Tóth István: Vigécek és kurafik: szegedi fiatalok levelezése a 20. század elején
Kérkedő, vagánykodó stílus szexualitással keverve
Az alábbi írás csak parányi része egy 283 darabos levelezés anyagának. A levelek Szegeden íródtak, illetve más helységekben, de szegediek tollából származnak. Az anyag véletlen folytán került a múzeum gyűjteményébe. Csányi Ferenc okleveles gépészmérnök családi és baráti levelezéséről van szó. Mielőtt a fent jelzett téma kifejtésére sor kerülne, néhány körülményt tisztázzunk! A levelek 1912-1921. között keletkeztek. Csányi Ferenc a piarista gimnáziumban érettségizett. Az egyik levél alapján bizonyos, hogy érettségiző társa volt a Móra Ferenc Múzeum későbbi természettudós kollégája, Dr. Bereck Péter orvos, ornitológus. Ugyanígy osztálytársa volt Magyari Nándor későbbi MÁV-mérnök, a 46-osok emlékoszlopának tervezője, valamint Bozóki Imre szegedi tűzoltó tiszt.
A levelezés anyaga a megjelölt témán túl az élet számos más területére is igen jó forrásul szolgálhat. Azok terjedelmessége azonban nem teszi lehetővé, hogy most azokat teljességgel közreadjuk. A témaválasztás nem a rosszindulatú „csámcsogásnak” köszönhető. Ha jól mefigyeljük, akkor észlelhetjük, hogy főként az ifjúság körében ezt a szinte „örökzöld” viselkedési formát a történeti vizsgálódások hazánkban jócskán elfeledték nem vizsgálták a kutatók. Összesen négy személy Csányi Ferenchez írt leveleit némi válogatással használjuk. Erre a válogatásra az olykor nyomdafestéket nem tűrő szövegrészek miatt volt szükség.
A levelezések szövegéből kitűnik, hogy a legtermészetesebb és teljes bizalommal fordulnak a levélírók a címzetthez. Először a tapasztalt, magabiztos, világot látott férfit jellemző szövegrészeket emeljük ki − melyek nem egyszer kérkedő, ironikus, gunyoros hangvételűek. Ezek mintegy fémjelzik a bizalom és a kapcsolat fokát, mélységét. Lássunk néhány példát!
1912. október 5., Gabnay Ferenc Csányi Ferenchez; Szeged-Budapest:
Tanulj gyerek! Szégyent ne hozz a fejemre. Szorgalmas légy és ne igen pislogj a lányok vádliára és bokáira, mert annak éjjel nedves következményei lesznek.
- december 11-én írja ugyancsak Gabnay:
Ami a háborút illeti, biz egy kicsit csehül állunk (…) No de azért nem lesz háború.
- február 13-án Gabnay veti papírra: „Kedves gyenge tudós Ferkó Barátom!”
Hasonlóan a zsargonnal, a nagyvonalú kifejezésmóddal a közvetlenséget kívánja kifejezni Schmidt Jóska is, Csányi Ferenc másik barátja a következő szöveggel, 1914. szeptember 27-én:
Te hólyag, nem tudod, hogy az októberi szigorlat is itt van…
1916. május 31-én ugyanő:
Küldöm üvöltésem fogcsikorgatásaal Oszinak, amennyiben riváliskodna a vér lányok körül, ha nem akkor nemzeti színű mosolyomat. Szervusz Oszi.
S amint az az ifjak vérmérsékletéből adódik s ami vágyaiknak inkább szóban és álomban, mintsem tettekben megvalósuló lényegét illeti a következő szövegek nyertek teret a levelekben:
1915. április 26., Magyari Nándor írja Csányi Ferencnek:
Kedves Feri! Leveled igazán felüdített, különösen az a része hol a Pistáról emlékezel meg, nohát az egy kitűnő alak lehetett, szinte el tudom képzelni. Nekem végtelenül tetszett a fiú szerelmi kalandjainak előadása a fürdői élvezet általa lefestett és produkált testmozdulattal, mikor náluk emlékszel az Annuséknál a díványon mutogatta.
Hozzáfűzi persze:
Igaz nem valami sokat szimpatizáltunk vele a hangos viselkedéséért, de tudja Isten volt valami poézis az ő lelki világában.
Máskor pedig ő maga írja − ami egy frontszolgálatos katonától nem is irigylendő:
Buta lányokkal nem foglalkozom, igazán semmi mást nem nyertem, mint mint egy kissé megtanultam németül. Hisz tudod nem szeretek szárazon játszani. 5 hónapi böjtölésből csak a reggelenkénti előtted ismeretes kivagdozások jönnek elő.
Majd Schmidt József folytatja 1916. augusztus 13-án kelt levelében:
Hát dühöng benned a munkakedv! Én bennem nem. Jelenleg az ágyat nyomom-rosszul ne értsd! Úgy háton írom ezeket… 4 nap óta csak tejet kapok. De nem amolyan tej!!! Mire − Te! Hát nem tudod, hogy konstruál a mérnök? Meglévő helyes kivitel után – átméri! Vezérléshez kellene a gördiagramm és ebből a forgattyúdiagramm, hogy tudjad meddig marad nyitva a ventil, de ez nem fontos Nálad, ha nem tudod beilleszteni!
Egy másik, 1917. szeptember 29-én, Reims-ben kelt levelében így fogalmaz:
Még a törzsőrmester is tudja Pytagoras tételét Par a bolát(Par abel kurve, Strassen kurve) szerkeszteni!” Majd különféle jó tanácsokat osztogat: „Hát Pistának mond, hogy vigyázzon vagy pedig eddze meg jól előbb kint a MÁV-nál azt a kampós szöget, mert az nincsen rapidacélból-könnyen kilágyul …. folyós állapotba is kerülhet!!!! Nem sértő szándékból mondom, ha esetleg igaz érzelmekről van szó, csak szublimálót ne tartson magánál.
Ám minden eddigi elképzelést felülmúlnak Bozóki Imre levelei. Ha úgy tetszik ezekből a felfokozott, kendőzetlen s olykor talán a megvalósult szexuális vágy s az azzal való kérkedés rajzolódik ki markánsan soraiból.
1914. február 18. Bozóki Imre írja Csányi Ferencnek:
A kisöcsém (…) az csak a bozótba érzi jól magát, mikor a barlangba küldöm medvét zavarni. Hah …. Szabó Gyulával tekerünk sűrűn, nagyon elrontottam a gyereket…
1915. november 15-én tovább szövi félreeső gondolatait:
Mi ujság a tyukok körül, remélem sikerült az én eddigi sikereim túszárnyalnod.
1915. december 2-án ekként folytatja:
Rózsika egész jól viselkedik …. Feri komám karácsonyra kártyázni fogunk …. dióra…. sejted, hogy diótörés is lösz, ja drága világ van!” Majd némi kihagyással: „Te Feri komám bőszen tornázok. Az egyik jó tanács már bevált, várom a másiknak is az üdvös voltát!!
Mint valami világfi, aki évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, így ír:
R..(Rózsika) nagyon jól viselkedik, a bánatom okát hizlalja (…) és én (…) a szerelem forrását keresem azaz varázspálcámmal nyomozok … mert a meteor nagy szárazságot jósol – kell a forrás üde vize (…) az égető szomjúság eloltására!
A sort három a szerelmi élvezetektől roskadozó levél zárja.
A levelekből szépen rekonstruálható, feltérképezhető a korabeli örömtanyák helye. Szeged viszonylatában ismereteink szerint az 1980-as évek végén és a kilencvenes évek elején Dr. Agócsi János egykori körzetorvos foglalkozott az örömtanyák, kuplerájok, piros lámpás házak történetével. Kéziratát be is nyújtotta a Somogyi-könyvtár meghirdetett pályázatára. Ez a kutatás társadalmi, szocializációs és kultúrtörténeti szempontból is érdekes adalék lehet a társadalomtörténet iránt érdeklődők számára.
Megjelent a folyóirat 2022. májusi számában