 1731-ben nyerte el barokk idomait.[4]
Az építőmesterek munkája mellett a templom belső díszeinek, oltárberendezéseinek, oltárképeinek és szobrainak készítőiről szintén meg kell emlékeznünk. Habár, amint a későbbiekben látni fogjuk, a templom barokk kori állapotából csupán fotók maradtak fenn számunkra, a templomberendezés a 20. századi templombontás ellenére viszonylag gazdagon fennmaradt. A templom belső munkálatai Reizner János közlése alapján az építkezések utolsó három esztendejében zajlottak.
A belső díszítéseket 1746-49-ben hajtották végre. Ekkor készült a díszes és költséges tabernaculum, a két mellékoltár s a hajóban is négy oltár.[5]
Ezen időszak egyik legfontosabb dokumentumának tekinthetjük Eszterházy Károly gróf visitatióját, melyet Oltványi Pál 1886-ban megjelent, a szegedi plébániát és az ott szolgálatot tevő piarista szerzetesek tevékenységét bemutató munkájában teljes terjedelmében közöl. A szombathelyi vicarius 1754. augusztusában 4-7. közötti időszakban járta be és készítette el beszámolóját a szegedi templomok működésének ügyében Csáky Miklós esztergomi hercegprímás megbízásából.[6]
A canonica visitatió megjegyzi, hogy Szeged belvárosi plébániája „nagyszerűen meg van ujitva”[7]. A felújítások a korábban idézett kórusfelirat szerint ekkor éppen 5 éve fejeződtek be. Szintén Eszterházy Károly beszámolójából ismert, hogy az építkezések költségét a városi kegyuraság mellett az esztergomi érsek támogatásából tudták finanszírozni. Érdemes elolvasnunk a beszámolónak a templom kialakítását bemutató részét, mely szerint a templom Szent Demeter tiszteletére van felszentelve. Az oltárok számát 6 oltárban jelöli meg, mégpedig a következők szerint:
Az egyház még nincs consecrálva, sz. Demeter tiszteletére van fölszentelve… Ebben oltár van hat. A nagy oltár sz. Demeter, az evangélium oldalon sz. Háromság… és Sz. József, az epistola oldalon pedig sz. Anna nepomuceni sz. János, sz. család tiszteletére; nincsenek consecrálva, azonban oltárkő és más eszközökkel föl vaunak szerelve, és tisztán tartatnak. A nagy ajtó baloldalán egy régi kápolna van gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére, a misézésre szükséges eszközökkel ellátva… Tornya ezen egyháznak most emeltetett magasra, és fehér bádoggal van behúzva, melyben 5 harang függ: a) 9 mázsás sz. Adalbert, b) 5 mázsás Neri sz. Fülöp, c) régi, d) 1 mázsás 27 font sz. Demeter, e) 60 font sz. Borbála tiszteletére Falkenstein Adalbert Csanádi püspök, mint az esztergomi prímás megbízottja által fölszentelve. Óra is van a toronyban, mely órát s fertályt ver, és a templomban is mutatja azt. A kistoronyban két, szintén beszentelt harang van.[8]
A templomtorony és a harangok
Mielőtt a templom oltárainak sorát megtekintenénk, mindenképpen érdemes a bejegyzés azon részét megvizsálnunk, mely a templom tornyáról, ekkor még tornyairól szól.
Cs. Sebestyén Károly régészeti munkájából tudjuk, hogy a barokk templom nyugati főhomlokzatának északi oldalán álló toronynak a középkori templomegyüttesen lehetett egy párja a toronnyal megegyező magasságban a déli oldalon.[9] Valószínűleg erről az egykori templomtoronyról számol be a visitátor, mikor a kistoronyban lévő két harangról tesz említést. Oltványi Pál megjegyzi, hogy a két toronyból az egyik, az északi oldalon álló a barokk felújításkor megmagasíttatott, a délit eredeti szintjében hagyták meg. „Úgy látszik azonban, hogy eme kétféle torony nem igen nagy díszére szolgálván a templomnak, a kisebbiket nem sokára egészen leszedték, a harangocskákat pedig valószínűleg vagy a kálvária, vagy a Rozália kápolnának tornyába helyezték el. Mikor történt ez? Sem a visitatió, sem a krónikás nem említi föl.”[10]
A két torony, valamint az egyik lebontásának leírása azért is érdekes az 1754-es állapotok tükrében, mert Reizner az egykori Lukács püspök általi kápolna tornyocskájáról és annak harangjairól is beszámol. „Harangokat csak 1737-ben szereztek; ezeket, valamint az oltárokat is báró Falkenstein Béla püspök 1739. évi szep tember havában szentelte fel. Ezután bontották le a Lukács-féle kápolna tornyocskáját, ahonnan a kisebb harangokat a nagy toronyba áthelyezték.”[11]
A visitatió másik lényeges eleme a tornyok ismertetése mellett a harangokról szóló viszonylag részletes bemutatás. A harangok esetében olvashatunk a védőszentekről, illetve azok súlyáról. Teljes leírást a harangfeliratok által nyerhettünk volna. Ha azonban az 1754-es beszámolót Oltványi Pál leírásával kiegészítve olvassuk, akkor tulajdonképpen az első világháború rekvilásának idejéig[12] szóló harangok leírásához is elegendő képet kapunk. Reizner és Kisházi-Kovács László leírásában is megtalálható az 1737-es dátum, mely a barokk felújítás időszakában a harangok öntésének idejére utal. Eszterházy Károly leírásában ezekkel a harangokkal ismerkedhetünk meg. A Délmagyarország 1916-os híradásában hivatkozott harangok, melyek a világháború miatt történő rekvirálásról szólnak, már nem teljes egészében a visitátióban olvasható harangok sorát mutatták Oltványi Pál lábjegyzetben közölt megjegyzése szerint. Ő ugyanis 1886-os munkájában a visitatió leírását követően megjegyzi, hogy:
Ma már eme harangok közül csak a 9 mázsás van meg, ez is 1837-ben újra öntve sz. Demeter tiszteletére lett beszentelve, a másik 259 fontos szűz Mária, egy másik 225 fontos sz. Orbán tiszteletére van beszentelve, ezenkívül a város által 1824. évben egy 16 mázsás nagy harang Öntetett és sz. Demeter tiszteletére szenteltetett be… sz. Flórián tiszteletére fölszentelt 60 fontos lélekváltsági harangocska fölirata szerint Eperjesen 1646. Vird György által öntetett, de 1861. évben már újra öntött kis harang.[13]
A templom barokk oltárai
A templomtornyok és templomi harangok mellett fontos megjegyzést tennünk a visitatió másik központi részének, az oltároknak a bemutatásához. A barokk oltárok felsorolása az oltárok védőszentjét és azok templomban való elhelyezkedését is közlik. A templom restaurálásakori hat oltár a következő szentek tiszteletére került felszentelésre: A főoltár Szent Demeter tiszteletére, a templom evangélium oldalán Szentháromság és Szent József mellékoltárok, míg a lecke oldalon Szent Anna, Nepomuki Szent János és Szentcsalád oltárok voltak találhatóak. A mellékoltárok mellett az 1754-es visitatió a Mária tiszteletére, mégpedig Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére felszentelt kápolnáról tesz még említést. Cs. Sebestyén Károly feljegyzéseiből ismerhetjük meg a barokk templom belső szerkezetének kialakítását, melyben a fenti oltárok egykor sorakoztak.
„a barokk újraépítés alkalmával megtartották a középkori szakaszbeosztást, mert a boltozat hordására emelt hatalmas falpillérek pontosan a külső gót támpillérek irányába voltak elhelyezve… Ezek a boltozáshordó pillérek egyrészt megkeskenyítették a különben túl széles hajót, másrészt három-három, mellékoltárok elhelyezésére alkalmas fülkét eredményeztek. Nyugati részén volt a zenekarzat, alatta az előcsarnok és egy külön kápolna.”[14]
Cs. Sebestyén leírásában az előcsarnok nélküli 17 méter hosszú egyhajós, tágas, kellemes térhatású, 10×15 méteres szentéllyel felépült templomot ismerhetünk meg.[15]
Montelberger Fülöp építész mellett itt kell megemlékeznünk Stettner Sebestyén bajor származású festőmester személyéről, aki a barokk oltárképek készítésében részt vett.
Elvitathatalan érdem illeti meg Korhecz Papp Zsuzsannát, aki Stettner személyét és munkásságát kutatva megőrizte a barokk festő emlékezetét.[16] A budai polgárjogot házzasságkötés révén nyerő bajorországi festőmester, ki felthetően egy itáliai, illetőleg itáliai tanulmányokkal rendelkező mesternél szerezte képzettségét a budai megbízások mellett számos más templom díszítésében vállalt munkát.[17] Így 1738-1739 környékén dolgozhatott városunk templomában, amikor a Szent Demeter tiszteletére felszentelt főoltár munkálatait végezte. A többszintes főoltár feltételes tervezőjét is megnevezi Korhecz Papp Zsuzsanna idézett munkájában. Véleménye szerint a Stettner Sebestyénnel több alkalommal is együtt dolgozó Hörger Antal tervezhette a barokk kori főoltárt, melynek egyben kivitelezője, megvalósítója is ő maga lehetett.[18]
A háromemeletes főoltár festményei – Szent Demeter, Szent Borbála és Szent György – mellett felthetően Stettner Sebestyén nevéhez fűződik a Szent Család mellékoltár Hazatérés Egyiptomból képének megfestése is.[19]
A templom sorsa
A másodlagos forrásokat, így többek között Oltványi Pál és Reizner János munkáját olvasva a 19. század derekáról, végéről kapunk visszapillantást a másfél évszázaddal korábbi renoválás időszakáról. A visszaemlékezéskor mindenképpen meg kell említenünk Palánk plébániatemplomának sorsát megpecsételő 1879. március 12-i nagyárvizet. A templom restaurálásának 1749-ben befejezett munkálatai és a nagyárvíz közötti időszak már önmagában számos változást eredményezhetett a templombelső kialakításában. Ennek az időszaknak 1850 és 1890 közötti „kisebb felújítási” munkálatait, valamint a nagyárvizet követő teljes külső és belső felújítás tényét közli Kisházi-Kovács László a szegedi városi kegyuraságot bemutató munkájában. A templomok állagának megóvása, szükség esetén javítása ugyanis a kegyúr, a Szent Demeter-plébániatemplom esetében a város kötelezettségei közé tartozott.[20] A kisebb javítások közül érdemes kiemelnünk az 1874-es javítást, miszerint:
A belvárosi templom padoknak új talpakkal ellátását 312 Ft 25 Kr és a templom belső falainak kimeszelését 309 Ft 22 Kr erejéig, valamint a főoltárnak a Szent Háromság szobrából kikerült vasrácsozattal elkerítését rendelő és a szükséges 621 Ft 47 Kr kiadásoknak az 1874-ik évi rendkívüli kiadások alapjábóli teljesítését a közgyűlés engedélyezi.[21]
A nagyárvizet követő külső-belső teljes felújítás több éven keresztül zajlott, a munkálatok zöme és befejezése 1889-1890-ben ment végbe. Az 1887-es esztendőnél olvashatjuk, hogy „a belvárosi templom tornya új ércztető kapott, külseje ujra lett meszelve az 1886 évi nyár folytán…”[22]. Jászai Géza munkáját idézve Kisházi-Kovács László is említést tesz a templom belső felújításáról „1889-1890-ben a belvárosi elhanyagolt templomot (Rózsa Ferenc plébános) a kegyúr által kívül belül restauráltatta, s gyönyörűen kifestette”[23], valamint megjegyzi, hogy ezen felújítás során a kórust kibővítették és a szentelési ünnepélyre új stallumot készíttettek.[24]
Az említett szegedi nagyárvíz jelentős károkat okozhatott templomunkban, még úgy is, hogy „a belvárosi Templom és a plébánialak csak, mintegy egy lábnyira lévén vízzel borítva”[25]. Mindannak ellenére, hogy teljes felújítása, rendbehozatala az árvízet követően hamarosan megtörténhetett, az árvíz mégis megpecsételte a Szent Demeter-plébániatemplom sorsát. A város egyházfenntartó testülete 1880-ban fogadalmat tett az újjáépítés emlékére egy, a városhoz méltó, monumentális templom építésére.[26] A fogadalom megvalósításának jelentős kérdése volt, hogy hol építsék fel a Fogadalmi templomot. Hosszú évek, számos álláspont ütköztetése után végülis 1907-ben Szeged egyik legősibb szakrális terét, az akkori Templom teret jelölték ki az új templom építésének helyéül, mely otthont adott ekkor Szent Demeter templomának is.[27] Így 1913-ban, az építési munkálatok megkezdésekor hozzáláttak az ősi plébániatemplom részleges lebontásához, mely az 1914-ben kitörő világháború miatt még bő egy évtizedig, 1925-ös végleges lebontásáig Szeged belvárosi plébániatemplomaként szolgált.
Emlékeink az egykori templomból
A Szent Demeter-plébániatemplom részleges lebontásának évében, 1913-ban Keglovich Emil fotográfussal „a tanács… körülbelül 20 különböző helyzetből lefényképezteti a városi múzeum számára”[28] az öreg templomot. Keglovich fotói mind a mai napig fennmaradtak a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár gyűjteményében, melyek egyik legfontosabb és legkézzelfoghatóbb történelmi emlékei az egykori barokk templomnak.[29] Egyben megerősítik dr. Czobor Béla és Stehló Ottó 1902-ben tett feljegyzéseit, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából tettek a Szent Demeter-plébániatemplom felmérésének kapcsán. „A tágas, egyhajós templom boltozatai merészek, térhatása és építészeti belső kiképzése kiváló mester kezeire vall. Ezenfelül belső felszerlése, fő- és mellékoltárai a barokk ízlés díszesebb alkotásai és művészi beccsel bírnak.”[30]
Keglovich Emil fotói (Forrás: Somogyi-könyvtár)
A templom bontása két ütemben zajlott. 1913-ban a szentély elbontását követően a templomhajó és a templom akkor még fennálló részeit 1925-ben bontották el. Az 1907-ben kimondott szándék, mely a templom bontásáról határoz, kiköti, hogy a műemléki részeket meg kell őrizni. Ehhez kapcsolódóan jegyzi meg Korhecz Papp Zsuzsanna, hogy sajnos ez a kitétel kevéssé tudott megvalósulni, ugyanis a barokk művészeti alkotásai ekkor még kevésbé értékelt emlékek voltak.[31] Korhecz Papp Zsuzsanna közli Szilárdfy Zoltánra hivatkozva, hogy az egykori főoltár Szent Borbála képe a kecskeméti piarista templomban található. A Móra Ferenc Múzeum gondozásába került az egykor szintén a főoltárt díszítő városi címer.
A templom berendezési tárgyaiból Szeged környéki templomok is részesültek, többek között Röszke, Ásotthalom, ahol az egykori padsorok, és mellékoltárok részei találhatóak. A Keglovich Emil által is megörökített Lourdes-i Mária szobor az ásotthalmi templomban került elhelyezésre. A Szent Demeter-plébániatemplom utódjaként felszentelt Fogadlami templom, a Szegedi Dóm templomterébe lépve is találkozhatunk az egykori templom emlékeivel. A Fogadalmi templom keresztelőkápolnájában található keresztelőkút, vagy az Árpád-házi Szent Erzsébet mellékoltárnál elhelyezett barokk kori oltárkép szintén a régi templom emlékét őrzi.
A régi templom főhomlokzatát díszítő Szent Demeter, Szent László és Szent István szobrokat mindenképpen ki kell emelnünk, melyek restaurált állapotban az egykori főoltár városi címeréhez hasonlóan szintén a Móra Ferenc Múzeum gondozásában tekinthetőek meg a Vár kőtárában, illetve a Fekete Házban.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye gyűjteményének részét képezi az egykori mellékoltárok kiegészítőjeként elkészült 18. századi faragott fa szoborpárok gyűjteménye. A Szegedi Dóm Látogatóközpontjának állandó gyűjteményében tekinthető meg az a hársfából készült két angyalszobor, melyek egykori Kalazanci Szent József oltárát díszítették. Az oltár, így kiegészítőinek készítési éve feltehetően 1748, Kalazanci József boldoggá avatásának éve volt. A szobrok jelenlegi állapotukban 19. századi átfestéssel láthatóak. Szent Rókus és Szent Sebestyén 1750 körül, szintén hársfából készült szobrai az egykori Betlehem-oltár kiegészítő szoborpárját képezték. Felthetően szintén az egykori Szent Demeter-plébániatemplom valamely mellékoltárának része volt a töredékesen fennmaradt, papi öltözetet viselő két férfi szentnek az alakja, ugyancsak a Látogatóközpont gyűjteményéből.[32]
A 18. század ötvöstárgyainak emlékét őrzi szintén a Szegedi Dóm Látogatóközpontjának gyűjteményéből egy cibórium, illetve egy betegellátó készlet, melyek a feljegyzések tanúsága szerint a Szent Demeter-plébániatemplom liturgikus kellékei voltak az 1700-as években. Az 1729-ből származó, részben aranyozott ezüst cibórium talpán bevésés található: „E.c. Par. L. R. 92. Civ. Szeged S. Demetrey A. 1729.”. [33]
Az egykor betegek látogatásakor a szent olaj és Oltáriszentség szállítására használt hordozható, több részre szedhető ötvöstárgy körirata alapján 1773-ban került az egykori plébániatemplom liturgikus eszközeinek sorába. A cibóriumhoz hasonlóan szintén ezüstből készült, mely részben aranyozott.
1896-ban a Szent Demeter-plébániatemplom előtt álló Mária-szobor helyén a Köllő Miklós által elkészített Szentháromságszobor került elhelyezésre. Jelenleg a szobor felújított állapotában a felsővárosi minorita templom kolostorának udvarán található a következő talapzati felirattal:
Műemlék. A barokk Mária szobor a XIX. század végéig a Dömötör templom előtt állt. Felújította 1999-ben a Szent Miklós Alapítvány az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és Szeged Város Önkormányzata
Emlékeink sorában ki kell emelnünk a jelenleg a Dömötör-torony nyugati oldalába befalazott latin nyelvű felirattal ellátott síremléket. Az epitáfium latin nyelvű szövege Kolláti István közlésében:
Deo Optimo Maximo (a végtelen jóságú Istennek). Szeretetük és gyászuk örök emlékéül állítatták ezt az emléket 1783-ban a kiváló királyhűségük és vitézségük miatt bárói rangra emelt hálás fiuk, illetve unoka, bajaházi Bajalich Antal, Ádám és József nemes és nemzetes Bajalich Imrének, (meghalt élete 111-ik évében) Mátyásnak (meghalt élete 76. évében) és Ágotának (meghalt élete 87. évében) Szegeden.[34]
Jelen összefoglalással igyekeztünk a már meglévő idézett munkák segítségével bemutatni Szeged egyik legősibb plébániatemplomának, a palánki Szent Demeter-plébániatemplomnak 18. századi barokk kori megújúlását. Mindezt kiegészítettük azon emlékekkel, melyek ma is felidézhetik bennünk városunk e kiemelkedő korszakát.
Megjelent a folyóirat 2020. decemberi számában
Jegyzetek
[1] A Szegedi Híradó 1863. évi 38. számában e szavakkal idézi Molnár Pál Ipolyi Arnoldot Szeged régiségeiről szólva.
[2] Cs. Sebestyén Károly: A szegedi Szent Demeter-temlom építés-története. Dolgozatok 1927. 206. o.
[3] Vö. Magyar Katolikus Lexikon – Montelberger címszó
[4] Vö. Reizner János: Szeged története III. kötet. Szeged, 1900. 6. o, vagy Kisházi-Kovács László: A városi kegyuraság Szegeden (A kezdetektől 1850-ig). Budapest, 2006. 123. o.
[5] Reizner i.m. 7. o.
[6] Vö. Oltványi Pál: A Szegedi Plébánia és a T. Piarista Atyák Szegedi Krónikája – A piaristák Szegeden 1720-1886. czímű könyvnek bírálatául. Szeged, 1886. 149. o.
[7] Oltványi i. m. 149. o.
[8] Oltványi i. m. 150. o.
[9] Vö. Cs. Sebestyén i. m. 192. o.
[10] Oltványi i. m. 150. o.
[11] Reizner i. m. 6-7. o.
[12] „Hétfőn délután kezdték meg összeszedni azokat -n| harangokat, amelyeknek nem az lesz ezután -a hivatásuk, hogy a templomba Szólítsák a hívőket, hanem hogy hatalmas hangon adlják tudtul az ellenségnek, hogy résem vagyunk s minden ellenünk irányuló támadást véresen vissz-averük. Elsőnek a belvárosi plébánia egyik harangját emeltette le a toronyból katonákat Riesz mérnökkari hadnagy, akit parancsnoksága meghízott a szegedi ‘harangok összeszedésével.” In: Délmagyarország 1916. augusztus 15., 7. o.
[13] Vö. Oltványi i. m. 150-151. o.
[14] Cs. Sebestyén i. m. 204. o.
[15] Vö. Cs. Sebestyén i. m. 204. o.
[16] Vö. Korhecz Papp Zsuzsanna: Stettner Sebestyén (1699-1758) művészete és festéstechnikája. DLA-értekezés, Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskola, 2014.
[17] Vö. Korhecz Papp Zsuzsanna: A szegedi Dömötör-templom barokk főoltára. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2011/3-4, Budapest, 172-173. o.
[18] Vö. Korhecz i.m. 173. o.
[19] Vö. Korhecz Papp Zsuzsanna i. m. 11. o.
[20] Vö. Kisházi-Kovács László: A városi kegyuraság Szegeden (1850-1917). Budapest, 2019. 119. o.
[21] Kisházi-Kovács i. m 121. o.
[22] Kisházi-Kovács i. m 123. o.
[23] Kisházi-Kovács i. m 123. o.
[24] Kisházi-Kovács i. m 124. o.
[25] Kolláti István: Szeged fogadalma. In. Ábrahám István és Zombori István (szerk.): A szegedi székesegyház. Szeged, 2001. 11. o.
[26] Vö. Kolláti i. m. 13. o.
[27] Vö. Kolláti i. m. 21. o.
[28] T. Knotik Márta: Fényírók és fényírdák Szegeden (1859-1913). Szeged, 2009. 195. o.
[29] Ezúton szeretnék köszönetet mondani Sikaláné Sánta Ildikónak és Kukkonka Juditnak, hogy lehetővé tették az archív felvételek megtekintését, vizsgálatát és publikálását a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár állományából.
[30] Kolláti i.m. 17. o.
[31] Vö. Korhecz Papp Zsuzsanna: A szegedi Dömötör-templom barokk főoltára. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2011/3-4, Budapest, 167. o.
[32] A fent leírt szobrok a Szegedi Dóm Látogatóközpontjának állandó kiállításaként tekinthetőek meg.
[33] Vö. P. Brestyánszky Ilona: Csongrád megye iparművészeti kincsei. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1970/2., Szeged, 1972. 136. o.
[34] Kolláti i. m. 45-46. o.