Hegedűs Réka: Könyv féltégláért cserébe

Dragomán György nyitotta meg Szegeden a 93. Ünnepi Könyvhetet.

Dragomán György megnyitó beszédében egy bizonyos vastag, bőrkötéses, régi, sűrűn nyomott latin szövegű kötet emlékét idézte fel, amelyről édesapja azt mesélte, hogy egy féltégla ellenében cserélte. A könyv egy kastély könyvtárából került a sárba. Apja itatóspapírokat rakott a lapok közé, hogy kipörögjön közülük a sár. Az író kicsi volt, amikor a kezébe került ez a sokat megélt könyv, nem tudott még olvasni. Csak a sár nyoma maradt meg emlékeiben a régi lapok között. A könyv nincs már meg, legalábbis nem a család könyvtárában. Az a legvalószínűbb, hogy apja az áttelepülés előtt adta oda valakinek, hogy őrizze meg és jutassa el egy rendes könyvtárba, hiszen képtelenség, hogy Magyarországra utánuk küldjék. „Szép lenne levonni a tanulságot, hogy hiába bánik tétlenül a könyvekkel a háború, hogy még évtizedekkel a dúlás és tombolás után is lehet majd könyveket találni a sárban, és mindig lesznek, akik megpróbálják így vagy úgy megmenteni a könyveket a kis könyvtárakból. A könyvtárak szétesve, megtizedelve és feldúlva, de mégis csak túlélik, a könyvek a végén valahogy mégis csak visszakerülnek a polcra, valahogy minden mégis csak jóra fordul. Jó lenne hinni ebben. Ahogy itt állunk végre újra a könyv ünnepén, a frissen megjelent könyvek, írók és olvasók között, jó felhőtlenül örülni annak, hogy két év után végre így júniusban lehetünk együtt és ünnepelhetjük az írást és az olvasást. Jó lenne csak egyszerűen átadni magunkat a mohó és kíváncsi vágynak a könyvtáraink gyarapítására. Jó lenne nem gondolni arra, hogy Európában megint háború van, hogy égnek és pusztulnak a könyvtárak” – idézte fel emlékeit a József Attila-díjas író.

A Dugonics téri megnyitó ünnepség után a Somogyi-könyvtárban hallgathatott meg a közönség egy beszélgetést az íróval, akit Szilágyi Zsófia irodalomtörténész kérdezett legutóbb megjelent köteteiről, főzésről és írás közbeni kulturális kirándulásokról.

A Dragomán-család 1988-ban települt át Marosvásárhelyről Magyarországra. Az akkor tízes évei közepén járó író traumaként élte meg, hogy addig szorgalmasan gyűjtött gyermek-, és ifjúsági könyvtárát hátra kellet hagyni. Még azt a bizonyos Weninger Antal-féle jógakönyvet is, amelyet nagy örömmel forgatott akkoriban. „El kellett felejteni a gyerekkori önmagamat és előjött a felnőtt énem. Ekkor kezdtem el írni. Ha valakit ezekben az érzékeny éveiben bizonyos körülmények önreflexióra késztetik, nagy eséllyel fog az alkotáshoz nyúlni. Később Máglya című regényében dolgozta fel életének ezt az időszakát.

Ha az írás nem megy, főz. Ha pedig főz, akkor nem gondolkodik azon, hogyan lehetne azt megírni, csak a főzés örömére koncentrál. „Néha fél évig elvagyok japán levesekkel. Anna – Szabó T. Anna, költő, Dragomán György felesége – ebben igazi tettestársam, mert minden fűszert beszerez, amire szükségem lehet. Valószínűleg akkor is írnék főzésről, ételekről, ha nem főzőskönyvet írnék. Az almahámozás például visszatérő motívum a köteteimben. A Főzőskönyv – amely nemes egyszerűséggel az írás közbeni munkafájl után kapta a címét –  arról szól, hogyan lehet a konyhai robotot elkerülni, megkönnyíteni bizonyos időpazarló konyhai folyamatokat. A főzés igazi kulturális kirándulás, egy meditációs folyamat, befelé figyelés számomra. S persze, vannak/voltak borzasztó kudarcok” – mondta.

„Mindig azt remélem, hogy olyan író leszek, aki minden egyes könyvhétre új kötettel jelentkezik. Na, nem a mennyiség miatt, hanem azért, mert talán így befejeznék olyan történeteket, amelyek már vagy 10 éve íródnak” – tette hozzá az író, aki jelenleg is párhuzamosan dolgozik több művön. A tervek szerint leghamarabb a A fehér király és a Máglya című regényeinek folytatását veheti kezébe az olvasó, így trilógiává bővülne a lazán egymáshoz kapcsolódó történet. „Az írás sokszor kísérletezés én pedig rossz bűvész vagyok, mert nem mondom meg, mi a kísérlet tárgya” – tette hozzá Dragomán György.

Fotók: Somogyi-könyvtár