Tóth Marcell: Vitéz és tudós: egy világhírű szegedi közgazdászprofesszor, aki tízparancsolatot adott bajtársainak
Mint nemzetközi hírű közgazdászt, gazdaságtörténeti szakírót, gazdaságfilozófust világszerte ismerik Surányi-Unger Tivadar nevét: magyarul, de még németül és angolul is összeállították hosszabb-rövidebb életrajzát. Következő írásunkban a szegedi egyetem egykori oktatójának egy kevésbé ismert oldalát mutatjuk be: a szegedi vitézt, aki egyben megfogalmazta, pontokba szedve közérthetően és röviden összefoglalta a Vitézi Rend ideológiai hátterét. A szervezetben való működése azonban nem értelmezhető frontszolgálatának és egyetemi oktatói pályájának ismerete nélkül: az előbbiről szóló morzsákat eddig nem ismert osztrák–magyar katonai forrásokat felkutatva próbáltuk rekonstruálni, az utóbbit pedig levéltári források, a korabeli sajtóban megjelent információk alapján, valamint korábbi életrajzírói kutatásainak nyomdokain mutatjuk be.
A gimnáziumtól a frontvonalig
Egy felső-ausztriai születésű hivatalnok és egy lengyelországi származású anya gyermekeként született 1898. február 4-én Unger Tivadar a magyar fővárosban, aki 1920-tól – Surányi Sándor általi örökbefogadása okán – a Surányi-Unger kettős vezetéknevet használta.[1] Ez utóbbi néven vált világhírűvé: Szeged, Pécs, Göttingen egyetemének tanszékvezető egyetemi tanára, a Dél-kaliforniai Egyetemnek pedig több alkalommal vendégprofesszora volt szegedi évei alatt. A vitézi kiadványokban ennek ellenére vitéz Surányiként szerepelt[2] – a rend ugyanis, bizonyos, általában egyéni kivételeket leszámítva megkövetelte a névmagyarosítást, s egyenesen tiltotta, hogy „nem magyar hangzású név mellé magyar hangzású nevet” vegyen fel valaki.[3] A Budapesti Közlönyben jellemzően vitéz Surányi-Ungerként fordul elő,[4] az egyetlen kivételt leszámítva, amikor a kormányzó a Vitézi Rendben folytatott tevékenysége miatt tüntette ki.[5]
Középiskolai tanulmányait a Budapest I. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban (ma: Budapest I. Kerületi Petőfi Sándor Gimnázium) végezte, az utolsó évben minden tantárgyból egyes, azaz mai értelemben ötös, érdemjegyekkel rendelkező fiatal jelesen érett, konzuli pályára készült.[6] Habár születési és lakhelye is Budapest volt, talán tanulmányaival összefüggésben, mégis egy stájerországi alakulatban, a császári és királyi 27. gyalogezredben szolgált. Hadapródként, tisztjelöltként érdemelte ki a II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet, valamint ezen kívül megkapta a Károly Csapatkeresztet és a Sebesültek Érmét egy sávval.[7] A sebesülése feltételezhetően 1917 nyarán következett be, ekkor az ezred 10. századában szolgált mint egyéves önkéntes tizedes.[8] Tudjuk azt is, hogy a közös hadsereg 1918. áprilisi közlönye szerint 1917. október 1-jei ranggal léptették elő hadapródból zászlóssá.[9]
Az egyetemi katedrákon, a polgári életben
1919-ben Grazban lett a jog- és államtudomány doktora, majd 1920-ban Budapesten filozófiából, 1921-ben közgazdaságtanból szerezte meg a doktori címet.[10] Első jelentős munkája, „A gazdasági válságok történetének vázlata 1920-ig” című kötet pozitív kritikákat kapott, és idegen nyelveken is rendszeresen publikált.[11] Mindezek ellenére 1924 őszén mégis a budapesti ügyvédi kamara tagja lett, azonban miután 1926 januárjában jóváhagyta a magántanári kinevezését a kultuszminiszter „Kereskedelmi politika” tárgykörből a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, töröltette magát az ügyvédek névjegyzékéből: végleg a felsőoktatásban képzelte el jövőjét.[12] Ugyanezen év novemberében a helyi sajtó örömmel számolt be, hogy sikerült megnyerni őt Miskolcnak: az ottani, Eperjesről menekült jogakadémiának lett a Kereskedelmi és Váltójog Tanszék nyilvános rendes tanára.[13] 1928 nyarán a „Közgazdaságtan elmélete, különös tekintettel a legújabb irodalomra” tárgykörből a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán egyetemi magántanárrá vált.[14]
1929-ben költözött Szegedre. Horthy Miklós 1929. január 24-én engedélyezte, hogy a Ferencz József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán a Statisztikai Tanszéket Statisztikai és Közgazdasági Tanszékké lehessen átszervezni, egyben ugyanoda kinevezte Surányi-Unger Tivadart egyetemi nyilvános rendkívüli tanárnak, majd 1933. június 29-én egyetemi nyilvános rendes tanárnak.[15] Két évvel később a Közgazdaságtan-Pénzügytani Tanszéken is elnyerte az utóbbi pozíciót.[16] Az 1936–1937-es tanévben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja lett, 1937–1938-ban prodékánja.[17]
Szegeden jelentős hatást gyakorolt szakmai gondolkodásával olyan tanítványaira, mint Erdei Ferenc, Bibó István, illetve tragikus sorsú közeli barátjuk, a zsidó származású Reitzer Béla,[18] valamint oktatótársaira: „A jogászok közül Surányi-Unger Tivadart ismertem jól – ő is sokat járt külföldre, munkásságának hatásköre messze túlterjedt a hazai szellemi szférán” – emlékezett vissza kollégájára több mint négy évtized távlatából a Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert az 1980-as évek elején.[19]
Már az 1920-as évek első felében gyakran indult tanulmányutakra különböző európai államokba – nyolc nyelven beszélő tudósként könnyen épített ki kapcsolatokat. Egyik kötetét az 1920-as évektől tankönyvként használták a Dél-kaliforniai Egyetemen (University of Southern California), és előbb angol, majd japán nyelvre lefordíttatták. A Miskolci Evangélikus Jogakadémia professzoraként alakította ki amerikai–kanadai kapcsolatait,[20] amelyeket szegedi évei alatt is tovább épített: csupán 1930. február 27-én vett részt a Jog- és Államtudományi Kar rendes ülésén, mert ekkor tért vissza az 1929 nyarán megkezdett újabb amerikai tanulmányútjáról – az előbbi útjának lett eredménye, hogy a Columbia Egyetem (Columbia University) tanára, Edwin R. A. Seligman segítségével kiadatta az Economics in the Twentieth Century. The History of its International Development című kötetét, korábbi, 1927-ben Jénában kiadott Die Entwicklung der Volkswirtschaftslehre im ersten Viertel des 20. Jahrhunderts című német nyelvű munkájának átdolgozott változatát,[21] amelyet 1934-ben Tsunev Hori lefordított japánra. Az 1930-as évek második felében rendszeresen visszajárt a Dél-kaliforniai Egyetemre, amelynek három alkalommal (1935, 1937, 1939) is vendégprofesszora lett: az első alkalommal, 1935-ben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elméletéről és a korabeli Európa gazdasági problémáiról tartott hetente öt-öt órát a nyári időszakban.[22]
Tapasztalatairól beszélt több alkalommal Szegeden is: 1931 márciusában például Az egyetemi élet Amerikában címmel adott beszámolót az Egyetemi Luther Szövetség kultúrestjén a Tisza Szállóban, rendszeresen tartott tudománynépszerűsítő előadásokat. Részt vett Szeged és a szegedi egyetemi sportéletben is: 1933-tól a Kitartás Egyetemi Athlétikai Club (KEAC) tanárelnöke, illetve a Magyar Atlétikai Szövetség déli kerületének elnöke.[23]
1935-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nem egy nemzetközi és hazai tudományos szervezetnek tagja, alapítója, tisztségviselője volt. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük, hogy a Magyar Statisztikai Társaságnak tagja, majd választmányi tagja lett, ahogy a Magyar Közgazdasági Társaságnak és a Magyar Külügyi Társaságnak is. Alelnöki tisztséggel bírt a Magyar–Német Társaság Tudományos Bizottságában. Két francia bizottságban is tagsággal bírt 1939–1940-ben: Comité International pour les Industries Agricoles-ban (Mezőgazdasági Iparért Nemzetközi Bizottság) és a Comité pour le Redressement Economique-ban (Gazdasági Helyreállításért Bizottság) – de más államok szervezeteiben, bizottságaiban is munkálkodott.[24]
1934-ben a Statisztikai Vizsgabizottság tagjává nevezték ki négy évre (1938-ban újabb öt évre), 1935-ben az Országos Statisztikai Bizottság tagjává három évre. Az Országos Felsőoktatási Tanács Jog- és Közgazdaságtudományi Szakosztályának tagja lett, ugyanezen év decemberében az Árelemző Bizottság egyik alelnökévé nevezte ki a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter. 1938 májusától az Árellenőrzés Országos Kormánybiztosa mellé rendelt Véleményező Bizottság elnöki posztját is betöltötte, majd pár hónap múlva a kormánybiztos helyettesének jelölték ki – annak akadályoztatása esetén. Utolsó, szegedi éveihez köthető kinevezéseként 1940. augusztusban az Országos Munkabér-megállapító Bizottság érdektelen tagja lett.[25] Bár az előbbiek alapján sejthető, de szükséges megemlítenünk, hogy munkásságát a politika is elismerte: a kormányfők közül mind Imrédy Béla, mind Teleki Pál számított a tanácsaira, az előbbivel annak bukása után is szoros kapcsolatot ápolt.
A szegedi egyetem oktatójaként több kitüntetést is elnyert. A „magyar királyi miniszterelnökségen teljesített kiválóan értékes munkássága elismeréséül” a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta részére a kormányzó 1940 nyarán. A francia mezőgazdasági minisztertől az „Ordre du Mérite agricole” (Mezőgazdasági Érdemrend) parancsnoki keresztjét nyerte el, amelynek viselését 1940. augusztusában engedélyezték számára. Jelentős III. Birodalomhoz köthető kapcsolataira utal, hogy 1941-ben a német Sas Rend I. osztályú érdemkeresztjét kapta meg Adolf Hitlertől.[26]
A Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvárra költözése után nem tartott az egyetemmel: 1940. október 13-án a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Közgazdaság- és Pénzügytani Tanszékére nevezték ki egyetemi nyilvános rendes tanárrá.[27] A front közeledtével a II. világháború végén elhagyta az országot. Előbb családjával Ausztriába menekült, majd a Syracuse Egyetem (University of Syracuse) oktatója lett 1946 és 1958 (más adatok szerint 1946 és 1949) között New Yorkban.[28] 1958-tól – egyetemi félévenként váltva – a Syracuse Egyetemen és a Göttingeni Egyetemen tanított – az utóbbin nemcsak tanszékvezető, hanem dékán is volt bizonyos ideig. 1964-ben New Yorkban, 1966-ban Göttingenben is nyugdíjba vonult, de mindkét intézményben emeritus professzori címet kapott. 1945 után is a világ számos egyetemére hívták meg vendégprofesszornak Bombay-tól Los Angeles-ig,[29] a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül viszont 1948-ban kizárták, s csupán a rendszerváltás után rehabilitálták.[30] 1973. november 1-jén hunyt el New Yorkban.
Vitéz Surányi Tivadar
Viszonylag későn, 1934-ben avatták a Vitézi Rend tagjává, de a vitézi esküt már 1933-ban letette, tiszti vitézként a sorolási száma 3351.[31] Az általa elnyert II. osztályú Ezüst Vitézségi Érem („Kisezüst”) alapján nem felelt meg a rendbe való felvétel „főszabály alapján” való követelményeinek. Az 1922-ben életbe lépő és a következő bő két évtizedben csak kismértékben változó előírások szerint minimum I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet („Nagyezüst”) kellett elnyernie a „szükséges” kitüntetésüket legénységi állományúként megszerző tiszteknek. Bizonyos kivételek, így ellenforradalmi érdemek vagy vitézi telek alapítása esetén általában megelégedtek ugyan a „Kisezüsttel”,[32] azonban Surányi-Ungernek sem 1919-es antikommunista tevékenységéről, sem vitézi telekalapításáról nem rendelkezünk adatokkal. Azt gondoljuk, hogy az előbb bemutatott, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező tanár esetében eltekintettek ettől: a Vitézi Rend számára lényegesebb volt, hogy Surányi-Unger Tivadar, avagy vitéz Surányi Tivadar a tagjaik közé lépett be. Véleményünk szerint szintén ezzel indokolható, hogy nem várták el tőle a szigorú „névmagyarosítást”, s hallgatólagosan elfogadták, hogy „vitéz Surányi-Ungerként” használja továbbra is a nevét.
E „kompromisszumokért” cserébe azonban nyertek egy nagy munkabírású tudóst, aki a Vitézi Rend életében legalább akkora lelkesedéssel vett részt, mint a tudományos munkában: mind a vármegyei vitézi szék, mind az országos szervezet működésére hatást gyakorolt. 1934-ben alakult meg az Országos Vitézi Szék Társadalmi Bizottsága, amelynek törzsszéki kiküldöttje is volt.[33] Több alkalommal vett részt előadóként vagy szervezőként a Vitézi Rend rendezvényein, így 1934. december 8-án „Magyarország a nemzetközi gazdaságban” címmel tartott előadást Szegeden,[34] a Vitézi Székházban, de beszélt Csanád vármegye vitézei előtt a „kormányzói hatalom jelentőségéről a magyar nemzetgazdaság szempontjából” Makón 1936-ban, valamint megjelent a Bács-Bodrogvármegyei Vitézi Szék estjén is Baján 1937-ben.[35]
Legjelentősebb rendbeli tevékenységének azonban a „vitézek tízparancsolatának” megfogalmazását tekinthetjük. A tíz pont egy-egy kulcsszó köré épült, amely nemcsak a Vitézi Rendről, hanem megalkotójának világnézetéről is árulkodik. E szerint a rend a múlt értékeit (konzervativizmus), intézményeit (konstitucionalizmus) tiszteletben tartó, de egyben azok szerves fejlődését támogató (organizmus és az előbbi két kulcsfogalom) katonai erényekre épülő (militarizmus) szervezet, amely keresztény és keresztyén (chrisztianizmus) alapokon áll, a család (dinasztizmus) és a nemzet (nacionalizmus, hungarizmus) közösségére értékként tekint, s egyben maga is közösségként (szolidarizmus) működik, legfőbb célja pedig a trianoni békediktátum felülvizsgálata (revizionizmus).[36]
1942-ben vitézként és mint a „vitéz nagybányai Horthy Miklós 3. számú vitézi törzsszék társadalmi bizottsági megbízottja”, a kormányzói „dicsérő elismerés” látható jelét képező Magyar Koronás Bronzérmet nyerte el a „magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére a Vitézi Rend érdekében önzetlenül kifejtett értékes hazafias” működéséért.[37] Ez arra utal, hogy a szegedi vitézekkel a kapcsolata a későbbiekben sem szakadt meg, hiszen lakhelye, Budapest az 5. számú törzsszék, felsőoktatási munkahelye, Pécs a 8. számú törzsszék alá tartozott, azaz maradt Csongrád vármegye, Szeged sz. kir. város és Hódmezővásárhely tj. városok Vitézi Székének állományában.[38]
Megjelent a folyóirat 2022. májusi számában
Jegyzetek
[1] Budapest II. kerület. Születési anyakönyvi bejegyzések. 898 120/I. (Family Search); Himpfner Béla (közzétette): A budapesti I. ker. magy. kir. állami főgimnázium (I., Attila-utca 1–3.) huszonnegyedik évi értesítője az 1915–1916-iki iskolai évről. Budapest, k. n., 1916. 53. o.
[2] Vitézek Albuma. Budapest, Merkantil-nyomda, 1939. 345. o.
[3] A Vitézi Rend kiskátéja. VI. kiadás. Budapest, Országos Vitézi Szék, 1940. 37. o.. Kivételt elsősorban a németes hangzású, de magyarországi nemességgel rendelkezők esetében tettek. Unger szülei azonban az örökös tartományok területéről származtak.
[4] Budapesti Közlöny, 1933. július 4. 9. o.
[5] Budapesti Közlöny, 1942. december 5. 1. o.
[6] Himpfner i. m. 53., 80. o.
[7] A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem programja az 1936/37. tanév első félévére. Budapest, M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 64. o.; Vitézek Albuma i m. 345. o.
[8] Verlustliste (Veszteség lajstrom), 1917. szeptember 1. 6. o.
[9] Verordnungsblatt für das k. u. k. Heer. Personalangelegenheiten. 1918. április 20. 3232. o.
[10] Budapesti Közlöny, 1921. július 21. 1. o.; Gyémánt Richárd: Surányi-Unger Tivadar (1898–1973). In: Forum. Acta juridica et politica. 2020/1. szám 653.o.
[11] Surányi-Unger Tivadar: A gazdasági válságok történetének vázlata 1920-ig. Budapest, Szent István Társulat, 1921.
[12] Budapesti Közlöny, 1924. október 15. 1. o., 1926. január 21. 1. o., 1926. február 6. 2. old.
[13] Miskolci Napló, 1926. november 14. 2. o.
[14] Budapesti Közlöny, 1928. augusztus 1. 1. o.
[15] Budapesti Közlöny, 1929. január 28. 1. o.,1933. július 4. 9. o.
[16] Budapesti Közlöny, 1935. július 10. 2. o.
[17] Gyémánt i. m. 654.
[18] Bálint Sándor: Reitzer Béláról. In: Lengyel András (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1999. 204. o.
[19] Délmagyarország, 1981. szeptember 20. 5. o.
[20] Magyar Jövő, 1929. június 29. 9. o.; Reggeli Hirlap, 1928. szeptember 13. 8. o.
[21] Magyar Tudományos Akadémia. Tagajánlások. Budapest, k. n., 1932. 24-25. o.; Szegedi Tudományegyetem Levéltára (SZL), Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar ülései, 1929–1930. Jegyzőkönyv, 1930. február 27. VI. rendes ülés.
[22] Délmagyarország, 1935. június 5. 5. o.; Gyémánt i .m 654 o.,
[23] Délmagyarország, 1933. február 28. 8. o.; SZL, Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tanácsülései, 1932–1933. Jegyzőkönyv, 1933. március 8. VII. rendes ülés.
[24] Dr. Szentirmai László – Iványi Szabó Éva – Dr. Ráczné Dr. Mojzes Katalin (szerk.): Szegedi egyetemi almanach I. (1921–1995). Szeged, k. n., 1996. 65–66. o.
[25] Budapesti Közlöny, 1934. december 6. 1. o., 1935. augusztus 3. 1. o., 1936. április 9. 1. o., 1936. december 20. 2. o., 1937. október 28. 1. o., 1938. május 20. 1. o., 1938. július 6. 6. o., 1938. szeptember. 30. 1. o., 1940. augusztus 27. 1. o.
[26] Budapesti Közlöny, 1940. július 4. 1. o., 1940. augusztus 23. 1. o., 1941. november 20. 1. o.
[27] Budapesti Közlöny, 1940. október 20. 4. o.
[28] Hild Márta: Surányi-Unger Tivadar és a német közgazdasági hagyomány. Történetek a két világháború közötti magyar közgazdaságtanról. In: Havran Dániel – Klement Judit – Nagy Dániel Gergely (szerk.): Eszmék – történetek – elméletek. Tanulmányok Madarász Aladár tiszteletére. Budapest, MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet, 2019. 141. o.
[29] Gyémánt i. m. 655. o.
[30] Hild i. m. 141. o.
[31] Az 1934-ben felavatott vitézek névsora. Budapest, k. n., 1934. 7. o.; Budapesti Közlöny, 1933. július 4. 9. o.
[32] Tóth Marcell: Földet a szegedi hősöknek! Hogyan ajánlotta fel a város a vitézi telkeit? In: Szeged folyóirat 2020/7–8. szám. 14–15. o.
[33] Makói Ujság, 1939. november 10. 1. o.
[34] Kiss Albert (szerk.): Beszámoló a Szegedi M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem 1935/36. évi működéséről. Szeged, M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem, 1936. 151. o.
[35] Erdélyi László (szerk.): Beszámoló a Szegedi M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem 1936/37. évi működéséről. Kolozsvár, M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem, 1943. 103. o.
[36] Pesti Napló, 1936. február 22. 11. o.; Vitézek Albuma i m. 33. o.
[37] Budapesti Közlöny, 1942. december 5. 1. o.
[38] A Vitézi Rend kiskátéja helyesbítése (A Vitézek Lapjának melléklete, é n. [1940 után]). Sajnos az említett vitézi szék állományának névsora nem maradt fent.