Simon András: A Dél-Alföld etnográfusának utolsó kötete
Juhász Antal könyvéről
A Dél-Alföld etnográfusaként, az alföldi tanyavilág török hódoltság utáni kialakulásának, virágkorának és hanyatlásának, a betelepülő népesség származásának, települési és építészeti kultúrájának, gazdálkodásának és társadalmi életének kutatójaként ismert és elismert Juhász Antal munkásságát a 85. születésnapjára összeállított tanulmánykötet reprezentálja.
Korábban már megjelent, időben az elmúlt bő három és fél évtizedet felülelő néprajzi tanulmányok és esszék tematikus gyűjteményét tarthatja kézben az olvasó, mely több mint 30 írást, hozzá 60 fotót, térképet foglal magában.
A tematikus fejezetcímmel el nem látott kezdő tanulmányok a „szegediség” fogalmáról, a Szegedre oly jellemző napsugaras házoromzatokról, Tápé és más, Szeged vonzáskörzetében élő települések társadalomnéprajzáról, történeti-gazdálkodási viszonyairól szólnak.
Életutak a szögedi nemzetből: A néprajzkutató a történelem általános folyamatainak ernyője alatt az egyén és a kisközösségek sorsát vizsgálja. Juhász Antal a történeti források (e témához kapcsolódóan elsősorban az anyakönyvek) megszólaltatása mellett az emlékezők (adatközlők) elbeszélése alapján adott közelképet az életmód és társadalom változásairól. Maga emlékezett meg arról, éppen e kötetnek a bemutatóján (2020. szeptember 8.), hogy voltak olyan „kulcs”-adatközlői, akikhez hosszasan visszajárt, illetve akiknek elbeszélései és saját élettörténeteiknek, valamint a korábbi generációk boldogulására való visszaemlékezéseinek tanulságai értékes adatokat szolgáltattak kutatásaihoz.
Szaján településnéprajza, népessége és társadalma: A szegedi kirajzás vizsgálatának egyik kutatópontja volt a határon túli falu, Szaján (ma Szerbia). A hallgatókból és kutatókból toborzott munkacsoport 2000 nyarán végzett terepmunkát a településen. Juhász Antal történeti és recens (jelenkori) adatok alapján rajzolta meg Szaján települési-társadalmi arculatát. A Táj és népi kultúra című tanszéki kiadványsorozat köteteként megjelent Szajáni gyűjtés (Szeged, 2003) kötet többek között a hagyományvilág, az építészeti kultúra, a gazdálkodás és a hagyományőrzés témaköreit dolgozta fel.
Búcsú Szentkúton 1982-ben: Esettanulmány a Petőfiszállás határában lévő kegyhely búcsújárásáról. Aprólékos néprajzi megfigyelést, naplószerű leírást ad az eseményről a kutató.
A szőlővel beültetett homok megnevezése a Duna-Tisza közén: Juhász Antal a lokális-regionális földrajzi nevek gyűjtésében is részt vett. Ezen munkájának eredményeként láttak napvilágot azon tanulmányai, amelyek néprajzi igényű értelmezéssel szólnak az alföldi hegy, högy terminus használatáról, illetve az egyes dűlőnevek (Halesz, Neszűrj, Maj’talán) mögött sejthető népi értelmezésről.
Mindszent a tájban: Számos dél-alföldi helytörténeti-néprajzi kiadvány szerkesztője és szerzője volt Juhász Antal. E gyűjteményes kötetbe Mindszent községgel kapcsolatos írásait válogatta be. Településnéprajzi, a gazdálkodás viszonyait tárgyaló, és társadalomnéprajzi szempontból a falu kapcsolatrendszerét bemutató tanulmányai adnak példát munkásságának ezen szeletéről, ami a mintaadó Tápé története és néprajza (1971) című kötettel induló, majd számos más dél-alföldi település viszonyait tárgyaló helyi tanulmánykötet megjelentetése révén valósult meg.
Halas és a homokhátsági puszták, falvak népe: A szomszédos táj: Halas (Kiskunhalas). Történeti, kartográfiai forrásokat elemezve és a visszaemlékezők elbeszélései alapján jellemzi a szerző a szomszédos, Bálint Sándor által még a szegedi nagytáj részeként tárgyalt területet.
A tanulmánygyűjtemény Juhász Antal néprajzi munkásságának egyféle keresztmetszete, sajnos életében megjelenő munkáinak utolsó darabja. Pedig voltak még tervei, ezeknek beváltása az őt követő, szellemi hagyatékát folytató, újragondoló generáció kutatóinak a küldetése.
Juhász Antal: A szegedi nagytáj és szomszédai. Néprajzi tanulmányok és esszék. Budapest, Nap Kiadó, 2020.
Megjelent a folyóirat 2021 januári számában