Hencz Péter: A szegedi egyetem és a Jézus Társasága
mindazok kik, theológiai és bölcsészeti karokban a szép tudományokat, zsidó, görög és latin nyelveket dicsőségesen végezték el, baccalaureusok, magisterek, vagy doktorok lehessenek; s ez a fokozat éppen annyi jogot, méltóságot és díszt adjon nekik, mintha csak olasz, francia, spanyol, vagy német akadémián nyerték volna.
(Részlet a kolozsvári Báthory-egyetem 1581. május 12-i alapítóleveléből)
A Szegedi Tudományegyetem (SZ.T.E.) kettős jubileumát ünnepli. 440 éve, hogy elődjét, a kolozsvári Báthory-egyetemet megalapították, és 100 éve, hogy az otthonából elűzött egyetem Szegeden új otthonra talált, és megnyitotta kapuit. A Jézus Társasága, a jezsuiták (S.J.) a katolikus egyház egyik legnagyobb szerzetesrendje. Tevékeny szerepet játszott az egyetem alapjainak lerakásában. Ők is kettős évfordulóra emlékeznek: alapítójuk, Loyolai Szent Ignác megtérésének 500. és szentté avatásának 400. évfordulójára.
A jezsuita rendet, a Jézus Társaságot (Societas Jesu, rövidítve S.J.) a lángoló lelkű baszk nemes-ifjú, Loyolai Szent Ignác alapította 1534-ben.
1491-ben született, hivatásos katona, aki kicsapongó életet élt. Húsz évesen Pamplona ostrománál súlyosan megsérül, lábát ágyúgolyó sebesíti meg. Hősiesen viseli el szenvedését, betegágyán a szentek életét olvasgatja, aminek hatására 1521-ben, 500 éve megtér. Elhatározza, hogy Krisztus katonája lesz. Vagyonát szétosztja a szegények között. Egy évet tölt elvonulva egy barlangban, Manrézában, vezekel, imádkozik. Itt születik meg híres lelkigyakorlatos könyve, amely ma is használatos. Párizsban tanul. Hét társával fogadalmat tesz, hogy további életükben a lelkek megmentéséért fognak küzdeni. A pápa 1540-ben hagyta jóvá társaságuk alapszabályait. A szegénységen, tisztaságon és engedelmességen kívül külön fogadalmat tesznek a pápa iránti elköteleződésre, az egyetemes egyház szolgálatára. Loyolai Ignác 1556 július 31-én halt meg. 400 éve, 1621-ben avatja a pápa szentté. A katolikus egyház egyik legnagyobb szentjeként tarják nyilván.[1]
A jezsuiták igen hosszú, 12-14 éves, olykor még ezt is meghaladó képzési idő után céljaikat rendkívüli alapossággal, kitartással, önfeláldozóan, szervezetten és eredményesen hajtják végre.
Képzési rendjük:
- 2 év noviciátus, azaz próbaidő,
- 3 év filozófiai,
- 3 év pedagógiai gyakorlat (magisztérium),
- 4 év teológia, majd pappászentelés következik.
- Szükség szerint 1-2 év tudományos munka (felkészülés a teológiai doktorátusra, biennium),
- 1 év lelki elmélyülés (probatio),
- ha tanári pályára szánják őket, további 3-5 év egyetem.[2]
Általában azokat a munkákat keresik, amelyekre a közösségeknek leginkább szükségük van: az egyéni lelki vezetéstől, a lelki gyakorlatok tartásától a szociális munkáig, oktatásig sokféle területen tevékenykednek. Számos egyetemet alapítottak, felsőfokú képzésben jeleskednek. 126 országban 16 000 jezsuita dolgozik (2014). A rend tagjai világiak is lehetnek. A 20. századi pápák részükre még egy feladatot adtak: más egyházakkal, felekezetekkel, kultúrákkal, ateistákkal való párbeszédet.
A hit védelmében közel 1000 jezsuita halt vértanúhalált. A 20. század néhány kiemelkedő jezsuitája: Karl Rahner teológus, a II. Vatikáni Zsinat egyik szellemi előkészítője, Teilhard de Chardin paleontológus, Alfred Delp, a nácik által meggyilkolt német jezsuita, napjainkban Ferenc pápa.
Hazánkban 1561-ben telepedtek meg, először Nagyszombaton, Kassán, Pozsonyban és Szatmárnémetiben. Jelenleg Budapesten, Dobogókőn, Püspökszentlászlón, Szegeden tevékenykednek. Magyar jezsuiták jelentős munkát végeznek külföldön, többek között Erdélyben, Rómában, Torontóban.
Jezsuiták nevelték Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért, II. Rákóczi Ferencet és Mikes Kelement, Pázmány Pétert. Szobraik, az egyetemalapító Báthory Istvánéval egyetemben, a Dóm téri emlékcsarnokot és a Püspöki palotát ékesítik.
A jezsuiták életmottója: Omnia ad maiorem Dei gloriam (Mindent Isten nagyobb dicsőségére). Címerük betűi: IHS Jesum Habemus Socium (Jézus a mi társunk).
Erdély Szent István óta a Magyar Királyság része volt, csak a török hódoltság kényszerű hatására fejlődött külön államszervezetté, fejedelemséggé. Lakosságának vezető rétegét a 15. szd. óta három nemzet, a magyar nemesség, a székely előkelők és a szász patríciusok uniója alkotta. Erdélyben Európában elsőként valósult meg (1568, tordai országgyűlés) a vallások – katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius – szabad gyakorlása.[3]
A hódoltság alatt a törökök elsősorban a nyílt magyar településeket pusztították, ezzel párhuzamosan nyomon követhetők a hegyekben pásztor életet folytató románok beköltözése és a szerbek menekülése észak felé Szegedig, Pécsig, sőt egészen fővárosunkig. A török alatt így a magyar etnikum szenvedte a legnagyobb véráldozatot, elveszítve többségi arányát a Kárpát-medencében. (Trianonban ezt a fogyatkozást fordították ellenünk.)
A szegedi egyetem gyökerei a 16. századi Erdélybe nyúlnak vissza. Budavár elestét (1541) követően az erdélyi fejedelemség lett a Magyar Királyság történeti hivatásának örököse, másfél századon át a magyar szellem művelődési és tudományos életének központja, amelynek egyik leghatalmasabb tényezője a magyar iskola.
Középkori iskolarendszerünk kiépítői a jezsuiták. Intézményeikben évszázadokon át az oktatás egységes tanrend, Ratio Studiorum szerint folyt. Számos egyetemet alapítottak világszerte.
Az erdélyi egyetem eszméje Báthory István (1553-1586) uralkodása alatt öltött testet. Báthory Erdély fejedelme (1571-1586), Lengyelország királya (1576-1586), egyben Litvánia nagyhercege. Báthory fiatalként a páduai egyetemen tanult. Igen vonzódott az orvostudományokhoz. Habsburg fogsága (1565) idején, mint hívő katolikus, került közelebbi kapcsolatba a jezsuitákkal, akik lelki gondozását végezték, és igen nagy hatással voltak rá, különosen a kivételes képességű, dunántúli (Devecser) születésű Szántó István (1541-1612). Szántó kezdeményezésére a pápa már 1580-ban Collegium Hungaricumot létesített Rómában.
Báthory lengyel királyként először a litván Vilnában a jezsuiták iskoláját fejlesztette tovább egyetemmé (1579). Az egyetem az egykori Szovjetunió máig is legrégebbi egyeteme. Ezt követően a jezsuiták segítségét kérte régi, dédelgetett tervének, az erdélyi egyetemnek a megvalósításához. 1581. május 12-én Vilnában kiadott alapító levelében kétkarú, bölcsészeti és hittudományi fakultással rendelkező katolikus egyetem (academia universitatis) felállításáról intézkedett a jezsuiták által 1574-ben létesített kolozsvári kollégium keretei között. Az egyetem célja az volt, hogy az egyház és állam számára megfelelő szakembereket képezzen.
A kolozsvári jezsuita akadémia a 16. század végén magyar földön az egyetlen felsőfokú intézmény volt. Első rektora a lengyel Vujek Jakab, akinek Biblia fordítása teremtette meg a lengyel irodalmi nyelvet. Ismertebb tanárai Szántó Ferenc hitvitázó, morálteológus Rómából, Thormán Mátyás és Ladó Bálint, a székelyek apostola, a német Fusch János és Schreck Farkas, az olasz Petrus Maiorius filozófia professzor, később rektor, Odeschalci és Sfondrato, a spanyol Alfonso Carillo teológiai doktor Bécsből. Tanári kara Európa-hírű volt. Szellemisége az itáliai humanista barokk műveltségben gyökerezett. Az oktatás 1598-tól tanszéki keretek között folyt, amelyet gazdag könyvtár segített.
Itt tanult Pázmány Péter is, aki később esztergomi érsekként 1635-ben Nagyszombaton a jezsuiták segítségével egyetemet alapított, amely a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elődje. Igy nem csak a szegedi, hanem a fővárosi egyetemek középkori bölcsője is Kolozsváron ringott.
Az 1581. május 12-én alapított egyetem pápai jóváhagyása 1582 február 9-én történt. Alapítólevele szerint: „mindazok kik, theológiai és bölcsészeti karokban a szép tudományokat, zsidó, görög és latin nyelveket dicsőségesen végezték el, baccalaureusok, magisterek, vagy doktorok lehessenek; s ez a fokozat éppen annyi jogot, méltóságot és díszt adjon nekik, mintha csak olasz, francia, spanyol, vagy német akadémián nyerték volna.”
1586-ban pestis sújtotta a tanári kart, 30 jezsuita közül 20 halt meg. A reformáció és ellenreformáció kiélezett küzdelmei során az országgyűlés többször is kiutasította a jezsuitákat Kolozsvárról, azonban minden kiűzetést követően visszatértek. 1603-ban az idegenek által feltüzelt lakosság lerombolta az egyetemet, és 1605-ben kiutasították a jezsuitákat.
1586-ban meghalt az egyetemalapító Báthory István, akit a lengyelek máig is egyik legnagyobb királyukként tisztelnek; sírja a krakkói Wawelben a lengyelek és magyarok nemzeti emlékhelye.
A török kiűzését és Budavár visszafoglalását (1686) követően Erdély is a Habsburg Birodalom része lett. Kilencvenöt év múltán a jezsuiták ismét megnyitották egyetemüket (1698. november 17.) Nagyszabású építkezésekbe kezdtek. Ekkor épült fel Kolozsvár büszkesége, a ma is látható kéttornyú akadémiai templom és a központi épület. Szegényeket ingyen ellátó patikát, jelentős könyvkiadással rendelkező nyomdát, könyvtárat, csillagvizsgálót létesítettek. Kiemelkedő professzora a kor legnagyobb csillagásza Hell Miksa (1720-1792). A rend neves egyéniségei ebből a korból: Sajnovics János, a finn magyar nyelvészet úttörője, Káldi György bibliafordító, Faludi Ferenc költő, Grodecz Menyhért és Pongrácz István kassai vértanúk.
Az egyetemen a magyar hallgatók mellett jelentős volt a szász és román hallgatók aránya. Az intézmény kiemelkedő szerepet játszott a román egyházi és világi értelmiség megteremtésében. 1773-ban birodalmi intrikák kereszttüzében XIV. Kelemen pápa ideiglenesen feloszlatja a jezsuita rendet, ezzel bezárul az egyetem Báthory (jezsuita)-korszaka. Működésének 200 éve során az egyetem 744 tanára 20 487 diákot képzett ki. Hatása jelentős volt nemcsak Erdély, hanem az egész európai kontinens szellemi, kulturális és tudományos életére is.
Az egyetem kincstári tulajdonba kerül. A birodalmi egyetemen Mária Terézia a Filozófiai (Bölcsészeti) Kar és a Teológiai (Hittudományi) Kar mellé 1774-ben Jogi Kart, 1775-ben Orvosi Kart létesít. 1784-ben II. József elhamarkodott és ésszerűtlen intézkedéseivel az egyetemet királyi akadémiává, líceummá minősítette vissza, amely Erdély legnagyobb főiskolájaként működött tovább.
1872-ben megalakult a négykarú kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem. A Báthory-egyetem örökösei, az Orvos-Sebészeti Tanintézet és a királyi Jogakadémia az egyetem alapító fakultási lettek. Az egyetem 1881-ben vette fel az uralkodó Ferenc József császár nevét. Kiépültek a modern klinikák.
1919. ímájus 12-én a román katonaság elfoglalta az egyetemet, és román tulajdonná nyilvánította. Az elűzött tanári kar rövid fővárosi működés után Szegeden talált ideiglenes otthonra. 1921. október 9-én, nyitották meg a tanévet.
Az I. világháború során 193 egyetemi fiatal halt hősi halált.
Az egyetem elmúlt 100 éve már jobban ismert. 1926-1929 között, Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége alatt az egyetem kiemelt fejlesztésekhez jutott.[4] Megépültek a kontinens élvonalába tartozó klinikák, a lenyűgöző Dóm és Dóm-téri épületegyüttes, Auditórium Maximum, Budapestről leköltözött a tanárképző főiskola, megnyílt a hittudományi főiskola és szeminárium.
1940-ben Észak-Erdély visszacsatolását követően az egyetem kisebb része visszaköltözött ősi székhelyére, Kolozsvárra. Nagyobb része azonban Szegeden maradt, és Horthy Miklós Tudományegyetem néven folytatta tovább munkáját. A kormányzó a Nobel-díjat elnyert (1937) Szent-Györgyi Albertet nevezte ki rektornak.
A szovjet megszállást (1944. október 11.) követően az egyetem a Szegedi Tudományegyetem nevet vette fel. A diktatórikus marxizmus-leninizmus szellemében az egyetemet átszervezték, megszűnt az autonómia. 1951-ben létrejött az önálló Orvostudományi Egyetem. A tudomány egyetem 1987-ben az egyetem felvette egykori hallgatója, József Attila nevét. 2000-ben létrejött a felsőfokú intézmények egyesülése, amelynek 12 kara van, 30.000 hallgatóval.[5]
A kiszolgáltatott, mostoha helyzet ellenére az egyetem jelentős fejlesztéseken ment keresztül. A tudomány fejlődése, a specializálódás új szakágak létjöttét indokolta: így mérnök- és agrárképzés, informatika, genetika, immunológia és infektológia, szívsebészet, ortopédia, reumatológia. 2004-ben megépült az európai színvonalú Tanulmányi és Információs Központ, benne a másfélmilliós állományú Klebelsberg Könyvtár. Napjaink fejlesztései már Klebelsberg-i távlatokat sejtetnek.
A magyar jezsuiták osztoztak a nemzet tragikus sorsában és hányattatásaiban. 1909-ben elváltak az osztrák rendtartománytól. 1918-ban a csehek megszállták egykori patinás fővárosunkat, Pozsonyt (lakosságának 84%-a magyar és német), és Nagyszombatot. A jezsuiták a megcsonkított országba, Szegedre menekültek. A pozsonyi főiskola bölcsészeti (filozófiai) tagozata a Kálvária sugárút 1. számú épületet kapta meg (ma az egyetem közgazdasági karáé). 100.000 kötetes könyvtáruk is itt nyert elhelyezést. A Gyöngy – ma Dáni – utcai kedvelt ájtatossági helyük 1931-ben épült meg. 1931 októberében áldották meg.[6]
1930. íszeptember 30-án a Dóm téren megnyílt a Hittudományi Főiskola. Az oktatással Glattfelder Gyula (1874-1943) megyés püspök a jezsuitákat bízta meg. Első igazgató (rektor) Lányi Ede lett. Ismertebb oktatói: kormányzó (régens) Müller Lajos, lelki igazgató (spirituális) a nagyhatású, súlyosan beteg, korán elhunyt Hunyadi Dániel, dogmatika tanár a neves Kerkai Jenő, retorika Bús Jakab. Ez utóbbi nagy hatású prédikációinak köszönhető az abbamaradt Dóm építésének folytatása.
Példa nélküli volt Kerkai Jenő tevékenysége: 1935-ben indította útjára a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága mozgalmat, a K.A.L.O.T.-ot, amelynek keretében 19 népfőiskoláján a szegény sorsú fiatalok százezreinek oktatták a mezőgazdasági ismereteket és részesítették hazafias és vallásos erkölcsi nevelésben. 1938-ban a szegedi ipari munkásság 85%-át tömörítette hivatásgondozó egyletekbe. Tevékenységét a Rákosi-diktatúra több mint 10 év börtönnel „jutalmazta”, ahonnan súlyosan betegen szabadult. A szegedi jezsuiták kiterjedt lelkipásztori tevékenységet folytattak az egyetemisták között. Rendezvényeik különösen népszerűek voltak a városi értelmiség körében. Munkálkodásuk jelentősen hozzájárult a város és az egyetem Trianon okozta sokkból és dermedtségből való talpra állasához.
A német megszállást követően, majd a háború során 120 üldözött talált menedéket a szegedi jezsuitáknál, így többek között Janikovszky Éva a neves gyermekmeseíró. A fővárosban németellenes mozgalmat szerveztek. A szegedi tanyavilágban alamizsnát, tűzrevalót gyűjtöttek a rászorultaknak. P. Müller tífuszban vesztette életét, miután tífuszos katonákat részesített szentségekben.
A kiépülő kommunista diktatúra tevékenyégüket betiltotta, tulajdonaikat elvette, nagy részüket bebörtönözték, összesen több mint 1000 évet töltöttek börtönökben. Számosan emigrációba kényszerültek, tanítottak Kanadában (Torontóban), Egyesült Államokban, Japánban a kinti magyarok lelki gondozását végezték. Oktattak Távol-Keleten, missziós tevékenységet végeztek Dél-Amerikában. Vatikánban a rádiónál dolgoztak, egyetemen oktattak, gyóntattak.
A jezsuiták 1986-ban térhettek vissza városunkba. A hitéleti munka mellett a Hittudományi Főiskolán, egyetemeken – Somfay Béla (morálteológia, bioetika), Nemeshegyi Péter, Weissmahr Béla (filozófia) – oktattak.
Napjainkban kollégiumot működtetnek egyetemistáknak. Öntevékeny csoportok – így lelkiségi, karitatív, biblia és házas csoportok, egyetemisták – munkáját segítik. Tudományos és kulturális előadásokat szerveznek, miséket tartanak többek között orvosoknak, gyógyszerészeknek, egészségügyi dolgozóknak, hallgatóknak, megemlékeznek a doni katasztrófa áldozatairól.
A Szegedi Tudományegyetem Szenátusa 2007 július 9-i döntésével az 1581-ben alapított Báthory-egyetem utódának és szellemi-kulturális örökségének nyilvánította az egyetemet (Makk Ferenc és Marjanucz László).
A szegedi egyetem 1581-es alapításával többek között a következő egyetemekkel van egy társaságban: Valencia (1500), Halle (1502), Madrid (1509), Jena (1558), Strasbourg (1556), Edinburgh (1583), Graz (1585/86), Dublin − Trinity College (1581)[7].
A Jézus Társasága meghatározó szerepet játszott az egyetem megalapításában és útnak indításában.
Megjelent a folyóirat 2022. márciusi számában
Jegyzetek
[1] Puskely Mária: Szerzetesek. Budapest, Zrínyi Nyomda Kiadója, 1990. 49. o.
[2] Péter László: A jezsuiták Szegeden. In: Uő: Szegedi seregszemle. Szeged, Bába és Tsai, 1999. 58. o.
[3] Minker Emil: Szeged egyetemének elődei. Szeged,Szegedi Tudományegyetem kiadványa, 2003.; Makk Ferenc és Marjanucz László (összeáll.): A Szegedi Tudományegyetem és elődei története (1581-2011). Szeged, 2011.
[4] Hencz Péter: Gróf Klebelsberg Kunó, a harmadik évezred minisztere. Szeged, Bába és Tsai, 1999.
[5] Makk Ferenc és Marjanucz László i. m.
[6] Péter László i. m.
[7] Minker Emil i. m.