Kukkonka Judit: „Szeged Széchenyije – Széchenyi Szegedje”

A Somogyi-könyvtár 2025 őszén látható tárlata a 260 éve született Vedres Istvánra és a 165 éves Széchenyi térre emlékezett. A kiállítás a könyvtár különgyűjteményeinek anyagából került összeállításra. 

A Széchenyi tér 165 évére emlékező tárlókban korabeli képeslapok, fotók, cégjelzéses számlalevek mutatták be az árvíz előtti és utáni tértörténetet. 1860-ban kapta a vár melletti terület a ma is használatos Széchenyi tér elnevezést. A névadó Széchenyi István 1833-ban járt Szegeden, s kapott a várostól díszpolgári címet, így ő lett Szeged első díszpolgára.  A tér a ma ismert formáját az árvíz utáni újjáépítési folyamatban nyerte el. A rendezés során, a várfalak, illetve a régi fasor is eltávolításra került. A teret 8 parktükörre osztották (4-4) s kovácsoltvas korláttal kerítették el.

Napjainkra minden kerttükörben egy-egy szobor található. A tér első szobra a Fadrusz János által készített Tisza Lajos szobor. A ma is látható, sok problémát okozó platánok 1886-ban érkeztek Orosházáról s kerültek elültetésre a város terein, utcáin.  A tér eredeti elképzelések alapján nem „szórakozóhelynek” készült, a nagyobb fesztiválok és rendezvények számára az újszegedi Erzsébet-ligetet és a Kállay-ligetet jelölték ki.

Néhány érdekesség:

• a tér legrégebbi háza: a Széchenyi tér 13. szám alatti Grünn-ház (tervezője Vedres István) 1800-1810 között épült;
• a tér legfiatalabb épülete a 13-as szám alatt Bankháznak épült, ma Tourinform iroda (1930-as évek) – a tér egyetlen három emeletes épülete;
• híres fák: magnóliafa (tulipánfa) a Városháza előtti parktükörben, a sétány közepén a vasevőfa;
• a tervező Bachó Viktor két munkája is megtalálhatunk a téren: Jerney-ház és Prosznitz-ház;
• az újjáépítési folyamat „emlékműve” a tér fősétányán található vasháromszögelési pont, melyek a tervezési folyamatban segítették a mérnökök munkáját;
• a posta, a bíróság és a városháza épületén megtalálható Tisza Lajos gróf nemesi címere, melyet hálából helyeztek a szegediek minden középületre, mely a kormánybiztossága alatt épült;
• több palota lépőcsőházában mennyezeti freskók találhatók (Jerney-ház, Kiss Dávid-palota, Szűts-ház, Popper-ház, Aigner-ház)

„Lángelme volt. És annyi nyoma sem maradt a köztudatban, mint egy faggyúgyertyának” – mondta Móra Ferenc a 260 éve született horvát származású Vedres Istvánról, ki Szeged városi földmérői állását 1786. augusztus 1. és 1821. május 3. között 35 éven át töltötte be. Az Odesszai városrészben ma is látható legismertebb mérnöki munkájára emlékező kishídon: az Újszeged – Szőreg közti mocsaras terület felett áthaladó 700 öl hosszú fahíd tervrajza. A híd feladata a közlekedés és a kereskedelem biztosítása volt az újszegedi mocsaras területek felett Makó irányába.

Mérnöksége során megoldotta a korabeli Szeged közvilágítását: 125 darab utcai lámpát helyeztettet ki mérnöksége alatt. Figyelmet fordított a sivatagosodás megelőzésére ill. az új gyümölcsfajták meghonosítására. 1790-ben Szeged-Felsőváros mellett, a Szillér mocsaras vize partján 6000 darab fűzfa dugványból Etelka erdejét telepítette kortársa és jó barátja Dugonics András biztatására.

Az ő érdeme az ország első erdőhivatalának (erdőinspektorság) megszervezése 1804-ben. Munkássága, házassága és a családi kapcsolatai révén előnyös helyzetbe kerül a Szeged közéletében. „Hat nyelven beszélt és írt, sokat utazott külföldön és szegediek között is páratlan világlátott ember volt” – írja róla Czimer Károly.

Híres volt könyvszeretetéről, könyvei számát több ezresre becsülték. Sajnos az utókor számára, nem maradt fent könyvtára. Az utóbbi évek könyvaukcióin előfordulnak dedikált Vedres-kötetek (túlzóan magas kikiáltási árakon: pl. Hereditas aukció, 2025. október 3. 1,2 millió kikiáltási ár).

Legismertebb műve a műszaki témájú a „Dunát a Tiszával összvekapcsoló új hajókázható csatorna” című kötete, melyben érvekkel támasztja alá miért szükséges Szegedet választani a megépítendő Duna-Tisza-csatornához.

Vedres István verseket, színjátékot és számos mérnöki, gazdasági szakmai cikket, könyvet jelentetett meg. Kiadványait, írásait saját kézzel illusztrálta. Kötetei főként magyar nyelven az első szegedi nyomdában (a Grünn-nyomdában) adták ki.

Vedres István munkásságát élete során többször elismerték, pamuttermesztésért a király is kitüntette. 1833 novemberében I. Ferenc nemesi címet adományozott számára. A nemesi levele bordó bársonyba kötve, pergamenre írt 38×30 centiméteres, könyvalakú oklevél melyet, a Somogyi-könyvtár őriz. Az őszi tárlaton a nemesi oklevele mellett, több Vedres kötet is a tárlókban került elhelyezésre, ahogyan kézzel készített térképe, illetve fotók az általa tervezett lakóépületekről.

Megjelent a folyóirat 2025. októberi számában