Hencz Péter: A szegedi egyetem és a Jézus Társasága

 

mindazok kik, theológiai és bölcsészeti karokban a szép tudományokat, zsidó, görög és latin nyelveket dicsőségesen végezték el, baccalaureusok, magisterek, vagy doktorok lehessenek; s ez a fokozat éppen annyi jogot, méltóságot és díszt adjon nekik, mintha csak olasz, francia, spanyol, vagy német akadémián nyerték volna.

 (Részlet a kolozsvári Báthory-egyetem 1581. május 12-i alapítóleveléből)

A Szegedi Tudományegyetem (SZ.T.E.) kettős jubileumát ünnepli. 440 éve, hogy elődjét, a kolozsvári Báthory-egyetemet megalapították, és 100 éve, hogy az otthonából elűzött egyetem Szegeden új otthonra talált, és megnyitotta kapuit. A Jézus Társasága, a jezsuiták (S.J.) a katolikus egyház egyik legnagyobb szerzetesrendje. Tevékeny szerepet játszott az egyetem alapjainak lerakásában. Ők is kettős évfordulóra emlékeznek: alapítójuk, Loyolai Szent Ignác megtérésének 500. és szentté avatásának 400. évfordulójára.

A jezsuita rendet, a Jézus Társaságot (Societas Jesu, rövidítve S.J.) a lángoló lelkű baszk nemes-ifjú, Loyolai Szent Ignác alapította 1534-ben.

Loyolai Szent Ignác (1491–1556)

1491-ben született, hivatásos katona, aki kicsapongó életet élt. Húsz évesen Pamplona ostrománál súlyosan megsérül, lábát ágyúgolyó sebesíti meg. Hősiesen viseli el szenvedését, betegágyán a szentek életét olvasgatja, aminek hatására 1521-ben, 500 éve megtér. Elhatározza, hogy Krisztus katonája lesz. Vagyonát szétosztja a szegények között. Egy évet tölt elvonulva egy barlangban, Manrézában, vezekel, imádkozik. Itt születik meg híres lelkigyakorlatos könyve, amely ma is használatos. Párizsban tanul. Hét társával fogadalmat tesz, hogy további életükben a lelkek megmentéséért fognak küzdeni. A pápa 1540-ben hagyta jóvá társaságuk alapszabályait. A szegénységen, tisztaságon és engedelmességen kívül külön fogadalmat tesznek a pápa iránti elköteleződésre, az egyetemes egyház szolgálatára. Loyolai Ignác 1556 július 31-én halt meg. 400 éve, 1621-ben avatja a pápa szentté. A katolikus egyház egyik legnagyobb szentjeként tarják nyilván.[1]

A jezsuiták igen hosszú, 12-14 éves, olykor még ezt is meghaladó képzési idő után céljaikat rendkívüli alapossággal, kitartással, önfeláldozóan, szervezetten és eredményesen hajtják végre.

Képzési rendjük:

  • 2 év noviciátus, azaz próbaidő,
  • 3 év filozófiai,
  • 3 év pedagógiai gyakorlat (magisztérium),
  • 4 év teológia, majd pappászentelés következik.
  • Szükség szerint 1-2 év tudományos munka (felkészülés a teológiai doktorátusra, biennium),
  • 1 év lelki elmélyülés (probatio),
  • ha tanári pályára szánják őket, további 3-5 év egyetem.[2]

Általában azokat a munkákat keresik, amelyekre a közösségeknek leginkább szükségük van: az egyéni lelki vezetéstől, a lelki gyakorlatok tartásától a szociális munkáig, oktatásig sokféle területen tevékenykednek. Számos egyetemet alapítottak, felsőfokú képzésben jeleskednek. 126 országban 16 000 jezsuita dolgozik (2014). A rend tagjai világiak is lehetnek. A 20. századi pápák részükre még egy feladatot adtak: más egyházakkal, felekezetekkel, kultúrákkal, ateistákkal való párbeszédet.

A hit védelmében közel 1000 jezsuita halt vértanúhalált. A 20. század néhány kiemelkedő jezsuitája: Karl Rahner teológus, a II. Vatikáni Zsinat egyik szellemi előkészítője, Teilhard de Chardin paleontológus, Alfred Delp, a nácik által meggyilkolt német jezsuita, napjainkban Ferenc pápa.

Hazánkban 1561-ben telepedtek meg, először Nagyszombaton, Kassán, Pozsonyban és Szatmárnémetiben. Jelenleg Budapesten, Dobogókőn, Püspökszentlászlón, Szegeden tevékenykednek. Magyar jezsuiták jelentős munkát végeznek külföldön, többek között Erdélyben, Rómában, Torontóban.

Jezsuiták nevelték Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért, II. Rákóczi Ferencet és Mikes Kelement, Pázmány Pétert.  Szobraik, az egyetemalapító Báthory Istvánéval egyetemben, a Dóm téri emlékcsarnokot és a Püspöki palotát ékesítik.

A jezsuiták életmottója: Omnia ad maiorem Dei gloriam (Mindent Isten nagyobb dicsőségére). Címerük betűi: IHS Jesum Habemus Socium (Jézus a mi társunk).

Erdély Szent István óta a Magyar Királyság része volt, csak a török hódoltság kényszerű hatására fejlődött külön államszervezetté, fejedelemséggé. Lakosságának vezető rétegét a 15. szd. óta három nemzet, a magyar nemesség, a székely előkelők és a szász patríciusok uniója alkotta. Erdélyben Európában elsőként valósult meg (1568, tordai országgyűlés) a vallások – katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius – szabad gyakorlása.[3]

A hódoltság alatt a törökök elsősorban a nyílt magyar településeket pusztították, ezzel párhuzamosan nyomon követhetők a hegyekben pásztor életet folytató románok beköltözése és a szerbek menekülése észak felé Szegedig, Pécsig, sőt egészen fővárosunkig. A török alatt így a magyar etnikum szenvedte a legnagyobb véráldozatot, elveszítve többségi arányát a Kárpát-medencében. (Trianonban ezt a fogyatkozást fordították ellenünk.)

A szegedi egyetem gyökerei a 16. századi Erdélybe nyúlnak vissza. Budavár elestét (1541) követően az erdélyi fejedelemség lett a Magyar Királyság történeti hivatásának örököse, másfél századon át a magyar szellem művelődési és tudományos életének központja, amelynek egyik leghatalmasabb tényezője a magyar iskola.

Báthory István (1571–1586)

Középkori iskolarendszerünk kiépítői a jezsuiták. Intézményeikben évszázadokon át az oktatás egységes tanrend, Ratio Studiorum szerint folyt. Számos egyetemet alapítottak világszerte.

Az erdélyi egyetem eszméje Báthory István (1553-1586) uralkodása alatt öltött testet. Báthory Erdély fejedelme (1571-1586), Lengyelország királya (1576-1586), egyben Litvánia nagyhercege. Báthory fiatalként a páduai egyetemen tanult. Igen vonzódott az orvostudományokhoz. Habsburg fogsága (1565) idején, mint hívő katolikus, került közelebbi kapcsolatba a jezsuitákkal, akik lelki gondozását végezték, és igen nagy hatással voltak rá, különosen a kivételes képességű, dunántúli (Devecser) születésű Szántó István (1541-1612). Szántó kezdeményezésére a pápa már 1580-ban Collegium Hungaricumot létesített Rómában.

Báthory lengyel királyként először a litván Vilnában a jezsuiták iskoláját fejlesztette tovább egyetemmé (1579). Az egyetem az egykori Szovjetunió máig is legrégebbi egyeteme. Ezt követően a jezsuiták segítségét kérte régi, dédelgetett tervének, az erdélyi egyetemnek a megvalósításához. 1581. május 12-én Vilnában kiadott alapító levelében kétkarú, bölcsészeti és hittudományi fakultással rendelkező katolikus egyetem (academia universitatis) felállításáról intézkedett a jezsuiták által 1574-ben létesített kolozsvári kollégium keretei között. Az egyetem célja az volt, hogy az egyház és állam számára megfelelő szakembereket képezzen.

A kolozsvári jezsuita akadémia a 16. század végén magyar földön az egyetlen felsőfokú intézmény volt. Első rektora a lengyel Vujek Jakab, akinek Biblia fordítása teremtette meg a lengyel irodalmi nyelvet. Ismertebb tanárai Szántó Ferenc hitvitázó, morálteológus Rómából, Thormán Mátyás és Ladó Bálint, a székelyek apostola, a német Fusch János és Schreck Farkas, az olasz Petrus Maiorius filozófia professzor, később rektor, Odeschalci és Sfondrato, a spanyol Alfonso Carillo teológiai doktor Bécsből. Tanári kara Európa-hírű volt. Szellemisége az itáliai humanista barokk műveltségben gyökerezett. Az oktatás 1598-tól tanszéki keretek között folyt, amelyet gazdag könyvtár segített.

Itt tanult Pázmány Péter is, aki később esztergomi érsekként 1635-ben Nagyszombaton a jezsuiták segítségével egyetemet alapított, amely a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elődje. Igy nem csak a szegedi, hanem a fővárosi egyetemek középkori bölcsője is Kolozsváron ringott.

Az 1581. május 12-én alapított egyetem pápai jóváhagyása 1582 február 9-én történt. Alapítólevele szerint: „mindazok kik, theológiai és bölcsészeti karokban a szép tudományokat, zsidó, görög és latin nyelveket dicsőségesen végezték el, baccalaureusok, magisterek, vagy doktorok lehessenek; s ez a fokozat éppen annyi jogot, méltóságot és díszt adjon nekik, mintha csak olasz, francia, spanyol, vagy német akadémián nyerték volna.”

1586-ban pestis sújtotta a tanári kart, 30 jezsuita közül 20 halt meg. A reformáció és ellenreformáció kiélezett küzdelmei során az országgyűlés többször is kiutasította a jezsuitákat Kolozsvárról, azonban minden kiűzetést követően visszatértek. 1603-ban az idegenek által feltüzelt lakosság lerombolta az egyetemet, és 1605-ben kiutasították a jezsuitákat.

1586-ban meghalt az egyetemalapító Báthory István, akit a lengyelek máig is egyik legnagyobb királyukként tisztelnek; sírja a krakkói Wawelben a lengyelek és magyarok nemzeti emlékhelye.

A török kiűzését és Budavár visszafoglalását (1686) követően Erdély is a Habsburg Birodalom része lett. Kilencvenöt év múltán a jezsuiták ismét megnyitották egyetemüket (1698. november 17.) Nagyszabású építkezésekbe kezdtek. Ekkor épült fel Kolozsvár büszkesége, a ma is látható kéttornyú akadémiai templom és a központi épület. Szegényeket ingyen ellátó patikát, jelentős könyvkiadással rendelkező nyomdát, könyvtárat, csillagvizsgálót létesítettek. Kiemelkedő professzora a kor legnagyobb csillagásza Hell Miksa (1720-1792). A rend neves egyéniségei ebből a korból: Sajnovics János, a finn magyar nyelvészet úttörője, Káldi György bibliafordító, Faludi Ferenc költő, Grodecz Menyhért és Pongrácz István kassai vértanúk.

Az egyetemen a magyar hallgatók mellett jelentős volt a szász és román hallgatók aránya. Az intézmény kiemelkedő szerepet játszott a román egyházi és világi értelmiség megteremtésében. 1773-ban birodalmi intrikák kereszttüzében XIV. Kelemen pápa ideiglenesen feloszlatja a jezsuita rendet, ezzel bezárul az egyetem Báthory (jezsuita)-korszaka. Működésének 200 éve során az egyetem 744 tanára 20 487 diákot képzett ki. Hatása jelentős volt nemcsak Erdély, hanem az egész európai kontinens szellemi, kulturális és tudományos életére is.

A kolozsvári egyetemi templom

Az egyetem kincstári tulajdonba kerül. A birodalmi egyetemen Mária Terézia a Filozófiai (Bölcsészeti) Kar és a Teológiai (Hittudományi) Kar mellé 1774-ben Jogi Kart, 1775-ben Orvosi Kart létesít. 1784-ben II. József elhamarkodott és ésszerűtlen intézkedéseivel az egyetemet királyi akadémiává, líceummá minősítette vissza, amely Erdély legnagyobb főiskolájaként működött tovább.

Klinikák Kolozsváron

1872-ben megalakult a négykarú kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem. A Báthory-egyetem örökösei, az Orvos-Sebészeti Tanintézet és a királyi Jogakadémia az egyetem alapító fakultási lettek. Az egyetem 1881-ben vette fel az uralkodó Ferenc József császár nevét. Kiépültek a modern klinikák.

A kolozsvári egyetem központi épülete

1919. ímájus 12-én a román katonaság elfoglalta az egyetemet, és román tulajdonná nyilvánította. Az elűzött tanári kar rövid fővárosi működés után Szegeden talált ideiglenes otthonra. 1921. október 9-én, nyitották meg a tanévet.

Az I. világháború során 193 egyetemi fiatal halt hősi halált.

Az egyetem elmúlt 100 éve már jobban ismert. 1926-1929 között, Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége alatt az egyetem kiemelt fejlesztésekhez jutott.[4] Megépültek a kontinens élvonalába tartozó klinikák, a lenyűgöző Dóm és Dóm-téri épületegyüttes, Auditórium Maximum, Budapestről leköltözött a tanárképző főiskola, megnyílt a hittudományi főiskola és szeminárium.

1940-ben Észak-Erdély visszacsatolását követően az egyetem kisebb része visszaköltözött ősi székhelyére, Kolozsvárra. Nagyobb része azonban Szegeden maradt, és Horthy Miklós Tudományegyetem néven folytatta tovább munkáját. A kormányzó a Nobel-díjat elnyert (1937) Szent-Györgyi Albertet nevezte ki rektornak.

A szovjet megszállást (1944. október 11.) követően az egyetem a Szegedi Tudományegyetem nevet vette fel. A diktatórikus marxizmus-leninizmus szellemében az egyetemet átszervezték, megszűnt az autonómia. 1951-ben létrejött az önálló Orvostudományi Egyetem. A tudomány egyetem 1987-ben az egyetem felvette egykori hallgatója, József Attila nevét. 2000-ben létrejött a felsőfokú intézmények egyesülése, amelynek 12 kara van, 30.000 hallgatóval.[5]

A kiszolgáltatott, mostoha helyzet ellenére az egyetem jelentős fejlesztéseken ment keresztül. A tudomány fejlődése, a specializálódás új szakágak létjöttét indokolta: így mérnök- és agrárképzés, informatika, genetika, immunológia és infektológia, szívsebészet, ortopédia, reumatológia. 2004-ben megépült az európai színvonalú Tanulmányi és Információs Központ, benne a másfélmilliós állományú Klebelsberg Könyvtár. Napjaink fejlesztései már Klebelsberg-i távlatokat sejtetnek.

A magyar jezsuiták osztoztak a nemzet tragikus sorsában és hányattatásaiban. 1909-ben elváltak az osztrák rendtartománytól. 1918-ban a csehek megszállták egykori patinás fővárosunkat, Pozsonyt (lakosságának 84%-a magyar és német), és Nagyszombatot. A jezsuiták a megcsonkított országba, Szegedre menekültek. A pozsonyi főiskola bölcsészeti (filozófiai) tagozata a Kálvária sugárút 1. számú épületet kapta meg (ma az egyetem közgazdasági karáé). 100.000 kötetes könyvtáruk is itt nyert elhelyezést. A Gyöngy – ma Dáni – utcai kedvelt ájtatossági helyük 1931-ben épült meg. 1931 októberében áldották meg.[6]

1930. íszeptember 30-án a Dóm téren megnyílt a Hittudományi Főiskola. Az oktatással Glattfelder Gyula (1874-1943) megyés püspök a jezsuitákat bízta meg. Első igazgató (rektor) Lányi Ede lett. Ismertebb oktatói: kormányzó (régens) Müller Lajos, lelki igazgató (spirituális) a nagyhatású, súlyosan beteg, korán elhunyt Hunyadi Dániel, dogmatika tanár a neves Kerkai Jenő, retorika Bús Jakab. Ez utóbbi nagy hatású prédikációinak köszönhető az abbamaradt Dóm építésének folytatása.

Példa nélküli volt Kerkai Jenő tevékenysége: 1935-ben indította útjára a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága mozgalmat, a K.A.L.O.T.-ot, amelynek keretében 19 népfőiskoláján a szegény sorsú fiatalok százezreinek oktatták a mezőgazdasági ismereteket és részesítették hazafias és vallásos erkölcsi nevelésben. 1938-ban a szegedi ipari munkásság 85%-át tömörítette hivatásgondozó egyletekbe. Tevékenységét a Rákosi-diktatúra több mint 10 év börtönnel „jutalmazta”, ahonnan súlyosan betegen szabadult. A szegedi jezsuiták kiterjedt lelkipásztori tevékenységet folytattak az egyetemisták között. Rendezvényeik különösen népszerűek voltak a városi értelmiség körében. Munkálkodásuk jelentősen hozzájárult a város és az egyetem Trianon okozta sokkból és dermedtségből való talpra állasához.

A német megszállást követően, majd a háború során 120 üldözött talált menedéket a szegedi jezsuitáknál, így többek között Janikovszky Éva a neves gyermekmeseíró. A fővárosban németellenes mozgalmat szerveztek. A szegedi tanyavilágban alamizsnát, tűzrevalót gyűjtöttek a rászorultaknak. P. Müller tífuszban vesztette életét, miután tífuszos katonákat részesített szentségekben.

A kiépülő kommunista diktatúra tevékenyégüket betiltotta, tulajdonaikat elvette, nagy részüket bebörtönözték, összesen több mint 1000 évet töltöttek börtönökben. Számosan emigrációba kényszerültek, tanítottak Kanadában (Torontóban), Egyesült Államokban, Japánban a kinti magyarok lelki gondozását végezték. Oktattak Távol-Keleten, missziós tevékenységet végeztek Dél-Amerikában. Vatikánban a rádiónál dolgoztak, egyetemen oktattak, gyóntattak.

A jezsuiták 1986-ban térhettek vissza városunkba. A hitéleti munka mellett a Hittudományi Főiskolán, egyetemeken – Somfay Béla (morálteológia, bioetika), Nemeshegyi Péter, Weissmahr Béla (filozófia) – oktattak.

A szegedi dóm és a Dóm-téri épületegyüttes, benne a hittudományi főiskola, szeminárium, püspöki palota és a természettudományos laboratóriumok

Napjainkban kollégiumot működtetnek egyetemistáknak. Öntevékeny csoportok – így lelkiségi, karitatív, biblia és házas csoportok, egyetemisták – munkáját segítik. Tudományos és kulturális előadásokat szerveznek, miséket tartanak többek között orvosoknak, gyógyszerészeknek, egészségügyi dolgozóknak, hallgatóknak, megemlékeznek a doni katasztrófa áldozatairól.

A Szegedi Tudományegyetem Szenátusa 2007 július 9-i döntésével az 1581-ben alapított Báthory-egyetem utódának és szellemi-kulturális örökségének nyilvánította az egyetemet (Makk Ferenc és Marjanucz László).   

A szegedi egyetem 1581-es alapításával többek között a következő egyetemekkel van egy társaságban: Valencia (1500), Halle (1502), Madrid (1509), Jena (1558), Strasbourg (1556), Edinburgh (1583), Graz (1585/86), Dublin − Trinity College (1581)[7].

A Jézus Társasága meghatározó szerepet játszott az egyetem megalapításában és útnak indításában.  

Megjelent a folyóirat 2022. márciusi számában

Jegyzetek

[1] Puskely Mária: Szerzetesek. Budapest, Zrínyi Nyomda Kiadója, 1990. 49. o.

[2] Péter László: A jezsuiták Szegeden. In: Uő: Szegedi seregszemle. Szeged, Bába és Tsai, 1999. 58. o.

[3] Minker Emil: Szeged egyetemének elődei. Szeged,Szegedi Tudományegyetem kiadványa, 2003.; Makk Ferenc és Marjanucz László (összeáll.): A Szegedi Tudományegyetem és elődei története (1581-2011). Szeged, 2011.

[4] Hencz Péter: Gróf Klebelsberg Kunó, a harmadik évezred minisztere. Szeged, Bába és Tsai, 1999.

[5] Makk Ferenc és Marjanucz László i. m.

[6] Péter László i. m.

[7] Minker Emil i. m.