Bene Zoltán: Gulyáswestern

Reke Balázs regényéről

Végy egy kis vadkeleti, afféle eastern atmoszférát, egy sorozatgyilkost, kevéske kapitalista teremtőerőt, némi miszticizmust, majd ezeket helyezd a Mikszáth-i miliőt idéző Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországára, fűszerezd meg filmes narráció-technikákkal, gondosan formált mondatokban lassan hömpölygő elbeszélésmóddal – és készen is van a Túl közel, Reke Balázs új regénye.

A – kivált prózaírónak – még mindig igen fiatal szerzőnek ez a kötet a harmadik könyve, noha az elsőt, az Így jutottunk a csillagokig címűt ő maga nem igazán tartja számon, írói pályakezdését sokkal inkább a Megtalált szavak. Egy szegedi testvérpár sorsa 1956-ból című interjúregényétől számítja, amely a Szegedi Városi Rock Klub és a KreaPark Szociális Szövetkezet kiadásában jelent meg 2017-ben. Erről a kötetről írja Képiró Ágnes, hogy a szerző „könnyed stílusú, olvasmányos írása címadásához híven megtalálta a szavakat: felszínre hozta azokat a történeteket, amelyeket a Gitay-testvérek évtizedeken át rejtettek magukban, emellett a testvérpár múltidézése sajátosan derűs, de mégsem bagatellizált olvasatát nyújtja az 1956-os eseményeknek. A szerző számos beszélgetés során került közelebb a két egykori ötvenhatoshoz, akik szívesen meséltek fiatalkorukról és gyermekkori csínytevéseikről is. Reke Balázs beleszőtte könyvébe nagyszülei ötvenes években átélt történeteit is, ezáltal emléket állítva saját felmenőinek is. A könyv alighanem legnagyobb érdeme az a nóvum, mely kiemeli a napjainkban divatossá vált kérdés-felelet típusú interjúkötetek közül: a jó ritmikai érzékkel elhelyezett lírai és prózai részek oldják a hosszú interjúrészletek monotonitását, mintegy egységben és lüktetésben tartva a teljes művet.”[1]

Reke Balázs a Túl közelben is megtalálta a szavakat. Sőt. Megtalált egy történetet, megalkotott hozzá egy helyszínt, rálelt egy korszakra és kiötlötte a történet elmesélésének módját is. S bár evidenciának tűnik, hogy mindezeket minden regénynek meg kell találnia és / vagy teremtenie, ennek ellenére nem ritkán találkozik az olvasó olyan művel, amelyben egyik-másik kritérium hibádzik.

A történet, amely a regény gerincét adja, voltaképpen egy thriller: a főszereplő, a hegyek közt fekvő (kitalált, ám nagyon is hiteles) városkába, Háromkupacsra keveredő, egyik áldozatának személyazonosságát magára öltő sorozatgyilkos alakja önmagában izgalmas és olvasásra csábító. A jellegzetes XIX. század végi magyar közegben a korabeli Amerikát megteremteni vágyó városvezető figurája ugyancsak remekbe szabott és rendkívül érdekes: a saját késztetéseit követő, hatalom- és pénzéhes, csak a maga számára hasznos törvényeket betartó kapitalista self-made-man kelet-közép-európai prototípusával találkozunk a könyvben. Reke mesterien fokoz és remekül ellentételez: a sorozatgyilkos jó cimboraként, gondos családapaként viselkedik, az elmaradott vidék kiskirálya a legmodernebb életet kívánja fölépíteni, látszólag mindenki javára, ám ahogyan a történet halad előre, egyre jobban nyílik az olló, a látszat és a valóság között egyre nagyobb szakadék tátong: a sorozatgyilkosról is, a kiskirályról is foszlik a máz, mind jobban előtűnik az igazi valójuk. Az, amelyhez túl közel kerülni veszélyes, sőt, halálos. Előbbi esetben a magánember, utóbbi esetben a közösség számára. Nehéz eldönteni, ki a nagyobb gazember: Acélos-Harsányi, a sorozatgyilkos kalandor vagy Lipót András, Háromkupacs polgármestere?

A történet elbeszélésnek módja méltó a történethez. Ebben Reke Balázs, a filmesztéta siet Reke Balázs, az író segítségére: a regényben megalkotja a magyar westernt. „Én azt szerettem volna, hogy ez egy magyar western legyen – vallja egy interjúban Boros Tamásnak. – Viszont nem az európai, vagy az olasz »spagetti-western« hagyományait követném, ami sokszor kicsit könnyedebb, humorosabb, hanem inkább az úgynevezett »revizionista-westernekre« hasonlít a könyv, komorabb hangvételű. Filmben ilyen Clint Eastwood klasszikusa, a Nincs bocsánat. Nekem ezek a kedvenceim, mert egyben kicsit kívülről is tekintenek a műfajra.”[2]

S bár a végeredmény valóban komor lett, mégsem revizionista-western született, hiszen a történet annyira jellegzetesen európai, sőt, kelet-közép-európai, mi több: magyar, hogy ha már meg kell határoznunk a műfajt, hát nevezzük el gulyáswesternnek. És olvassuk! Nem fogjuk megbánni.

Reke Balázs: Túl közel. Budapest, NapKút, 2022.

Megjelent a folyóirat 2023. szeptemberi számában

Jegyzet

[1] Képiró Ágnes: Megtalált szavak – helyretett idők. In: Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat 2017. augusztus 44-46. o., 46. o.

[2] „A saját stílusommal az általam vélt irodalmi szépségre törekszem” Boros Tamás interjúja Reke Balázzsal a Tiszatájonline-on: https://tiszatajonline.hu/irodalom/a-sajat-stilusommal-az-altalam-velt-irodalmi-szepsegre-torekszem/ [Utolsó letöltés: 2023. augusztus 17.]