Hegedűs Réka: Mesélnek a képeslapok – Pusztai Virág kötetbemutatójáról
Kép, közösség, örökség címmel jelent meg Pusztai Virág legújabb könyve a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány kiadásában, amelyet október 12-én mutattak be a közönségnek a Somogyi-könyvtárban.
A délután folyamán a szerző beszélgetőtársa Miklós Péter, a Dél-Alföld szellemi öröksége című sorozat szerkesztője volt, aki elmondta, a sorozat célja a magyar múlt, a népiség szegedi dimenzióinak feltárása, valamint Bálint Sándor szellemi örökségének ápolása, aki Szeged történetének egyik legjelentősebb összegzője. Többek között az ő munkásságának köszönhető, hogy kevés olyan település létezik a Kárpát-medencében, amelynek története ilyen gazdagon fel lenne dolgozva, mint ami Szeged esetében elmondható.
A Dél-Alföld szellemi öröksége című sorozat eddig három kötettel büszkélkedhet, Csapody Miklós irodalomtörténész, A népi, a szent és a művészi című könyvében Bálint Sándor képzőművészeti gyűjtői tevékenységét dolgozta fel, Horváth Gábor történész A magyar katolicizmus reménységei címmel jelentette meg kötetét, Pusztai Virág pedig szegedi képeslapokkal, mint kommunikációs médiumokkal foglalkozik a kortárs ikonológiai megközelítést választva eszközéül, amely nemcsak értelmezi mindazt, amit a képeslap ábrázol, hanem figyelembe veszi azokat a szellemi és kulturális tartalmakat is, amelyek keletkezésének idején hatottak. Továbbá a képeslapok utóéletét is vizsgálja: hogy hogyan formálják a közösségi emlékezetet, a kollektív identitást. A sorozat negyedik kötete már szerkesztés alatt áll, megjelentetését jövő év elejére tervezik a készítők.
Pusztai Virág a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Szakképzési, Felnőttképzési és Továbbképzési Intézetének adjunktusaként többek között televíziós műsorkészítést és médiaelméletet oktat; médiakutatóként legfontosabb kutatási témái a vizuális kultúra változásai és hatástényezői, valamint a képi fordulat; e mellett festészettel, grafikával és könyvillusztrációval is foglalkozik. A frissen megjelent mű sorban a negyedik, amelyet a szerző önállóan jegyez. Gazdagon illusztrált kötetében Pusztai Virág a Somogyi-könyvtár Helyismereti gyűjteményében fellelhető több ezer szegedi képeslap közül válogatott, amelyek a 19. század végétől egészen napjainkig szolgálnak izgalmas adalékokkal az itt élő emberek életéről, az épületekről, a terekről, amelyek körülvették őket.
Pusztai Virág elmondta, leginkább azok a képek érdekelték, amelyek nem kifejezetten művészi céllal és szándékkal keletkeztek. Nem mint történelmi forrás, vagy mint műalkotás foglalkozott a képeslapokkal, hanem azt vizsgálta, mit árul el az adott kép az akkor élt emberek ízlésvilágáról, milyen szimbólumokat lehet felfedezni rajta, mi az, amit a készítő elkendőzni, vagy épp megmutatni szeretett volna általa, milyen jellegzetes témák figyelhetőek meg rajta, hogyan változott az évek során a városkép ábrázolása akár az állandóságot képviselő helyszínek esetében is, mint a Fogadalmi templom, vagy éppen a Kultúrpalota. Ez azért is fontos, mert mikor a képeslapkészítés elindult, Szeged egy újjáépített város volt, az 1879-es szegedi nagyárvíz után a város teljesen új arculatot kapott. A kötet bizonyítja, hogy a századfordulón egyre népszerűbbé váló képes levelezőlapoknak már megjelenésükkor sem pusztán üdvözletküldés volt a funkciójuk, a „képes fele” is sok mindenről mesélt a címzettnek. „Mert a képeslap egy kommunikációra született műfaj, melynek üzenete nem csupán a rajta megfogalmazott sorokból olvasható ki, de a hátoldalán lévő kép is több információréteget hordoz. Nem csak az érdekes, hogy mit ábrázol, de az is, hogy miként teszi ezt”.
„A kötetet izgalmas lehet mindazok számára, akik egy átfogó ikonológiai elemzést szeretnének olvasni a képeslapok kapcsán, de azok is bátran a kezükbe vehetik, akik a képeslapgyűjtemény egy-egy különleges darabjában szeretnének elmerülni. Ma már nemcsak a nosztalgia miatt, hanem közösségépítő szerepük miatt is érdemes foglalkozni a képeslapokkal” – tette hozzá a szerző.
