Kiss Ernő: Ikervers
Vadász János verseskötetéről
Vadász János neve Szegeden 34 év óta jól ismert: 1989-ben alapította meg többezer társával a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetét, melynek az élén három ízben vívott ki béremelést a szakszervezet által képviselt kollégái, harmadszor – 2002-ben – már 632 ezer közalkalmazott számára, s nem csekély mértékűt: 50 %-osat (vessük össze a mai, keserves bérharcokkal). Országjáró szakszervezeti vezető volt, s miután a KKDSZ-nek komoly bázisa volt városunkban a ’90-es évek elején, gyakorta fordult meg a Somogyi-könyvtárban, a Móra Ferenc Múzeumban és a Bálint Sándor Művelődési Házban az elmúlt évtizedek során. Alkotó típusú személyiség, szembetűnő módon, s ez valóságos műalkotásokban is követhető volt régóta: több színháznál is dolgozott dramaturgként már említett főállása mellett, rendszeresen jelentek meg versei olyan folyóiratokban, mint az Agria, a Dunatükör, az Ezredvég, a Kaláka, a Parlando és a Zempléni Múzsa, s nem utolsósorban kilenc antológiában is (Rondó a vadonban, Havakba égetett szavak, Világárnyék, Pengeélen, Kedvesebb hazát, Felemás korlát, Újrahasznosított haza, Kaláka, Csák Máté földjén). Nagyon komoly átgondolás, előkészítés után jutott el önálló kötete megjelentetéséig; a jelen sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy a kötetbe került versek egy részét már a formálódás közben is olvashatta (itt kell leírnia, hogy Vadász János három évtizede megtisztelte őt barátságával), majd a teljes kötetet is az elsők között láthatta.
A kötetet alkotó 49 vers – mely voltaképp jóval több, hiszen nem egy esetben egy cím alatt több verset, verstételt találunk – 49 remekmű, formai és tartalmi szempontból egyaránt. Vadász minden versformával, versműfajjal teljesen felkészülten, tökéletesen bánik, legyen az tercina, vagy szonett (Séi Vénusz, Egy büsztre, Rombol és épít, Hétköznapok fárosza, Birtalan Ferenc költő), szabadversei fegyelmezett ritmusokból épülnek fel. Költeményeiben nincs egyetlen felesleges, véletlenszerű szó, sőt szótag sem, olvasóinak soha nem ad fel „rejtvényeket” (ez, mint tudjuk, sok költőnél előfordul), mindig közérthető, de véletlenül sem didaktikus, mindig szuggesztív, de nem erőből. A címadó vers – melyet Ady Endréhez ajánlott, kit egyik mesterének tekint – valóban a kötet és utolsó előtti fejezete címének magyarázata, egyben komplex, összefoglaló mű is, melyben remekül integrálva egy Ady-kifejezés és egy Ady-mondat is szerepel, a kétrészes vers első és második része fontos zárósoraiban: „a holnap hőse szemében / a múlt halott”, „szívünkbe ég örök parancsa / az élet él és élni akar / halhatatlanul”.
A kötet önéletrajzi ihletettségű első fejezete, a Lázadó ifjúság – melynek mintegy „előhangja” a Fotográfia című vers – végigvezet bennünket, vagy konkrétan, vagy szimbolikusan Vadász élete eddigi jelentős állomásain. A Kórházi levél 1966-ból a költő valóságos ifjúkori szenvedéseiből indul ki: tizenötéves korában súlyos gerincműtéten esett át, melyet hosszas kórházi kezelés követett, s melynek következményei egész életén át kísérik, így szimbolikussá válik felemás gyógyulása: „fáj de / soha meg nem hajlik gerincem”. Konkrét–szimbolikus az Utcaseprők himnusza, melyet születése, első megjelenése idején még betiltottak, mert rendszerellenesnek nyilvánították. Ez az egykori betiltás ma már nehezen érthető: vajon kit és miért zavarhatott évtizedekkel ezelőtt: „lendülünk / kutyakoponyabűzös / világból kezünkből / vessző serken / nézünk / tavasz-feszülésben / termő almavirágként / nyíltan / élünk / napakarattal / s meglásd friss erővé /szüljük / a jövőt”. Tíz remekszabott miniatűrt tartalmaz Az idő szerkezete. E miniatűrök mindegyike bravúros; valódi mikrokozmoszt alkotnak; egymásra épülésük, összetartozásuk különösen plasztikusan nyilatkozott meg, amikor a könyv szegedi bemutatóján felolvasásra kerültek. Talán az egyik legszebb darabja e sorozatnak az egyetlen egysoros:
Teremtés
kettétört gyöngyök himnusza
A 34 éve a sors és kollégái akarata következtében élethivatássá vált érdekvédői munkásság a lehető legszebben mutatkozik meg A mélyből című kétrészes versben. Már a címválasztás is különleges: a De profundis clamavi ad te domine – A mélységből kiáltok Uram, Hozzád kezdetű zsoltárt idézi. Beszédes az ajánlás is: annak Kiss Péternek szól, aki politikusként, majd miniszterként a legjobban pártfogolta Vadász célkitűzéseit, köztük a legnagyobbat: a közszolgálati reformot, mely, mint tudjuk, mindeddig nem valósult meg, különféle — nem munkavállalói — ellentétes és szűklátókörű érdekek miatt. Ez az invokáció több helyen lényegül át imává; izgalmas nyelvi megoldás a csaknem anagramma kínt és kint ütköztetése. Szépséges képekkel indul, apokaliptikus látomással folytatódik, amit a feloldozás és az ima követ, egyben zárva a verset, szentírási utalásokkal: „ám ha mi nem engedjük /a sunyi kint uralmát /tovább sokasodni / tiszta jó erőnk a mélyből / újrateremt felszabadít / s kezdhetünk mindent előlről” E vers a kötet két szférája felé is mutat: az imák (Fohász a teljességért, Zsoltár, Remény, Intelem egy rózsabokortól, Halotti beszédek, Sírfelirat) és az invokációk–ajánlások felé, melyekre történt már utalás, s melyeket teljesen áthat a Szeretet. A Groteszk című ciklusban ízelítőt ad, mennyire otthonosan és virtuózan mozog a legmagasabbrendű humor–irónia–szatíra világában. Feltétlenül figyelmeznünk kell a társadalomkutató, társadalomformáló üzeneteire. Felismerhettük már az üzenetet az Utcaseprők himnuszában és A mélyből soraiban is, de az igazi, korunknak szóló vádirat a Koldus, a Nincs bocsánat és a Számvetés c. verseken keresztül szól lelkiismeretünknek; ehelyütt most csak a Számvetés nyitó/záró sorait idézzük: „a kort amelyben élünk / megvetem”. Végül: a legnagyobb, egész történelmünket és évezredes, ma is eleven sebeinket összefoglaló költemények közé tartozik a Hazám című óda, mely olyannyira nem tagadja József Attila azonos című nagy versével való testvérségét, hogy befejező soraival zseniálisan megfordítja J. A. híres mondatát: „ne fogadj szívedbe – benned vagyok / rettenthetetlen ólomkatona”.
Vadász János méltó társszerzőjévé vált e kötettel Kodolányi István, a Keszthelyen élő „halk szavú poeta doctus” (az idézet Sinkó Istvántól való), aki 20 nagyszerű grafikával „az e könyv számára készült, morálisan, szellemileg elkötelezett, a kötet verseivel együtt lélegző, önálló alkotásokkal” (ahogyan a könyv végén lévő jegyzetek közt olvashatjuk a K. I.-ról szóló szócikkben) tette igazán teljessé e remekbe szabott verskötetet, mely a L’ Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg, s amelyet szívből ajánlunk a szegedi olvasóknak, kik közül sokakkal tett jót Vadász János, hogy most verseivel adjon, akár napi útmutatást.
Vadász János: Ikervers. Budapest, L’ Harmattan , 2023.
Megjelent a folyóirat 2023. októberi számában