Hegedűs Réka: A kétarcú szegedi külváros történetei – Bemutatták Bátyi Zoltán új novelláskötetét
Bátyi Zoltán Krétarajzok, gázgyár falára című novelláskötetét mutatták be a Somogyi-könyvtárban. A mű az Areión Kulturális Egyesület kiadványaként jelent meg. A szerzővel a délután folyamán Bene Zoltán beszélgetett.
Bátyi Zoltán jogász, újságíró, író, a Szegedi Írók Társaságának tagja, 2020 októberéig a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára. Első kötete 1993-ban Belami, a nyugalmazott szépfiú címmel jelent meg. A Krétarajzok, gázgyár falára című legújabb műve, sorban a tizedik, amelyet önállóan jegyez, további hat kötet megszületésében társszerzőként vett részt. Bátyi Zoltán egyebek közt a szegedi Csillag börtön és bentlakói életét mutatta be széleskörűen, szenzációhajhászás nélkül, A Csillag – Börtönkönyv című 2001-es műben. Irodalmi riportköteteiben bűntörténeti kutatásainak eredményeit teszi közzé. Három esztendő munkájával készült el bűnügyi dokumentum-riportkönyve, Marinko, avagy a halál zsoldosa címmel, amely nagy sikert aratott az olvasók körében. Legutóbb, napra pontosan négy évvel ezelőtt, 2018-ban mutatták be ugyancsak a Somogyi-könyvtárban Csókolj meg, Júdás! című novelláskötetét, az eseményről a Szeged folyóirat is tudósított.
A Krétarajzok, gázgyár falára 33 novellát tartalmaz, ebből csupán 5 történet jelent meg korábban nyomtatásban, a többit először tarthatja kezében kötet formájában az olvasóközönség. A könyv különleges szerkezettel rendelkezik, három nagyobb ciklus alá vannak rendezve a novellák, amelyeknek mindegyikét áthatja egy általános nosztalgikus érzés. A kötet bevezető darabja egy parafrázis. Szilágyi György költő, humorista, színpadi szerző, színházigazgató Hanyas vagy? című írása nyomán készült, rávilágít, hogy minden nemzedéknek személyre szabott sorsa van, legyen akár ’28-as, ’56-os, vagy éppen 2003-as születésének dátuma alapján. A felütésben megismerhetjük magát a szerzőt, aki 1956-ban látta meg a napvilágot, így magát az olvasót is ebbe a különleges világba röpíti el. A könyv borítóját Bátyi Zoltán saját fotója díszíti, amelyet egy szegedi lépcsőházban készített és a novellák tematikájához hasonló, keserédes nosztalgikus hangulatot áraszt. „Amikor gyerekkoromban Rókuson laktunk, ugyanilyen kovácsoltvas lépcsőkorlát volt a lakóházunkban”– árulta el a közönségnek az író.
A novelláskötet a letűnt, szegedi külvárosi létet is felidézi, elmeséli, hogy milyen állapotok uralkodtak a belvárostól távolabb eső városrészeken a ’60-as években. „Lelkesen ünnepeltük, hogy fellőtték Gagarint az űrbe, közben elhagyva a nagykörutat, sárosak voltak az utcák, nem voltak aszfaltozva az utak, sokan még mindig nyomós kútból hordták fel a vizet. Ezt a kétarcúságot szerettem volna bemutatni” – mondta Bátyi, akinek novelláira jellemző a filmszerűség, klasszikus short storyk ezek, nagy fordulatokkal, csattanóval a végén. A kötetben helyet kapó történetek sokszínűek – a harmadik ciklusban Szegedhez nem köthető sztorik is megjelennek – Amerikában játszódó kriminovelláktól kezdve a gyermekmeséig. Bátyi Zoltán többféle műfajban kipróbálta már magát, így jogosan merül fel a kérdés, hogy mikor örvendezteti meg az olvasóközönségét egy regénnyel. A válasz: ami késik, nem múlik. Történetekben nincs hiány.
Korábbi beszámolónk Bátyi Zoltán Csókolj meg, Júdás! című novelláskötetének bemutatójáról: