Simoncsics János: Szegedi fogadalmi templomok

A többes szám indokolt, látni fogjuk, hogy miért… Szóval föltétlenül szólnom kell a fogadalmi templom, valamint az első szegedi vasútállomás azaz az Indóház elképzelt helyeiről is, mert ezekben szerepet kap a Dugonics tér, benne a „mi házunk” telke is, a Dáni utca sarkán. A bekarikázott részben legalább öt telek merül föl a Fogadalmi Templom helyéül, sőt később az Indóház helyéül is – ahogyan azt alább majd látni fogjuk.

Ferenc József a 1879-es Nagy Árvíz pusztítása után, szinte azonnal eljön Szegedre, hogy saját szemével győződjön meg arról, hogy Magyarország második legnagyobb városa szinte teljesen elpusztult.

Most pedig, e második látogatáskor 1883. tavaszán-nyarán, a város a királylátogatás lázában ég. Őfelsége az újjáépítés eredményeit tekinti meg, s erre a látogatásra készül mindenki. Mire a király ideér, kész az új Városháza, az új Városi színház és az első állandó közúti híd, mindenütt fásítanak, parkosítanak, utat köveznek.

Ekkor válik aktuálissá az a döntés is, hogy hová építsék azt a monumentális templomot, amelynek fölállításáról a szegediek 1880-ban fogadalmat tettek.

A helykijelölő bizottság elé számos, a katedrális építésére alkalmas helyszín − ekkor még üres telek − kerül terítékre.

Ilyen például a Sas (Fekete sas) utca elején, a mai Vasúti Igazgatóság telke, amely helyszínt azért vetetik el, mert hogy néz már ki, hogy alig kétszáz méterre innen (ráadásul éppen szemben!) a református egyház korábban épült Kakasos-temploma áll?!

Van olyan elképzelés is, hogy az Arany János utca – Stefánia – Kazinczy utca – Dózsa György utcák határolta tömbben legyen a templom, homlokzattal az Arany János utcára; tervben van a Széchenyi téren a mai Csongrádi Takarékpénztár helye is, a sétány és a Kárász utca tengelyében:

Ha játszunk egy kicsit és elengedjük a fantáziánkat, megnézhetjük milyenek lennének ma a fölmerült helyek a Fogadalmi templommal. Ez a lenti kép például ilyen:

Egy másik ötlet szerint kiszemelték a Tisza Szálló és a Belvárosi Mozi helyének területét is, szemben a Városházával:

Ezt a helyszínt azért nem támogatják, mert túl közel van a Városi Színházhoz, és rossz fényt vetne a hitéletre és az áhítatra a közelben grasszáló lump, csepűrágó és ledér népség:

A volt Püspök-bazár (a Skála Áruház meg a mai gödör) térségét Bonnaz Sándor csanádi püspök szorgalmazza, mert már jóval korábban megkapta a telket a várostól egy nőnevelő intézet számára, most pedig fölajánlja a területet a leendő katedrális helyéül. (Tulajdonképpen a Püspök utca is ezért Püspök utca.)

S ilyen területek a Dugonics térre képzelt helyek is.

Fölmerül a Dugonics tér 12. alatti Maár-Krebsz-ház, a Kárász utca tengelyében (ma a Katolikus Közösségi Ház), amely így nézne ki a fogadalmi templommal:

Szóba jön a Dugonics-sétány déli során álló Reizner-ház telke is (Ma: Dugonics tér 11.), amelynek egyik végében nemrég nyitották ki azt a széles utat, amelyet Petőfi Sándor sugárútnak neveznek el, s a telek délnyugati szélességében pedig éppen ekkor jelölték ki és töltötték föl a Kiskörutat. Ez a telek most meghatározó és reprezentatív helye lett Szegednek. (Nem véletlenül épül ide később a tér egyik karakteres szecessziós épülete a Forbáth-palota.)

Ám lehetett volna ilyen is a helyszín:

A Szegedi Híradó 1882. november 14-i tudósítása szerint Szabó János tanácsnok érdekes érveléssel élt a közgyűlési vitában a Széchenyi téri elhelyezéssel szemben, egyszersmind a Dugonics tér mellett, miszerint:

„Szegeden van a legszebb piacz az országban, s ő ezt a gyönyörű szép piacz kinézését nem akarja a templommal elrontani.”

Nos, ez az a „gyönyörő szép piacz”:

Ezt a Dugonics téri javaslatot végül is elvetetik.

Elutasítják azt az ötletet is, hogy a Dugonics tér közepére, a Reáltanodával (a mai Központi Egyetemmel) szembe építsék a 3500 hívőt befogadó templomot.

Figyelemre méltóan érvel Szmollényi Nándor felsőkereskedelmi iskolai tanár, helytörténész:

A Dugonics tér nem csak szűk, de a környezet miatt sem alkalmas a fogadalmi templom fölépítésére… Nem hiszem, hogy erre a kis, méghozzá teljesen szabálytalan térre 3500 hívőre templomot lehessen építeni. Arról nem is szólok, hogy a kir. tábla épületét, Szeged egyik építészeti szépsége a 70-es évektől, teljesen elnyomná, szegény jó Dugonicsot pedig – ami ugyan mellékes – ismét vándorlásra kényszerítené.

Van olyan ötlet is, hogy ugyanitt, de a Kálvária utca tengelyében álljon a nagy katedrális.

Utoljára hagyom ‘udvarházunk’ helyét, mint fölmerült kisajátítandó telket, amelyre Aigner Jenő barátom hívta föl a figyelmemet.

Nem sikerült a Dugonics téri katedrálisért lobbiznia a Dáni utca és a Dugonics tér sarkán lakó Aigner Ödönnek és a szomszéd özvegy Keméndy Nándornénak, a Dugonics tér 10. számú ház tulajdonosainak sem, pedig a tudósítások szerint mindegyik helykijelölő bizottsági ülésen ott voltak. Mások mellett ők sem kaptak magas kisajátítási összeget ingatlanjuk után.

Pedig milyen jól mutatott volna a templom a Dugonics tér és Petőfi sugárút szegletén:

Még 1903-ban is gyűrik egymást a városi tanácsban a templomvédők (a palánki Belvárosi templom védelmezői, köztük például Varga Ferenc apátplébános vagy Tömörkény István) és a templomrombolók (akik pedig épp a Templom térre képzelték a katedrálist: pl. Pálfy Ferenc polgármester).

Végül győz a pénztelenség! Ha az évtizedek alatt lassan gyűlő pénzt telekvásárlásra költenék, akkor magára a nagy katedrálisra nem maradna egy fillér sem. Ráadásul, ha valahova máshová építenék, akkor a Belvárosi templomot előbb-utóbb föl kellene újítani, amire szintén nincs pénz. Ezért döntenek úgy, hogy a már igen elhanyagolt, kopott, szinte romos Palánki templomot és a hozzáépült, szintén elhanyagolt állapotban levő épületegyüttest (a Piarista Gimnáziumot, a Rendházat és a Plébániát) is lebontják. Sokévi huzavona után aztán a Fogadalmi templomot oda építik föl, ahol az ma áll: a régi Szent Demeter-templom helyére.

Tovább játszom a gondolattal, bár nem szokás egy történetírás esetén a „mi-lett-volna-ha” szerinti gondolkodás. Mégis idebiggyesztek egy gondolatsort, mert megindult a fantáziám:

Ha a Dugonics térre épült volna a fogadalmi templom, akkor akár a Dáni utca sarki kúria – a Kátay-ház, a „mi házunk” (S.J.) – lehetett volna annak plébániája, az alatta levő hatalmas borpincével együtt.

Milyen jól mutatott volna a cégéren a benne üzemelő étterem ajtaja fölött: VENDÉGLŐ A MISEBORHOZ

Ha meg az a terv valósult volna meg, mely szerint a Pest-szegedi vasútnak a Kálvária utcának a Dugonics téri találkozásánál legyen a végállomása, (volt ilyen opció, a másik a Budai országút nyomvonala lett volna, a harmadik a várost megkerülő irány – ez valósult meg), akkor az új Indóház tövében a „mi házunk” lehetett volna a resti.

Megjelent a folyóirat 2022. július-augusztusi számában