Zoltánfi Zoltán: Szegedi örökség – magyar örökség

A Magyar Örökség Díj legújabb szegedi kitüntetettje a Bolyai Intézet

Folyóiratunk májusi számában jelent meg egy összeállítás huszonnyolc, városunkhoz kötődő Magyar Örökség Díjasról. A Somogyi-könyvtár 2015. decemberi kitüntetése, majd Zoltánfy István festőművész és Grezsa Ferenc irodalomtörténész 2016. decemberi posztumusz díjazása után most, immáron huszonkilencedikként a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete is csatlakozott a szegedi vagy Szegedhez kötődő díjazottak sorához.

 

A Magyar Örökség és az Európa Egyesület Hámori József neurobiológus, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egykori minisztere által vezetett bírálóbizottsága a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében 2017. június 24-én tartott díjátadó ünnepségen nyilvánította ki, hogy a Bolyai Intézet – melynek már öt kiemelkedő munkatársa érdemelte ki a Magyar Örökség Díjat (kitüntetésük sorrendjében: Szőkefalvi-Nagy Béla, Kalmár László, Rédei László, Tandori Károly és Riesz Frigyes) − méltó arra, hogy bekerüljön a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumába, hogy kimondjuk: a Bolyai Intézet mint intézet is  magyar kulturális örökség, magyar örökség.

A Bolyai Intézet mellett Magyar Örökség Díjban részesült még azon a napon Orosz Ildikó, az általa alapított Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nemzetmegtartó tevékenységéért, Beke József az Arany-szótáráért, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának 90 éves Balatoni Limnológiai Intézete, a Dévény-módszer, Fa Nándor földet megkerülő szólóvitorlázása és Szekeres Erzsébet textilművész hagyományőrző munkássága.

A Magyar Örökség Díjakat első alkalommal 1995 decemberében adták át. Valamivel több, mint 600 díjat osztottak ki a mai napig, a díjazottak listáját és méltatását a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, Aranykönyvnek nevezett kötetek tartalmazzák.

Az alábbiakban Csákány Béla matematikusnak, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusának a díjátadó ünnepségen, a Bolyai Intézetet méltató szavait idézem:

„Nehéz feladat hárul rám: tárgyilagosan kell méltatnom egy intézményt, amelynek egészséges, barátságos levegője immár 66 év óta éltet. A szegedi egyetem matematikai intézete, a Bolyai Intézet történetéről és eredményeiről fogok beszélni.

Kerek száz esztendővel ezelőtt a kolozsvári egyetem két fiatal, de már akkor hírneves matematika-professzora, Riesz Frigyes és Haar Alfréd még nem sejthette, hogy néhány év múltán Szegeden alapít majd új tudományos iskolát. E két tudós nevét és munkásságuk ismertetését megtaláljuk a világon bárhol megjelenő matematika-történeti művekben. 1918-ban, Erdély román megszállása után, a hűségeskü megtagadása miatt, őket egyetemük számos magyar tanárával együtt kiutasították. Az elűzött intézményt Szeged fogadta be. A helyi polgárság áldozatkészségére támaszkodva Riesz és Haar itt hozta létre az ország első matematikai nemzetközi folyóiratát, az Acta Scientiarum Mathematicarum-ot, amelynek az idén már a nyolcvanharmadik kötete jelenik meg. Első munkatársaik a Princetonból visszatért Kerékjártó Béla és a tobolszki hadifogolytáborból kalandos úton hazajutott Radó Tibor lettek, ugyancsak kiemelkedő matematikusok. Az akkor még Matematikai Szeminárium nevet viselő intézet ezután Kalmár Lászlóval és Lipka Istvánnal egészült ki, és 1929-től használja a Bolyai Intézet nevet. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, miután göttingai látogatása során a világ vezető matematikusai felhívták figyelmét a szegedi tudományos műhely kiválóságára, abban az évben gondoskodott teljesítményéhez illő elhelyezéséről.

A harmincas években csatlakozott az Intézethez Szőkefalvi-Nagy Gyula, aki magántanári képesítését még a kolozsvári magyar egyetemen szerezte. Ő 1940-től 1944-ig kibocsátó egyetemén szolgált professzorként. A háborús évek megpróbáltatásait az Intézet sikeresen átvészelte: a Szegeden maradt Riesz és adjunktusa Kalmár néhány héttel a front áthaladása után újra kezdte a felsőbb matematika oktatását. A negyvenes években lett az Intézet professzora Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla.

1947-ben, szegedi tanárokkal karöltve, a Bolyai Intézet tudósai indították újra a Középiskolai Matematikai Lapokat, valamint a magyar matematikusok egyesületének működését, amely ettől kezdve viseli a Bolyai János Matematikai Társulat nevet. Az Intézet 1952-ben került jelenlegi helyére, ahol új tantermeit a Bolyaiak és az alapítók mellett a régi nagy kolozsvári professzorokról, Vályi Gyuláról és Farkas Gyuláról, valamint az Intézetnek a háború idején munkaszolgálatban meghalt kiváló tehetségű tanítványáról, Grünwald Gézáról nevezték el.

A számítástudomány oktatása, műszaki alapjainak megteremtése és matematikai hátterének kutatása Kalmár László kezdeményezésére már 1957-ben megindult az addig csak tanárjelöltek képzését végző intézetben, és a hazai informatika első vezető szakembereinek számottevő része innen került ki.  Kalmár alapította 1969-ben az Acta Cybernetica nemzetközi matematikai folyóiratot. A számítástudományt tanuló hallgatók száma évről-évre növekedett, és 1990-ben a Bolyai Intézetből kiválva létrejött az oktatás és kutatás területén vele együttműködő Informatika Intézet.

Matematikát tanító és művelő intézmény teljesítményét néhány számadat is szemléltetheti. A záróvizsgák jegyzőkönyveinek tanúsága szerint az utolsó hat évtizedben az Intézet 3222 középiskolai matematika-tanárt nevelt, és az Informatika Intézet kiválása óta velük együtt 5548 matematikus, számítástechnikus és informatikus szakembert képezett ki az ország számára. Az első világháború előtt a Magyar Tudományos Akadémia matematikus tagjainak száma Budapest után Kolozsváron volt a legnagyobb. Szeged ezt a szerepet is átvette: a Bolyai Intézet tudósai közül tizenhetet választott tagjai közé az Akadémia. Professzorai pedig öt alkalommal összesen 11 éven át szolgálták rektorként, és 11 alkalommal összesen 22 évig dékánként a szegedi egyetemet.

Az Intézet tanszékei 1971-től kezdve 44 alkalommal, lényegében évente szerveztek nemzetközi konferenciát a matematika általuk sikeresen művelt ágaiból, amelyeken már a hetvenes években eszmét cserélhettek az orosz és az amerikai tudósok, mi több, a „nyugatnémetek” és a „keletnémetek” is. A kétezres években az Intézet tanárai hat ízben tartottak a Székelyföldön egy-egy hetes szakmai előadássorozatot Erdélyben magyar nyelven tanító kollégáiknak.

1991-ben indult meg a Bolyai Intézet magyar nyelvű szakfolyóirata, a Polygon, tanárok és diákok számára. 1994-től máig 80 matematikai szakkönyv jelent meg az Intézet kiadásában: felsőoktatási tankönyvek, tudomány-népszerűsítő művek, és klasszikusok új kiadásai, köztük Bolyai János Appendixe.

Említést érdemel, hogy az Intézetnek az utóbbi évtizedekben legnagyobb nemzetközi hatású és tekintélyű professzorai, Lovász László, Csörgő Sándor és Totik Vilmos, neves amerikai egyetemeken végzett hosszú munkavégzés után alkotó erejük teljében hazatértek Magyarországra.

A sikereknek talán legfontosabb forrása a Bolyai Intézet szelleme, amely mindig arra nevelte a benne dolgozó matematikusokat, hogy találják meg az egyensúlyt a tanítás és a kutatás, a szigorúság és a barátság, az önmegvalósítás és a szolgálat között.”

Csákány professzor szavai is ékes bizonyítékául szolgálnak annak, hogy a díjat odaítélő grémium jól döntött, midőn a szegedi Bolyai Intézetet a Magyar Örökség Díjjal ismerte el.

Megjelent a folyóirat 2017. szeptemberi számában