Kiss Norbert: 20. századi mindennapok Alsóvároson 3.

A pécsi asztalos testvérek szegedi munkája

„Így szólt az Úr a tisztán és nemesen élő ifjúhoz: Ferenc, építsd fel házamat, mert már roskadozik! – Isten Szegénykéje szó szerint vette az égi üzenetet és egymás után kezdte javítgatni a kőtemplomokat.”[1] Sorozatunk jelen részében a ferences kolostor 20. századi történetének egyik legfontosabb és legnagyszabásúbb eseményével, a 18. századi barokk kori templomberendezések restaurálásával ismerkedhetünk meg. A fél évtizedes munka eredményeként megvalósuló restaurációs munka legnagyszerűbb példája a ferences közösség, a hívek, az egyházi- és világi vezetőség páratlan összefogásának.

A ferences rend számára mindig is elengedhetetlen küldetés volt a rendalapító Assisi Szent Ferenc küldetése, az apostoli szolgálat. Ez a típusú szolgálat a lelkipásztori teendők ellátása mellett alapvetően társul a kétkezi munkavégzéssel. „Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, úgy hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad.”[2] A szerzetesi életforma ennek a küldetésnek a megélését több módon is lehetővé teszi. Az első rendi – férfi szerzetesi – közösség számára a felszentelt papság és a „laikus testvéri” életforma, amely a rend szolgálatára való életformát jelentheti. „Az előbbiek megszerzik a hittudományi ismereteket, a papszentelés kegyelmével a papság szentségében részesülnek, és papi munkakört töltenek be. Az utóbbiak… a szerzetesi élet ismeretével először egyszerű, majd örök szerzetesi fogadalmat tesznek, fizikai munkával és szerzetesi élethivatással szentelik magukat Isten dicsőségére és állnak a ferenc rend szolgálatára… Fizikai munkájuk nem korlátozódott pusztán a hétköznapok teendőire, amilyen például a házi vagy a mezőgazdasági munka. Közülük számosan mesteremberek voltak.”[3]

A 20. század első évtizedeiben felmerült a ferences rend vezetése részéről az igény, hogy a rendtartomány kolostorai és templomai számára szükséges, szakértelmet igénylő feladatainak ellátására (asztalosok, szabók, cipészek, szakácsok) szakképzett szerzetestesvérek, és munkájuk elvégzéséhez szükséges műhelyek álljanak rendelkezésre. Ennek a megfontolásnak megvalósítására P. Oslay Oswald ofm, a rendtartomány 1928-ban megválasztott provinciálisa támogatásával, egy évvel később megszületik a rendtartomány asztalosműhelye a pécsi kolostorban.[4] 

A ferences testvérek asztalosműhelye a pécsi kolostorban

A műhely létrehozásában az asztalos testvérek részéről Fr. Tóth Ernő és Fr. Turi-Kovács Leander testvéreknek volt elvitathatatlan érdeme. Ernő és Leander testvérek 1929-ben kerültek a pécsi kolostorba egyszerű fogadalomtételük után. P. Oswald provinciálistól megkapták első hivatalos feladatukat – „Renoválják a helyi sekrestye remekművű, pusztulásnak indult intarziás szekrényét.”[5] A testvérek a feladatot komolyan véve – „Első munkánkkal bizonyítsuk be, hogy értünk a mesterségünkhöz.”[6] a kolostor kocsiszínéből kialakították asztalosműhelyüket, leválasztva egy 10×11 méter nagyságú részt. Egy sublót és egy térdeplő tökéletes renoválása után a rendi vezetőség megelégedésével és jóváhagyásával hozzákezdtek kicsit több, mint két évtizedes szolgálatukhoz. A műhely későbbi, állandó tagjainak tanítása és a műhely bővítése, fejlesztése mellett elkezdődött küldetésük a rendtartomány több kolostorában, és más szerzetesi közösségek intézményeiben is.

Az asztalos testvérek magyarországi munkái

Az asztalos testvérek számos esetben a rendi kötelékbe való belépés előtt már ismerték szakmájukat, magyarországi asztalosmesterek műhelyéből kikerült mesteremberek voltak. Sok testvér esetében más mesterség elsajátítását követően kerültek a pécsi asztalosműhelybe, hogy Ernő és Leander testvérek segítségére legyenek. Fr. Százdi Krizológ – a rendben csak Krizsó – testvér, aki rendbe lépésekor már asztalos szeretett volna lenni, kertész és szakács éveit követően került Ernő testvér kérésére Pécsre, asztalos tanulónak. Ernő testvér mellett egyedül ő volt az, aki a műhely tagjai közül az aranyozás igen bonyolult feladatát meg tudta tanulni. „Az aranyozás titkát szabad óráiban és éjszakánként tanulgatta. Ezt a mesterséget a testvérek közül csak Ernő és Krizológ tudta elsajátítani Verbanicz János pesti, majd Kaufmann Antal pécsi aranyozó mesterektől.”[7] A műhely munkájában jelentős feladatot, hosszabb-rövidebb ideig ellátó testvérek név szerint a következők voltak – Fr. Tóth Ernő, Fr. Turi-Kovács Leander, Fr. Százdi Krizológ, Fr. Urbán Gordián, Fr. Golenkó Gallusz, Fr. Zsámboki Zénó, Fr. Sztopka Geminusz, Fr. Pintér Peregrin, Fr. Domonkos Dezső, Fr. Agócs Barna.

Az asztalosmunka áldásos tevékenységét a pécsi műhely kialakítása után – melynek felszerelése ekkor „mindössze egy gyalupadból, gyaluból és fűrészből állott”[8] a szécsényi kolostorban kezdték meg. A szécsényi és pécsi munkák után a mohácsi, a jászberényi, a szigetvári, a szegedi (1936-1940) és a máriapócsi (1943-1950) munkák következtek.

Az ősi szegedi templom restaurálása

A szegedi templom munkálatai a 18. században készült templomberendezés, a főoltár, a szószék, a mellékoltárok, valamint az egykori káptalanteremből kialakított sekrestye, szintén 18. századi bútorzatának, a sekrestyeszekrénynek a restaurálását érintették. A szegedi restaurálás a pécsi műhely legnagyszabásúbb munkájaként valósult meg, melyre többek között az 1879. március 12-i szegedi nagy árvíz miatt volt szükség. „Az árvíz után ugyanis a városnak ezt a területét feltöltötték, az ősi Mária templom azonban a mélyben maradt. A falak, az oltárok átnedvesedtek és pusztulásnak indultak.”[9] 1916-ban kisebb léptékben már szükségessé vált az átvizesedett oltár homokkő lépcsőinek és menzájának cseréje. Ekkor Tóth Béla asztalos vörös fenyőből készítette el az ideiglenes oltárlépcsőt és menzát.[10] 1934. június 15-16-án egy vizitációs látogatás alkalmával P. Ferencz Vilmos vizitátor generális is szükségesnek látta az oltárok rendbetételét.[11] Szintén ebben az évben P. Schneider Vencel, a szegedi kolostor házfőnöke elhatározta, hogy minden, ami menthető a barokk kori műremekek közül, restaurálásra fog kerülni. A restaurálási munkálatok megkezdése előtt a legfontosabb feladat, a falak víztelenítése volt, melyre 1936-ban sor is került.[12]

Az előkészítő munkálatok után az Oberbauer cég ajánlatott tett a templom főoltárának restaurálására – „a főoltárt ne szedjük szét, az egész oltárépítményt úgy, amint van, újra festjük és aranyozzuk. A cég ezért a munkáért 40 ezer pengőt kért.”[13] Néhány nappal a cég felmérése után, augusztus 5-én a pécsi asztalosműhely vezetője, Ernő testvér is felmérte a főoltár állapotát: „Mivel az egész oltárépítmény korhadt állapotban van, hatalmas testével balra billent, ezért az egészet le kell bontani; a sokrétegű festéket le kell maratni, a hibákat ki kell javítani; az újjáépítés után márványozni és aranyozni kell.”[14] A házfőnök a szegedi rendház tanácsával egyetértésben Ernő testvér javaslatát fogadta el. A pécsi testvérek 1936-ban, Szent Ferenc ünnepét követően október 5-én érkeztek meg Szegedre, és kezdték el munkájukat.[15]

A Historia Domus tanúsága

A testvérek október 5-i érkezéséről így emlékezik meg a Historia:

Sok huza-vona után megérkeztek a rend asztalos testvérei Pécsről, hogy a szegedi Mátyáskirály templom főoltárát, mellékoltárait, a szószéket, a sekrestye díszszekrényét és egyebeket, amelyek kétszázéves fennállásuk folytán igen megrongálódtak – megújítsák. A főoltár lebontásával kezdték a munkát. Műhelynek a zárda nagytermét rendeztük be.[16]

A főoltár munkálatainak megvalósításához nagyon nagymértékben hozzájárultak az alsóvárosi hívek, mind anyagiak, mind imádságaik által. A ferences testvérek az egyházmegye főpásztorának, Glattfelder Gyula püspöknek a támogatására is számíthattak.

„Gyűjtések és adományok a templom restaurációjára

Templomunk restaurációja serényen folyik. Híveink adakozása biztatólag hat a munkálatokra. Sokan egy-két évre kötelezték magukat bizonyos összegek befizetésére. Az egyházmegyés Főpásztor is többször járt templomunkban és megtekintette a restaurációs munkálatokat.

Glattfelder Gy. egyházm. Főpásztor adománya

A saját részéről is 1000 p-vel járult a templom tatarozásához. Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kelt levelében erre vonatkozólag P. Vencel házfőnöknek”[17] biztosítékot is tett.

Az egyházmegyés Főpásztor adományát P. Vencel személyesen köszönte meg.[18]

A szentélyben zajló asztalos munkákkal párhuzamosan a templom festésének munkálatai is elkezdődtek. A festést Lohr Ferenc, budapesti templomfestő, restaurátor és freskókészítő végezte el, egyszerű gótikus stílusban. Ennek ideje 1937. július 25-e volt. A szentély befejezését követően, az augusztus 5-i Havi Boldogasszony búcsú zárása után, augusztus 10-én kezdődhetett meg a templomhajó falszigetelésének, és festésének munkálata.[19]

A testvérek munkáját 1937. novemberében újabb bőkezű adományok segítették.

Házfőnök még februárban kérelmet terjesztett a város hatóságához, melyben támogatást kér a Templom javításához. 3000 P-t állítanak be erre a célra a költségvetésbe. A részletes közgyűlési vita során Házfőnök beszéde nyomán ezt az összeget évi 6000 P-re emelték.[20]

Meglátogatta a templomot városunk felsőházi tagja begavári báró Back Bernát és elvállalta a Fájdalmas oltár javítási költségét 1800 P. értékben.[21]

A templom szentélyében található főoltár munkálatai 1937. november 14-re készültek el.

Az isteni Gondviselésnek hálát adva írom e sorokat. Hosszú és fáradságos munka után jó testvéreink elkészültek a főoltár ujjáalakítsáával. Ámulatra méltó munkát végeztek asztalostestvéreink, az emberek nem győzik csodálni az aranyos remekművet. Különösen gyönyörű az új Tabernákulum![22]

1937 utolsó napján a megkezdett, de még be nem fejezett munkálatokról a következő sorokat találjuk a Historia Domus lapjain:

Elérkezett az év utolsó napja, utolsó órája… Befejeződött a szilveszteri ájtatosság. Zsúfolásig telt a templom. Vége egy esztendőnek! Az elmúlt év a gondok, küzdelmek esztendeje volt és még inkább lesz majd a következő is, míg elkezdett nagy munkánk Templomunk kijavítása véget nem ér. Bízunk továbbra is a jóságos Isten kegyelmében és pártfogásában, hiszen minden nagyobb munkánk az Ő dicsőségét szolgálja![23]

1938 tavaszán Schneider Vencel házfőnök atya a testvérek munkájának ütemét látva, időszerűnek érzi és elkezdi a templomszentelés ünnepségének programját szervezni.

A lassan befejezéséhez közelgő templomjavítás időszerűvé teszi a szentelési program összeállítását. Házfőnök kongresszus utánra, jún. 5-re tervezi nagy ünnepélyességgel.[24]

Kétévnyi rendületlen munka után, 1938. június 4-én az alsóvárosi ferences közösség templomszentelés keretében ünnepli meg az elkészült munkát.

A várva várt nagy nap, templomszentelésünk napja elérkezett. A nagyjából újjáalakított templomot ma szentelte fel és adta át rendeltetésének megyésfőpásztorunk dr. móri Glattfelder Gyula püspök úr. A szertartás reggel 8 órakor kezdődött, amelyen részt vettek városunk világi papjai is nagyszámban. Ezen ünnepélyes alkalomra ideérkezett szeretett Főatyánk is, valamint rendtartományuk számos rendházának képviselői. A szentelés szertartása 8 órától ½ 12-ig tartott. Este 6 órától éjfélig Szentségimádás volt. 10 órakor ünnepélyes Szentségi körmenetet tartottunk a Mátyás téren. Gyönyörű volt a gyertyák ezreinek imbolygó fénye között haladó Szentségi Jézus. A körmenetben az Oltáriszentséget P. Provinciális vitte.[25]

A templomszentelést követő napon, június 5-én templomszentelési ünnepség vette kezdetét.

Ünnepség a templomszenteléssel kapcsolatosan. Pünkösdvasárnapján nagy nap virradt Alsóvárosra. Ezen a napon díszes, ünnepi külsőségek között folyt le az első ünnepélyes főpapi mise az újonnan restaurált templomban. Délelőtt 10 órakor Kegyelmes Püspök Urunk ünnepélyes főpapi misét mondott, majd szentbeszédében Szent Ferenc Rendjének áldásos működését méltatta. A szentmise után ünnepélyes keretek között nagy néptömeg jelenlétében – a város egyházi, katonai és világi hatóságai mind itt voltak – egyházközségi díszgyűlés volt, amelyen házfőnök-plébános, Dr. Pálfy József polgármester, Dr. Winkler Elemér kormányfőtanácsos és Megyésfőpásztor Urunk beszéltek. A polgármester díszes köszönő oklevelet adott át a Házfőnöknek, melynek szövegét leírva ide mellékelve megtalálni házfőnök megnyitó beszédével együtt. A díszes oklevél a házi múzeumban talál elhelyezést és megőrzést az utókor számára.[26]

Az ünnepélyt követően az oltárkészítő testvérek hazatértek Pécsre, de ezzel munkájuk még nem ért véget. A templomhajóban lévő további négy mellékoltár stukkózási munkálatait, valamint az oltárok menzáinak készítését végezték a következő években. A stukkózási munkálatokban a testvérek munkáját Neuhauser budapesti mester segítette, összesen 600 pengő értékben. A restaurált mellékoltárok után, az asztalosmesterek összesen két új mellékoltár elkészítését is vállalták. A korábban elkészített Fekete Mária mellékoltára mellett 1940 áprilisában a Tisztítótűzben szenvedő lelkek, valamint a Kis Szent Teréz oltárát kezdték el készíteni. A mellékoltárok elkészítésének munkálatai mellett a sekrestye restaurálását is elkezdik az asztalos testvérek.

A templomrestaurálás munkája szépen halad. Ismét itt vannak a pécsi asztalos testvérek és serényen folyik a mellékoltárok felállítása. Két új oltárt is fogunk felállítani a főbejárat mellett baloldalt: az egyik a Kis Szt. Teréz oltár, a másik a Purgatórium oltár. Ezzel a két oltárral, valamint a már régebben felállított Fekete Mária oltárral most templomunk oltárainak száma 13-ra emelkedett. Egyébként hozzáfogtunk a sekrestyerész restaurálásához is. Ez megint nagy munka lesz, sokba fog kerülni, de reméljük, hogy úgy mint a többi, ez is sikerülni fog.[27]

Az új mellékoltárok felszentelését a megyéspüspöktől kért engedély alapján a szegedi kolostor korábbi házfőnöke, Zadravecz István püspök végezte el. A Fekete Mária oltár szentelését 1940. június 17-én, szegedi látogatása alkalmával, a Purgatorium oltár szentelését pedig október második szombatján, ünnepélyes szertartás keretében elvégezte.[28]

A pécsi asztalos testvérek munkájának Dr. Vándor Gotfrid ofm Az oltárépítő ferencesek munkálkodása a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartományban (1928-1950) című kéziratában állít emléket. Az oltárépítő testvérek áldozatos munkájára P. Schneider Vencel, egykori házfőnök, a munkálatok irányítója és támogatója 87 éves korában így emlékezett vissza:

Négy éven át éjjel-nappal dolgoztak a testvérek azért, hogy Védasszonyunk temploma ünnepi köntösben, fényben ragyogjon Isten nagyobb dicsőségére és a hívek elmélyülésére.[29]

Megjelent a folyóirat 2019. februári számában

Jegyzetek

[1] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM: Az Oltárépítő ferencesek munkálkodása a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rendtartományban (1928-1950), kézjegyzet 3. o.

[2] Regula Bullata 5. pont A dolgozás módjáról

[3] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 3-4. o.

[4] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m.  4-5. o.

[5] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 15. o.

[6] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 15. o.

[7] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 8. o.

[8] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 15. o.

[9] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 28. o.

[10] Vö. Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 670. o.

[11] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 254. o.

[12] Vö. Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 28. o.

[13] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 28. o.

[14] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 29. o.

[15] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM i. m. 29. o.

[16] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 277. o.

[17] u. o. 284. o.

[18] u. o. 284. o.

[19] u. o. 287. o.

[20] u. o. 288. o.

[21] u. o. 289. o.

[22] u. o. 289. o.

[23] u. o. 289. o.

[24] u. o. 290. o.

[25] u. o. 291. o.

[26] u. o. 292. o.

[27] u. o. 302. o.

[28] Vö. Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 304., 309. o.

[29] Dr. Vándor P. Gotfrid OFM: i. m. 31. o.