Képiró Ágnes: Animáció és Szegediség

Szegediek a 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon

2017. június 21-25. között zajlott a 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál. A fesztivál egyik díját a szegedi születésű Király Krisztián nyerte el, ő lett a Gyermekzsűri díjazottja. Rajta kívül még két fiatal szegedi születésű tehetség, Molnár Anna Luca és Balogh Fábián filmjei voltak versenyben a magyar versenyprogram diákfilm kategóriájában. Az ezredfordulón kezdődő, napjainkat már teljes egészében átható digitális korszak a hazai fiatalok körében népszerűvé tette a már-már hungarikumnak számító animáció műfaját: egyre több, az audiovizuális kultúra után érdeklődő fiatal választja ezt az egyetemi szakképzést, melynek felvételi vizsgáján pár éve még nem feltétlenül volt követelmény az animációkészítési ismeret. A műfaj újbóli felvirágzását jelzi az a mecenatúra és az a fesztiválkultúra, ami az animációt körülveszi, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is. Mindezen szakmai pezsgés ellenére sokakban még ma is él a sztereotípia, hogy a műfaj gyermekeknek szól, holott az animáció már indulásának  szakaszában sem kizárólag a legkisebb korosztály számára készülő meséket jelentette.

A műfaj formanyelve egyetemes, nehéz olyan témát, jelenséget találni, amit ne lehetne animációs eszközökkel kifejezni, nem beszélve arról, hogy egy számítógéppel, egy személy munkája által is elkészülhet egy animációs film összes munkafázisa. Szegeden nem igazán volt és van hagyománya, ünnepe az animációnak, bár rokon műfajának, a képregénynek 2009 óta minden ősszel fesztivált szervez a Somogyi-könyvtár. A képregényt szinte csak egy lépés választja el az animációtól, több képregény-készítő kipróbálta már magát az animáció területén – néhány országos példát említve: Felvidéki Miklós, Koska Zoltán és Fritz Zoltán párhuzamosan viszik e két műfajt. Visszatérve a szegedi alkotóművészek és az animáció kapcsolatára, az idei KAFF három szegedi kötődésű fiatal rendezőjéből kettő pályája a művészi rajz irányából indult ki, egyiküket pedig a filmes elméleti és gyakorlati tevékenységek közelítették a műfajhoz. Az alábbiakban e három, 1990 környékén született, még pályája elején álló ígéretes alkotó eddigi és jelenlegi munkásságáról, a műfajhoz való viszonyukról és szülővárosukkal való kapcsolatukról olvashatnak.

 

„Az egyedi filmes szegmensben a szakmai siker és a megélhetés két külön halmaz, aminek sajnos nagyon kicsi a közös metszete.”

Szokatlanul őszinte mindennapok – díjnyertes: A körömágyszaggató

Elmondani közel 10 percben a mai fiatalok útkeresési nehézségeit, különösen a fővárosba érkező vidéki gyerek kisebbségi komplexusát és az evvel járó bonyodalmakat, akire frusztrálóan hat a magát fellengzősen értelmiséginek tituláló közeg, nem könnyű feladat, mégis sikeres és kellő iróniával fűszerezett vállalkozása Király Krisztiánnak. A körömágyszaggató, 9 perces digitális rajz-animáció a kecskeméti fesztivál (KAFF) magyar versenyprogramjának rövidfilm kategóriájában szerepelt. A film 2015-ben készült, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) Király Krisztián diplomafilmje volt. A szokatlanul személyes hangvételű animációs kisfilm rendezője szegedi születésű, gyermekkorát Mórahalmon töltötte, közép- iskolás évei pedig a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolához kötik. Szeged annyira meghatározó volt számára, hogy bár érettségi után elsőre sikeresen felvételizett a MOME animáció szakára, még egy éves képzés erejéig alma materében maradt, a helyi közösség összetartó ereje miatt. Krisztián animációs tevékenysége a 2D rajzanimáció vonaláról indult ki, ebben döntő szerepe volt Tömörkényes grafika mestereinek: Pölös Endrének, Kóthay Gábornak és Barta Andrásnak is. A középiskolai grafika szakról nem feltétlenül vezet egyenes út az animációig, de Király Krisztiánt mindig is a figurális, narratív témák vonzották, s igen korán megfogalmazódott benne, hogy szívesen látná mozgásban a rajzait.

Filmkocka A körömágyszaggatóból

A körömágyszaggató a fiatal rendezővel 25-26 éves koráig megtörtént események sajátos keresztmetszete, emiatt még a meghatározó gyermekkori élmények is helyet kapnak a filmben. A rendező benyomása az, hogy talán az utóbbi vonatkozású jelenetek foghatták meg a Gyermekzsűri döntnökeit.

A rendezőnek A körömágyszaggató az eddigi nyolcadik (kis)filmje, s az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon eddigi legnagyobb sikerét érte el vele. A fesztiválon 2013 óta van jelen filmjeivel, de most először kapott díjat. Noha a film önéletrajzi ihletésű, s több momentuma a rendezővel történt meg, akadnak azért benne olyan elemek is, amelyek a film készítési szakaszában történtek meg Király Krisztián környezetében, vagy abban a periódusban foglalkoztatták az alkotót. Az alkotás tekinthető közelmúlt és napjaink ifjúsága sajátos tükörképének: egy huszonéves magyar srác elmereng eddigi életének néhol kellemetlen, néhol megmosolyogtató, de mindenképpen meghatározó élményein. A körömágyszaggatás a rendező motorikus pótcselekvése, főleg frusztrációval teli helyzetekben vagy fontos kérdéseken való rágódások folyamán válik az alkotó gyakori cselekvésévé. Ezáltal vezeti le a nehéz döntéseket, valamint az őt foglalkoztató kérdések őrlő feszültség. A film alkotói a forgatókönyvírás szakaszában úgy gondolták, hogy jó gerince lehet a filmnek ez a motívum, ezért határoztak úgy, hogy a rendező e rossz szokása mentén fűzik össze a film cselekményét.

A körömágyszaggató részlete

Király Krisztián elmondta, hogy az őt foglalkoztató problémák saját filmben való megfogalmazása által magát rendszerezte, így az animáció megalkotása terápia jellegű munka is volt számára. 2015-ben a rendezőt akkor épp foglalkoztató kérdések és frusztrációk jelentek meg a filmben, bár ezt a sajátos „kiürítést” követően „jó pár meg is maradt, meg volt, ami helyébe újabb jött. Hiszen, ha az ember egy filmben kiadja ezeket a dolgokat, még nem jelenti azt, hogy mindegyik el is tűnik. A 2014-15-ös évi személyiségem lenyomata figyelhető meg ebben a filmben.” A film jellemzően kelet-európai vonatkozása, „vidéki a nagyvárosban” kontextusa eddig nem igazán találta meg a közönségét a nyugati filmfesztiválokon. De a rendező már annak is örül, ha okoz néhány mosolygós percet nem csak a „sorstársainak”, hanem a rövidfilmek kedvelőnek is.

 

Csapatban, babbal

Molnár Luca Anna és az elidegenedés-gondolat

Molnár Luca Anna útja a filmelmélet területéről vezetett az animációhoz, ugyanis a húszas évei közepén járó alkotó a Tömörkény Gimnázium spanyol kéttannyelvű szakának elvégzése után az ELTE filmtörténet-filmelmélet szakán diplomázott, majd a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakán tanult. Filmjeiben Király Krisztiánhoz hasonlóan fellelhetőek a vidékiség nosztalgiájának elemei. A rendező elmondása szerint megfogalmazódik a szegedi nyugodt életérzés hiánya, amelyet különösen a fővárosi rohanó  és személytelen életvitel erősít fel. A filmes szakma választásához a szegedi mozik, mindenekelőtt a Grand Café és a Belvárosi mozi adta meg az alapot. Konkrétan Szeged városa azonban nem volt rá olyan jelentős befolyással, mint a város atmoszférájából adódó „vidékiség” életérzése. Míg az államszocializmus idején az alkotó értelmiség elidegenedés-életérzését a politikai elnyomás, a szabad gondolatok áramlásának és az önmegvalósításnak a hiánya idézte elő és tette alkotásokban kifejezhetővé, ma a folyamatos rohanás, a digitalizáció mindennapi tevékenységek feletti uralma és a „közösség” mint összetartó erő hagyományos kereteinek felbomlása indukálja ugyanezt.

Városi vakság, részlet

Molnár Luca Anna a Városi vakság című, Debreczeni Zoltánnal együtt 2015-ben készített, közel három perces rajz és kollázs-animációjában aktuális problémáink görbített tükrét állítja a néző elé: a kommunikáció, a személyes érintkezésen alapuló barátság, vagy éppen az egymással kommunikáló felek szemkontaktusának hiányát mutatja fel. Fontos törekvése a fiatal alkotópárosnak humorral feloldani, ezáltal fogyaszthatóbbá tenni a komolyabb témát, melynek filmes megfogalmazása ugyan megoldást nem kínál, s nem is kérhető rajta számon, ám segíti a problémákra való rálátást a célközönségének, a huszon-harmincéves korosztálynak. Molnár Luca nem először, s valószínűsíthetően nem is az utoljára fogalmazta meg napjaink társas kapcsolatainak problematikáját, már a 2015-ben készített Hommage a’l Homme-mal is erről elmélkedett.

Mivel többször volt Erdélyben Filmtett táborban, elég közeli együttműködés alakult ki közte és az erdélyi animációs filmesek között, így idei KAFF-os versenyfilmje is román-magyar produkcióként van feltüntetve a fesztivál katalógusában. Második, animáció szakos diplomája megszerzése után egy reklámcégnél helyezkedett el, mint animátor vágó, manapság pedig egy tévéműsor készítésében vesz részt. Manapság a szakma idősebb képviselőinek egy része az animációs film finanszírozási nehézségeiről beszél, ugyanakkor ha az alkotónak nem létkérdés, Molnár Luca Anna meglátása szerint „a lehetőség megvan arra, hogy stáb nélkül, pénz nélkül csináljon az ember egymaga egy filmet, viszont ez nem lehet a jövő, mert akkor elég szűkös eszköztárral rendelkeznénk. Akármiből lehet animációt készíteni, ha az embernek van elég türelme, akkor leül egy csomag babbal a kezében, és abból rittyent egy kisfilmet. Továbbá nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden esetben a történet a lényeg. Az fogja érdekelni a nézőt, ehhez pedig jó forgatókönyv kell. Sok animáció abba a hibába esik, hogy csak a látvánnyal foglalkozik, miközben érthetetlen kesze-kusza története van, ha van… Vagy ha nincs története, akkor a rendező vállalja fel, hogy filmje pusztán látványra, esetleg ritmusra építő film.”

Molnár Luca Anna úgy véli, az animáció fontos stádium az életében. A hagyományos film irányából érkezett, s azon az úton további terveket dédelgető rendező számára mindig hasznos a szakmához egy másik perspektívából közelíteni. Mivel nem rajzolt soha, szerzői filmet készítenie nagyon nehéz lenne, s nem is tartja magát „animációs-típusú” alkotónak: a csapatmunkát preferálja, szemben a befelé forduló, lassú lépésekben haladó magányos munkafolyamatokkal.

 

„Szeged olyanná vált számomra, mint egy képeslap”

Balogh Fábián animációs tevékenysége

A rajzolás és rajzfilmek szeretete indította el Balogh Fábián animációs érdeklődését, mely a Tömörkényben töltött évei alatt még inkább hatalmába kerítette, bár akkor még nem hitte, hogy a graffiti és a folyamatos rajzolási, firkálási belső kényszert valamilyen formában kamatoztatni tudja. Művészeti előképzettséggel nem rendelkezve az alkotói pálya felé sodorta az élet: Dániában töltött egy éves tanulmányútján nemcsak látó- köre tágult és sokféle rajzi technikát sikerült kipróbálnia, hanem jó hatással volt rá a dánok életigenlő, nyitott, pozitív mentalitása is. Hazaérkezése után elvégezte az Illyés Művészeti Szakképző Akadémia OKJ-s képzésének animáció szakát, majd sikerrel felvételizett a MOME animáció szakára, s az egyetemen készített filmjei mellett ma már több külső felkérésnek is eleget tesz: zenekarok számára végez alkalmazott grafikai megbízásokat. Nevéhez fűződik nyitott, a Kiskakas nevű, a MOME által szervezett animációs fesztivál egyik idei plakátjának terve. Balogh Fábián jelenleg a MOME mester- képzését végzi, leendő utolsó éves hallgatóként a diplomaprojektjén dolgozik, ami egy 2D-s rajzi animációs technikával készített, 8 perces film lesz, gyermekkori élményeiből kiindulva.

Filmkocka A nap és a tó című filmből

A nap és a tó című, 2016-ban készült alig több, mint kétperces filmjével nevezett a KAFF 2017-re, melyet Hárshegyi Viviennel együtt készített Ruttkai Bori zenéjére, a mese.tv számára. A történetet közösen találták ki, az animálást felosztották egymás között. Az animációban a Nap mint megszemélyesített karakter napi rutinját kísérhetjük végig. A nap éjszaka szórakozhat, a tóban töltheti az idejét az ott élőhalakkal és egyéb lényekkel, nappal azonban „munkába” kell állnia, ami viszont nem a legizgalmasabb tevékenység számára. Az alkotók úgy érzik, az alkotás során a legnagyobb kihívás a digitális és az analóg technikák egységgé kovácsolása volt, valamint a célközönség, a gyermekek számára is érthető, élvezhető produktum megalkotása.

Balogh Fábián ma leginkább a diplomafilmjére koncentrál, az egyetem elvégzése után szeretne szerzői filmet, sorozatot, illetve további alkalmazott animációs munkákat is készíteni – maradni kíván a szakmában. A filmes alkotótevékenység mellett régi terve egy képregény elkészítése, valamint szívesen adná át szakmai tudását tanárként, lehetőleg egy animációs képzés keretein belül. Ami a munkájában megmutatkozó szegedi inspirációkat illeti, a 7 éve Budapesten élő és alkotó Balogh Fábiánt kétségtelenül alkotói pályájának elindulása köti Szegedhez, de jelenlegi társaságának –  melynek zöme művészeti tevékenységet folytat – magja szintén Szegeden alakult ki, őt idézve:

„Nagyon szívesen megyek Szegedre minden alkalommal, sokat jelent nekem a város. Viszont mostanra olyanná vált számomra, mint egy képeslap. Szívesen nézegetem, gondolok vissza nosztalgiázva az ott eltöltött időkre, de nehezen tudom elképzelni, hogy életvitelszerűen újra ott éljek. A művészet szempontjából én nem sok pezsgő kezdeményezést vagy alkotót látok. Habár lehet csak én vagyok tájékozatlan, és valahol egy makkosházi pincében, vagy egy belvárosi lakásban mindenre elszánt fiatalok épp egy világmegrengető projekten dolgoznak.”

***

Az utóbbi években ismét sikerpályára állt magyar animáció  rengeteg fiatal alkotó számára jelent bemutatkozási és kibontakozási lehetőséget. Így, bár a 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra nevezett rendezők közül mindössze háromról derült ki szegedi kapcsolat, a fiatal rendezők elhivatottsága és sikere remélhetőleg számos szegedi fiatalt inspirál az animációs filmkészítés irányába. Nem beszélve arról, hogy kelet-európaiság ide vagy oda, az animáció olyan univerzális formanyelvvel rendelkezik, mely a világ bármely pontján dekódolható.

 

Filmográfiák

Király Krisztián

Saját filmek:

A körömágyszaggató (kevert technika, digitális és hagyományos rajzanimáció) diplomafilm, 9’03” (2015)

Mező utca 1. (digitális rajzanimáció, flash) MA1-es vizsgafilm, 7’ (2014)

MINEKIS BARMITIS (digitális 2D animáció, flash) animáció zenére, MA1-es vizsgafilm, 1’28” (2013)

succeed (digitális rajzanimáció, flash) MOME ID spot, BA3-as vizsgafilm, 1’29” (2012)

Final cut (társrendező, digitális rajzanimáció, flash)

Layout kurzus feladat, 2’09” (2011) KAFF 2011 ID spot (digitális rajzanimáció, flash) vizsgafilm, 0’43” (2011)

ÖCCÁZ (stop-motion animáció), vizsgafilm, 1’25” (2010) Spagetti (2D rajzanimáció, papíron), vizsgafilm, 1’10” (2010)

Egyéb munkák:

Vulkánsziget (r.: Lovrity Kata) animátor (2016) Superbia, (r.: Tóth Luca) animátor (2016)

Luther sorozat, pilot (r.: Richly Zsolt) kihúzó, színező, animátor (2013) Symphony no. 42. (r.: Bucsi Réka) animátor (2013)

CARL (r.: Juhász Márk) animátor (2013)

Fly me to the moon (r.: Felvidéki Miklós) animátor (2013)

 

Molnár Luca Anna

Papírfalak (készülőben) − rendezőasszisztens, kifestő

Zsigmond Vilmos Filmfesztivál spot – társrendező (2017)

Asszó − production assistant, vágóasszisztens, script asszisztens (2017)

Vendégszeretet − scriptes, vágóasszisztens (2017)

Városi vakság − társrendező (2015)

Lakótársak – társrendező (2014)

Demény – társrendező (2014)

Hommage á l’Homme – rendező (2014)

Poros utak – rendező (2012)

Transzfer − vágó, scriptes (2011)

 

Balogh Fábián

Lack of Focus

Csobogás

A nap és a tó

 

 

Megjelent a folyóirat 2017. júliusi számában