Hegedűs Réka: Szolnok-Strasshof-Szolnok
Újabb hiánypótló kötetet köszönhetünk a Frojimovics Kinga–Molnár Judit szerzőpárosnak, akik ezúttal a Szolnoki gyűjtőtáborból Strasshofba hurcolt zsidók történeteinek eredtek nyomába. Szolnok–Strasshof–Szolnok. Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” Szolnokról deportáltakról. 1944–1948
Éppen egy évvel ezelőtt, tavaly novemberben mutatták be a Szegedi Zsidó Hitközség dísztermében a Szeged–Strasshof–Szeged: Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” szegedi deportáltakról, 1944–1947 című tanulmánykötet, amelynek alkotói – Molnár Judit és Frojimovics Kinga a Szegedi Egyetem Politológiai Tanszékének és a bécsi Wiesenthal Intézet közös kutatási programjának keretében arra vállalkoztak, hogy levéltári, múzeumi források, visszaemlékezések, hitközségi iratok, családi hagyatékok segítségével rekonstruálják a strasshofi deportálás folyamatát. 1944. június végén ugyanis három gyűjtőtáborból (Debrecen, Szeged és Szolnok) több mint 15 ezer zsidót nem Auschwitzba, hanem a Bécs melletti elosztótáborba, Strasshofba irányítottak a magyar és német hatóságok. Ez lett a „jégre tett” kényszermunkások története. A szétosztásuk módját a különböző munkatáborokba, valamint a hazatérésük körülményeit eddig homályos foltok fedték a magyar holokauszt kutatásában. A tavalyi és a most bemutatott kötetek így sok szempontból hiánypótlóak.
„Volt egy éjszaka, amikor iszonyú […] ordítozásra ébredtünk, és betereltek bennünket a cukorgyárnak… én nem tudom, mi volt ott, valami raktárépület vagy mi, mindenkit. Hát az volt a mélypont az én életemben. […] Ránk zárták az ajtókat, kint állandó lövések, sikoltozások. És én soha nem hittem el, hogy ilyen létezik, […] Mellettünk volt egy nő, egy ilyen harminc körüli nő lehetett, aki reggelre teljesen ősz lett, ilyen…, mint Ofélia, ilyen nagy, kibontott hajjal szaladgált, és hát elvesztette az eszét ott.” – olvasható a Szolnok–Strasshof–Szolnok. Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” Szolnokról deportáltakról. 1944–1948 című kötet fülszövegében, Fenákel Juditnak 2001 áprilisában, a szolnoki cukorgyárról szóló visszaemlékezése.
„Strasshofban valóságos »rabszolgapiac« működött 1944 nyarán. A munkaerőhiánnyal küzdő osztrák vállalkozók itt pótolhatták a gyáraikban, kisüzemeikben és mezőgazdasági birtokaikon hiányzó munkáskezeket. A Magyarországról deportált zsidó családok főleg Bécsben és Alsó-Ausztriában dolgoztak a mezőgazdaságban és üzemekben, illetve Bécsben a hadiiparban és a város sűrű bombázása miatt a romeltakarításban”. A Szolnokról deportált családok – jellemzően édesanyák gyermekeikkel, valamint idősebb rokonaikkal – nagyobb része túlélte a megpróbáltatásokat és visszatérhettek szülőföldjükre. Mégis több százra tehető azoknak a zsidóknak a száma, akiknek a szervezete a megerőltető kényszermunkát, a tábori körülményeket nem bírta, voltak olyanok, akiket újra bevagoníroztak és Auschwitzba szállítottak vagy a Bergen-Belsenbe és Mauthausenbe tartó halálmenetekben vesztették életüket, sokan pedig Bécs bombázásakor lelték halálukat.
„Az emlékkötet két részből áll. Az első rész három tanulmányt tartalmaz Frojimovics Kinga és Molnár Judit tollából: ezek a szolnoki gyűjtőtábor és a strasshofi deportálás történeti hátterét, a deportált kényszermunkások munkakörülményeit és mindennapi életét, valamint 1945 tavaszán a náci koncentrációs táborokba tartó halálmenetek sorsát és a hazatérés nehézségeit mutatják be. A második részben a strasshofi deportálással kapcsolatos hivatalos és családi dokumentumokat, újságcikkeket közlünk hat tematikus fejezetbe rendezve. A Gyűjtőtábor – Deportálás című első fejezetben a szolnoki cukorgyárban létrehozott gyűjtőtáborral, valamint a deportálóvonatokkal kapcsolatos korabeli dokumentumok és visszaemlékezések találhatók. Ezek az iratok rávilágítanak a cukorgyári állapotokra és a deportálás szervezésének menetére”.
Ugyan a kötet a szolnoki gyűjtőtáborba – majd onnan Strasshofba – akkori nevén Ostmarkba – hurcolt zsidók történetét meséli el, de a szegedi kapcsolódások vitathatatlanok. Így például a 2022 januárjában elhunyt újságíró, író, Fenákel Judit visszaemlékezése kapcsán is, aki a második világháború után édesanyjával közösen Szegedre költözött. Itt fejezte be az általános iskolát, és beiratkozott a tanítóképzőbe. A Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát, később pedig általános iskolai oktatóként, újságíróként tevékenykedett a városban egészen 1972-ig, amikor is a fővárosba költözött. Az utolsó fejezetben gazdag képi anyag egészíti ki a történeteket, így például egy nyomtatásban első ízben megjelent fénykép is helyet kapott, amely Fenákel Juditról a háború után, Szegeden készült.
Az eddig megjelent két kötet jövőre trilógiává bővül majd, ugyanis 2023-ra tervezik a szerzők a Debrecenből kényszermunkára vitt zsidók ausztriai történetét hasonló alapossággal feldolgozó kötet megjelentetését.
Beszámolónk a Szeged–Strasshof–Szeged: Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” szegedi deportáltakról, 1944–1947 című tanulmánykötet bemutatójáról – 2021. november:
Interjúnk Molnár Judittal: