Vas Hajnalka: Gyerekvállalás, mint életre szóló döntés – megjelent a Mambo Maternica című film

Nagy Borbála megrendezte első nagyjátékfilmjét, a Mambo Maternica-t. Az alkotás feldolgozza három nő különböző álláspontját a gyermekvállalással kapcsolatban, ami mindig óriási döntés marad az emberek életében. A vetítést követően közönségtalálkozót szerveztek Belvárosi Moziban a rendezővel és a film egyik színészével, Török-Illyés Orsolyával.

 

A Balázs Béla teremben gyülekeztek a nézők, túlnyomó többségben nők voltak, de néhány férfit is látni lehetett. Mint azt a rendező is kiemelte, persze ez nem azt jelenti, hogy ez egy kizárólag nőknek szóló film. Egyszerűen csak jobban érdekli őket, mert a történet feldolgozza azokat a sorsokat, ami bármikor megtörténhet velük. Ezek fordulópontok az életben, egy olyan döntés, melynek következménye van és megváltoztatja a jövőt.

A film három városban játszódik: Párizs, Berlin és Budapest. Mindegyikben egy-egy nő készül döntést hozni, ezeknek középpontjában a gyermek áll. Ez a téma egy örök aktualitás, egy sorsfordító elhatározás, bár erről nem beszélünk elég gyakran. Párizsban Adél (Török-Illyés Orsolya) váratlanul jött, nem kívánt terhességgel néz szembe. Berlinben Becky (Székely Rozália) elhatározza, hogy egyedülálló anya szeretne lenni, ebbe a családját is beavatja.

Budapesten Nóra (Sipos Vera) örökbe akar fogadni egy kislányt férjével (Schmied Zoltán), ez pedig egy rendkívül hosszú folyamat. Mindhárman akadályok elé néznek és bár különböző perspektívából vizsgálják a helyzetet, a fő kérdés ugyanaz marad: akarok-e anya lenni? A film vége nem adott választ erre a kérdésre, nem a végkimenetelt akarta bemutatni, hanem a megtett utat, azt a rágódást és agyalást, amelyen ezek a nők végig mentek. A tánc szimbolizálta a döntés lehetőségének a szabadságát.

A vetítés után az alkotók a színpadon beszélgettek Ibos Éva kritikussal. Választ kaptunk rengeteg kérdésre, mint például miért ezt a témát választotta a rendező: „Az elsődleges motivációja a filmnek az, hogy én is nő vagyok, hasonló korban, mint a főszereplők. El kell dönteni, hogy mit szeretnénk az életünk második felében.” – jegyezte meg Nagy Borbála, a film rendezője. Török-Illyés Orsolya elmesélte, miként formálta meg a karakterét: „A végső pillanatig alakítja minden a szerepet, formálódik. Mindig nagyon félek fiatalabbat alakítani, de itt szerencsére nem kellett. Ez az utolsó lehetősége ennek a nőnek, hogy gyereket vállaljon.”

A történet alapjáraton nem így indult, kezdetben három nő szerepelt benne, akik szeretnének gyereket. Később ez megváltozott – „Érdekes volt csavarni egyet rajta és beletenni, hogy mi van akkor, ha van egy a három közül, aki nem szeretne, neki viszont összejön.” A filmet valóban három országban forgatták, bár alkalmazkodni kellett a költségvetéshez, ami elég alacsony volt. Az alkotás a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült, így voltak megkötések: „Berlinben két napot, Franciaországban pedig négyet forgattunk, ebből kettőt Bordeaux városában. Mivel ez egy regionális támogatás volt, így ott kellett elkölteni a pénzt, persze úgy tettünk, mintha Párizs lenne.” – nyilatkozta Borbála. A történetben megjelenik egy kutya is, amelynek szimbolikus jelentése van. Felveti azt a kérdést, hogy vajon Nóra képes lesz-e gyereket vállalni úgy, hogy a kutyájával sem tud eleget törődni? A kutya egy tükörképet mutat az embereknek, amelyben megtalálható a humor, ugyanakkor a tragédia is.

Voltak vicces jelenetek/karakterek a filmben, mint például Zsurzs Kati alakítása, de túlnyomóan inkább a komolyabb hangvétel kapott szerepet – „Nekem az irónia a lételemem. Ez nem egy hahotázós vígjáték, de nem is tudtam volna olyat létrehozni, mert ez legjobb esetben is egy tragikomédia.”
A nézőtéren voltak nők, akik hasonló sorssal megküzdöttek életük során. Az anyaság helyzete egy roppant összetett dolog, ami óriási áldozattal jár. Többen is nyilatkoztak arról, hogy jelenleg is édesanyák, és ebből a szemszögből hogyan szemlélték az alkotást: „A filmben van három szereplő, három lélek, akik nem jelentek meg, a gyerekek. Belehelyezkedtem a nézőpontjukba, és elgondolkoztam, hogy melyik anyához mennék szívesen. Én végig a Becky-nek szurkoltam, az Ő kislánya szeretnék lenni, bár én fiús anyuka vagyok.” – mondta egy hölgy a nézőközönség soraiból. Volt olyan nő is, aki az örökbefogadás oldalát érezte át jobban, mert volt ebben a helyzetben: „Nagyon reálisan bemutatja az örökbefogadást, kezdve a felkészítő tanfolyamtól, egészen a jóval hamarabb elkészült gyerekszobáig. Amikor a férjemmel kijöttünk a pszichológusi vizsgálatról, bizonytalanok voltunk, hogy vajon megfelelőek leszünk-e. Aztán amikor megláttam az arcát, ahogy megpillantotta a képet a kisbabáról, azonnal rámondtam az igent, anélkül, hogy láttam volna én is.”