Nagy János: Békési Imre nélkül

Békési Imre (Kalocsa, 1936. április 3. – Szeged, 2021. április 4.)

Békési Imre, a nyelvtudomány doktora, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa a szerettei körében elhunyt. Gyászolja a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (majd Pedagógusképző Kar) korábbi és jelenlegi munkatársi gárdája, Szeged egyetemi és kulturális életének közössége, az MTA Nyelvtudományi Bizottsága, a szövegkutatás elemzőinek sora itthon és külföldön, a nyelvészkollégák és tanítványok több nemzedéke. És gyászol a gyermekkor és a fölnevelő iskola: Kalocsa meg a Szent István Gimnázium.

Kalocsai évek (1936–1955, 1958–1963)

Kalocsa, a Vajas-part, a gyermekkor a félárván felnövő diáknak kedves: ezért írta Arcok a gyerekkorból című kötetét (Papp György kitűnő illusztrációival). Ajánlása: „Szüleim, tanítóim, barátaim emlékének”. A tanítói oklevéllel egy évet dolgozott Kecelen; Békési Imrét vonzotta a továbbhaladás vágya, ezért szerzett 1958-ban a szegedi tanárképzőn magyar-történelem szakos tanári diplomát. Kalocsai tanára, Szvétek Sándor figyelt föl kiváló pedagógiai érzékére és elméleti érdeklődésére. Ezért hívta meg a kalocsai középiskolai fiúkollégiumba nevelőtanárnak, s továbbtanulásra ösztönözte.

Szvétek Sándor korának elismert neveléstudományi szakembere volt. A fiatal kollégát bátorította az ELTE magyar, majd pedagógia szakának elvégzésére.  Békési Imre tanári gyakorlatot az István Gimnáziumban szerzett, osztályát 1963-ban érettségiztette. Nevelőtanárként Illyés-estet rendezett, a kollégiumban élénk kulturális életet teremtett. Szvétek Sándortól örökölte a „Nincs pardon!” kifejezést azokra a helyzetekre, eseményekre, tettekre alkalmazva, amelyek megengedhetetlenek. Ilyen módon kicövekelte az emberi kapcsolatokban, erkölcsi viselkedésben, az értékek megítélésében az át nem léphető határt. Békési Imre számára szűknek bizonyultak a kisváros lehetőségei, a diplomák megszerzése után Szegedre indult.

A kalocsai emlékek mindvégig megőrződtek: Tanár úr örömmel járt vissza a Gimnáziumba előadásokat tartani, többször azonnal segített, amikor a helyi alkotó értelmiség gyűjteményes kötetet kívánt kiadni, osztályát gyakran vendégelte meg Szegeden a maga főzte halászlével.

Szegedi évek (1955–1958, 1963–2021) 

Főiskolai évei kollégiumban teltek. A hallgatók közösségét rabul ejtette a „Kikericsek virítnak, kékek és lilák” világa, József Attila képeinek vonzása. Békési Imre az ezredforduló után is folyamatosan emlegette Eperjessy Kálmánt, Vajda Lászlót, Vajtai Istvánt mint kedves tanárát. Életre szóló barátság fűzte Fröhlich Andráshoz, Ondrik Istvánhoz, Papp Györgyhöz, Pesti Jánoshoz, Szálas Bélához, Varga Zoltánhoz.

Inczefi Géza, a szegedi tanárképző tanszékvezető tanára hívta Szegedre a képzett kollégát, ő pedig, táskájában mintegy százlapnyi kéziratot is hozott magával, nevelőapja műhelyének köteles szótárával, leírásaival. Így vált lehetővé, hogy Bálint Sándor és Nyíri Antal segítségével egy év múlva bölcsészdoktori oklevelet vehetett át. Inczefi a maga földrajzinév-kutatásainak folytatását remélte tanársegédjétől, Békési Imre azonban a tanszéki hagyományoknak a szövegkutató vonalát követte. Miközben pedagógiai írásokat is rendszeresen közölt, Benkő László, majd Török Gábor hatására irodalmi szövegek elemzése vonzotta. (A tanszéken készült el Magyarországon az első költői szótár, Juhász Gyula verseiből.)

Adjunktusként került Békési Imre a Szegedre került Deme László munkatársai közé. Deme professzor már a II. nyelvészkongresszuson fölfigyelt Békési Imre tehetséges gondolatmenetére, s együttműködésük lett az alapja a Rácz Endrétől „szegedi iskola” néven emlegetett alkotóműhelynek. Ebbe kapcsolódott bele Dienes Dóra, B. Fejes Katalin, Galgóczi László, M. Korchmáros Valéria, Nagy L. János, Rozgonyiné Molnár Emma, Szabó József is.

A főiskolai oktató

Békési Imre mindenekelőtt tanár volt: „…életem első számú áldozata, azaz értelme a tanítás volt és maradt. Egy addig nem közismert nyelvi összefüggés felismerése is örömet szerzett ugyan; másféle és emberibb érzést okozott a tanítványaim tekintetében felvillanó öröm” (Békési Imre vallomása pályájáról, 1999: 5). Becsülte munkatársait és hallgatóit: a szigorlati eredményeket így közölte: „elfogadom a vizsgáját” (elégséges), „köszönöm a munkáját” (közepes), „jó szívvel írunk be jót”, „gratulálok az eredményéhez” (jeles). (Nem a szűkszavú „kettes, hármas, négyes, ötös” szó közlésével.) S akinek nem sikerült a vizsga: „Sajnos nem tudom elfogadni a feleletét/írásbelijét. Mikor tud jönni?” Teljesítményt igényelt minden hallgatótól, nála nem lehetett „ingyen elégségeshez” jutni.

Előadásaira úgy készült még a 2010-es években is, mintha elsők lettek volna. Oktatott a szegedi bölcsészkaron is (Deme László hívására, 1970–78), az újságírók tanfolyamain is, a zsombói népfőiskolán is, a magyar nyelv napja rendezvényein is évtizedeken keresztül. Mindig kereste a lehető legjobb, a lehető leghatékonyabb megoldást, a legszemléletesebb példát. A tanítványok észrevételei segítették a napihírek anyagának feldolgozásában (Szövegszerkezeti alapvizsgálatok, 1982); az újságírók véleményét is meghallgatta (A gondolkodás grammatikája, 1986).

A tanszékvezető

A magyarországi tanárképzésben 1963-tól 2016-ig vett részt, 1982-től 2000-ig tanszékvezetőként, két turnusban főigazgatóként. Tanszékén 18 év alatt öt (az irodalmárokkal együtt tíz) tudományos minősítés, a Főiskolán nyolc MTA doktora cím, tizenöt sikeres habilitáció született. Szelíden késztette munkatársait újabb és újabb teljesítményekre: járt-kelt a tanszéken, s hetente, kéthetente annyit kérdezett: „Min dolgozol mostanában?”, vagy „Írod-e az értekezésedet?” Így, műhelymunkában sikerült 1984-ben méltón köszönteni Inczefi Géza születésének századik évfordulóját, 1996-ban Bárczi Géza centenáriumát. Ha valakiben látott fantáziát, segítette a tudományos minősítésig, az MTA doktora címig, az egyetemi tanári kinevezésig.

A főigazgató

Nem könnyű időszakokban, két turnusban volt intézményének első számú vezetője. Segítette munkáját a korábbi eredményes tudományos bizottsági munkája, a munka- és bérügyben szerzett tapasztalata  ̶ sajátos módon tanítói képzettsége is. A rendszerváltozás volt az első próba: legfőbb eredménye a méltánytalanul mellőzött kollégáinak rehabilitálása. A változtatások a Főiskolán nem okoztak különösebb megrázkódtatásokat. A második próba a Bokros-csomaggal kezdődött, a szegedi tanítóképzés újraindításával zárult. Mindkét megbízása után rendben adta át utódjának a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pénzügyeit.

Kiemelkedő sikert jelent Békési Imrének a Főiskola II. sz. épületének visszaadása, a Hattyas utcai laktanyába költöztetés, a gyakorlóiskolák összevonása. Személyes érdeme, hogy munkatársaival gondosan előkészítette és jelentős probléma nélkül lebonyolította az átszervezést, beleértve a szükséges felújításokat (a Főépületét is).   

Jelentős eredménye a főiskolai kiadó létrehozása, megszervezése: mind a hallgatói tananyagok szempontjából, mind a hazai, sőt nemzetközi kutatások segítése szempontjából. Főigazgatóként számos tudományos és továbbképző konferencia megrendezését, lebonyolítását támogatta.

1997-ben a főhatóság egyik régimódi stílusú munkatársa fenyegetéssel igyekezett az elvonások ellen tiltakozó Békési Imrét hallgatásra bírni: „Ha legközelebb erre járok, nem tudom, a helyén találom-e főigazgató urat.” A válasz nem maradt el: „Mióta a helyemen vagyok, az ötödik államtitkár szolgál. Nem tudom, Ön a helyén lesz-e még, amikor megszűnik a megbízatásom.”

A kutató

Békési Imre 1976-ban tudományos minősítést szerzett, értékekre koncentráló személyiségként négy évtizeden keresztül dolgozhatott együtt a magyar filológia kutatóival a tudományos minősítés országos (TMB, MTA Nyelvtudományi Bizottság, az MTA I. osztálya) és egyetemi fórumain. Kutatói teljesítményét elsősorban a kettős szillogizmus elméletének és alkalmazásainak kidolgozása (A kettős szillogizmus értelmezése és alkalmazásai. Szemiotikai Szövegtan 19, 9–261; angol nyelven 263–308) emeli ki kortársai közül: nevét és az SZTE hírét angol és német nyelvű publikációi elvitték Itáliába és Németországba, Szlovákiába és Torontóba is. A kettős szillogizmus metodológiájával meg tudta ragadni az explicit (kimondott, leírt) és az implicit (kifejtetlen, odaértett) információk együtteseit. Monográfiáiban, nemzetközi és magyar folyóiratokban ismertette eredményeit, nyitrai (szlovák nyelvű!) díszdoktori előadása rendkívüli tetszésre lelt.

A magyarországi kutatásszervezésben Békési Imre teremtette meg Petőfi S. Jánossal, majd Vass Lászlóval a Szemiotikai Szövegtan című periodika húsz kötetét (1990–2010), több évtizedig dolgozott a Magyar Nyelv szerkesztőbizottságában, tanulmányai, konferencia-előadásai segítették a modern nyelvtudomány megközelítéseinek tisztázását. Alapító tagja az SZTE doktori iskolájának.

Két kötetcíme jól jellemzi kutatási céljait és eredményeit: A gondolkodás grammatikája (1986), Osztatlan filológia (2001). A magyar nyelvű esszéirodalmat alaposan ismerte Márai Sándortól Esterházy Péterig, a valóságbeli és gondolati ellentét meg ok-okozat összefüggéseit újra meg újra rendezte, tipizálta. Írásaiban a logika összetett szillogizmusainak kutatóival és a nyelvi ellentétek elemzőivel egyaránt kapcsolatokat épített

Velünk marad igényes témakezelése, a kollégák, munkatársak, hallgatók iránti tisztelete, figyelme az MTA-n is, az egyetemeken is, a zsombói népfőiskolán is. Kedvelte és elemezte a magyar költői nyelvet: Petőfi Felhők-ciklusát is, Ady lávaömlésszerű indulatát is − de főleg József Attila művészi nyelvhasználatát.

A közéleti személyiség

Egyénisége erős, hangja halk volt: figyelni kellett a mondataira. (Jellemző a Darvasi Lászlónak adott interjú címe: A gondolat halk.) Sosem tartott frázisláncokból előadást: a ballagás, az évnyitó, a diplomaosztás mind-mind arra szolgált a számára, hogy az értelmiségivé válásban nyújtson útmutatást a hallgatóinak. Becsei Péternek, Darvasi Lászlónak, Farkas Csabának, Gróf Rózának, Panek Józsefnek, Sulyok Erzsébetnek, Tandi Lajosnak válaszolva a mondatai aktuális témákra is reagáltak, a felsőoktatás, általánosabban a kulturális közélet alapvető problémáiban is eligazították az olvasókat.

Nem véletlen, hogy a szerveződő Szegedi Tudományegyetem előkészületeiben a JATE és a SZOTE rektora egyenrangú félként tárgyalt vele: elfogadták az elvét, hogy az átszervezésben érték ne mehessen veszendőbe.

Több évtizedig eredményesen vett részt a SZAB munkájában; a Szegedért Alapítvány tudományos-művészeti kuratóriumát huszonöt évig vezette; a határainkon túli hallgatók szegedi képzése érdekében hozta létre Sütő Andrással és Szőkefalvi-Nagy Bélával együtt a Juhász Gyula Alapítványt.         

A kiemelkedő teljesítmény

A díjak, kitüntetések sorra-rendre tanúskodtak Békési Imre érdemeinek elismeréséről. Az állami kitüntetések a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjéig emelték. A kultúra civil közösségei adományozták számára többek között a Déry Tibor-díjat (1996), az Implom József-díjat (2008); Szeged városa Pro Urbe díjjal (2006), a Szegedért Alapítvány pedig fődíjával jutalmazta (2018); a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem díszdoktorává fogadta (2006).  

Örökség

Darvasi Lászlóval folytatott beszélgetést (A gondolat halk); ebben olvasható: „…igenis felelősségünk van az általunk használt szavakért. Ahogy alakul, változik életünk, egyre pontosabban kell fogalmaznunk. És ez pontosabb, differenciáltabb gondolkodást is igényel” (Délmagyarország, 1992. május).  

Békési Imre öröksége kötelezi utódait a gondolatmeneteinek folytatására, a tudományos, művészeti, intellektuális és humánus értékek feltétel nélküli tiszteletére.

Kötetek Békési Imre tiszteletére

Absztrakció és valóság. Békési Imre köszöntése. Szerk. Rozgonyiné Molnár Emma, Galgóczi László és Nagy L. János. Szeged, JGYTF Kiadó, 1996.

Békési Imre. Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások 59. Sorozatszerkesztő Bolla Kálmán. Budapest, ELTE Fonetikai Tanszék, 1999.

A mondat: kaland. Hetven írás Békési Imre tiszteletére. Szerk. Galgóczi László és Vass László. Szeged, JGYF Kiadó, 2006.

(A)miért főiskola a tanárképző(.)?  Szerkesztette Tandi Lajos. Szeged, JGYF Kiadó, 2006.

Békési Imre köteteiből

Szövegszerkezeti alapvizsgálatok. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982.

A gondolkodás grammatikája. Budapest, Tankönyvkiadó, 1986.

Jelentésszerkezetek interpretációs megközelítése. Szeged, JGYTF Kiadó, 1993.

Osztatlan filológia. Szeged, Tiszatáj Könyvek, 2001.

Arcok a gyerekkorból. Emlékképek. Szeged, Dugonics Társaság − Bába Kiadó, 2009. Illusztrálta Papp György főiskolai tanár, magister emeritus (SZTE, JGYPK)

A kettős szillogizmus elmélete és gyakorlati alkalmazásai. Szemiotikai Szövegtan 19. Szeged, 2010.

Nyelvész mestereim. Tudománytörténeti adatok és emlékek. Szerk. B. Fejes Katalin. Szeged, Szegedi Egyetemi Kiadó, JGYF Kiadó, 2016. p. 262

Békési Imre – Petőfi S. János (az 5. kötettől Vass László is) szerk. Szemiotikai Szövegtan 1–20. (1990–2012)

Megjelent a folyóirat 2021. májusi számában