Mód László: Elmúlt nyarak, sárgai emlékek
Adatok egy szegedi hullámtéri üdülőtelep kialakulásához
A Sárgát a szegedieknek nem kell különösképpen bemutatni, hiszen sok helybeli család mind a mai napig rendelkezik nyaralóépülettel az 1950-es évek elejétől a Tisza hullámterében kialakult üdülőtelepen. Akiknek ilyen ingatlan nincs is a birtokukba, azok is biztosan megfordultak már a Marostorkolattal szemben elhelyezkedő, homokkal borított strandon vagy a Kiskőrössy és az Öreg Kőrössy halászcsárdákban. Jelen írás szerzője arra próbál kísérletet tenni, hogy nagy vonalakban felvázolja az üdülőtelep kialakulásának körülményeit, ahol generációk sora nőtt fel és ismerkedett meg a vízi élet rejtelmeivel, majd adta tovább az utánuk következőknek a sárgai életmód íratlan szabályait.
Szeged lakossága, különösen a helyi polgári csoportok a 19. század közepétől kezdték rekreációs céllal felfedezni és birtokba venni a Tiszát, amely kiváló nyaralási lehetőséget biztosított mindazok számára, akiknek nem volt lehetősége távoli fürdőhelyeket felkeresni. A folyón úszóházak létesültek, a különböző partszakaszokon pedig strandokat alakítottak ki, ahol a helyi lakosok a forró nyári hónapok alatt hódolhattak a fürdőzés szenvedélyének. Az 1950-es évektől a vízi életnek újabb reneszánsza bontakozott ki, hiszen sorra létesültek a Tisza hullámterében olyan üdülőtelepek, amelyek a szabadidő eltöltésének már alapvetően más formáit kínálták, hiszen az épületek tulajdonosaik vagy használóik számára második otthonokként funkcionálhattak.[1]
A Sárga története az első világháborút követően a strand kialakításával kezdődött, ám ekkor a Tisza partján állandó építmények még nem voltak.[2] 1922-ben a Délmagyarország arról számolt be, hogy Tápé területén új fürdőhely létesült, amely korábban, Újszeged szerb megszállása idején nagy népszerűségnek örvendett, amikor a Szegedi Parkfürdő RT. szüneteltette működését. A helyzet konszolidálódásával a partszakasz ugyan feledésbe merült, 1922-ben azonban a Szegedi Munkás Testedző Egyesület elhatározta a fejlesztését, amihez az Országos Testnevelési Tanács 100 000 koronás támogatását is sikerült megszereznie. A Tisza partján egy húsz méter hosszú és tíz méter széles, szétszerelhető fürdőházat terveztek építeni, amelyben kabinok álltak a fürdőzők rendelkezésére az átöltözéshez. Az egykorú sajtóbeszámoló szerint az akció azért tekinthető figyelemreméltónak, mivel a „rendszeres tiszai életet egészen Tápéig hosszabitja meg” illetve több száz gyerek számára biztosít feltételeket az „egészséges nyári élethez”.[3] Walter Mihály az 1960-as évek közepén a Délmagyarország hasábjain egy olvasói levél formájában így emlékezett vissza a strand kialakításának kezdeteire: „A Munkás Testedző Egyesület vezetősége 1920-ban határozta el, hogy üdülőtelepet létesít a sportolói részére. A dorozsmai szolgabíró engedélyével kezdtük meg az építést a >Sárgán<. Az egyesület tagjai készítették a kabinokat, egy közös öltözőt és őrbódét. A munkanélküli tagok vállalták az éjszakai felügyeletet.”[4] Az előbb bemutatott kezdeményezések ellenére a Sárga az 1920-as évek második felében nem éppen a szervezett fürdőéletről vált nevezetessé, hanem a sorozatos vízbefulladások miatt került, mintegy elrettentő példaként a helyi sajtó oldalaira. A partszakasz nemcsak a halálos kimenetelű tragédiák kapcsán, hanem a strandon uralkodó állapotok miatt is negatív színben tűnt fel: „Ez a Sárga már emberemlékezet óta tölti be az ingyenstrand szerepét, ahol nem érvényes a strandszabályrendelet és ahol a civilizáció még nem húzta meg a közszemérem és a közízlés éles határvonalát. De azért vannak bizonyos önként vállalt szabályok. Például tíz éven felül sem a lányok, sem a fiuk nem hempereghetnek a drága homokban úgy, amint a világra jöttek. Holmi régészek megállapíthatnák, hogy nyaranta itt találhatók a hajdani fügefalevelek egyenes leszármazottjai.”[5] Az 1930-as évek végén úgy tűnt, hogy a Sárga veszít népszerűségéből, mivel az ingyen fürdőzésre vágyók áttették székhelyüket az újszegedi oldalra, az egykori Bertalan Lajos emlékmű közelébe, ahol sekélyebb volt a víz és kisebb a várostól való távolság.[6] Úgy tűnik, hogy ez a folyamat nem következett be, strandunk a későbbiek során újra felkapottá vált azok körében, akik valami miatt nem tudták igénybe venni az újszegedi oldalon üzemelő fürdőket. Minden valószínűség szerint Szegeden Budapesthez hasonlóan a strandok társadalmi és foglalkozási csoportonként különültek el egymástól, a Sárga a várostól való távolsága illetve a mély víz miatt elsősorban azok körében vált népszerűvé, akik nem engedhették meg maguknak azt, hogy a fürdőzésért fizessenek. Így alakult ki ez az ingyenes fürdőhely, ahol a fürdőzés szabályai sem voltak olyan szigorúak, mint máshol.
A Sárga üdülőtelep kiépülése az 1950-es évek elejétől indulhatott meg, amikor a helyi vállalatok sora emeltek dolgozóik számára nyaralókat a Tisza hullámterében, habár nem zárható ki, hogy már ekkor magánszemélyek is jeleskedtek ezen a téren. A Délmagyarország beszámolója szerint 1955-ben a MÁV Fiúnevelő Intézetének, a szalámigyárnak, a cipőgyárnak és a postának már biztosan állt az üdülője, amelyeken kívül újabbak építése is folyamatban volt.[7] A tápéi községi tanácshoz ugyanebben az évben a Szegedi Orvostudományi Egyetemtől 350, a Szegedi Postaigazgatóságtól 200 és a Szegedi Cipőgyártól szintén 200 négyszögöl területre érkezett igény, ahova az érintettek üdülőépületek emelését tervezték.[8] Az építkezések 1956-ban is tovább folytatódtak, ahogyan erről a Délmagyarország is beszámolt: „Egy magaslaton nők és férfiak építik a Textilművek üdülőházát. Goldmann Mária, Guszó Anna, a gyárban fonónők – de a szakképzettség szerint építőmunkások is! – most rakják a téglát, állítják be az ablakot, ajtót. Ábrahám János és Frányó Imre elmondják, hogy a Textiltechnikum diákjai igen lelkesen vettek részt eddig társadalmi munkában az építkezésen, most azonban a vizsgák miatt nem tudnak kijárni dolgozni. Az épületeket egyébként a gyár régi felvonulási anyagaiból építik. Mellettük pár méterre Nacsa István szakmunkás vezetésével mintegy tíz fiatal postás planírozza a földet, hordja a téglát. Félmeztelenül dolgoznak s elmondják, hogy szabadságuk idejét, vagy szabadnapjukat áldozzák arra, hogy felépítsék a tíz méter hosszú öltözőjüket. A Reszelő, Vágó, Mérlegkészítő és Kazánkovács KSZ is épít kis házikót. A Szegedi Cipőgyár dolgozói gyönyörű üdülőtelepet vettek át az elmúlt napokban: az előtér ízlésesen ki van festve, a bejáratnál és az öltözőkben kovácsoltvas lámpák lógnak. Van nagy rádiójuk, lemezjátszójuk, több nyugágyuk, nagy mólójuk. Vadonatúj motorcsónak és egy kétpárevezős csónak ring a vizen, fent a parton négy kétszemélyes kajak várja a gyár dolgozóit.”[9] A Tömörkény István Üdülőtársulat 1958. szeptember 10-én tartott taggyűlésén a vízügyi igazgatóság képviselője részéről az az információ hangzott el, hogy az első bérleti szerződés megkötésére 1953-ban került sor, amit, ahogyan a fenti adatok is bizonyítják, újabbak követtek. A folyamat eredményeként az 1950-es évek végére már 70 vállalat, intézmény (40) és magánszemély (30) használt különböző nagyságú területet a Tisza hullámterében.[10]
Az Elnöki Tanács 3-10/1957. számú határozatának eredményeként Tápé község területéből 24 kat. hold hullámtér került Szeged városához, ezen belül is a II. kerületi tanács igazgatása alá. Mint láthattuk ezen a területen ekkora már valóságos üdülőtelep alakult ki, amely az illetékesek szerint sem árvízvédelmi, sem közbiztonsági, sem közlekedési, sem egészségügyi, sem városrendészeti szempontból nem felelt meg az elvárásoknak. Szükségessé vált tehát a terület mielőbbi rendezése, ezért 1957. október 22-én a nyaralóépülettel rendelkező vállalatok küldöttei értekezletet tartottak, amelyen feladatul tűzték ki a terep felmérését, feltérképezését, a vagyontárgyak védelme céljából „őrség” felállítását, a fő útvonal kialakítását és egy 500 liter teljesítményű artezi kút fúrását. Határozat született a továbbiakban arról is, hogy az érintettek társulatot alakítanak, amely elsősorban a tagok üdülésének és szórakozásának biztosítását próbálja felvállalni.[11] Ez a szervezet lett a Tömörkény István Üdülőtársulat, mely alakuló közgyűlését 1958. január 20-án tartotta. A társulat igyekezett felvállalni az üdülőtelep tisztántartását, fegyelmének biztosítását, a botrányokozók megrendszabályozását, a társadalmi tulajdon védelmét és a közegészségügyi előírások érvényre juttatását. A tagok kötelességei között szerepelt az alapszabályokban foglaltak betartása vagyis a tagdíj befizetése, az épületek karbantartása, bekerítése stb. A társulat ügyeivel a tagok közül választott intézőbizottság foglalkozott, melynek megbízatása öt évre szólt. A szervezet fennállása óta több alkalommal, mint például 1964-ben, 1975-ben, 1985-ben és a későbbiek során is módosította alapszabályait. Az üdülőtelepen mind a mai napig székházzal is rendelkezik, ami helyet biztosít az irattárnak és az irodának.
1958. szeptember 10-én a Szegedi Vízügyi Igazgatóság és a Tömörkény István Üdülőtársulat megállapodást kötött egymással, ami felhatalmazta utóbbit a bérleti szerződések átvételére és a bérleti díjak kezelésére. A társulat kötelezettséget vállalt az ártéri erdő állagának megőrzésére, fakitermelést ugyanakkor nem végezhetett. Az általa használt terület egyes részeinek feltöltése csak és kizárólag a vízügyi igazgatóság engedélyével valósulhatott meg.
1959. október végén a második kerületi tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a Sárga végleges rendezésére vonatkozó tervet, ami magában foglalta többek között a Maros torkolat vízügyi szabályozását. A folyó minden évben fél méter széles sávot mosott el, ami nemcsak az üdülőtelepet, hanem hullámtér belső részeit is veszélyeztette.[12] Előzetes tervek alapján új épületek már csak a parttól 15 méterre készülhettek, a régieket viszont, amelyek nem feleltek meg az elvárásoknak, át kellett építeni vagy felújítani. A társulat két útvonal kialakítását vette célba, amelyeket az Öreg Kőrössy halászcsárda és a tápéi lejáró felől sorompókkal zárnak le. Mindkét helyen parkolók kialakítását is tervezték, a behajtás az üdülőtelepre pedig csak meghatározott időintervallumban történhetett. Májusban sikerült megoldani a Sárga megfelelő áramellátását, mivel korábban még a rádiók hallgatása is nagy nehézségekbe ütközött. A társulat emellett 16 darab bólya elhelyezését is tervbe vette, amelyekkel a folyóban a fürdés helyszínét lehetett kijelölni. Fontosnak ítélték a mólók és a partmenti feljárók helyének meghatározását is.[13]
Az 1950-es évek végére megteremtődtek azok a keretek, amelyek az üdülőtulajdonosok és üdülőhasználók számára a Sárgán biztosíthatták a szabadidő eltöltésének lehetőségét. Az 1960-as évektől nagyon sok szegedi lakos élt is ezzel, akik közül jópáran nemcsak a hétvégékre és a szabadságuk idejére, hanem a nyári hónapokra is kiköltöztek az üdülőtelepre, ahol sajátos életformát valósítottak meg. A Sárga kialakulása óta alapvető változásokon ment keresztül, hiszen a nyaralók egy jelentős részét birtokló és fenntartó vállalatok, intézmények döntő többsége megszűnt. A magánszemélyek közül is sokan döntöttek úgy, hogy a szabadidő eltöltésének más mintáit követve eladják üdülőiket. Ennek ellenére ma is vannak olyanok, akik tovább viszik nagyszüleik, szüleik „örökségét”, s alakítják, formálják e sajátos fürdőkultúrát.
Megjelent a folyóirat 2021. márciusi számában
Jegyzetek
[1] Az Alsó-Tisza-vidéken Szegeden kívül Mártélyon, Mindszenten, Szentesen és Csongrádon is léteznek a Sárgához hasonló üdülőtelepek, amelyek több száz építményt is magukban foglalhatnak. Ezek közül az egyik legnagyobb ismertséggel, a csongrádi Köröstorok rendelkezik, ahol minden év augusztus elején zenei fesztivált is szerveznek.
[2] A Sárga mint földrajzi név a 19. század eleje óta ismeretes Sárga part, Sárga szirt formában. Inczefi Géza szerint utóbbi a meredek partnak az a része lehetett, amelyet a víz alámosott. Bálint Sándor a jeles halásztanyák között emlegette, ahol egykoron hajómalmok is őröltek. Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-1975/2. 1976. 81. o.; Inczefi Géza: Szeged környékének földrajzi nevei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960. 77. o.
[3] Délmagyarország 1922. július 23. 6.
[4] Délmagyarország 1964. december 26. 8. o.
[5] Délmagyarország 1926. április 16. 4. o.
[6] Délmagyarország 1938. augusztus 2. 6. o.
[7] Délmagyarország 1955. július 3. 4. o.
[8] A Tömörkény István Üdülőtársulat irattára. Levelezések 1957–1960.
[9] Délmagyarország 1956. június 7. 3. o.
[10] A Tömörkény István Üdülőtársulat 1958. szeptember 10-én tartott taggyűléséről készült jegyzőkönyv
[11] A Tömörkény István Üdülőtársulat irattára. Levelezések 1957–1960.
[12] Délmagyarország 1958. október 22. 3. o.
[13] Délmagyarország 1959. május 6. 1. o.