Hegedűs Réka: Szilvesztertől Szilveszterről
Emlékkönyv jelent meg az Areión Könyvek gondozásában Ördögh Szilveszterről, amelyet az Alsóvárosi Kultúrházban mutattak be január 25-én a szerkesztők, Kiss Ernő és Bene Zoltán. A kötetből részleteket Czene Zoltán, Fabulya Andrea és Sallay Gergely olvasott fel.
2022 novemberében immár 15 évvel ezelőtt történt, hogy a magyar irodalom elvesztett egy jelentős írót, szerkesztőt, a szegedi születésű Ördögh Szilvesztert, aki Osztályfénykép című novellájával alig 18 éves korában robbant be a hazai irodalmi életbe, 26 évesen pedig már József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. „Miután egész élete szolgálat is volt: minden erejével segítette az írókat, költőket a Magvető, majd az Új Írás munkatársaként, végül a Tekintet főszerkesztőjeként: szerkesztette köteteiket, segítette írásaik megjelenését, kevés ideje jutott írói munkássága kiteljesítésére. Így is jelentős életművet alkotott: a Koponyák hegye, a Bizony nem haltok meg, a Titkos értelmű rózsa, a Lázár békéje, a Koponyaüreg és összegző regénye – hattyúdala – az Ének, énekek igen fontos része a magyar prózairodalomnak” – írja Kiss Ernő a frissen megjelent, Szilvesztertől Szilveszterről című kötet szerkesztője a kötet előszavában.
Ugyan szülővárosában, Szegeden nem felejtették el a szerzőt és rövid, de tartalmas életművének jelentőségét, ezt bizonyítja, hogy a Szegedi Írók Társasága, a SZAB Művészeti Bizottság Szépírói Munkabizottsága és a Bálint Sándor Művelődési Ház 2018-ban posztumusz 70. születési évfordulója tiszteletére emlékkonferenciát rendezett, előtte pedig 2009-ben a Bálint Sándor Művelődési Házban szervezték meg az Ördögh Szilveszter Emlékkiállítást – jelen kötet mégis hiánypótló. Korábban nyomtatásban még nem közölt írásokat is tartalmaz Szilvesztertől, Szilveszterről. Túl korán, 59 évesen ért véget az élete. Életműve így is lezártnak tekinthető. Ő ugyanis egyike volt azon kevés íróknak, akik korai alkotói korszakuktól fogva életműben gondolkodtak. Minden műve összefügg, kapcsolat van közöttük. Az Ének, énekek című, posztumusz, 2008-ban megjelent regénye azonban még sincs az őt megérdemlő helyen az irodalmi kánonban. Talán a most megjelent kötet meghozza a kedvét az olvasóknak, hogy újra kézbe vegyék Ördögh Szilveszter műveit.
„Én nem magam akarom fölépíteni” – írta Ördögh Szilveszter, aki magénemberként és művészetében is szerény és alázatos volt. Különleges része a kötetnek az a blokk, amely az 50. születésnapjára, a kortársaitól, barátaitól, családtagjaitól származó köszöntéseket gyűjti egy csokorba. Ezek közül voltak olyanok, amelyek akkor nyomtatásban nem jelenhettek meg, így felesége Ördögh Csilla posztumusz jelentette meg az írásokat akkor, mikor férje betöltötte volna a 60. életévét.
A kötet megjelentetésének ötlete a 2018-as Ördögh Szilveszter Emlékkonferencián elhangzott előadások szövegátiratának másodközléséből indult ki. A Szeged folyóirat a konferencia után a tanulmányokat ugyanis leközölte. A Szilvesztertől, Szilveszterről kötetben is olvashatóak ezek az írások, ám ez a rész az emlékkönyv egy tizedét sem teszi ki. Így az alapötlet maximálisan megvalósult és új célokkal egészült ki. Minél több szöveget feltárni, amely vagy Ördögh Szilveszter tollából való, vagy éppen róla szól. Legfőbb célja, hogy a szegediekben – és a magyar nyelvű olvasókban – tudatosuljon, hogy Ördög Szilveszterben az egyik legnagyobb szegedi születésű prózaírót tisztelhetjük.
