Hegedűs Réka: Ahol a zene a főfogás, a művelődéstörténeti adalékok a köret

Izgalmas sorozat a Somogyi-könyvtár könyvtárosaitól

Parlando – Múltidéző partitúrák címmel indult útjára az a sorozat, amely a Somogyi-könyvtár két könyvtárosának, Vida Andreának és Nagy Gerdának az együttműködésében valósul meg hónapról hónapra és ad kellemes pillanatokat mindazoknak a zenekedvelőknek, akik szeretnének minél több izgalmas adalékot megtudni egy-egy zenemű keletkezésének, megszületésének körülményeiről. A könyvtár YouTube-csatornáján futó sorozathoz a bibiotéka régikönyves állományában őrzött különleges kották szolgáltatták az alapot. Andi és Gerda közösen erednek a kották, a zeneművek titkainak a nyomába, a sorozat így nemcsak ismeretterjesztő csemegeként szolgál az értő füleknek, hanem szórakoztató hallgatnivalóként is, hiszen a szóban forgó művek Gerda nagyszerű játékában fel is csendülnek. A videók felvétele közben kiderült, hogy a témák kifogyhatatlanok, és a lelkes könyvtárosoknak bőven van még mondanivalójuk, így februári lapszámunktól kezdve olvasóink a folyóirat hasábjain keresztül merülhetnek majd el a sorozat egyes részeinek bővebb, szöveges átiratában. Mindaz, ami a videóba nem fért bele, itt helyet kap. Íme, egy ráhangolódó beszélgetés a Múltidéző partitúrák-sorozat megálmodóival, Vida Andreával és Nagy Gerdával.

– Kérlek, pár szóban meséljetek a Somogyi-könyvtárban végzett munkátokról!

Vida Andrea: A Gyűjteményi és helyismereti osztály munkatársa vagyok: régikönyvesként főleg emlékkönyvtári bemutatókat tartunk havonta egy alkalommal – részben a városi Tourinformmal közös szervezésben, részben könyvtári nyílt napokon –, és rendszeresen szervezünk játékos ismeretterjesztő foglalkozásokat mindenféle korosztálynak, általános iskolástól felnőttkorig. Ezenkívül hagyományos, kisebb-nagyobb léptékű kiállításokat rendezünk, melyek célja értékes, különleges könyveink feltárása és bemutatása nagyobb közönség számára. A Vasváry-gyűjtemény gondozójaként szintén a gyűjtemény anyagának folyamatos kutatása és széles körben való megismertetése a fő célom. Kutatóink 1989 óta folyamatosan megtisztelnek minket azzal, hogy az évente kétszer megjelenő Vasváry Collection Newsletterben ismertetik aktuális kutatási eredményeiket, melyekhez részben nálunk találnak értékes adatokat. Ezt a folyóiratot évente kétszer adjuk ki. Minden tanév elején hagyományosan helyismereti tematikus sétákat szervez a könyvtárunk középiskolások részére, ezekben is szívesen részt veszek. Emellett folyamatosan figyeljük a különböző aukciós oldalakat, izgalmas „vadászat” ez, melynek során időnként egészen különleges kincsekre bukkanunk, ezzel is gyarapítva külön(leges)-gyűjteményeinket.

Nagy Gerda: A Somogyi-könyvtár 1. emeletén található művészeti részlegen dolgozom zenei könyvtárosként. Részt veszek a tájékoztatásban, a már hagyománnyá vált Zenei Album elnevezésű programsorozatunk szervezésében, zenei témájú kiállítások készítésében, és minden másban, ami egy zenei könyvtáros feladata lehet. Hál’Istennek nagyon változatos, kreatív munkakör ez, és nagyon szeretem csinálni.

– Hogyan kapcsolódtok a klasszikus zenéhez?

A.: Egyszer régen azt mondta egy kedves, szintén “zenerajongó” barátom: „Az ember levegő nélkül maximum 4 percig, víz nélkül csak néhány napig képes életben maradni. Zene nélkül csak 2 percig bírnám”. – Hát, valahogy így, én is. Egész életemet végigkíséri a zenehallgatás, műfaji válogatás nélkül, abszolút hangulattól és a körülményektől függően. A klasszikus zene sokáig kimaradt az életemből, nem emlékszem már, mikor történt meg, hogy betalált a szívem közepébe. De azóta beépült a napjaimba, bár továbbra sem foglalkozom különösebben a műfaji megkülönböztetéssel. – Ki is mondta? “Nincs jó vagy rossz zene, csak zene van.“ Hozzáteszem: és adott hangulat. Mindazonáltal, mióta Gerdával sokat beszélgetünk zenéről, egyre jobban érdekel az elméleti része is. Csodálatosnak tartom, ahogy zenét bűvöl, megszólaltatja a papírra vetett hangjegyek számomra semmitmondó jeleit, és magabiztos otthonossággal mozog a zenetörténet világában.

G.: Orgonaművészként végeztem a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, illetve zongoratanárként/korrepetítorként dolgoztam közel 8 évig, így mondhatni elég szoros a kapcsolódásom a klasszikus zenéhez kiskoromtól kezdve. A könyvtárosi munka mellett sem hanyagolom el a hangszerjátékot, amennyire időm engedi, gyakorlok zongorát és orgonát is, illetve hobbiként a Fricsay Ferenc Fúvószenekarban is játszom vadászkürtön.

– Honnan jött a Múltidéző partitúrák-sorozat ötlete?

A.: Nem is emlékszem, mikor kezdtünk el zenéről beszélgetni Gerdával. De hamar kiderült, mennyire egy srófra jár az agyunk: valamelyikünk felvetette, milyen jó lenne felkutatni és megszólaltatni a régikönyves gyűjteményünkben rejtőző különleges kottákat. Az biztos, hogy ez a kérdés már régóta izgat: valahányszor bemutatom látogatóinknak a kódexünket, vagy a kottás kódexkötésbe burkolt könyveinket, mindig megfordul a fejemben: milyen jó lenne a leírt dallamot hallani is. Nekiálltunk kigyűjteni, első körben az Emlékkönyvtárban található kottákat. Aztán jött a 2023-as nyári nagy kiállítás, amit régikönyves kollégáimmal együtt rendeztünk. Ekkor már azt is tudtam, Gerda milyen jól játszik a könyvtár zongoráján. Eszembe jutott: emelné az ünnepélyes kiállításmegnyitó fényét, ha eljátszana valamit – történetesen Farkas József Pinczér-indulójára gondoltam, legyen valami szegedi vonatkozás is a nyomdászattörténet előtti tisztelgésünkben. Örültem, hogy azonnal elvállalta a felkérést. Arra is szívesen emlékszem vissza, amikor a megnyitó napján délelőtt lázasan sürögtünk-forogtunk, rendeztük a tárlókat, közben lejött gyakorolni, és hihetetlen, mennyire feldobta a hangulatunkat, készülődés közben. Aztán természetesen a megnyitó is fényesen sikerült, jól szólt a Pinczér-induló. Nagyon kedves, biztató visszajelzéseket kaptunk a kollégáinktól, vezetőinktől is. Ezek után felvetettük Piri Ildikó igazgatóhelyettesünknek, hogy koncertsorozatot szerveznénk az Emlékkönyvtár kottáira alapozva. Az ő ötlete volt, hogy készítsünk el egy videóbeszélgetést a Pinczér-indulóról, hiszen biztosan sok érdekes könyvtörténeti adatot is el lehet mondani a kevéssé ismert műről, majd a beszélgetés után Gerda eljátszotta a dalt. Így született meg a Parlando első része, mert azt hamar felismertük, hogy ezt a megkezdett beszélgetést folytatni lehet, folytatni érdemes, folytatni kell. Így lett belőle sorozat. Terveink szerint legalább 2024 nyaráig el vagyunk látva havi egy témával. Rejtett kincseink feltárása és bemutatása a nagyközönségnek amúgy is a feladataink közé tartozik, ennek nyújt újabb platformot ez a videósorozat a Somogyi-könyvtár YouTube-csatornáján.

G.: Andi keresett meg azzal, hogy talált kottákat az Emlékkönyvtárban, és először csak a nyári nagykiállítás megnyitójára kerestünk zongorán eljátszható darabokat. Aztán sorra bukkantak fel az érdekesebbnél érdekesebb művek és akkor azt találtuk ki, hogy lehetne egy koncertet csinálni, ahol ezeket bemutatjuk. Amikor felvetettük az ötletet Piri Ildikó igazgatóhelyettesnek, ő azt javasolta, hogy lehetne videó is, ami felkerülne a Somogyi-könyvtár Youtube-csatornájára. A végére már egy egész „Parlando Team” alakult ki, a könyvtár informatikusai egyszerre működnek közre operatőrként, vágóként, hangmérnökként az Andival közös beszélgetéseink során, amiből végül egy sorozat lett.

– Mesélnétek kicsit arról milyen kotta-kincseket rejt a Somogyi-könyvtár régikönyves állománya?

A.: Nagyon szerteágazó: az első két epizódban csak Farkas József szegedi cigányzenész műveivel foglalkoztunk, de ezek is izgalmas mélységekbe vezettek. Az egyik legkülönlegesebb kincsünk Liszt Ferenc művének két kézirata (ezek közül az egyik eredeti Liszt-kézirat, a másik Liszt tanítványának, Göllerichnek a műről készített tisztázott másolata), amelyeket Szeged városának újjászületéséért írt az 1879-es nagyárvíz után. Köztudott, hogy sokan sokféleképpen járultak hozzá a város megmentéséhez, ki-ki a maga módján. Liszt jótékonysági koncerteket szervezett, és megírta a Revive Szegedin! című zongoraátiratát. Ennek a műnek azonban két jelentős előzménye is van, mindkét kotta szintén megtalálható gyűjteményünkben (Szabadi Frank Ignác és Massanet művei). Őrzünk egy 1696-os kiadású Westhoff-partitúrát is, egy szólóhegedű-darabot. Ehhez Péter László és egy drezdai zenetörténész: Wolfgang Reich kutatásai kapcsolódnak. Könyvtárunk egyik legbecsesebb kincse a Prágai Misekönyv, az egyetlen kódexünk – benne csodálatos gregorián kottákkal. Számomra az egyik legizgalmasabb csoport: a későbbi évszázadokban kódexlapokba kötött könyvek. okokból újrahasznosítottak olyan kódexlapokat, melyek egyébként kottát tartalmaznak. Alig néhány sor, alig néhány dallam áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megpróbáljunk kirakni egy nagyobb puzzle képét, sőt dallamát. Nagyon várom azt a részt, amikor majd a 18. század végi Urania című folyóiratban található versről és dallamról beszélgethetünk – bár biztos nem ez a megzenésített mű a zenetörténet fényes csillaga, ám a magyar irodalom- és sajtótörténet különleges, korai fejezetébe pillanthatunk be a töredékes kotta ürügyén. A többi legyen meglepetés. Első körben felállítottunk egy tervet, egészen 2024 augusztusáig, de egyelőre csak az Emlékkönyvtár anyagát térképeztük fel, és még előbukkanhatnak újabb meglepetések. További terveink szerint folytatjuk a kutatást a törzsraktári állományban is, hiszen az Emlékkönyvtárba “csak” 10 000 mű került be, Somogyi Károly 43 701 kötetéből. Valamint ránk vár még a Vaszy-gyűjtemény és a Vasváry-gyűjtemény alapos feltárása is.

G.: Az eddigi három adás közül kettő Farkas József szegedi cigányzenész műveivel foglalkozik, ami valóban ritkaság, magáról a zeneszerzőről is csak homályos, bizonytalan adatokat találtunk. A harmadik adásunk Szabadi Frank Ignác vendéglős/zeneszerző Török-magyar indulójáról szól, amelynek érdekessége, hogy több „nagy” zeneszerzőt is megihletett, feldolgozta Massenet és maga Liszt Ferenc is, illetve Szabadi egyéb műveinek témáját felhasználta például Johannes Brahms is a Magyar táncokban.

– Mi alapján választjátok ki a sorozat egyes részeinek témáját?

A.: Amikor világossá vált, hogy ebből bizony szép sorozat építhető, akkor megpróbáltuk egészben látni az egyévesre tervezett műsort. Az első két rész adta magát: Farkas Józseffel kezdtünk, az ő másik, szintén kevéssé ismert művével folytattuk. A harmadik rész (Szabadi Frank Ignác) egyfajta átmenetet jelent: műfajilag közel áll az első két epizódhoz, a korszak is szinte ugyanaz, de itt már elkezdtük felépíteni azt az ívet, mely Liszt egyik “szegedi” művének megszületéséhez vezet, Szabadi Frank Ignác Török-magyar indulójától kiindulva. – Ha teljes ívet akartunk volna megrajzolni, akkor ide illesztettük volna be a közbülső állomást: Massenet feldolgozását, a Liszt-mű közvetlen kiindulópontját. Viszont a nagy egészet tekintve, megpróbáltuk kiemelt pontokhoz is kötni aktuális témáinkat. Így Massenet-t márciusra tervezzük, az Árvíz 145. évfordulójához kapcsolódva. Januári témánk a Magyar Kultúra Napja előtt fog tisztelegni. Minden részben fontosnak tartjuk a lehetséges szegedi kötődéseket kiemelni, és igyekszünk egy összefüggő láncot fűzni, folyamatos előre- és visszautalásokkal, összefüggések hangsúlyozásával. Az is szempont az építkezésünk során, hogy könyvtárunk 2023. október 16-án ünnepelte fennállásának 140. évfordulóját, 2024. június 6-án pedig újabb kerek évfordulót fogunk ünnepelni: ekkor lesz 40 éve, hogy a Somogyi-könyvtár a Közművelődési Palotából átköltözött a Dóm téri üvegpalotába. Így ezt az időszakot folyamatos ünnepi események töltik ki, mi pedig nem mulasztjuk el a Parlando epizódjaiban megemlíteni a korszakhoz kapcsolódó eseményeket, ha ilyennel találkozunk kutatásaink során. Mindezeken túl gyakorlati szempontokat is érvényesítenünk kell: Gerda határozza meg, hogy a zenei felkészüléséhez mennyi plusz időre van szüksége, illetve később lesznek olyan részek, amikor külön énekest vagy zenekart is bevonunk, ezek megszervezéséhez természetesen több időt kell hagynunk.

G.: A sorozat felépítését Andi tervezte meg, a fő szempont az volt, hogy valamiféleképp kapcsolódjanak egymáshoz a sorozatrészek.

– Hogyan zajlik a közös munka? Egyénileg kutatjátok ki a kották titkait, majd a megszerzett tudást vegyítitek, vagy végig közösen gondolkodtok?

A.: Ez a kedvenc részem: abszolút együtt építjük, az első pillanattól kezdve. Nyilván párhuzamosan haladunk a magunk szakterülete, szakértelme szerint, de folyamatosan mindent megbeszélünk, megosztjuk egymással a felfedezéseinket, rácsodálkozunk egymás izgalmas közléseire. Mivel minden fázist folyamatosan megbeszélünk, ez valami felfelé tekeredő spirálhoz hasonlóan folyamatosan újabb felismeréseket nyújt, ihletet ad, és egyre nagyobb teljességben látjuk át az adott témát, mire a kamerák előtti beszélgetésre sor kerül. Én nem értek a zenéhez, de amiket Gerda megoszt velem, az mind csodálatosan beépül az általam felkutatott adatok szövetébe. És ez valószínűleg oda-vissza ugyanúgy működik.

G.: Szerintem az elejétől a végéig közösen gondolkodunk, de Andi az, aki a kutatásban nagyobb részt vállal és könyvészeti szempontból elemzi a kottákat, illetve régikönyvesként neki van meg az a fajta szakértelme, ami tudományos alapot tud adni a közös beszélgetéseink során. Ráadásul nagyon jól rendszerezi mindazt, amit összegyűjtünk, amellett, hogy főszereplő, a „forgatókönyvet” is ő írja. Én pedig igyekszem a zenei tudásom hozzátenni ehhez a folyamathoz.

 – Eddigi kutatásaitok során (beszélgetésünk idején három Múltidéző partitúrák rész tekinthető meg a könyvtár YouTube-csatornáján) volt-e olyan történet, amely különösen kedves volt a szíveteknek?

A.: Valahogy apró epizódok jutnak eszembe: vicces bakik forgatás közben, amiket eleinte elkövettünk (remélem, legalább ugyanazokat már nem fogjuk). Vagy, hogy milyen jól elszórakoztunk azon: mennyire nem találtunk semmi hiteles, megbízható adatot a rejtélyes Farkas Józsefről, pedig igazán lelkesen vetettük bele magunkat a személyét illető kutatásba. Csupa kellemes emlék jut eszembe: hogy mennyire együttműködő, összetartó csapat alakult ki munka közben: Gerda és én – a két beszélgetőtárs, az informatikusok, akik megörökítik a videót: Gábor, az operatőr és vágó, Gyuri, aki tisztára csiszolja a hangzást… Talán azt idézném fel, amikor az első rész készítése után hosszasan töprengtünk az informatikusok irodájában: mi legyen a sorozat címe? Felvetettem: legyen Parlando, hiszen beszélgetünk, hiszen zenéről beszélgetünk. Gábor javasolta: legyen alcíme is, mert ez így önmagában semmitmondó lenne. Nyár volt, vastagon kánikula, ott pihegtünk, szétfolyó aggyal nehéz ihletetten gondolkodni, ne legyen semmiféle szokásos közhely, de kifejező is legyen… És akkor Gyuri bedobta: legyen Múltidéző partitúrák. Nemcsak kifejező, de olyan csodás ritmusa és dallama van ennek a két szónak, akkor valahogy úgy éreztem: minden a helyére került: beszélgetéseink Gerdával, a videófelvételek, a csapat és a cím – ilyen címmel már bátran neki lehet futni még sok-sok epizódnak.

G.: Egyik kedvenc zeneszerzőm Liszt Ferenc, vele kapcsolatban sok anekdotát olvastam, amit nagyon szeretek, de ő majd a következő adásban fog szerepelni. Nekem nagyon tetszett az a kis történet, amikor a cigányprímás Farkas József (egyáltalán nem biztos, hogy ez az a Farkas József, aki a bemutatott darabot írta) elment az orvosi egyetemre és el is végezte, hogy az édesapját meg tudja gyógyítani. Sajnos az újságcikkből kiderül, hogy csalódnia kellett az orvostudományban, nem járt sikerrel, ezért visszament prímásnak, de számomra nagyon megható volt maga az igyekezet is.

– A Szeged folyóiratban közölt írott tanulmányaitok miben különböznek majd a videókban elhangzott érdekességekhez/információkhoz képest?

A.: Azért örültünk ennek a lehetőségnek, mert már a második epizódnál azzal szembesültünk: nem fér bele minden, amit találtunk a témát kutatva, amit el szeretnénk mondani. Nem akarjuk túl hosszúra nyújtani a videóbeszélgetéseinket, ez nem az a műfaj. (Ez alól egyetlenegyszer tettünk kivételt: Szabadi Frankról majd’ egy órás műsort állítottunk össze, mivel szervesen erre épül két későbbi témánk, sokat fogunk erre visszahivatkozni). Nyilvánvalóan igyekszünk tartani az arányokat, illetve igyekszünk a zenei témát helyezni az előtérbe. Ha élhetek egy gasztro-metaforával: legyen a zene a főfogás, a művelődéstörténeti adalékok meg a köret. Viszont például a második résznél olyan érdekes történet kerekedett a szegedi tűzoltóság történetéről, hogy az akár egy külön témaként is megállja a helyét. Megtisztelő, hogy a Szeged folyóirat hasábjai teret adnak nekünk olyan, elsősorban Szegedhez köthető művelődéstörténeti adatok közlésére, ami nem fér el a videóbeszélgetés műfaji keretei között.

G.: Én is nagyon örülök a lehetőségnek, hogy cikk formájában is bemutathatjuk az Emlékkönyvtár kottakincseit. Főként azért, mert írásban egy sokkal részletesebb zenei elemzést tudok majd adni a művekről, átgondoltabban, a kamera előtti lámpaláz nélkül. Sokszor érzem úgy a felvételek után, hogy ezt is, meg azt is jó lett volna még elmondani, nem elég kerek a megfogalmazás. Tehát mindenképpen egy részletesebb, pontosabb képet tud majd kapni az olvasó ezáltal.

– Szinte biztos vagyok a válaszban, de vannak-e már terveitek a következő részek témáihoz?

A.: A következő epizódokban felcsendül majd Liszt Ferenc: Revive Szegedin! című zongoradarabja, majd szeretnénk megszólaltatni “A’ sikeretlen munka” című, nyelvújításkori megzenésített magyar verset. Alig várom, hogy megvalósuljon régi álmom, és a már említett kódextöredékekből zenészek segítségével gregorián dallamokat idézhessünk fel. Mindezeket természetesen, az eddigi rendünket követve, művelődéstörténeti adatokkal egészítjük ki. Az Árvízmappa még további kincseket rejt, ehhez kapcsolódik Dankó Pista Szeged szebb lesz, mint volt! című nótája, de sorra kerül majd Mozart és Staray is, lesznek tehát négykezes zongoradarabok is. Előttünk a tavasz és a nyár.

G.: Egészen nyárig meg van a tervezet Andi jóvoltából, de menet közben is fel-felbukkannak új kották, amiket szeretnénk bemutatni. Ha már úgy is spoilereztem a következő adásunk témáját, Liszt Ferenc Revive Szegedin! című művéről lesz szó, amely szorosan kapcsolódik a Szabadi Frank Ignác-féle Török-magyar indulóhoz.

– Nagyon köszönöm a beszélgetést és kíváncsian várjuk nem csak a sorozat következő videós anyagát, de a Szeged folyóiratban közölt legelső tanulmányotokat is.

Megjelent a folyóirat 2024. januári számában