Wéber Kati: A második világháború − ahogy a Délmagyarország mutatta

Ez a tanulmány a négy cikkből álló sorozat befejező része, 1945 augusztusával zárul. Az eredeti elképzelésem szerint az 1947-es kékcédulás választásig írtam volna, de az újság annyira tartalmatlan volt, hogy nem láttam értelmét még két évig úgy tenni, mintha volna miről írni.

A cikksorozat előző része[1] a háború kezdetét megelőző napon fejeződött be. Az eseményeket a Délmagyar látásmódján keresztül mutatom be. Igyekeztem érzékeltetni, hogy az idő előrehaladtával az újság hangvétele mennyire változott. Egyre kevesebb volt a város életéről, a kulturális eseményekről szóló cikk. Ha mégis jelent meg valami, az összekapcsolódott a pénzhiánnyal. Sok politikai írás jelent meg, de ez nem jelentette azt, hogy pontosan tájékoztatta is az olvasót a politikai döntésekről, eseményekről. Dagályos, semmitmondó szóhalmazok voltak kevés tartalommal. Fontos eseményeket késve jelentettek be. Egyre erősödött a nacionalizmus és az antiszemitizmus. 1944 októberében, amikor a szovjet katonai parancsnokság vette át a város irányítását, csak a politikai színezet változott az ellenkezőjére, a dagályosság semmit nem csökkent, talán még erősödött is.

1939. szeptember 1-én Németország hadüzenet nélkül a teljes határszakaszon megtámadta Lengyelországot. A lengyel kormány azonnali mozgósítást rendelt el, mint ahogy. Franciaország, Anglia és Svájc is. Olaszország katonai és gazdasági intézkedéseket hozott, de nem kezdeményezett katonai műveleteket. A pápa jegyzékben kérte a tárgyalásos megoldást. Törökország csatlakozott az angol-francia blokkhoz. Románia semlegesnek nyilvánította magát, Magyarország viszont nem, legalábbis gróf Csáky külügyminiszter kijelentése szerint. Hitler és Anglia harcban álltak egymással. A lengyel kormány Franciaországba menekült.

Közben a Szovjetunió megtámadta Finnországot. Ez a támadás is hadüzenet nélkül történt meg, a Szovjetunió területet akart szerezni a finnektől, akik a Népszövetségtől kértek segítséget. A Népszövetség fölszólította a támadó felet, hogy 24 órán belül szüntesse be az ellenségeskedést. A Turul Szövetség[2] rokonszenv-tüntetést szervezett a finnek mellett. 1940 márciusban békeszerződéssel vetettek véget ennek a háborúnak. A Szovjetunió számára nem bizonyult eredménytelennek, mert a karéliai földszorost, 25 km-nyi határszakaszt sikerült megszereznie.

A 2. bécsi döntést 1940 augusztus 30-án hozta meg Hitler és Mussolini. Ezzel kívánták megoldani a Magyarország és Románia közötti területi viszálykodást. A döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Magyarország katonailag bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélybe. Bukarestből a visszacsatolt területre az erdélyi magyarokat, Erdélyből a román hatóságokat és a katonaságot szállították román területre. A magyar katonaság diadalmas bevonulását Horthy vezette, egy órás harangzúgás és hatalmas lelkesedés kísérte. A szegedi piarista gimnázium cserkész csapata is részt vett az ünneplésen. A kormányzó a Szent István rend nagykeresztjét adományozta gróf Teleki Pál miniszterelnöknek, a kormányzó felesége országos adománygyűjtést hirdetett az erdélyi szegények számára. Novemberben a magyar közigazgatás mellett a magyar igazságszolgáltatás is megkezdődött. A tisztviselőket Magyarországról telepítették a hivatalokba.

Imrédy Béla kilépett a kormánypártból, és Matolcsy Mátyással megalakította a Nyilaskeresztes Pártot.

1940 decemberben a miniszter azt nyilatkozta, hogy 20 éven át a gazdaságban mindent elrontottunk, de most mindent helyre hozunk. Mindeközben az iparosok korlátozottan kaptak anyagot a munkához, korlátozták az élelmiszer-fogyasztást: országosan heti két hústalan napot rendeltek el, hétfőn és pénteken tilos volt húst árulni. 1940 közepén korlátozták a beszerezhető tüzelőanyag mennyiségét. A karácsonyi cukoradag személyenként 10 dkg volt.

Iskolafogászatot indítottak Szegeden és a tanyavilágban, és ugyanitt oktató filmet forgattak a tüdőgondozásról.

A gazdasági nehézségek ellenére a kulturális élet zavartalanul működött, Bartók és Zathureczky Ede hangversenyezett Szegeden, Dohnányi Ernő a Fogadalmi templom fölavatásának 10. évfordulójára Szegedre jött. Fischer Annie zongoraestjét a Tisza szállóban rendezték meg. 1940 áprilisában ünnepség keretében köszöntötték a 70 éves Király-König Pétert, zeneszerzőt, egyházzenészt. Sajnos egy hónappal később meghalt. Az ásatások is folytatódtak Szeged környékén. Szentesen 5-6 ezer éves jazig temetőt tártak föl. Nagy szomorúság volt, hogy a 9. Szegedi Szabadtéri Játékokat nem volt mód megtartani. Hiányzott hozzá a pénz.

1940 közepére Norvégia, Svédország német uralom alá került, Dánia, Belgium és Hollandia is elesett. Közben Chamberlain lemondott, Churchill lett a miniszterelnök Angliában. Óriási harcban Dunkerque a németek kezére került, a birodalmiak Párizst bombázták. Ez a támadás 254 ember halálát okozta. Júniusban Olaszország hadat üzent Angliának és Franciaországnak. A Duce szerint ő mindent megtett a háború elkerülésére, de nem volt más lehetősége. Hitler hálaüzenetet küldött neki. Amerika támogatásáról biztosította a szövetségeseket. Párizs nyílt várossá nyilvánította magát, hogy ezzel megelőzze a francia főváros elpusztítását. Síri csönd fogadta a Párizsba bevonuló német hadsereget. Megindult a támadás a Maginot vonal[3] ellen.

Németbarát kormány alakult Romániában, és elrendelték az általános mozgósítást. A Szovjetunió bevonult Lett- és Észtországba. Jugoszlávia a tengelyhatalmak mellett foglalt állást, ugyanígy Románia is. Bulgáriában és Romániában erősödött az antiszemitizmus. Olaszország háborúban állt Görögországgal, bombázta Máltát.

Nálunk az oktatásban jelentős változások álltak be. Német nyelvű tanítóképzőt létesített a kormány, valamint két német nyelvű polgári iskolát és egy gimnáziumot. A Szeged környéki tanyák iskoláiban jelentősen süllyedt a színvonal. Sokszor a tanítás is elmaradt. Kolozsvár visszatértével kérdésessé vált a szegedi egyetem sorsa. Végül megszületett a döntés: a kolozsvári egyetem Ferenc József Tudomány Egyetem néven maradt Kolozsváron, Szegeden pedig Horthy Miklós Tudomány Egyetem néven a város új egyetemet kapott. Szent-Györgyi Albert maradt Szegeden, ő az általa alapított intézethez kötődött. Ő lett a rektor. Beszédében kritizálta a középiskolai oktatás alacsony színvonalát, amely megnehezítette az egyetemi oktatást. Kötelességeként fogalmazta meg, hogy „eleget [tegyünk] annak a feladatunknak is, hogy ifjúságunkba oltsuk azt az izzó hazaszeretetet, amely nem a jelszavak hangoztatásából, a mások gyűlöletéből vagy eltiprásából áll, de abból, hogy a hazáért a legnagyobb áldozat is csekély legyen, hogy a hazáért ne csak meghalni, de ami annál sokkal nehezebb, élni is tudjunk.”

Hivatalosan 1940-ben volt 100 éves az óvodai intézmény, de Magyarországon már 122 évvel korábban nyílt meg az első óvoda Angyalkert néven.[4]

1940 tavaszán megáradt a Tisza, a károsultak számára komoly gyűjtést rendeztek. A Délmagyar 2942 pengő 32 fillért gyűjtött. Pick Jenő 500 kilogramm zsírt adott a szegények közötti szétosztásra. A katonának bevonult férfiak családjainak segéllyel pótolták a jövedelmüket.

A hadijelentésekből nem lehetett pontosan tájékozódni arról, hogy a németek milyen eredményeket értek el a Szovjetunóban. Nagyon talányosan fogalmaztak, pl. „a németek sikerrel verték vissza az orosz támadásokat az egyik helyen.” Arra számítottak, hogy a tél elmúltával könnyebb lesz az oroszokat visszavonulásra kényszeríteni. Napvilágra került, hogy az angolok a hollandokkal közös tervet készítettek elő Hitler meggyilkolására.

Szegeden hadisegélyben részesítették a fronton harcoló katonák családjait. A Délvidéken ingyen tankönyvvel segítették a tanyai iskolák diákjait. Egyetemi táncestélyt rendeztek a Hungária szállóban.

A lakosság élelmiszer-ellátása meglehetősen szűkös volt. A napi kenyéradag fejenként 20 dkg. Ugyanez volt a rizsé is, amelyet Olaszország szállított. Nagy tífuszjárvány pusztított a városban, amelyet kontaktkutatással és oltással fékeztek meg. Ezzel az intézkedéssel 60 %-kal csökkentették a megbetegedéseket.

Törvényt hoztak arról, hogy házasságkötés előtt a házasulandók kötelező orvosi vizsgálaton vegyenek részt, amelyen a tüdőbajt és a vérbajt szűrték ki. Akiket nem találtak egészségesnek, kötelezték, hogy kezeltessék magukat, és csak a gyógyulásuk után házasodhattak meg. Minderre azért volt szükség, hogy egészséges utódok gyarapítsák „fajunkat”.

Horthy kormányzóvá avatásának 20. évfordulóján óriási ünnepségek voltak az egész országban. Horthy azt kérte, hogy mérsékelt legyen az ünneplés. A fővárost föllobogózták, a Citadella, a vár, a Lánchíd fényárban úszott. A Vigadóban volt a ceremónia, fölvonult az arisztokrácia, az előkelőségek, a kormány tagjai voltak jelen. Hódolattal üdvözölték az ünnepeltet. Szeged sem maradt ki a dicsőítésből. Bizonyos vétségek tekintetében ebből az alkalomból amnesztiát hirdettek.

A kormányzó oktatási és államigazgatási alapítványokat hozott létre, hogy művelt, idegen nyelveket beszélő, nemzeti érzelmű fiatalokat képezzenek az államigazgatás számára. A politikusok beszédei egyre dagályosabbakká és tartalmatlanabbakká váltak. A nemzeti érzelem szükségességét mindenki erősen hangsúlyozta. Májusban Szegeden női honvédelmi napot tartottak, ahol vitéz Keresztes-Fischer Ferencné, a belügyminiszter felesége női honvédelmi napot tartott, amelyen az asszonyoknak arról beszélt, hogy „Első kötelességünk a lelki frontot kiépíteni.” Az est befejezéseként magyaros divatbemutatót tartottak. Sík Sándor előadást tartott az ifjúság eszményeiről, a hazafiság, a kereszténység megéléséről, de hangsúlyozta, hogy ez politikai tartalomtól független.

Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, amelyet Németország, Olaszország és Japán alkotott. 1940 decemberben aláírták a jugoszláv-magyar örök barátsági szerződést. Teleki Pál azt nyilatkozta, hogy a német katonai sikerek nekünk is dicsőséget jelentenek.

1941 márciusában Horthy átengedte a németeket Magyarországon, hogy lerohanhassák Jugoszláviát. Teleki Pál április 2-ról 3-ra virradó éjjel öngyilkos lett. Horthynak írt búcsúlevelében azt írta, hogy „A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem!  Hullarablók leszünk, a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” A halála semmilyen politikai változást nem hozott, Bárdossy László lett az új miniszterelnök, a kormány tagjai maradtak a helyükön. 1941 áprilisában Bácskát elfoglalták a magyarok. A németek komoly harci műveleteket hajtottak végre a Balkánon. A magyar kormány óriási gazdasági lehetőséget látott Észak-Bácska visszafoglalásában.

Gróf Csáky hadügyminiszter szerint a Kárpátok gerincét nem lépi át a háború, mert ezt a német-olasz-magyar barátság nem teszi lehetővé. Közben határátlépési tilalmat rendeltek el a 18-61 éves férfiakra és a 18-51 éves nőkre. Miniszteri rendelet alapján ellenőrizték a külföldi telefonbeszélgetéseket.

1941 január 1-én az ország újév alkalmából köszöntötte a kormányzót. Ő nem köszöntötte az ország népét. Szegeden szilveszterkor mulattak, de nem dúskáltak. Január közepén született megegyezés arról, hogy a Szovjetunió visszaadja a 48-as szabadságharcban zsákmányolt zászlókat.

Tilos volt élelmiszer-készleteket fölhalmozni, rendeletben szabályozták a tartalékolható élelmiszerek mennyiségét. Szegeden központosítottak a közellátást. Laky közellátási miniszter azt mondta, hogy föl kell készülni a szűkösségre, ami évekig is eltarthat. Kevés volt a bőr az országban, ezért a cipőkereskedelmet korlátozták.

A tüdőbaj Szegeden rengeteg ember halálát okozta, ezért tömegessé tették a BCG oltást, az iskolában rendszeresen szűrték a gyerekeket, a közélelmezésben dolgozók számára kötelező lett a rendszeres ellenőrzés. A tífusz elleni oltást is folytatták. Két kutatóorvos, dr. Blazsó Sándor és dr. Dubrauszky Viktor a B vitamin hatását kutatta a szegedi egyetemen.

Kodály Zoltánt kinevezték a Zeneművészeti Főiskola tanárává. Egy kormányrendelet szerint mindenki a saját anyanyelvén tanulhatott. Szent-Györgyi Albert szabadegyetemi előadásában azt fogalmazta meg, hogy az egyetemnek nem csak jó szakembereket, hanem közéleti embereket is kell képeznie.

A szegedi egyetemi színjátszók a Hamlet előadására készültek. Az előadást az egyetem oktatói, különösen a rektor, Szent-Györgyi Albert támogatta. Az ismertető füzet előszavát is ő írta. Ifj. Horváth István első éves joghallgató volt a rendező, Gertrudist Tóth Kata vegyészhallgató játszotta. Az előadás nem csak Szegeden, de Budapesten is óriási sikert ért el. A két fiatal egymásba szeretett, de a házasságuk lehetetlen volt, ugyanis az előadás rendezője anyai ágon zsidó származású volt. Tóth Kata szülei gondolkodása és az érvényben lévő házassági törvény megakadályozta a boldogságukat. Ezért döntöttek a közös öngyilkosság mellett. A cikk ezt a két körülményt nem említi, csak nagyon finomkodva valami elháríthatatlan akadályról ír.

Bulgária csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Német csapatok érkeztek Bulgária területére. Az USA fegyverekkel támogatta Angliát. Goebbels egy nagy politikai beszédben azt mondta, hogy Németország a legjobb és legegészségesebb hely a világon. Ezért kell és ezért fog győzni.

Rudolf Hess, Hitler helyettese, a náci párt egyik vezetője 1941 májusban előzetes megbeszélés nélkül Skóciába repült. Hitler elmeháborodásnak minősítette.

1941 júliusában Magyarország áttért a jobb oldali közlekedésre. Ez nagyon sok átalakítást igényelt: át kellett alakítani a buszokat, a le-fölszálló helyeket, a közlekedési táblákat. Európa országai is áttértek erre.

A politikusok dagályos beszédekben buzdították a népet, hogy hozzanak áldozatot a hazáért és legyenek türelmesek.

1941 június 26-án felségjelzés nélküli repülők bombázták Kassát, amely 36 halálos áldozatot követelt. Horthy és Bárdossy szovjet támadásnak ítélte, ezért Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. Horthy születésnapjáról mindezek ellenére fényes ünnepségekkel emlékeztek meg.

A háború a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is folyt. 1941. június 22-én a Wehrmacht megtámadta a Szovjetuniót, mondván az nem tartotta be a meg nem támadási szerződést. Svédország a semlegességét megőrizve egy német hadosztályt átengedett az országon.

Ebben az időben az ifjúságot a falukutatás és a szociológia foglalkoztatta. Szent-Györgyi Albert a kultúra fontosságára hívta föl a figyelmet, mert a világ katasztrófa felé rohan. Bevezették a 8 osztályos oktatást, amelyben Szeged az élen járt.

Varga gazdasági miniszter nyitotta meg a 13. Szegedi Ipari Vásárt, amely óriási siker volt.

A német-orosz háború kezdetén a Vörös Hadsereg nem volt fölkészülve a háborúra. így a német és magyar hadsereg komoly sikereket ért el. A Vatikán papokat küldött hittérítőknek az orosz frontra.

Felvidéki, kárpátaljai, észak-magyarországi, erdélyi tanárok tanfolyamon tanulták a magyarságtudatot. Korlátozták az élelmiszeradagokat, kenyérből a nehéz testi munkát végzők napi 40 dekát, könnyű testi munkát végzők 25 dekát, gyerekek és mindenki más napi 20 dekát kaptak, amelyet jegyre adták. A szegedi lakáshelyzet aggasztó volt, a lakások 30 %-ban öten laktak egy helyiségben. Ez többek között a TBC melegágya volt. Az ellensúlyozására tüdőgondozókat állítottak föl a tanyavilágban. A szegény gyerekeket tejjel látták el.

A Délvidéken magyar közigazgatást vezettek be, és Szegedről helyeztek át tisztviselőket a hivatalokba. 37 tanítót és 8 tanárt is. Kibővítették a szegedi felsőkereskedelmi leányiskolát.

Meghalt Babits Mihály. Egész Európa gyászolta. A Délmagyar a Szegeden töltött idejére emlékezett.

1940-ben a magyar honvédség sikeresen harcolt az orosz csapatok ellen Ukrajnában. A tengelyhatalmak kijelentették, hogy bármeddig hajlandók folytatni a háborút. A németek a keleti fronton elért végső győzelmet ünnepelték. A szovjet hadsereg azért volt olyan gyönge, mert Sztálin kivégeztette a vezérkari tiszteket, akik pedig életben maradtak, azokat Szibériába száműzte.

Szegeden a pénztelenség a kultúra területén is erősen megnyilvánult. Egy év alatt talán ha 30-40 új könyv jelent meg. A főiskolai kórus anyagi okokból megszűnt. A kereskedelmet a karácsonyi készülődés se nagyon mozgatta meg.

A külföldi adók vételére alkalmas rádiók hallgatását rendeletileg megtiltották olyanok számára, akik a nemzet érdekei ellen használták föl az információkat. Akiket a rendőrség ilyesmin kapott, kötelezték a készülék beszolgáltatására. Később szigorítottak ezen a rendelkezésen.

1941. december 7-én a japánok váratlan bombatámadást intéztek Pearl Harbor ellen, ezért az USA hadba lépett Japán ellen. Az újság csak általánosságban írt a japánok hadüzenet nélküli támadásáról. Az események hatására Németország és Olaszország hadat üzent az USA-nak. Így Magyarország is. Románia és Szlovákia ugyanezt tette.

Bárdossy olyan engedményeket tett a németeknek, amelyekkel a magyar konzervatív erők egy része nem értett egyet, ezért Horthy lemondásra szólította föl, Bárdossy egészségi állapotára hivatkozva megtette. Utóda Kállay Miklós lett. Csak annyit változtatott az előző kormányon, hogy a külügyminisztériumot magához vette. Nyilvános szózatában a háború utáni gyönyörű életről beszélt. „Tudatosan megyünk a háborúba, nem sodródva, senki által nem kényszerítve.” „A kormány felelőssége tudatában küldi háborúba csapatainkat, de felelősségéhez tartozik az is, hogy itthon se maradjon védtelen az ország.” „A nagy szociális, gazdasági és társadalmi problémák csak úgy teljesülhetnek, ha erő, kitartás lesz a nagy nemzeti célok megvalósítására.” Nagyon erősen antiszemita volt a beszéd, amiben azt mondta, hogy 800 ezer zsidót ki kell telepíteni. Törvényt sürgetett a zsidó vagyonok állami tulajdonba vételéről. Ezeket a szavakat óriási taps követte.

A magyar hadsereg csak a keleti fronton harcolt, de azt komoly eredményekkel tette. A hadijelentések viszont mérsékelt sikerekről számoltak be, és fondorlatosan fogalmaztak a veszteséget győzelemnek tüntetve föl. Törvény szabályozta azt is, hogy keresztény zsidóval nem köthetett házasságot, és szerelmi viszonyt se folytathatott. Börtönbüntetés járt az ezt megszegőknek. Egy gyógyszerészt 15 napi fogházbüntetésre ítéltek, mert egy keresztény nővel tartott fönn romantikus kapcsolatot. A politikusi nyilatkozatokból megtudhatjuk, hogy „[a] korszerű törvények Magyarországot Európa mintaállamává alakítják “.

A háborút a kulturális élet is megsínylette. Fricsay Ferenccel készített interjút az újság a budapesti sikereiről, és arról, hogy Szegeden hanyatlik a zenei élet. A pénzhiány volt az oka, miközben a közönség igényelte a hangversenyeket. Juhász Gyula halálának 5. évfordulóján a Szigligeti Társaság emlékestet szervezett.

Nem volt elég a háború okozta sanyarúság, Szeged környékét belvíz árasztotta el 1942 áprilisában. Sándorfalván csónakkal lehetett átkelni az országúton. A károsultak megsegítésére nagy adakozás indult a lakosság körében.

A szokottnál is sivárabban tartották meg a szegedi könyvnapokat Egyetlen sátor és két hevenyészett asztal képviselte a magyar könyv ünnepét. Alig volt Szegeden könyvkereskedés. Szent-Györgyi Albert a padovai egyetem díszdoktora lett.

A Széchenyi tér dísznövényeit haszonnövényekre cserélték, ezzel csökkentették az élelmiszerhiányt. A városi kertészet önköltségi áron adott vitaminpalántákat az ingatlantulajdonosoknak. Dr. Pálfy József polgármester: minden talpalatnyi földet ki kell használni. De történt valami jó is, kétemeletesre bővítették a deszki gyermekszanatóriumot.

Hitler áprilisban nagy beszédet tartott, amelyben bejelentette a szovjet csapatok legyőzését, és azt, hogy az angolok bombázását Németország megtorolja. Elismeréssel említette a magyar katonák helytállását. Örömmel szólt arról, hogy a Birodalom pénzügyi helyzete rendíthetetlen.

Májusban óriási harcok dúltak a Donyec vidékén, Harkovnál, a Kercs félszigeten. A németek májusban bejelentették Harkov elfoglalását, miközben az csak június 29-én történt meg.

Merényletet követtek el Prága SS főcsoportfőnöke, Reinhard Heydrich ellen. Berlinből érkezett egy sebész, hogy megoperálja, de nem tudták megmenteni, 3 hét múlva meghalt. Prágában emiatt kivételes polgári állapotot hirdettek. Véres megtorlások következtek.

A Felvidék visszacsatolása után az ott élő magyarok nehéz helyzetbe kerültek, mert a magyar állam berendezkedéséhez, közigazgatásához kellett alkalmazkodniuk. A magyar közigazgatási rend fejletlenebb volt a csehszlováknál. Csehszlovákia polgárosodottabb volt Magyarországnál. Ez a helyzet már a Habsburg monarchia idején kialakult, hiszen a csehek adták az ipart, a magyarok a mezőgazdaság termékeit. Ez befolyásolta a társadalmi közgondolkodást. Ráadásul a visszacsatoláskor a közhivatalokba Magyarországról „exportáltak” tisztviselőket, holott az ottani lakosok azt várták, hogy őket hívják meg az elbocsátott szlovák tisztviselők helyére. Ezekről a problémákról gróf Esterházy János írt. Arra kérte az ifjúságot, hogy tanulják meg a kisebbségi nyelveket, mert a nyelven keresztül vezet az út az emberekhez.

1942 februárjában a parlament közfelkiáltással kormányzóhelyettesnek választotta meg vitéz nagybányai Horthy Istvánt. 1942 augusztus 20-án Héja típusú repülőjével tisztázatlan körülmények között lezuhant, és hősi halált halt. Nemzeti gyászt hirdettek. A kenderesi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

1942 augusztusában megkezdődött a sztálingrádi csata. A németek visszaverték a szovjet csapatok támadását. A hadijelentés szerint október 24-én már csak napok voltak hátra Sztálingrád bevételéig.

Szeged is részt vett, sőt első helyen kellett állnia a fronton harcoló katonák téli ruhagyűjtésében. A népet azzal buzdították, hogy a katonák mindenkiért harcolnak a fronton.

1942. szeptember 5-én meghalt Móricz Zsigmond. A Dugonics Társaság a szegedi működéséről emlékezett meg.

Sík Sándor antológiát szerkesztett Tömörkény István műveiből. Azt írta róla, hogy a süllyedő paraszti világ költője volt. Megható ünnepség keretében leplezték le a szobrát.

Hitler azzal fordult a népéhez, hogy a háború a német nemzet létéért vagy nemlétéért folyik. Ezért fölszólította őket, hogy hozzák meg az áldozatokat, mert a német katona alig elképzelhető nélkülözésben harcol. Szeptember elején Sztálingrád bevételének befejezését jelentette, de ’42 végén már nem olyan magabiztosan beszéltek a győzelemről, türelemre intettek.

A szegedi MANSZ[5] akciót szervezett „Adjunk vért a honvédeinknek!” és „egy tál étel a hondvédeink családjainak” elnevezéssel. Horthyné is ezért kampányolt. A jelszava: Adjatok! Több, mint 10 millió pengő gyűlt össze.

1942. novemberben engedélyezték, hogy kétkilós csomagot lehessen küldeni a fronton harcoló katonáknak. Megjelent a rendelet, hogy a zsidó hadkötelezettek kötelesek munkaszolgálatra bevonulni. Öltözetet, takarót nem kaptak, viszont nekik is lehetett kétkilós téli ruhacsomagot küldeni, de fölhívták a figyelmet arra, hogy ez volt az utolsó alkalom.

 Nagy Vilmos honvédelmi miniszter egyik beszédében azt mondta, hogy “A magyar jövőért küzdünk a Don mellett.” Serédi Jusztinián pedig úgy nyilatkozott, hogy mindenkit megilletnek az emberi jogok.

A pénzügyminiszter 1942 decemberében takarékosságra hívta föl a figyelmet. Mint mondta az elhasznált textilholmit újra föl kell használni, a maradék zsiradékból szappant kell főzni. A gyékény a hadiipar fontos alapanyagává vált.

Őrizetbe vették a nyilasok Csongrád megyei ifjúsági vezetőhelyettesét, mert a katonáknak juttatandó fatalpú cipőkkel csalásokat követett el. Az algyői nyilasok ellen államellenes bűncselekmények miatt indítottak eljárást, amelyben a bűnösök 10 hónapi elzárást kaptak.

Ritka beszámolók szóltak a szerény szegedi kulturális életről. Gróf Bánfy Miklóssal készült interjú, amelyben arról beszélt, hogy remélhetőleg a Szegedi Szabadtéri Játékok csak szünetelnek, nem kell búcsút venni tőlük. Megjelent a lapban József Attila A Dunánál című verse és József Jolán József Attila Szegeden című írása. Kodály Zoltán 60. születésnapja alkalmából hangversenyt rendeztek, amelyen a Budavári Te Deumot, a Jézus és a kufárokat, valamint Beethoven 9. szimfóniáját mutatták be a Budapesti Kórus közreműködésével. Nagyváradon a premontrei gimnáziumban emléktáblát avattak a szegedi költőnek, Juhász Gyulának, aki 1907 és 1911 között itt tanított. A Nagyvárad című újságban megjelent cikket közölte a Délmagyar. Karády Katalin jótékonysági estet adott, Bajor Gizi pedig a Bolond Ásvaynéban aratott nagy sikert a Szegedi Színházban. Történelmi visszatekintést írt a lap a régi szegedi üzletekről, kereskedőkről, szokásokról. Amikor a szegedi filharmonikus zenekar anyagi okok miatt a működésképtelenség határára érkezett, Fricsay Ferenc a Szegedi Filharmonikus Egyesület elnöki tisztségéről való lemondását jelentette be. A kolozsvári, újvidéki szimfonikusok sokkal nagyobb támogatásban részesültek. Erre a hírre sok mecénás névtelenséget kérve támogatást nyújtott a zenekarnak.

Elkezdték építeni az új rendőrpalotát. A kazánjához szükséges öntöttvasat a Széchenyi téri és Kossuth Lajos sugárúti fákat védő vasrácsok begyűjtésével biztosították.

Még 1943-ban is arról írt az újság, hogy a belvárosi lakások is nedvesek, penészesek voltak, a külvárosiak még rosszabb képet festettek. A TBC melegágya továbbra is jelen volt. Ennek orvoslására 58 sokgyerekes család jutott egészséges otthonhoz. 600 szegény gyerek nyaraltatására is sor került a szegedi gyermeküdülőben. Horthy telepen[6] először 16, majd 60 házat adtak át rászoruló családoknak.

1943 elején Sztálingrádnál és Voronyezsnél folytak a harcok. A hadijelentések egészen csalárd módon tudatták az olvasóval, hogy a németek nagyon nehéz helytben voltak, valójában ezt nem vallották be. Februárban véget ért a sztálingrádi csata, amely a német hadsereg számára óriási csapás volt. Hitler a vaskereszt lovagkeresztjét adományozta a keleti frontról hazatért Jány Gusztávnak, a doni csata hősének. Ünnepélyesen fogadták őt és a törzskarát, majd Horthy fölmentette a doni hadsereg főparancsnoki tisztsége alól. Közben Szicíliát amerikaiak bombázták. A Lábbeli Központ rendkívüli bőrmennyiséget juttatott a cipészeknek, így juttatták őket munkához. Húsvétra, csak az ünnepre 30 dekára emelték a húsfejadagot.

1943. júniusában egy jelentős politikus a nagyváradi tűzharcosok dísztoborzásán elhangzott beszédében azt mondta, hogy „A magyar nemzet történelme egyetlen hősi eposz”. Horthy Miklós 75. születésnapja mindent elsöprő ünnepségsorozattal zajlott le. 1943 decemberében politikusok arról beszéltek, hogy „az ország ősi parlamentáris államformájához a legnagyobb történelmi viharokban is hű maradt.”

A ’43-as könyvnapon hét sátrat állítottak föl. Sík Sándor és Szent-Györgyi Albert volt az első látogató. Igen élénk volt az érdeklődés, pedig nem is előzte meg propaganda az eseményt.

Egy cikkben arról írtak, hogy a régi szegedi utcanevek sokkal beszédesebbek voltak, és követték a „szögedi” tájszólást. Szépanyáink Szegedje címmel az 1873-74-es Szegedi Híradó cikkei között tallózott egy cikk szerzője, régi szegedi családokról, szokásokról írt. Arról, hogy hogyan sivárodik a nyelvünk, eltűnnek belőle a tájnyelvi sajátosságok. Az iskolában a fővárosi beszédet részesítik előnyben. Erre a jelenségre Kodály Zoltán is fölhívta a figyelmet. Szegeden tettek a szép magyar beszéd érdekében, a középiskolákban szép magyar nyelvi versenyeket rendeztek. Rontotta ezt a képet az, hogy a magyar lakosság 13 %-a analfabéta volt. Szegeden a tanév 1943 november közepén kezdődött, majd takarékossági okokból december 6-8-ig tanítási szünet volt. 1944-ben április 1-én befejeződött a tanév. Óriási tanárhiány volt, megoldásként az 5-15 éve tanító tanítókat helyezték a polgári iskolákba azzal a föltétellel, hogy 6 éven belül tanárképző főiskolai képesítést szereznek.

Abban az időben a Széchenyi téren még piac működött. A Tisza Szálló és a posta között árultak a „magyarszabók” (Talán a népviseletről van szó?) és a készruhások. Itt azonban zavarták a forgalmat, ezért a Zsótér ház elé telepítették őket.

Bálint Sándor egy elfelejtett szegedi festőről, Rákosi Nándorról írt. Kereskedő fia volt, akit az apja kereskedőnek szánt, de a fiút az érdeklődése a festészet felé vitte. A párizsi világkiállításon megjelent a Hunyadi László elfogását bemutató képével. Sokoldalú ember volt, tervezett színházi díszletet, kosztümöt. Legmegragadóbbak a tájképei, amelyekhez a Szeged környéki vidék adta az ihletet. Arról írt cikket, hogy a tanyai élet, az építkezés módja megváltozott. A házak alapját már téglából csinálták, a tetőt cseréppel födték. A népköltészet, népdal kihalóban volt, népmese helyett filléres könyveket olvastak a falusiak. A generációk már nem éltek együtt, a fiatalok a városba költöztek.

A háborúban fordulat állt be. A szövetségesek partra szálltak Szicíliában. 1943. júliusában Mussolini megbukott, Badoglio tábornagy lett az új kormányfő. A szövetségesek oldalán kezdett politizálni, hadat üzent Németországnak. Ezzel a fordulattal az olasz újságok hangvétele is megváltozott. Elkezdődött a fasizmus fölszámolása. A lakosság bámulatos gyorsasággal tért vissza a háború előtti életére. A szövetségesek már észak-olasz városokat bombáztak. Rómát nyílt várossá nyilvánították. Közben Göbbels még mindig a végső győzelemről írt. Ciano, a korábbi külügyminiszter, majd diplomata családostól el akart szökni Olaszországból, de a határon fölismerték, és elfogták. 1944-ben mint a Fasiszta Nagytanács tagját halálra ítélték és kivégezték.

A magyar sajtóban a hadijelentésekben arcvonalrövidítésként említették azt, hogy a korábban elfoglalt szovjet városokat kiürítették és visszavonultak. Hitler azt tervezte, hogy az új csodafegyverrel hat héten belül letörli Angliát a föld színéről. Nagy beszédében a végső győzelemről és a bosszú órájáról szónokolt.

Magyarország üdvözölte Finnországot a finnugor néprokonság napján.

1944. januárban került sor az 1942-es újvidéki vérengzés[7] három főbűnösének perére, amely elől Feketehalmy-Czeidner Ferenc, Grassy József és Deák László elszökött. Országos körözést adtak ki ellenük.

A magán telefonokat délelőtt 10 és délután 3 óra között kikapcsolták, magán célokra ez alatt az idő alatt nem lehetett használni.

Egy cikk arról írt, hogy milyen lesz az élet a háború után. Üvegfalú népautók fognak szaladgálni akár 90 km/óra sebességgel, elektromos hűtószekrény, mosogatógép, tűzhely adja majd a kényelmet. Üzenetrögzítő áll majd a telefon mellett, és lesz távolba látó (ma televízió) is.

Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter azt nyilatkozta, hogy minden embert egyformán kell kezelni nemzetiségre, társadalmi helyzetre, felekezetre való tekintet nélkül. A háborút úgy lehet megnyerni, hogy a közigazgatás és a rendészet hibátlanul működik. Ugyanakkor a szegedi rendőr-főkapitány helyettese úgy rendelkezett, hogy a zsidótörvény hatálya alá eső személyeknek a rádiókészüléküket be kell szolgáltatni. Aki a határidőt nem tartja be, azt internálják. A nem német vagy nem német érdekeltségű adókat senki nem hallgathatta, ez még a zenei adásokra is érvényes volt.

Március 19-én a bolsevizmus legyőzésének érdekében közös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra a háromhatalmi egyezmény értelmében. (A bevonulás idejére Hitler Klessheimbe rendelte Horthyt, és ott közölte vele a tényt.) A Délmagyar az eseményt március 23-án írta meg. Új kormány alakult élén Sztójay Döme volt berlini követtel. (Hitler ugyanis nem bízott Kállay Miklósban.) A zsidók elleni intézkedések egyre szigorodtak.

1944 április 1-től a Délmagyar nem jelent meg. November 19-től új szerkesztőséggel indult újra. A szerkesztőbizottság 3 főből állt: dr. Simon István a Független Kisgazda Párt, Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt, Révai József a Magyar Kommunista Párt képviseletében. Az újság hangvétele alapvetően megváltozott, hiszen októberban a Vörös Hadsereg elérte Szegedet. A közigazgatás új kezekbe került. Katonai közigazgatás vette kezdetét.

Vörös vezérezredest 1944 március 19-én nevezték ki. Szombathy Ferenc utóda lett. Moszkvából intézett szózatot a magyar nemzethez, amelyben fölszólította a népet, hogy a munkások, mérnökök akadályozzák meg, hogy a németek leszereljék a gyárakat, a parasztság védje meg a mezőgazdaságot. Sajnos a németek leszerelték a gyárakat, és Németországba vitték őket. A szovjet csapatok már a Dunántúlon üldözték az ellenséget. Debrecenben megalakult az ideiglenes kormány, az élén Dálnoky Miklós Béla állt. Szegeden Rákosi Mátyást választották meg képviselőnek. Magyarország hadat üzent Németországnak.

A megváltozott hangvételű újság nem volt kevésbé dagályos, mondhatni giccses, csak a színezete lett más. Elindult Szegeden a tanítás. Az új alapelv a demokratikus gondolkodás alapjainak oktatása.

Németországban a bomlás jelei már erősen látszottak. A Szovjetunió kijelentette, hogy nincsenek imperialista törekvései. Minden békét akaró állammal együtt akar működni.

1944. december 21-én az egész világ Sztálin elvtárs 65. születésnapját ünnepelte.

Valentiny Ágoston, Szeged polgármestere elmondta, hogy a németek elhurcolták a város javait, megszűnt a vasúti közlekedés, nehézségbe ütközött az élelmiszerellátás, a közbiztonság fönntartása. De volt újság!!! A pénzintézeteknél is megindult az élet. A szovjet városparancsnokság tisztjei számára kulturális esteket, hangversenyeket rendeztek. A szovjet városparancsnok fiatal korában színész akart lenni, így különösen érdeklődött a színház működése iránt. A Kamara Színházban Pirandello IV. Henrikjét próbálták, amelyet a parancsnok megnézett, és bár nem értette a magyar szöveget, mégis tetszett neki az előadás. A szeptemberben kezdődött szezonban Lehotay Árpád vette át a színház irányítását. Színi iskolát is nyitott, mert véleménye szerint a vidéki színházak is képzett színészeket igényelnek. A mozik csak szovjet filmeket vetítettek. A Móra Ferenc Múzeumon is nyomot hagyott a háború. A könyvtár könyvei halomban álltak. A múzeum új igazgatója, Majtényi Béla föltűrt ingujjban rendezte őket. Decemberben meghalt dr. Pálfy József, az utolsó választott polgármester. A város és az ország méltatta a 34 éves működését. Szent-Györgyi Albertet a Gestapo kereste, ő azonban eltűnt. Rövidesen kiderült, hogy illegalitásba vonult. Malinovszkij marsallal tárgyalt, ennek tartalmáról akkor még nem nyilatkozott.

Az élet akadozott. Bár Szeged és Kiskunfélegyháza, valamint Szeged és Hódmezővásárhely között működött a személyszállítás, de a városban leállt a villamos, mert nem volt szén, amiből a villamosenergiát nyerték. Gázszolgáltatás sem volt.

December 24-én elkezdődött Budapest ostroma. A Vörös Hadsereg megadásra szólította föl a fővárost, ezt azonban elutasították. A németek fölrobbantották Budapest valamennyi hídját. A házról házra haladó harcok rommá tették a várost. Ez 1945. február 13-ig tartott. A Várnegyedben maradt néhány ezer német és magyar katona, akik megpróbáltak kitörni. Volt, aki ebben a kísérletben meghalt, a túlélők orosz fogságba estek.

Cikk jelent meg a Pravdában Magyarországról, amelyben biztosították az ország függetlenségét.

1945 január 16-án jelent meg a mozgósítási parancs, amelynek értelmében a 16-55 éves férfiak és a 18-35 éves korú nők köteles polgárőrnek jelentkezni. A megszegőket rögtönítélő bíróság elé állították.

Valentiny Ágoston lett az igazságügyi miniszter, Erdei Ferenc a belügyminiszter, aki szerint a közbiztonság megerősítése volt a legfontosabb feladat. A zsidóellenes törvényeket hatálytalanították. Budapest megsegítésére lefoglalták az ország fölösleges élelmiszerkészletét. A kiütéses tífusz járvánnyá vált a városban, amely ellen kötelezően oltották a város lakosságát. Az Egis Gyógyszergyár 50 ezer adag vakcinát ajánlott föl adományként. Nagyon komoly volt a lakosság oltásellenessége.

Hitler még februárban is harcra buzdította a németeket, még a betegeket is. Márciusban elismerte, hogy Németország elvesztette a háborút, mert a vezérkara megtévesztette, de a szövetségesek nem fognak az ország helyén mást látni, mint romokat, pusztulást és halált. Április közepén tábornokai fegyverletételre szólították föl. A hónap végén a szovjet és angolszász csapatok Németország közepén találkoztak. Zeneszóval köszöntötték egymást. Himmler fölajánlotta a föltétel nélküli kapitulációt. Amikor a szövetségesek kezére került, egy óvatlan pillanatban öngyilkos lett. Hitler is végzett magával. Olasz fölkelők elfogták és kivégezték Mussolinit a szeretőjével, Clara Petaccival együtt, majd a holttestüket Milánóban fejjel lefelé fölakasztva közszemlére tették ki. Horthy Miklóst a németek Bayersheimben tartották fogságban. Amikor az amerikai katonák megérkeztek, az őrök szétszéledtek. Thomas Mann Hitler haláláról azt mondta, hogy nem hősként halt meg, hanem patkányként egy pince aljában.

Összehívták a San Francisco-i értekezletet, amely az ENSZ kezdeménye volt. A februárban megtartott jaltai konferencián Churchill, Roosevelt és Sztálin megegyezett abban, hogy Németországot demilitarizálni kell, a háborús bűnösöket bíróság elé kell állítani, Németországnak jóvátételt kell fizetnie. Szövetséges Ellenőrző Tanácsot hoztak létre, amelynek az volt a feladata, hogy a nemzeti szocializmus törvényeit hatálytalanítsa. Lebonyolította a nürnbergi pert.

Drezdát az angolok foszforbombával bombázták, az egész város lángokban állt. Máig se lehet tudni, hogy hány ember halt meg ’45 február 13-15 között.

A Nemzeti Segély keretében ezer budapesti kisgyerek érkezett Szegedre, hogy segítsenek rajtuk, föltáplálják őket.

Rákosi Mátyást Szeged díszpolgárává választották.

Szerb Antal munkaszolgálatosként meghalt.

A Kossuth Rádió április elején megszűnt. Az újjá alakult rádió új igazgatója Ortutay Gyula lett. A begyűjtött készülékeket visszaadták a tulajdonosoknak.

1945 május 8 án minden hadművelet megszűnt Európában. Ez a győzelem napja. Sztálin szerint ez május 9. volt. Japán tovább háborúzott.

Szegeden megváltoztatták a közterületek nevét: a Berlini körút Moszkvai körút lett, a Rudolf tér Roosevelt tér, a Horthy Miklós Dózsa György utca. Az új névtáblákat azonban nem rakták ki, mert nem volt pénz a legyártásukra. Megindult a téglagyártás a városban. Az iparosok 10 órát ingyen dolgoztak a vasút újjá építésén.

Gyöngyössy János külügyminiszter üdvözölte azt a döntést, hogy Kárpát-Ukrajnát a Szovjetunióhoz csatolták, mert így a nagy Szovjetunió a szomszédunkká vált. Valentiny Ágoston lemondott az igazságügyi miniszterségről. Rövid idő múlva a szegedi polgármesterségről is. Őt követte Pálfy György polgármester-helyettes is.

A tanköteles kort 14 évre emelték, és ingyenessé tették a közoktatást. A városi zeneiskolát konzervatóriumi rangra emelték.

A náci érzelmű német nemzetiségű lakosság kitelepítését tervezték. Csehszlovákiában ez akkor már el is kezdődött, de ők az ott élő magyarokat is áttelepítették.

150 ezer hadifoglyot hazaengedtek a Szovjetunióból. Dálnoky Miklós Béla hálatelt szívvel mondott köszönetet Sztálinnak, hogy az összes hadifoglyot hazaengedte. (Az összesen túliakat fokozatosan engedték haza több éven keresztül.) Szegeden a hazatért foglyok nyilvános beszámolót tartottak az ott szerzett tapasztalataikról. Mint mondták, egyáltalán nem volt igaz az, hogy rosszul bántak velük. Amikor munkába vitték őket, akkor azonos elbánásban részesültek az orosz munkásokkal. Filmvetítéseket, kulturális programokat, oktatást szerveztek nekik. A hazafelé vezető úton ellátogattak Moszkvába is, amely egy fejlett világváros volt kedves emberekkel. (Ezeket a volt hadifoglyoknak komoly arccal kellett elmondaniuk. Az is kérdés, hogy a hadifoglyoknak miért kellett dolgozniuk.) A Nemzeti Segély napi 300 adag ebédet és gyorssegélyt osztott a hazatérteknek.

Japán augusztusban kapitulált. Előtte az amerikaiak Hirosimára és Nagaszakira atombombát dobtak. A pusztítás példátlan volt.

Hitler villámháborúja több, mint 5 és fél évig tartott. Az sem volt könnyű, ami utána következett.

Megjelent a folyóirat 2022. novemberi számában

Jegyzetek

[1] Wéber Kati: Viharos évtizedünk, a harmincas évek. A Délmagyarország harmadik évtizede. 1., 2. rész In: Szeged folyóirat 2021 május, június

[2] A magyar egyetemisták és főiskolások erősen nacionalista, revizionista, antiszemita szervezete volt.

[3] A Franciaországot övező védvonal

[4] Brunszvik Terét alapította Angyalkert néven.

[5] Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége

[6] Ma Tarján.

[7] 1942 januárjában magyar katonai alakulatok Újvidéken eredetileg partizánok ellen indítottak akciót, ezt azonban kiterjesztették a helyi és környékbeli szerbekre és zsidókra. Mintegy 3 000-3800 embert lőttek a Dunába, vagy más módon végeztek ki. Magyar áldozatok is voltak. Erről az eseményről a Délmagyarban nem találtam említést, csak arról, hogy Szombathelyi Ferenc vezérezredes a háború végén az ügy kivizsgálását kezdeményezte.