Hegedűs Réka: Kóruskompozíció Szeged Napjára

Beszélgetés Mike Ádám zeneszerzővel

Szegedet IV. Béla uralkodónk emelte városi rangra a tatárjárás után, 1246-ban, amelyet 1498-ban II. Ulászló erősített meg, amikor szabad királyi városi rangot adott a városnak. 1719. május 21-én Szeged megkapta címerét III. Károly jóvoltából, aki visszaállította a török uralom során elveszett városi jogállást. Ennek a maghatározó eseménynek az apropóján rendezik meg minden év májusában a Szeged Napja Ünnepségsorozatot, amelynek egyik meghatározó pontja, hogy a nagyközönség előtt is bemutatják azt a zeneművet, amelyet kifejezetten a város tiszteletére és felkérésére komponált egy arra érdemesnek tartott zeneszerző. 2020 májusában Mike Ádám szerzeménye csendült volna fel az ünnepi hangulatban. A koronavírus-járvány azonban két teljes évvel halasztotta el a bemutatkozást. 2022-ben azonban, ami eddig váratott magára, végre beteljesül. A sokoldalú fiatal oktatóval, zeneszerzővel beszélgettem a májusi bemutató előtt.

– Bár Szegeden nem ismeretlen a Mike Ádám név, mégis arra kérném először, hogy röviden foglalja össze igen termékeny pályafutásának lefontosabb területeit.

– 2017-ben a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán diplomáztam, zeneelmélet-tanár, zeneteoretikus és karvezetés végzettséget szereztem, középfokon zeneszerzői végzettséggel is rendelkezem. Jelenleg két intézményben, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetében, valamint almamáteremben, Debrecenben oktatok, többek között szolfézst, zeneelméletet, zenetörténetet, vezénylési gyakorlatot, valamint partitúraolvasást, transzponálást. E mellett doktori értekezésemet írom éppen a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Programjának keretében. A debreceni Sol Oriens Kórusnak vagyok vezetőkarnagya. 2015-ben létrehoztuk a Főnix Zeneműhely Kiadót, amellyel zenei szakkönyveket adunk közre, illetve kortárs és 20. századi kórusműveket jelentetünk meg, valamint foglalkozom különféle kutatásokkal, pedagógus továbbképzések, előadások szervezésével, mentorációval.

– Milyen módon kötődik a munkássága Szegedhez?

– Nem újkeletű a kapcsolatom a várossal, midig jó szívvel érkezem meg Szegedre. Kiváló tanárom volt az egyetemen Ordasi Péter, aki szerencsére a tanár-diák viszony után barátságába fogadott. Egyetemi éveim alatt két kórussal dolgozott: a debreceni Bárdos Lajos Leánykarral, valamint a szegedi Bartók Női Karral. Kért, hogy komponáljak kórusművet számukra. Stabat Mater kompozíciómat Péternek, valamint az említett két kórusnak ajánlottam. Lejártam a szegedi kórus próbáira, így láthattam, milyen próbafolyamatok zajlanak a művemmel. Ezt követően részt vettem Ordasi tanár úr, valamint Rozgonyi Éva tanárnő nemzetközi karvezetés szemináriumain Szegeden, majd Sepsiszentgyörgyön korrepetítorként. 2017 nyarán már mint aktív résztvevő vezényelhettem az irányításuk alatt. Továbbá a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) az egyik éves Kultúra napi hangversenyét is a Szent-Györgyi Albert Agórában tartották, ahol mint meghívott zeneszerző vehettem részt, a pesti Psalterium Hungaricum kórus énekelte a szerzeményeimet.

– 2022-ben az Ön által komponált kórusművel ünnepel a város a Szeged Napja Ünnepségsorozat alkalmából. Hogyan érkezett meg Önhöz a felkérés?

– Ha jól tudom, 1996-ban kezdődött az a hagyomány, amely során minden évben kiválasztanak egy arra érdemesnek tartott szegedi kórust, a város felkérésére egy zeneszerző megálmodja a kóruskompozícióját, a kész művet pedig Szeged Napján mutatják be a nagyközönségnek. Fantasztikus azon zeneszerzők névsora, akik az évek során felkérést kaptak és akik közé most nekem is lehetőségem nyílik csatlakozni. A legelső évben elhangzott művet Kocsár Miklós jegyzi, majd olyan zeneszerzők folytatták a sort a teljesség igény nélkül, mint Szőnyi Erzsébet, Vajda János, Orbán György, Tóth Péter, Gyöngyösi Levente, Huszár Lajos, vagy éppen Barabás Árpád. Számomra óriási megtiszteltetés, hogy igazi, élvonalbeli kortárs zeneszerzők között tudhatom a nevemet a 2020-as évben. A megkeresés ugyanis 2019-ben érkezett hozzám, 2020 májusában lett volna a bemutató, de a pandémia felülírta a terveket.

– Mesélne kicsit arról, hogyan épül fel az elkészült szerzemény?

– A város választása ebben az évben a Klement Ágnes által vezetett Rókus Gyermekkarra esett. A kórus, amelynek a zeneszerző a művét komponálja, nagyban meghatározza, hogy milyen mű fog születni. Mivel gyermekkarról van szó, igyekeztem gyerekverseket, népi szövegeket alapul venni. Így Túrmezei Erzsébet, valamint Somogyi Imre egy-egy költeményére, valamint népi szövegekre esett a választásom. Mivel a felkérésben szerepelt, hogy a mű egyházi témájú legyen, a három nagy egyházi ünnepkör – a Karácsony, a Húsvét és a Pünkösd – szimbólumai jelennek meg benne. A hidat, az összekötő kapcsot a szakaszok között pedig egy visszatérő refrénszerű Alleluja-dallam képezi. Mindamellett, hogy egy 3-4 szólamú gyermekkari darabról van szó, zongorakíséretet is írtam hozzá. Ennek a felépítésnek egyébként a zenetörténetben is létezik analógiája, hiszen Kodály is ezt a három fő ünnepkört kapcsolta össze egyik egyneműkari művében.

– Érdekes helyzetet teremtett a sors, hiszen bő két éve elkészült a mű, amelynek bemutatójára csak most kerül majd sor. Ennek fényében még nagyobb várakozás övezi a májusi hangversenyt?

–  Bizony, több, régóta befejezett kompozíciómat hallhatom végre hosszú várakozás után. 2019 és 2020 találkozásánál ugyanis három megkeresés is megtalált: a szegedi mellett egy orosházi és egy debreceni kórusnak is komponáltam zeneművet. Mindegyiket 2020 januárjában fejeztem be. Volt, ahol meg is kezdődtek a próbafolyamatok, majd a vírushelyzet keresztül húzta a számításokat. Most érik be a gyümölcs. Amikor Szegedről felhívtak, hogy végre újra napirendre tehették a koncertet, újra meg kellett ismerkednem a saját művemmel bő két év távlatából. Nagy-nagy izgalommal várom a bemutatót.

– Várható, hogy újra keresztezi majd az útját Szeged egy jövőbeli együttműködés keretében?

– Csak remélni tudom, hogy igen. Nyitott vagyok rá, mert nagyon szeretek Szegeden lenni. Elsősorban kórus szerzőnek tartom magamat, eddigi kompozícióim nagy százaléka kórusra íródott, vagy kórusra és kíséretre – legyen az zongora, orgona vagy zenekar. Alapvetően vokális irodalommal rendelkezem. Nagyon bízom abban, hogy a COVID után, mint a főnixmadár feltámad hamvaiból a kórus kultúra, akár az amatőr, akár a professzionális kórus mozgalmak szintjén. Reménykedem, hogy egyre nagyobb lesz az igény és a tér a kórushagyományok újjáéledésére, ennek fényében pedig az új kompozíciók megszületésére is.

– Legyen így, és sok örömöt kívánok a várva várt májusi bemutatóhoz!

Megjelent a folyóirat 2022. májusi számában