Máté Zsolt: Szeged – Alsóvárosi templom tér – Mátyás Király Tér
Olyan dologba fogtam, amibe talán nem is lenne szabad, mert nem vagyok illetékes. De személyes emlékeim visszavisznek az ezerkilencszáznegyvenes évek legvégére, amikor nagyanyámmal először jártam az alsóvárosi búcsúban. – Azért írok róla, mert sehol nem olvastam, hogy milyen is volt az akkor. A templom körül, főleg a déli oldalon, ahol világosan kirajzolódik, hogy a templom gödörben van, a felmagasodó parton – pokrócokon, takarókon – ki-ki a hátán, ki-ki az oldalán – talán százan is, sorban feküdtek, pihentek, aludtak a búcsúra-jöttek. Mögöttük magasabban álltak a szekerek, kocsik a kocsik végébe bekötött szénázó vagy abrakos tarisznyás lovakkal. – Elámultam: Kik ezek? – A búcsúba jöttek! Az ugyan csak holnap lesz, de messze vidékről már ma megérkeztek, letáboroztak, itt fognak aludni, – mondta nagyanyám. Azután lassan kiokosodtam: mi is az a búcsú, miért is jönnek messziről ide. – Persze a templomot is megnéztük. Az a hálóboltozatával nekem lenyűgöző csoda volt. Akkor persze még nem tudtam, hogy később még két rokonával fogok találkozni – Nyírbátorban és Kolozsvárt a Farkas utcai templom mennyezetén. Valójában nem is hálóboltozatok ezek, hanem a dongára ragasztott bordák segítségével idézik meg az ekkorra már gyakorlatban nem alkalmazott gótikus szerkezetet. Mindháromnak alkotó mestere a magyar István mester volt.
Ha a Szent Ferenc utcán közelítünk, szinte váratlanul – szoborszerű szépségében –bukkan fel Magyarország – gótikusnak talán legépebben fennmaradt, csodálatos temploma és rendháza, Pannonhalma után az ország második legrégebbi ilyen együttese. Az a csoda, ami a török idők alatt – az Alföld közepén – katolikusoknak, protestánsoknak szinte egyedül tartotta fenn a kereszténységet.
Sokáig csodáltam a Fekete Mária-képet, amiről azután évtizedekig azt hittem, hogy az az igazi kegykép, mert nagyanyám úgy mesélte, hogy a török elől a tóba rejtették, s csak később került elő. – Ma már tudom, hogy történet a főoltár képéhez kötődik, de nekem máig a Fekete Mária a csodás kegykép, ami előtt ma is csak heves szívdobogással tudok megállni. – Ha visszagondolok erre a búcsú előnapra, mintha évszázadokkal ezelőtti kép elevenedne meg a templom körül letanyázóbúcsújárókkal, a csodás kegyképpel és a szívemet átjáró istenélménnyel. Azóta már többször jártam a búcsúban, de ez a világ végképp eltűnt.[1]
A templom csodái azonban megvannak. A hihetetlenül gazdag álboltozat, aminek csak Nyírbátorban és egy kolozsvári templomban lehet mását találni. A két kegykép, a Fekete Mária kegyképet körben elborító kis márványtáblák, amelyek mindegyike csodás gyógyulásért a Szűzanyához írott hála-köszönet. A Nagyárvíz szintjét mutató bevésés a szentélyt a sekrestyétől elválasztó ajtón, gyermeknek elképesztően magasan: „A víz it vot 1879 Március 12.” – A déli falon uralkodó bautzeni Mátyás emlékmű. Csak egynéhány abból, ami már az első látványban megragadott.
A templom patrociniuma a Havi Boldogasszony (Maria ad Nives – Havas Boldogasszony). Búcsúnapja augusztus 5, Mária-ünnep. A legendája a negyedik századra nyúlik vissza, amikor Rómában egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária, egy forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék a templomot, ahova másnap reggel hó esik. A hó az Esquilinus hegyére hullott, ahol a templom fel is épült. – Ez lett a római Santa Maria Maggiore katedrális.
Alsóvárosról szólva nem lehetett a templomot nem említeni, de nem akarok most erről szólni, mert sokan, nálam sokkal jobban már megírták. Bő irodalma van, elég, ha Bálint Sándort[2], Barna Gábort[3] vagy Lukács Zsuzsát[4] említem, ezen a két néven már bárki érdeklődő elindulhat. Most a tér lenne a témám.
Ha a város térképét nézzük, úgy vélhetjük, hogy az alsóvárosi Mátyás király tér a város legrégebbi tere. Itt áll ma a város legöregebb megmaradt temploma, ide vezet a legrégebbinek tartott főutca, a Szentháromság utca. A teresedés valóban régi – talán a legrégebbi. De mai formája az újjáépítő Lechner Lajos munkája. Lechner szándéka nyilvánvaló volt, a templomot övező tágas, rendezetlen teresedésnek, a templomot megillető határozott formát kívánt adni. Az általa megfogalmazott mintegy 240-szer 240 méteres négyszög körbeépült. – Máig meghatározó szerkezeti eleme az Alsóvárosnak.
Az Alsóvárosról szólva jó, ha itt is megemlítjük a városkutató Blazovich László tisztázó megjegyzését, hogy az Alsóváros nem az egyedül megfelelője a várostörténetben emlegetett Alszegednek, hanem a Palánkkal együtt képezi azt. A város középkori szerkezetét a helytörténet régóta ismeri.
A település központja az 1183-ban Cigeddin formában említett királyi vár volt. A Fölsőváros vagy Asszonyfalva-Felszeged és az Alsóváros vagy Alszeged a XIV. századtól önálló jogállású községnek számított. A városmagot alkotó várhoz kapcsolódott a fából készült, paliszáddal körülvett palánki városrész, amely déli kiterjesztésével – a mai Alsóvárossal együtt viselte az Alszeged nevet. A korábban önálló városrészek a XV. század közepétől igazgatásilag egyesülhettek, mert ezután külön említésükkel már nem találkozunk.[5]
Mit mutatnak a korai vizsgálatok és térképek? A középkori állapotról természetesen nem maradt fenn térképünk. De a 16. század eleji összeírások szerencsés összevetése jó lehetőséget kínált a város középkori helyrajzának rekonstrukciójához.[6] A Balog/Balik utca, más néven a Boldogasszony/Másik Boldogasszony utca mentén – a korábbi Szent Péter templom helyén – feküdt az ú. n. Új Boldogasszony templom és kolostor a tágas templomkerttel. A Belvárosból a Szentháromság utca vezetett ide. Az obszerváns ferencesek temploma volt.
Az utca a templomot a keleti és déli oldaláról kerülte meg.[7] Az említések szerint a városban a szigorúbb szabályzatokat őrző obszerváns ferenceseké mellett működő, másik ferences templomot, a konventuálisokét a Palánkban véltük fellelhetőnek. A középkori említések szerint Mátyás király 1459-ben – bizonyára az Alsóvárosban – a Boldogságos Szűz kolostora előtt engedélyezett szerdánként hetivásárt: „… megengedjük, hogy Szeged városunkban örök időkre minden szerdán szabadon, hetipiac tartassék a szent szűz Mária tiszteletére e városunkban alapított kolostor előtt … és a lakosok négy mészárszéket építhessenek a mondott piactéren …”[8] Az engedélyt a Szeged kutatás egyértelműen Alsóvárosra vonatkoztatja.
A templom még torony nélküli rajza de Beaulaincourt – Marsigli 17. század végi látképén feltűnik, alaprajzilag ábrázolja De la Croix Paitis 1713-ra keltezett várostérképe[9].
Ez az első térkép, De la Croix Paitis 1713-i keltű térképe a templom és kolostor körül szabálytalan körvonalú térséget mutat, amelynek az északi része lehatárolt kertnek tűnik. A nyugatra eső három lakótömbben „les Franciscains” (Ferencesek) beírás van. A városrész elnevezése egyébként „la basse Ville” (Alsóváros) – ami némileg ellentmond a fentebb beiktatott megjegyzésnek, hogy t. i. a Palánk, és ez a terület együtt lett volna Alszeged. – A Palánk ugyanis ugyanitt „la Palan.que” felírással szerepel. Persze a helynevezés és az igazgatási rendszer nem feltétlenül fedte egymást. Az igazoltnak tűnik, hogy a Palánk és az Alsóváros egy igazgatási egység volt – a korábbi neve pedig nyugodtan lehetett Alszeged.
A térkép egyébként a „Segedin” beírást a vár falai által körbefogott területen tűnteti fel, a Fölsővárost „la haute Ville”-ként írja be. Az 1776. évi Balla[10] térképen a temetőt keresztek azonosítják, a kolostor melletti szabad területre RR. PP. Franciscanior – a Buday[11] térképen (1818) a kolostor területére P. Franciscan beírás van. Az északi, temető területben egy kereszt rajza és Coemeterium (temető) felírás tűnik fel. A templom szentélyétől keleti irányban nem messze azonosítottuk a Szent Péter Ispotályt[12] (Xenodochium).
A templom és kolostor körüli terület felhasználása a térképről nem állapítható meg, de valószínűsíthető, hogy az északi, a körülkerítettnek tűnő lehetett a templom és kolostor saját kertje, akár temetője, míg a délebbi a Mátyás által említett piactér volt. – Ábrahám Kaltschmidt 1747 évi felmérésén, bár eltérő kontúrral, de egyértelműen így is van ábrázolva, a temetőre apró keresztek rajzolata utal.[13] A teresedés rajza a továbbiakban alig változik, de a kert és piactér lehatárolás már nem jelenik meg. Bálint Sándor ezt a kert területet temetőnek említi.[14] A hagyomány szerint ide hantolták volna el Dózsa György fejét és ide temették a boszorkányper áldozatait is. A temető – cinterem – 1776-ban szűnt meg. Mária Terézia 1775-ben Generale normativum in re sanitaris rendeletében ugyanis megtiltotta a templom körüli temetkezést, amely már 700 éve volt kötelező. Szent László ezt 1092-ben rendelte el az elsőnek megtalált – időrendben valójában második – Törvénykönyvében.
Az Árvíz fölszaggatta sírokat, s a holtak beúsztak – régi legendát beteljesítve – visszatértek a városba. A monda szerint így kellett lennie ugyanis, hogy a város nagy és szép lehessen. Hasonló hagyományt követ a fölsővárosi régi török temető kimosásáról szóló árvízi történet is.[15]
Lechner Lajos árvízi fölmérése 1879-ben a templom közelében 2-3 megmaradt házat jelöl. Ezek fenntartására az elkészített tervek már nem utalnak. – Akadályozták volna az új tér szabályos lekerítését.
A 16. században a templom keleti oldalán futott a Balogh/Balik utca későbbi nevén (Új)Boldogasszony utca. A teresedés neve ma Mátyás király tér az árvízi újjáépítés óta. A Mátyás király nevet Heltai Gáspártól való hagyomány alapján kapta, mely szerint 1475-ben Mátyás, itt jártakor palástját a szegény miséző papnak adta volna. Ugyan a palástot Mátyás a Dömötör templomnak adta, a Mátyás elnevezés a tévhit alapján a térre, olykor a templomra is ráragadt.[16] A tér korábbi neve, a ferencesekre utalva, az 1713 és 1833 közötti említésekben Barátok piartza, később Barát tér, Barátok tér. Az Árvízkor, 1879-ben Lechner tervén Barát tér, majd Barátok tere, de 1880-ban már Mátyás király tér[17]. Később említették ugyan Hunyadiak ligetének is (1938), de ez nem vált be. Hogy mikor stabilizálódott végül Mátyás király tér, arról adatot nem találtam. De Lechner 1880-as térképét[18] kell mérvadónak tartanunk.
Az árvízi szabályozásig – szabálytalan körvonallal – háztömbök vették körül a templom terét. Többnyire oldalhatáron álló, utcára merőlegesen forduló, hol előkertes, hol utcavonalon álló házak – mintegy 36 db. A térre futó utcák bővületében olykor szárazmalmok állhattak.
Az Árvíz utáni legkorábbi újjáépítési tervet a kevéssé ismert Siebreich Károly mérnök (Magyar Mérnök- és Építészegylet) készítette Szeged rekonstrukciójára 1879 nyarán, még a Lechner Lajos féle városterv elött. Siebereich az 1879 őszén a Pesti H í r l a p október 16-i számában megjelent Szeged újjáépítési terve kapcsán adta közre az „Építési ipar 1879. évi II. folyamában” lefektetett kritikai gondolatait, városterv elképzeléseit. – Alsóvárosra hatalmas körteret tervezett, az alsóvárosi ferences rendház és templom köré.[19] Terve nem valósult meg.
Az Árvíz előtti bizonytalan formájú teresedést kemény határozottsággal Lechner Lajos szabályozta le. – Egy, az északi iránytól körülbelül 45 fokban elforgatott, 240×240 méteres teret alakított ki, a templom és a kolostor körül 30-70 méter széles kerttel és a teret övező úttal. A szabályozásba nyúló épületek bontásra kerültek – így az útba eső Szent Péter Ispotály is – a telkeket újra osztották. Végül a templom és a kolostor illő lehatárolást kapott. Azon felül, hogy a tér lehatárolódott, semmi közületi funkciót nem kapott, kisebb lakóépületekkel épült körbe.
Általánosságban is elmondhatjuk, hogy Lechner a várostervbe berajzolt tereknek építészeti jelentőséget nem tulajdonított. Ez alól kivétel lett a Széchenyi tér és Klauzál tér, amelyeknek központi fekvésükből adódó rangos kiépülése már az Árvíz előtt megkezdődött. Emellett természetesen ki kell hangsúlyoznunk a Dóm tér jóval későbbi, az egyetem és a püspökség áttelepítéséhez kapcsolódó, Rerrich Béla által koncipiált központ-képző szerepét, amelyhez már Lechnernek természetesen semmi köze nem volt. A Lechner által leszabályozott terek nem adtak olyan presztízst, amely vindikálta volna jelesebb, hangsúlyos, térképző épületek emelését. Nem voltak erre vonatkozó szabályozási előírások sem. Egyszerű építési lehetőséget biztosító telkekkel vette körül a tereket. Az oda települő épületek jellegét, rangját az alkalmi építtetők igényszintje határozta meg. Ez alól talán csak a Dugonics tér képez kivételt. Mára ez jelentős tér lett. A központi fekvése és főleg az egyetem odatelepülése emelte a rangját, ami a környezet alakításában is hangsúlyt kapott. Sajnos patinás műemléki kúriáit lebontották, és az oda fuserált ú.n. Nagyáruház valóságos városszerkezeti rombolást eredményezett. Ezen már a kommunisták által lebontatott Országzászló helyett később odahelyezett „országzászló(cska)” sem tudott segíteni. – Az áruház építési engedélyezésének akkori felelőse nekem így mesélte: „Városszerkezeti okból elleneztem a tervező elgondolását, de a véleményemnek nem tudtam érvényt szerezni. Szegedi tervező esetén a városi pártbizottság segítségét igénybe vehettem volna. Akkoriban ugyanis a tervezésre jogosultak általában még nem magánszemélyek voltak. Szegedi tervező vállalat pártbizottsága a velem jó kapcsolatot ápoló városi pártbizottság hatására befolyásolható lett volna, de a tervező budapesti volt. A tanulságot levontam: A továbbiakban soha nem járultam ahhoz hozzá, hogy Szeged területére idegen tervező tervezhessen.”[20]
Az alsóvárosi templomtér kialakításában Lechner szabályozási koncepciója jó volt. A szabályozatlan, szétfolyó teresedést rendbe tette. A keleti és déli (a főbejárattal szemben lévő) térfal lényegében már megvolt. A térfalak 70-100 méterre vannak az együttestől. Követik a templom fő koordinátarendszerét. Volt már tér, kaphatott volna a városszerkezeti funkciójához méltó építészeti előírást is. Így azonban a körbeépítést kizárólag az építtetői szándék esetlegessége formálta. A térre lépő figyelmét semmi nem vonja el a szoborszerű gótikus együttesről. Végül is, ha Lechnernek nem is volt ilyen szándéka az eredmény feltétlenül sikeres. – A templomot tisztes távolságban kellemesen össze-vissza méretű és kialakítású, de egységesen huszadik századi jellegzetességű házak veszik körül. Nem túl nagyok, alapvetően földszintes, esetenként egyemeletes, magastetős házak. Összesen mintegy 28 épület – változó méretű: 20-40 méter széles telkeken. A beépítés nem jelöli ki a tér tengelyeit sem. Körüljárhatóvá, megtekinthetővé teszi az együttest, amelynek szerepe, jelentősége a zöld környezetből kellően kiemelkedik, a templomot övező kert pedig funkcionális és hangsúlyos keretet teremt a búcsúhoz kötődő szakrális események számára.
Megjelent a folyóirat 2025. márciusi számában
Jegyzetek
1 Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros. Budapest, Szent István Társulat 1983. Bálint Sándor könyvében, 1983-ban már nincsenek szekerek, csak autók, furgonok és a tömeg áll a templom előtt. – 114. o.
3 Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon. Budapest, Panoráma, 1990. 150-153. o.
4 Lukács Zsuzsa: Szeged-Alsóvárosi ferences templom és kolostor. In: Kollár Tibor (szerk.): A középkori Dél-Alföld és Szer. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2000. 143-192 o.
5 Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss. Tanulmányok Szeged múltjából. Szeged, Areión Könyvek, 2020. 11. o.
6 Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XVI. Szeged, 1989. 5-75. o.
7 Máté Zsolt: Milyen régiek a szegedi utcák? In: Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat 2020. május 50-55. o.
8 Oltvai Ferenc: Szeged múltja írott emlékekben 1222-1945. Szeged, 1968. 24. o. – Mátyás király a szegedi szerdai vásárra vámmenteséget biztosít.
9 De la Croix Paitis várostérképe 1713 (Situation de Segedin et ses environs. M.n. Vienna (GIh 619/2. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum) – digitális másolat
10 Balla Antal 1776. = Mappa ichnographica liberae regiaecque civitatis Szegediensis Fundos intravillanos, hortos, pomaria vineas, cauleta, ac fagopireta in circuitu civitatis situata in genuina figura una cum possessoribus exhibens. De annis 1776–1777. Anton Balla E. C. R. H. A.H. et I. C. P. P. E. S. O. geometra. (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) – digitális másolat
11 Buday-érkép (1814) – Balla Antal 1776/2. = Mappa originalis individualis dimensionis libera et regiacque civitatis Szegediensis fundos intravillanos, hortos, pomoria, vineas, cauleta, ac, fagopireta, in circuitu civitatis situata in genuina figura possessorumque insertione repraesentas de anno 1776–1777.(Buday Mihaly altal Balla Antal 1776–1777-ben készült térképéről 1814-ben készített másolat.) (Móra Ferenc Múzeum, Szeged)
12 Máté Zsolt: A középkori alsóvárosi Szent Péter Ispotály emléke. In: Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss 2 – Újabb Szeged-tanulmányok és a településrajzok török forrásai. Szeged, Areión Könyvek, 2024. 29-34. o.
13 Reizner János: Szeged története I-IV. Szeged 1899-1900. I. 336-337. o.
15 Szeged hódoltság-kori török temetője. In: Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss. Tanulmányok Szeged múltjából. Szeged, Areión Könyvek, 2020. 35. o.
16 Péter László: Szeged utcanevei. Szeged, 1974. 266-267 o.
17 Szab. Kir. Szeged Város szabályozásának Átnézeti Térképe 1880
19 Koczor György: Tisztelgő utóhang egy 1879-es városelemző dokumentum elé. Siebreich Károly vitairata. In: Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat 2002. november, 14. o. Térkép: 1879 –Szeged – eszményi térrajz. SIEBREICH KÁROLY – Építőipar. Budapest