Kukkonka Judit: A szerelmes főkapitány

Tary Pált (1803 − 1855. máj. 25.), Szeged város főkapitányát a maga korának legműveltebb vezéregyéniségeként és Széchenyi korának kiváló kultúrférfiaként említik kortársai.  A szegedi könyvgyűjtő ügyvéd, keménykezű főkapitány élettörténetében felfedezhető egy romantikus, szerelmi szál is. A Somogyi-könyvtár az idei Házasság hete rendezvénysorozathoz kapcsolódóan videóposztokban közölt részleteket az állományában található szerelmi levelezésből. Az alábbiakban pedig nyomtatásban is nyújtunk egy kis ízelítőt ezekből a kordokumentumokból.

Tary Pál szegedi kereskedő család gyermeke. Iskoláit Szegeden a piaristáknál végezte, és a kor szokásai szerint a jogi pályát választotta. A pesti egyetemen tanult, majd 1825−1829 közt a joggyakorlatát Szegeden töltötte (Török ügyvédnél szolgálva). 1829-ben ügyvédi vizsgát tett s így megszerezte diplomáját. Közigazgatási pozíciókat tölt be a város és a vármegye jogi területein. Naplójában[1] részletesen olvashatunk arról is, hogyan haladt előre a hivatali ranglistán. Közös munkát és több utazást említ meg a kor másik kiemelkedő szegedi kultúremberével: Vedres István városi főmérnökkel. Mindkettőjük életének és munkásságuknak közös jellemzője a város iránti hűség és alázat, illetve a könyvgyűjtés, valamint a helyi kulturális élet fellendítésére tett erőfeszítés.

Tary Pált 1844-ben választják meg a város főkapitányának. A közigazgatási munkája során kemény koponyáját, erős jellemét és vaskezűségét emelik ki a kortársak visszaemlékezéseikben:[2]

…A pusztákról nagy számban húzodott be a városba a sok bürgehajtó, lókötő, házásó, párnahúzó, pásztortanyákról elkergetett kivénült, megunt szárnyéklány, időrugta táncból kimarjult csárdavirág, itcével harangozó dallal hivogató nótás Katák; ezek közül kikerült szemverő, gyerekrontó, ráimádkozó, kuruzsló, bandában dolgozó félkézkalmár had; összeírás nélkül lappangó városba be nem fogadott zsellér kupcihér és pulinthér népség, amely a törvénnyel és renddel örökösen hadilábon állt és csak pellengérrel, kalodával , deressel és nyakhegedűvel tudta féken tartani a vaserélyű főkapitány.

Tary Pál egy nagyon nehéz korszakban felelt a város közbiztonságáért. A városlakók nem szívlelték, kemény ítéletei miatt kényúrnak, gőgös zsarnoknak tekintették. Az egyszerű nép hamar a szájára vette s számos gúnydal született személyéről.

Ezernyolcszáznegyvennyolcban,
Tizenhatodik májusban,
Felsütött a napsugára,
Szeged város határára,
Kitették a kácsatojót,
Elnyerte a fehér golyót,
Örül a nép mindenfelé,
Kapitány úr izzad belé!
Hej Tary Pál, haj!

Aktív résztvevője volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak a III. szeged-felsővárosi nemzetőr gyalogszázad kapitányaként. A forradalmat követő választásokon azonban a nép „kiszavazza félelmetes állásából”. S méltatlan perek után csak 1851-ben nyugdíjazzák.[3]

Tary Pál ügyvédi tevékenysége során tetemes vagyonra tett szert. Szépséges barokk házat építtetett a Dugonics utcában, villája volt a szatymazi földeken. „Szeged Felső-Tátrafüredéből” járt be naponta a városi munkahelyére (esős időben csónakon) dolgozni. Emellett szívén viselte a városi szegények sorsát is, Felsővároson összeírattatta a szegényeket, koldusokat és tervezetet készített az ellátásukról. Felsővároson büszkén hirdették, hogy megszűnt a koldulás Szegeden.  Gondja volt a felsővárosi értelmiség „szórakozására és művelődésére”, tevékeny részese volt a Felsővárosi kaszinó (más néven a Társalkodási Egylet) megalapításának. Itt lehetőség volt táncmulatságokat, színielőadások, bálokat tartani, illetve a férfiak kártyázhattak, biliárdozhattak.[4]

Tary Pál jogi munkássága mellett írói tevékenységet is folytatott. Közgazdasági tudósításokat írt pl. az első magyar közgazdasági lapba a Kémlőbe. Verseket és színikritikákat az országos terjesztésű folyóiratokba: Athenaumba, Társalkodóba vagy a Pesti Hírlapba. Értő tudással gyarapította könyvgyűjteményét: jogi, gazdasági munkák mellett gyermeknevelés és orvostudomány is megtalálható a könyvespolcain. Szegedi szerzők köteteit is gyűjteményében találjuk. Épp úgy meg voltak Vedres István, Dugonics András művei is, mint a jogi szakkönyvek. Erről a könyvekben elhelyezett exlibrise tanúskodik.

A Tary-család hagyatékát 1888-ban árverezték el, ekkor került a Somogyi-könyvtár tulajdonába könyvgyűjteménye, családi iratai, levelezése.

Szerelmi levelezés

Tary Pál pesti joghallgató korában ismerkedett meg nemes Kónyi és Kovácsi Kováts Terkával[5] (Dombóvár, 1798? − Szeged, 1837. február 10.), első feleségével. Megismerkedésük körülményeiről sajnos nem rendelkezünk információval. Kapcsolatuk Tary szegedi joggyakorlatra történt távozása után „távkapcsolatként” leveleken keresztül tartott egészen házasságuk megkötéséig.

A könyvtár tulajdonában lévő félszáz levél[6] 1824−1835 közötti időszak között íródott. A többség az 1824−1825 közötti két év során. S miről ír két szerelmes az 1820-as években? 

Az elválás okozta hiányról, családi eseményekről, közelgő jurátusi vizsgáról és számos félreértésről. Minden szerelmi kapcsolatba megtalálhatók a „jóakarók”. Tary Pál és Kováts Terka életében ezek a jóakarók a közvetlen barátok és Terka háziasszonya, akinél szobát bérelt. Tary Pált Terkájánál több alkalommal próbálták „befeketíteni” az ismerősök, hogy más nőknek is udvarol a messzi Szegeden. Massza (valószínűleg: Masa Istvánra utal tősgyökeres alsóvárosi családnév Bálint Sándor szerint – az egykori Pásztor utca környékén) 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején az alsóvárosi csapatok vezetésével volt megbízva, ugyanúgy, mint Tary Pál felsővárosiakkal) úr és barátja Maróthy István (!) neve többször felmerül a levelekben, mint a „félreértések okozói”.

13 juli
Kedves Palim
Megkaptam mid az 2tő kedves leveledet kedvesöm sajnálom hogy olan könnyen gondolkozonak tartasz mint ha én nem ismerném marotyakat hagy az napfényben is motskot keres neki kedvesöm ismérlek én tégöd mög gavok gözödvel hogy a te erkölcsödhöz semi mostsok nem fér azért ne is szomorkogy majd egyször mindönöknek be telik az szájuk bár …

Maróthy István (1799−1845) neve mellett egy picit álljunk meg.[7] A szintén szegedi születésű Maróthy orvostudományi tanulmányait szintén 1824-ben fejezi be Pesten, ugyanakkor, mint Tary Pál a jogi tanulmányait. Maróthy Belgrádban majd később Konstantinápolyba dolgozik orvosként a szultán kérésére. S bejárva az egész perzsa vidéket utazóként egészen Afganisztánig (Kabulba) is eljut. Legkedvesebb barátai között tudhatja pl. Vörösmarty Mihályt. A két szegedi ifjú tehát a pesti tanulmányok végeztével is tartotta a kapcsolatot, Maróthy belgrádi, törökországi tevékenységéről olvashatunk a fiatal pár levelezésében. Sőt Maróthy István neve negatív szereplőként (mint Tary Pál hűségét megkérdőjelező személy) jelenik meg a sorok között. Kováts Terka igen szemrevaló hölgy lehetett, ha két ilyen tekintélyes és ígéretes pálya előtt álló fiatal „minden eszközt bevetve” küzdött szerelméért. 

Szintén „rosszakaróként” jelenik meg Terka két háziasszonya[8] (Benitzkyné és Vácziné) Tary Pál Pestre látogató szüleinél szólt pár „keresetlen szót” leendő mennyükről. A levelezésben többször kerül szóba, hogy Terka segítsen Tary szüleinek a Pestre felszállított áru (több mázsa szappan) tárolásában. Innen eredhet az ismeretség, mivel az árut Terkánál tárolták eladásig.

A Tary szülők előtt nem volt titok a fiatalok kapcsolata. Egy tévesen kézbesített levél fedte fel a két fiatal érzéseit. Mivel Tary Pál édesapja is a Pál keresztnevet viselte ezért a futár az otthontartózkodó apa kezébe kézbesítette Terka levelét. Így mire Pál hazaért munkájából már az édesanyja, testvérei is elolvasták szerelme levelét. Erről az információról Tary Pál Terkához írott leveléből értesülhetünk, ahol is részletesen leírja a családi vacsorán elhangzottakat. Majd egy későbbi levélben megkéri szerelmét, hogy férfias írással címezze meg ezután a leveleit, illetve egy másik címre postázza azokat. 

Szegeden, October 23dikán 1824
Kedves Édes Terkám!
Az isteni gondviselés különösen munkálkodik felettünk. E folyó holnap 18dikán irott és hozzám utasított leveled tegnap 22dikben dél után Massa Úr édesanya által az Atyám kezébe szolgáltatott, én ide haza nem lévén.
Mit gondolsz édesem? mit gondolhatott az édes Atyám, midőn ezt olvasta: Kedves Pálom! végig és végig elolvasta, sőt (mint ki tapogattam, minden változás nélkül le tévén) a Bátyám is átolvasta, az Ötsém is. Én haza mentemkor az Édes Anyámtól ezt hallom: Olvastam e már Teréz levelét? s mosolyog. Tsak hamarosan magamhoz veszem s a sötét szobába menvén gondolkoztam már az elöbb által olvasnán.
Minden titok immár nyílvánosság…

Az 1820-as években a még kezdetleges postai szolgáltatásokat találhatunk, a leveleket futárok, ismerősök, barátok kézbesítették. Több utalást is olvashatunk, hogy Terka leveleit Tary Pál fizeti ki a futárnak ill. Terka kéri szerelmét, hogy ne költsön ennyit postára, de előfordul, hogy a “postai futár” tévesen másik címre szállítja a levelet s Tary Pál csak egy véletlen családi látogatás során jut Terka leveléhez. A téves szolgáltatáshoz mondjuk a levelek címzése is hozzájárulhat, hiszen abban az időben elég volt csak ennyi címzésként: Kováts Terka hölgynek Pesten (vajon hány Kováts Terka élhetett Pesten a sárga házban a Duna mellett?), vagy Tary Pálnak Szegeden Felsőváros címzést írni s reménykedni, hogy célt ér az üzenet. A levelek barátok által történő közvetítése még néha biztosabb pont volt a futárszolgálatnál. S így érthetőbb is az egyszerűbb címzési forma. Tary Pál a leveleit megszámozta a dátumozással ellentétes sarokban, s így néha összeáll egy sorrend a két fiatal levelezésében s értesülhetünk a hiányzó számú, elkallódott levelekről vagy Terka hányadik számú levélre válaszol. A megmaradt levelek egytől egyig magyar nyelvűek, néhányon a szép viaszpecsét nyomai is megőrződtek. Tary Pál kezéből származó levelek iskolázottságához és végzettségéhez méltóan szép, kalligrafikus, olvasható írással és finom megfogalmazással néha rímekbe, versekbe faragva íródtak. Kováts Terkánál már felfedezhető a kicsit „köznépibb már-már parasztos” megfogalmazás s írásképe sem egy „iskolázottabb” hölgyet mutat.

Tary Pál leendő választottját a levelekben írottak alapján családja jó szívvel fogadta, bár Terka többször kétségeivel írja tele sorait. Kétségeihez nyilván az is nagyban hozzájárulhatott, hogy Pál messze volt tőle s több alkalommal nem sikerült a várva várt találkozás. A Tary szülők többször utaztak Pestre s Pál több alkalommal nem tarthatott velük szegedi munkája miatt. S a háziasszonya is folytonos megjegyzésekkel illette Taryval történő kapcsolatát.  Utalás található Terka írásaiban, hogy egy szintén ott szobát bérlő kapitány is Terka iránt érzett reménytelen vonzalom miatt mondja fel bérletét, s ezáltal okozott bevételkiesés miatt a házinéni a „csalfa leányt” okolja.

Szegeden, october 12-kén
Kedves Édes Terkám!
Nem merészelnélek illy számos soraimmal előtte alkalmatlankodni. Kedvesem: ha tőlled tellyes bocsánatot nem reméllenék, Jó á te szíved, meg bocsájt, az én nékem. Tele van az eszem hozzád s körülötted járkáló gondolatokkal, tele a szívem hozzád vonzó indulatokkal, te a tollam hozzád iramló szavakkal. Ezek hajtanak édesem! az alkalmatlankodásra.
Szülöim haragszanak reád? – éppen nem – Sőt őte magoktól a leg jobb emlékezéssel a TE kedves neved emlegetik s dicsérnek …

Sokszor szerepel a levelezésben Kováts Terka egészségi állapota. Többször okoz aggodalmat betegsége a szerelmes Tary Pálnak. Házasságuk alatt fennmaradt levelezésben is olvashatók olyan részletek, hogy Pestre jár fürdőkúrára, hogy állapota javuljon. Valószínűleg korai halálát is gyenge egészségi állapota okozhatta.

A két fiatal 1828-ban vagy 1829-ben[9], Pál ügyvédi vizsgája után köt házasságot, egy fiúgyermekük születik, Gyula (1830−1853).[10] Sajnos Terka folyamatos betegeskedést követően, az esküvő után pár évvel, 1837 februárjában elhunyt. Tary Pál alig három hónappal később, 1837 pünkösdjén újranősül.[11] Második felesége Rózsa Erzsébet hajadon (apja tekintélyes városi tanácsnok, házuk a Dugonics utcában állt, ahol a Tary-családé is). A házasságból két fiuk születik: Tary József (Szeged, 1839. márc.19. − 1852. szept. 27.) és Tary Edmund (Szeged, 1840. nov. 17.−?).

Tary Pál első házasságból már fentebb említett Gyula nevű fiát nem találjuk az anyakönyvi bejegyzésekben és Tary Pál Naplókönyveiben.[12] Tary 1828−1854 között napra pontosan jegyzi napi kiadásait és bevételeit. Az itteni adatokból részletesen értesülhetünk a család mindennapjairól: mennyi bért fizetett a szolgálóknak, cigányoknak újévi köszöntésre, sertéseknek árpára, ki milyen adósságot, fizetséget adott neki… Gyermekei közül a beírásokban csak az említett József és Edmund nevelési költségei jelennek meg például: „Tary József fiunk születése és keresztelése napján költség és a keresztlevél kivétele [13] 5-5 forint kiadás”. Kováts Terkával közös élete során ilyen típusú bejegyzéseket nem találunk a naplókönyvekben. Naplójában nem történik utalás közös gyermekükre, így feltételezhető, hogy a későbbi kutatók tévesen azonosították Tary Pál gyermekeként Tary Gyulát.

Tary Pál és Kováts Terka érzelmekkel fűtött kapcsolata még az 1800-as évek közepén is ritkaságszámba ment. Amikor még elvárás a jó házasság kötése és főként a családi érdek számít, kevés házasság kötetett meg igaz szerelemből. A két fiatal azonos társadalmi körökből származott s nem volt akkor társadalmi szakadék kettőjük között, mint pl. báró Wesselényi Miklós frigyénél, ki saját szobalányát vette feleségül. A szülői elismerés még mindig nagyban hozzájárult egy sikeres és boldog házassághoz s Terka minden adottsággal rendelkezett (dolgos, szorgos, istenfélő leány), hogy a Tary-szülők elismerését és jóváhagyását elnyerje.

Kapcsolatukért megküzdöttek, az idő és a távolság próbáját is sikerrel teljesítették. S a gondos „levélmegőrzésükért” a mai olvasó csak hálával tartozhat, hogy egy szép szerelmi történetet ismerhetett meg közel 200 évvel később.

Megjelent a folyóirat 2021. márciusi számában

Jegyzetek

[1] Tary Pál: Életem folyásának rövid jegyzékei ezen könyvetskébe foglaltatnak. Somogyi-könyvtár Raktári jelzete: G.e.1209

[2] Czimer Károly: Régi szegedi kórtesnóták. In: Budapesti Hírlap, 1926. dec. 12. 7-8. o.

[3] Reizner János: A régi Szeged 1. kötet. Szeged, 1884. 134-135. o.

[4] Takó Edit: A Tary-család könyvei In.: Szegedi műhely. 2.sz. (2003) 89-92. o.

[5] Kováts Terka dombóvári születésű korán árván maradt nemesi származású leány, apácák nevelték, édesbátyja a bécsi katonai akadémián tanult. Benitzkynénél bérlet szobát és annak leányát tanította.

[6] Somogyi-könyvtár kézirattára. Raktári jelzete: MS 121/7427-7440; MS 121/7448-7450; MS 133/7627-7657

[7] Társalkodó 21.sz. (1848), 167-168. o.

[8] Jenei János főkapitány levelei Tary Pálhoz Somogyi-könyvtár kézirattára. Raktári jelzet: MS 121/7418-7426. A két hölgy többször szerepel a levelezésben: Benitzkyné és Váczi Györgyné.

[9] Pontos dátummal nem rendelkezünk, de 1829-ben már közös házastársként kapnak baráti leveleket.

[10] Az adat forrása Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. Szeged, CSML, 1992. 274-275. o.

[11] A Szeged Belvárosi Egyházközség Házasultak anyakönyve online elérhetősége: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSVC-XQSL?i=284&cat=242191

[12] Naplókönyvek a Somogyi-könyvtár kézirattárában Raktári jelzete: MS 121/7390-7414

[13] Naplókönyv 1839. évre Somogyi-könyvtár kézirattárában. Raktári jelzete: MS 121/7395