Kosztolányi-Németh Marianna: „Én abban a sorban alszom, ahol a kedvenc könyvem van!” avagy Éjszakai könyvbaglyok találkozója a Somogyi-könyvtárban

Éjszakai könyvbaglyok találkozója a Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtárában.

Nem is lehetne jobb módot választani a nyári szünet utolsó napjainak eltöltésére, mint egy éjszakára beköltözni a könyvtárba. Ezt tette az a 15 kis olvasó is, akik részt vettek a Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtára szervezésében az Éjszakai könyvbaglyok találkozóján. Ebben a különleges meghívásban azok a gyerekek részesülhettek, akik a (B)Irodalmi Lépegető elnevezésű játékon az összes kihívást teljesítették, bejárták és meghódították valamennyi birodalmat. Közülük sorsolták ki a szerencséseket, akiknek jutalma, hogy saját szemükkel láthatták a könyvtár éjszakai csodáit.

Az úgy kezdődött, hogy valaki, valahol, valamikor megírta ezt a jó gyakorlatot, mi meg kiválasztottuk és megcsináltuk itt a Somogyiban. A könyvtárak már rég kínálnak foglalkozásokat a gyerekek és családok számára, számos saját program mellett néha mások jó gyakorlataival is élünk. Így történt, hogy idén a vakáció zárásaként az Éjszakai könyvbaglyok találkozóját valósítottuk meg a Dóm téri épület szívében.
Hatalmas csomagok, kisebb matracok, kispárnák, kedvenc plüssök és lelkes gyerekek az aggódó és kíváncsian szemlélődő szülők csoportjában. „Mikor megérkeztek, lepakolták a csomagjaikat és néztünk egymásra. Na, akkor most mi lesz? Nyáron többször találkoztunk velük, most viszont ránk voltak bízva egy egész éjszakán át. Akadt olyan gyerek, aki először aludt külön a szüleitől.” – idézte föl Kulcsár Marianna első benyomásait.

A könyvtárosok elmondása alapján volt itt minden, ami egy igazi ott alvós bulira jellemző: népmesés foglalkozások, kincskeresés a könyvtárban, méghozzá teljes sötétségben, közkívánatra bújócska és zseblámpás esti olvasás a kedvenc könyvekkel. Lefekvéskor a gyerekek különböző szempontok alapján választottak alvóhelyet maguknak. Egyesek a világosabb helyekre ágyaztak meg maguknak, mások a sötét sarkokat választották, akadt olyan is, aki annak a polcnak a közelében vert tanyát, ahol a kedvenc könyvei helyet kaptak.
„Számomra az volt fantasztikus ebben az alkalomban, hogy a „kis baglyok” lefekvés előtt maguktól elkezdték keresni a polcokon azt a könyvet, amit elalvás előtt szerettek volna olvasni. A gyerekek egymásnak ajánlottak olvasnivalót, és egy karnyújtásnyira voltak tőlük a kedvenc könyveik” – emlékszik vissza Nagy Zsuzsanna, itt alvó fő könyvtáros bagoly.
A kisebbeknek esti mesét olvastak, majd fokozatosan kialudtak a lámpafények a Dóm téri épületben és elkezdődött a zseblámpás olvasás. Aztán már csak a hortyogás hallatszott…

Hamar megvirradt, így reggel hat óra körül már ébredeztek a legkisebbek. Reggeli után mesés foglalkozás és baglyos könyvjelző készítés várt a kis kalandorokra. Utóbb megtudtam, hogy sok kis olvasó legjobban a sötétben való bújócskát élvezte a könyvek labirintusában.
Mikor e sorokat bőszen gépelem, az a pár mondat cseng a fülemben, amit akkor, ott reggel hallottam: „Mikor lesz megint ilyen alkalom? Csak jövőre? Ne már….! Lehetne ilyet csinálni akár hetente is? Mi beköltözünk ide!” A könyvtárban kalandozni – pláne éjszaka – mindig izgalmas.