Ábrahám Vera: A szegedi Löw-könyvtár 1830 és 1944 között

Jelen lapszám előző két számában a Löw-könyvtár végnapjait mutattam be, a bibliotéka tragikus sorsát, amely egységének megbomlásához és maradékának Szegedről való elkerüléséhez vezetett. Az alábbiakban a szegedi Löw-könyvtár történetét vázolom fel a kezdetektől 1944-ig.

A Löw gyűjtemény történetének szakaszai

Löw Lipót (1811-1875) és Löw Immánuel (1854-1944) két tudós szegedi főrabbi − apa és fia − nagyhírű gyűjteményének históriája több egy könyvtártörténetnél, hiszen sorsa nemcsak magán viseli a két főrabbi életének egyes fontos eseményeit, hanem részben a szegedi zsidó közösség sorsának is tükörképe.

A Löw-könyvtár históriája négy szakaszra osztható. Az első időszak az 1830-as években Löw Lipót tanulmányainak indulásával kezdődött és haláláig, 1875-ig tartott. Második szakaszát onnan számíthatjuk, amikor Löw Immánuel 1875-ben saját állományába integrálta édesapja könyveit, és innen már az ő gyűjteményeként funkcionált tovább 1940-ig.

A harmadik hányad azzal kezdődött, hogy Löw Immánuel 1940-ben a Szegedi Zsidó Hitközségnek ajándékozta könyvtárát − ezzel Löw Immánuel Rabbisági Könyvtárrá vált − ez az időszak 1944-ig tartott, tehát addig, ameddig az ő lakásában sorakoztak a kötetek.

A negyedik rész 1944-gyel indult, ekkor a már hiányos gyűjtemény a Somogyi-könyvtárba került őrzésre, majd 1948-ban sorsdöntő fordulat következtében − a gyűjtemény korábbi egységének felbomlásával − megszűnt létezni. Erről az utóbbi szakaszról a Szeged folyóirat májusi és júniusi számaiban már írtam. Most a könyvtár az megelőző történetét adom közre.

A könyvtár fejlődése, tulajdonosi struktúrája, adatai

Kulinyi Zsigmond, Löw Lipót könyvtára indulásának az 1842. évet jelölte meg,[1] viszont György Aladár szerint ez az 1841. év.[2] Életszerű, hogy az ifjú Löw Lipótnak jesiva oktatási időszaka alatt már voltak tanulását támogató könyvei (1824-1835). Ennek érelmében a kezdetet én inkább az 1830-as évekre datálom. [3] Megállapításomat alátámasztja Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, szerintük: „Már Pozsonyban 1838-ban gyűjtött anyagot a magyar zsidók történetéhez.”[4] Tehát tanulási időszakának könyveihez a továbbiakban kutatási szakirodalmának dokumentumai is bekerültek. Gyűjteményi változást Löw Lipót képzései, az 1848-as események, pápai, nagykanizsai, majd szegedi rabbisági állomáshelyei, tudományos-, és oktatói munkásságának alakulása hozhatott. Érdeklődési-, és kutatási tárgykörei növelték a darabszámot és hangsúlyozottan tematizálták a bibliotékát. 

Összetételéről Kulinyitól tudható, hogy szakok szerinti rendben állt: teológia, keleti nyelvészet, történelem, szépirodalom. „Csak régibb katalógusa van kéziratban.”[5]  Tehát Löw Lipót vezetett nyilvántartást. Vagyis bibliotékáját nemcsak szakok szerinti rendben tartotta, hanem katalogizálta is. Ezt idézte föl annak idején[6] Löw Immánuel számára az elöljáróság által küldött könyvtárelfogadó-köszönő jegyzőkönyv alábbi mondata: „…boldogult Édesatyja dicső emlékezetü volt Főrabbink mintegy 100 esztendővel ezelőtt alapitotta ezt a könyvtárt sohasem lankadó tudásszomjával és tudományosságával folyton gyarapitotta és anyagát tökéletes rendszerbe foglalta.”[7]  A könyvtár-gyűjteményben ott voltak jegyzetei, kéziratai, okmányai, publikációi, vele kapcsolatban álló hazai és külföldi tudósok művei. A Ben Chananja című lapjának munkálataiban az évek során száznál több külföldi és itthoni jeles tudós és vallási vezető volt a munkatársa, ezek alapján levelezésük több ezer darabos lehetett. Továbbá őrizte hatalmas tudományos adatgyűjtését a Fauna der Juden és Mineralien der Juden c. műveihez.[8] Rabbiként valószínűleg megkapta más hitközségek és rabbik nyomdatermékeit is. Bibliográfiáját Löw Immánuel állította össze,[9] és bibliotékájának tartalmát, nyelvét továbbá finanszírozását illetően is leghitelesebben ő szólhat. Ezt írta beszerzéseiről és egyben könyvtárának színvonaláról: „Löw Lipót vagyontalanul halt el. Földi javak iránt soha érzékkel nem bírt, s amit nagy családjának gondos és takarékosságot nem ösmerő nevelése mellett megtakarított, azt könyvtára gyarapodására fordítá, melyhez fogható zsidó magánkönyvtár a ritkaságok közé tartozik.” [10] A kötetek számára vonatkozó adatot nem találtam.

Saját gyűjteményi elkötelezettsége mellett aktív könyvbarát volt, aki 1873. március 3-i előterjesztés szerint Szegeden a város könyvtárában létrejött 18 tagú könyvtárügyi bizottmány tagja lett.[11] Megjegyzem, Szeged könyvtárai[12] a városi (később Somogyi-) könyvtár[13] meglapítása előtt is már jelentősek voltak. 

Időelőtti halála (1875) volt a fordulópont, és ekkor kezdődött a bibliotéka életének második szakasza.

Löw Immánuel örökölte a könyveket, és integrálta saját állományába. Átkerült a Korona u. 8. sz. alatti lakásba – ahol a rabbi hivatal is működött – ezzel módosult a tárolási helyszíne. Ezután a két főrabbi gyűjteményének sorsa közös egységként folytatódott tovább. Erre az időszakra is folyamatos gyarapodás és értő gondozás volt jellemző. Immár Löw Immánuel hosszú, tartalmas, tudós élete fordulatainak, tudományos, hitoktatói, főrabbimunkásságának résztvevője és kísérője lett 1940-ig. Kéziratai, egyéb más dokumentumai, vagyis az Irodalmi hagyaték [14] is a gyűjteményhez tartoztak.

Mint ahogyan Löw Lipót, Löw Immánuel is katalogizálta állományát. A tulajdonjelzésről és számozásról Péter Lászlótól származik egy információ[15] miszerint az egyszerű nyomtatott ex librisének szövege: LÖW IMMÁNUEL KÖNYVTÁR 4231[16] A Rabbiképző Zsidó Egyetem könyvtárában is látható néhány Löw bejegyzés. A Szegedi Zsidó Hitközségben sajnos nem találtam egyet sem azokból mely az Ő könyvtárának nyilvántartott darabja volt egykor. 

Tartalmi összetételére vonatkozóan egy minisztériumi levélre bukkantam, mely dr. Kardos László osztályvezetőtől érkezett. Sajnos nem György Aladár szintű e feltárás, hivatalossága miatt mégis fontosnak tartom a szóban forgó részt idézni.[17]

A könyvtár jegyzékének átvizsgálása alkalmával kiderült, hogy (…) nem csupán zsidó vonatkozású irodalmat tartalmaz. Löw Immánuel összehasonlító nyelvészettel is foglalkozott, behatóan tanulmányozta a botanikát és könyvtára ennek megfelelően tartalmaz, nem is csekély számban nyelvészeti és nyelvtani munkákat. (…) Löw Immánuel de még inkább apja Löw Lipót (és a könyve nyilván részben még az ő szerzeményei) nagy műveltségű, tág érdeklődésű emberek voltak. A könyvtár sok érdekességet tartalmaz azon felül is, amit kutatásaik vagy papi munkásságuk érdekében gyűjtöttek össze. A könyvtár zsidó vonatkozásu anyaga sem teljességgel érdektelen a magyar tudomány számára[18] 

Számadatait illetően az immár összevont állomány 1885. évi mennyiségéről György Aladár (1855-1906) azt írta, hogy a főrabbi magánkönyvtára melynek specialitása a héber teológia, 4597 művet őriz, mely 5853 db.[19] Részletezve: 19 kötet incunabulum,[20] ezernél több héber mű.[21] Szakok szerint: nyelvészeti kötet 501 mely 717 db, bölcsészet 2322 kötet mely 3014 db. Történeti munkák 436 mely 612 db. Államtudomány 307 kötet 321 db, természettudomány 80 kötet ez 105 db.[22]  A gyűjtőkörről alább, tanulmányom aktuális fejezetében Scheiber Sándor cikkét idézve szintén esik szó.[23]

További adatok 1901. évből Kulinyi Zsigmondtól (1854-1905) valók: „Művek száma mintegy 3000 ezer, kötetszám 5189. Továbbá 19 kötet kézirat és 5885 könyv.”[24]   

A Hitközségi Archívum iratai fél évszázad múlva a következő számokat mutatták: 1940-ben 6219 db,[25]1946-ban 8936 db.[26] 1946-ban még egy hozzávetőlegesnek mondott kötetszám is felbukkant, az irat „kb. 6000 db”-ot említett.[27] Ez a körülbelüli szám közelíti meg a valóságot. (Megokolás: Az 1946. évi 8936 db nem reális szám, ugyanis a Löw-könyvtár 6 év alatt nem gyarapodhatott 2717 darabbal. A kimutatott növekedés oka az lehetett, hogy a Somogyiba került gettóbeli könyvekből számoltak a Löw-könyvtár állományába közel 3 ezer darabot. [28]  A csökkenés realitása pedig az, hogy az 1944.évi helytelen tárolás folytán ismeretlen mértékű apadás következett be. Valamint a Somogyiba-, majd a Hitközségbe szállítások alkalmával a kétséges őrzés miatt is keletkezhetett hiány.[29] Továbbá dokumentált információ szerint a Somogyi könyvtárból[30] is tűntek el kötetek.)

Löw Immánuel nemcsak tudós főrabbi, hanem Édesapjához hasonlóan szintén a könyvtárügy embere volt.  Kötődését óriási értékű saját gyűjteménye is bizonyítja továbbá az, hogy aktívan vett részt a városi könyvtári életben és tagja volt a Somogyi-könyvtár 14 tagú kuratóriumának. Annak állományát gyarapítva többször ajándékozott számukra köteteket, továbbá a városi Somogyi-könyvtár megszervezése, katalogizálása annak idején az ő útmutatása alapján történt. [31]   

A harmadik periódus (1940. július − 1944. július) akkor kezdődött, amikor arra a sorsfordító egyben nagylelkű elhatározásra jutott Löw Immánuel, hogy élete alkonyán 90 évesen a Szegedi Zsidó Hitközségnek ajándékozza értékes könyvtárát. A főrabbi gondoskodni akart róla, hogy bibliotékája méltó kezekbe kerüljön, és a becses gyűjtemény ezután közössége szolgálatára álljon Szegeden. Az állomány ebben az időszakban még változatlanul a Korona u. 8. sz. házban volt.[32]

A főrabbi könyvtár-adományozási eseményét 1940 júliusában hivatalosan szerződésben foglalták írásba. Az ajándékozási okmány szövegét alább szó szerint idézem, tartalma világosan közvetíti a szándékot.

Ajándékozási szerződés

Amely egyrészről alulirott dr. Löw Immánuel főrabbi. Szegedi, Korona-ucca 8 szám alatti lakos, mint megajándékozó. Másrészről a Szegedi Izraelita Hitközség Margit u. 20. sz. képviseletében alulirott dr. Pap Róbert hitközségi elnök, mint megajándékozott között a következő feltételek mellett jött létre:

• Löw Immánuel főrabbi, mint megajándékozó ezennel visszavonhatatlanul a Szegedi Izraelita Hitközségnek, mint megajándékozottnak ajándékozza a Rabbinátusi Hivatal (Szeged, Korona ucca 8. sz.) két helyiségében lévő, tulajdonát képező könyvtárát ugy, ahogyan az ma áll, tehát annak összes példányait azon célból, hogy a könyvtár a hitközség rabbijainak és hitoktatóinak tudományos munkásságával a tudomány fejlesztését, a rabbik és hitoktatók továbbképzését és hitoktatói működését szolgálja.

• A Szegedi Izraelita Hitközség, mint megajándékozott az 1 pontbeli nagylelkű ajándékot a megjelölt célokra a megajándékozótól ezennel köszönettel elfogadja.

• Ezen jogügylet a megajándékozott a Hitközségre a közgyűlésének hozzájárulásától függően válik feltétlen hatályuvá és ennek a határozatnak a meghozatala után történik meg a könyvtárnak átadása.

• A könyvtár minden példányáról részletes jegyzék fog készülni és az az ezen szerződésnek kiegészítő részét fogja képezni.

• Az ajándékozási jogügylet tárgyát képező könyvtár tudományos és közoktatási célt szolgálván, ezen szerződés felek szerint illetékmentes, ha azonban mégis illetékkiszabás tárgyát fogja képezni, ugy a megajándékozott Hitközség fogja a jogügylet tárgyának a 4 pontbeli jegyzék elkészülte után a hozzávetőleges értékét a 4 pontbeli  jegyzék elkészülte után a kiszabó Hatóságnak bejelenteni. Az illeték kiszabása esetén a megajándékozott Hitközség viseli.

Felolvasás és helybenhagyás után szerződő felek által aláiratott.

 

Kelt Szegeden, 1940. évi julius hó 17.-napján.

Aláírás előtt megállapítják a felek, hogy az 1. pontban a könyvtár helyiségeire vonatkozó az a meghatározás, hogy a könyvtár a Rabbinátusi Hivatal <<két helyiségében>> van, töröltetett és a „helyiségeiben” kitétellel pótoltatott. Ez a törlés és a pótlás az aláírások előtt történt.

Kelt Szegeden, 1940. évi julius 17. napján.

Előttünk:

Reitzer Lipót s.k.                                                                      Dr. Löw Immánuel s.k

László Adolf s.k.                                                                        Dr. Pap Róbert s.k.

Dr. Wilheim Lajos s.k.                                                                   hitközségi elnök

mint tanuk.” [33]

Néhány mondatban fontosnak tartom kiemelni, hogy a főrabbi nagylelkű adományával, könyveinek átadásával milyen felbecsülhetetlen értéket kapott a közösség. Nemcsak segíteni szándékozott a rabbik és hitoktatók tudományos munkásságát, továbbképzését, hanem a tudomány fejlesztését is célul tűzte ki. Azt akarta, hogy tudományos hagyatékát Szegeden ápolják és remélte, hogy kutatásait majd folytatják. Előrelátóan gondoskodott róla, hogy a gyűjteményt szakavatott széleskörű ismeretekkel rendelkező személy kezelje, ezért ezt a feladatot a mindenkori főrabbira bízta.

1940. december 1-én rendes közgyűlés zajlott a Hitközség dísztermében, meghívójában a 2. pont: „Dr. Löw Immánuel főrabbi úr könyvtár-adományozásának elfogadása tárgyában határozat.”[34] Vagyis a Hitközség az adományt közgyűlésileg hivatalosan fogadta el, írásban megköszönte, majd elindította az illetékhivatali, biztosítási eljárást, a jegyzék ősszállítását, és megalapította a kuratóriumot.

Válaszul az ajándékozásra a közgyűlés 1940. december 1-én elfogadó nyilatkozattal és köszönettel reagált, továbbá az alkalomra felvett jegyzőkönyvben rögzített minden fontos tudnivalót. Az okiratban dr. Wilheim Lajos jogügyi előadó nyilatkozott előadva a jogi teendőket. Ennek egyike, hogy a Löw leszármazottak kötelező érvénnyel vegyék tudomásul az ajándékozás tényét.

A szerződésből két igen fontos pontot emelek ki, ezek szorosan összefüggenek a könyvek nyilvántartásba vételével.

A 4. pont kimondta, hogy a könyvtár minden példányáról részletes jegyzéket kell összeállítani.[35] 1940. július 31-én[36] dr. Pap Róbert elnök felhívta dr. Frenkel Jenő főrabbi figyelmét a sürgős katalogizálásra.[37] Ennek értelmében 1940. augusztus 28-án Fürth Jenőt és egy segéderőt bíztak meg a munkával,[38] aki a jegyzéket 1940. július 17. és 1940. december l között, 6-8 heti időtartamban meghatározva 5 példányban vállalta elkészíteni. Megjegyzem 1940. július 31-én még nem kezdték el a munkát. Dr. Pap Róbert elnök[39] e keltezéssel irt Frenkel főrabbinak, hogy szorgalmazza a lista bemutatását.

Végül 1941. május 5-én az Első Magyar Általános Biztosító Társaság[40] megkapta a dokumentumot. [41] (Ez a lista hiteles válaszokat adna számos kérdésre, ha megmaradt volna[42]) Az állomány hivatalos átvételével megbízták a gazdasági vezetőt. Továbbá kijelölték a könyvtár kezelőinek személyét elsőként Löw Immánuelt, később az őt követő főrabbikat szándékoztak megbízni ezzel a feladattal. Meghatározták a bibliotéka nevét is: Löw Immánuel Rabbisági Könyvtár.

Az 5. pont illetékfizetéssel foglalkozott, amely újra csak a könyvlista szempontjából fontos. Az ügyben a Szegedi Magyar Királyi Adóhivatalhoz fellebbezéssel fordultak, kérve az illeték elengedését.[43]  Indoklásul a könyvtár tudományos jellegét hozták föl, ugyanis a tudományos és közoktatási célra rendelt vagyonátruházás[44] illetékmentesnek számított. Ebben az esetben a Löw Alapítvány anyagi támogatását nem kellett igénybe venni.[45] Csallány Dezsőre a Városi Múzeum és Somogyi Könyvtár igazgatójára hivatkoztak, aki mint szakértő igazolta az adatok hitelességét a felvett darabszámot és a könyvek megállapított értékét. Az ügy tovább került a Magyar Királyi Közigazgatási Bírósághoz, ahol az irat egy évig feküdt.[46] Végül 1942. november 11. dátummal döntöttek, elfogadták az indokot és eltörölték az illetéket.[47] Megjegyzem a könyvtár biztosítása (betöréses-lopás és tűzkár)[48] érdekében az Első Magyar Általános Biztosító Társasághoz szintén szükséges volt eljuttatni a könyvjegyzéket.[49]

Alábbiakban a Löw Immánuel számára küldött jegyzőkönyv szövegét idézem:

„Méltóságos és Főtisztelendő Dr. Lőw Immánuel főrabbi urnak,
Szeged

Főtisztelendőséged nagylelkű könyvadományozását mai rendes közgyűlésünk hálás köszönettel elfogadta s erről szóló jegyzőkönyvi kivonatot mély tisztelettel küldjük.
Dr. Wilheim Lajos jogügyi előjáró: Igen tisztelt Képviselőtestületi Közgyűlés! Lőw Immánuel főrabbi úr a nyár folyamán közölte a hitközségi elnök urral, hogy könyvtárát hitközségünknek kivánja ajándékozni. Azt hiszem szükségtelen az igen t. Közgyűlés előtt bővebben szólanom arról az értékről, amelyet ez a könyvtár képvisel és amely értékhez az ajándékozás ténye folytán hitközségünk jut. Amidőn tehát az Elnök ur[50] a Főrabbi úr ajándékozási szándékát bejelentette, Elöljáróságunk lelkes örömmel és köszönettel vette azt tudomásul. Engem bízott meg, ugy az ajándékozási szerződést írásban foglalja és a további teendőket elvégezzem.
Az ajándékozási szerződés aláírása 1940. évi julius hó 17-ém történt meg és annál felkérésünk folytán, mint előttemező tanuk Reitzer Lipót és dr. László Adolf képviselőtestületi tag urak voltak jelen.
Ezután ismerteti és szószerint felolvassa az ajándékozási szerződést, majd így folytatja:
Megjegyzem, gondolkodás történt abban az irányban, hogy az ajándékozási szerződést a főrabbi úr legközelebbi és érdekelt hozzátartozói is kötelező hatállyal tudomásul vegyék.
S részletes jegyzék elkészítésével Fürth Jenő urat, hitközségünk karvezetőjét biztuk meg, aki munkáját elvégezve, jelentette az elöljáróságnak, hogy a könyvtár 6.219 kötetből áll és annak értéke 6.696 P.
Csallány Dezső dr. úr a Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum igazgatója felkérésünk folytán volt szives igazolni, hogy a könyvtár megállapított értéke a forgalmi értéknek teljesen megfelel, ugy, hogy a kir. adóhivatal a 6.696 P-t az illetékkivetés alapjául elfogadta és az illetéket 804 P-ben irta elő. Amennyiben ez a kivetés jogerőre emelkedne és elengedést sem nyer ugy az az elöljáróság javaslata, hogy az összeg a Lőw Immánuel alapból nyerjen kiegészítést.
A vagyonátruházási illetékről szóló törvény előirja, hogy a hazai tudományos és közoktatási célt szolgáló ajándékozások illetékmentesek. Ezeknek a céloknak az ajándékozási szerződés világosan kifejezést ad, de Csallány Dezső dr. úr volt szives igazolni, hogy a könyvtár egyes kötetei is ezeket a célokat szolgálják. Ennek dacára az I. foku kivető hatóság az illetékmentesség iránti kérelmünket nem honorálta, Minden reményünk megvan azonban arra, hogy jogorvoslataink, vagy az illeték elengedése iránti kérelmünk sikerre fognak vezeti, és illetéket nem kell fizetnünk.
Szerv. szabályzatunk 57.§-a 2. bekezdésének f. pontja szerint vagyonszerzése az igen t. Közgyülés hatáskörébe tartozik. Szükséges tehát, hogy az igen t. Közgyülés az ajándékozási szerződéshez hozzájáruljon, miáltal a jogügylet a hitközségre nézve is feltétlen hatályuvá válik.
Ezek után hátra lesz még a könyvár átadása átvétele, ami a mai közgyülésünkön megválasztandó gazdasági elöljáró urnak lesz feladata.
A könyvtár kezelésére vonatkozóan az az elöljáróság javaslata, hogy azt a mindenkori főrabbira méltóztassék bizni.
Az elöljáróság végül azzal a javaslattal lép a közgyülés elé, hogy a könyvtárnak „Löw Immánuel rabbisági könyvtár” elnevezés adassék. Ezzel az elhatározással külső módon is kifejezésre juttatjuk a főrabbi úr iránti tiszteletünket.
Előterjesztem tehát a következő határozati javaslatot:
A közgyülés igaz örömmel vette tudomásul, hogy dr. Lőw Immánuel főrabbi úr értékekben gazdag könyvtárát hitközségünknek ajándékozta. Kimondja tehát, hogy Szegeden 1940. évi julius hó 17. napján kelt ajándékozási szerződéshez hozzájárul, és ugy határoz, hogy az ajándékozó főrabbi úr iránti tiszteletének kifejezésre juttatásául a könyvtárnak <<Lőw Immánuel Rabbisági Könyvtár>> elnevezést adja. Az ajándékozásért őszinte köszönetét fejezi ki és erről dr. Löw Immánuel főrabbiurat a közgyülés jegyzőkönyvi kivonatnának egyidejü megküldése mellett, értesíti.
Tudomásul veszi a közgyülés, hogy a kir. adóhivatal 804 P jogügyleti illetéket szabott ki és ugy határoz, hogy ez az összeg jogerős kivetés esetén a hitközség dr. Löw Immánuel alapjából nyerjen kiegyenlítést.
A közgyülés végül ugy határoz, hogy a könyvtár kezelésével a mindenkori főrabbit bizza meg.
Kérem az igen t. Közgyülést, méltoztassék a határozati javaslatot elfogadni és ekként az ajándékozási szerződéshez is hozzájárulni. /Általános helyeslés/ Azzal a hő kivánsággal fejezem be szavaimat, adja a jó Isten, hogy ezek a nemes célok, amelyek az ajándékozási szerződésben foglaltatnak, az idők folyamán élő valósággá váljanak és, hogy a könyvtár mindég büszkén viselje címében főrabbink nevét, aki a boldogult Édesatyja dicső emlékezetü volt Főrabbink mintegy 100 esztendővel ezelőtt alapitotta ezt a könyvtárt sohasem lankadó tudásszomjával és tudományosságával folyton gyarapitotta és anyagát tökéletes rendszerbe foglalta. /Lelkes éljenzés és taps./
Elnök: A t. Közgyülés lelkes hangulatából megállapitom, hogy az előterjesztett javaslatot egyhangu határozattal elfogadni méltóztattak és ilyenképpen mondom ki a határozatot.
Fenti jegyzőkönyvi kivonatot azzal a hő óhajjal közöljük Főtisztelendőségeddel, engedje a Gondviselés, hogy még nagyon hosszu időn át töltse be a Lőw Immánuel rabbisági könyvtár kezelésének tisztét.

Szeged, 1940 december 1. t.ü.

Őszinte nagyrabecsüléssel[51]

jegyző                                                                                               elnök”[52]

A könyvtár elfogadása után számos további feladat várt a hitközség elöljáróságára. Különböző döntéseket kellett hozniuk, a gyűjteményt kezelni, kuratóriumot alakítani, hivatali ügyeket intézni, és az adódó problémákat megoldani. A szerződés pontjaiban ugyan nem szerepelt mint teendő, de ez elöljáróság feladatának tartotta, hogy a könyvtár fölött 5 tagú kuratórium diszponáljon.[53] Tagjai: Dános Dezső, Gärtner Sándor, dr. Frenkel Jenő, dr. Löw Lipót, dr. Wilheim Lajos.[54]  Emellett meghatározó szerep jutott a hitközségi elnöknek is, mely poszton előbb dr. Pap Róbert (1874-1947) majd dr. Stern Márton dolgozott.

A bibliotéka első kezelője − mint fent szerepel − Löw Immánuel volt, és 1941. év elején már érkezett a könyvtár ill. vezetője nevére címezve könyvadomány.[55] A poszton őt Frankel Jenő követte.[56]

Az állomány használatáról annyi tudható, hogy Löw és Frankel kutatták, de hogy rajtuk kívül kik, mikor és milyen dokumentumokat vettek igénybe, arról nem találtam adatokat.

Megjelent a folyóirat 2021. július-augusztusi számában

Jegyzetek

[1] Kulinyi Zsigmond: Szeged új kora és leírása. Szeged, 1901. 469. o.

[2] György Aladár: Magyarország köz- és magán-könyvtárai. Budapest, 1886, 496. o. 531. tétel

[3] Bevezető tanulmányait 1824 és 1835 között třebíči, kolíni, lipníki és kismartoni jesivákban végezte, majd Bécsben, Pesten járt egyetemre.

[4] Kulinyi Zsigmon − Löw Immánuel: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig.  Szeged, Szegedi Zsidó Htközség,1885. 229. o.

[5] Kulinyi Zsigmond i. m. 469. o.

[6]  Az 1940. év

[7] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok 1948. évi. 151/1948. A Löw-könyvtár elajándékozásáról szól.

[8] Scheiber Sándor szerint ez az anyag Izraelbe került. Lásd később az idézett cikknél!

[9] Löw − Kulinyi i. m. 230-241. o. Továbbá: A Chevra Aranykönyvben olvasható saját szonettje, melyet 1869-ben írt. Löw Immánuel összeállításában nem szerepelnek a kisebb hírlapi cikkei, melyek a Ben Chananján kívül megjelentek. Továbbá azok sem, melyek az Allgemeine Zeitung des Judentums 1837. első, valamint ezután következő néhány évfolyamában, az Archives Israelitesben, a Pressburger Zeitungban, az Ofner Zeitungban, az Orientben, a Gemeinnützige Blätterben, valamint egyes felekezeti és politikai újságokban láttak napvilágot. Löw Immánuel 1899-90-ben, öt kötetben − német nyelven − adta ki atyja kisebb összegyűjtött műveit. (Gesammelte Schriften I-V. Szeged, 1899-1900.)

[10]Löw−Kulinyi i. m. 248. o.

[11] Szegedi Közlöny, 1874. szept. 8. Továbbá részletesen foglalkozott ezzel: Péter László (szerk): A Somogyi-könyvtár 100 éve. Könyvtártörténeti tanulmányok. Szeged, 1984. 34. o.

[12] György Aladár szerint 1885-ben 13 magánkönyvtár volt Szegeden. Kiemelkedett közülük Löw Immánuel főrabbi 5853 kötetes tudományos értékű gyűjteménye.

[13] A városi könyvtár 1875. febr.2. 1000 kötettel jött létre.

[14] Az elnevezés Scheibertől származik. Scheiber Sándor: A Löw könyvtár és irodalmi hagyaték sorsa. In: Új Élet, 1948. augusztus 5.

[15] Péter László (szerk.): Löw Immánuel: Tanulmányok. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, 2015 (Szegedi vallási néprajzi könyvtár) 2015. 24. o.

[16] Ez az információ segített egy kérdést megoldani, éspedig a Hitközségben 2000-ben nyilvántartásba vett, és az 1800 évek végéről, 1900 elejéről származó dekoratív kivitelű vallási kötetek nem a főrabbi egykori könyvtárából származnak.

[17] Az irat 1949-1950. évi levelezés része. Alább még szóba kerül. Az iratról több a következő lábjegyzetben!

[18] Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból 1950. január 30-án, Löw Immánuel könyvtára tárgyban érkezett hivatalos irat, mely válaszlevél volt. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 44/1950. A Minisztérium iktatószáma: 166/1949. és 1613-18. 1950. VI. 2. ü. o. Érdekes módon ekkor a könyvtár már elkerült Szegedről, és valószínűleg még Budapesten volt.

[19] György Aladár i. m. 396. o.

[20] Ősnyomtatvány.

[21] György Aladár i. m. 496. o.

[22] György Aladár i. m. 544. o. 531. tétel.

[23] Scheiber Sándor: A Löw-könyvtár és irodalmi hagyaték sorsa. In: Új Élet, 1948. augusztus 5. 14. o.

[24] Kulinyi Zsigmond i. m. 469. o.

[25] A Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1940. évi. 281/1940.

[26] A Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi. 188/1946. Somogyi-könyvtárbeli iktatószáma: 222/1946.

[27] A Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi. 131/1946. Somogyi-könyvtárbeli iktatószáma: 4127/2/1946. Ez saccolt szám.

[28] Nem nézték meg a kötetekben Löw tulajdonjelzéseit?

[29]  Szegedi Köztisztasági Hivatalőrzést nem vállalt.

[30] 1948. január 4-i közgyűlésen dr. Stern Márton elnök megállapítása

[31] Varga László: „A földkerekség legtudósabb rabbija” Portrévázlat Lőw Immánuelről. In: Szeged folyóiart 2001. szeptember 17-20. o.

[32]Megjegyzem, Löw békés egyénisége − az 1938-ban már elinduló antiszemitizmus ellenére − sajnos föl sem tételezte, hogy a hitközség nem lesz megfelelő hely könyvtára számára, sőt az elkövetkezendő időszak szétzilálja édesapja és az ő életét munkásságát kísérő, támogató bibliotékát.  Arra sem gondolhatott, hogy az elöljáróság és a könyvtári kuratóriumi tagok többsége szubjektívan gondolkodva, nem tartja majd be az ő kívánságát. Adódott volna lehetőség a − mint erről az előző számokban szó volt − biztonságos elhelyezésre és Szegeden tartásra.

[33] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. 1940. 281/1940.

[34] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma In: dr. Pap Róbert iratai, 5504. sz. 

[35] Mely a szerződéshez tartozó irat lesz. 

[36] Dr. Pap Róbert rendezetlen iratai.

[37] Illeték ügyben szükséges volt bemutatni.

[38] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1940. évi 281/1940.

[39] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma In: dr. Pap Róbert iratai 1940. július 31.

[40] 1940. aug.8-án kelt irat In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok, 281/ 1940. A jegyzéket több helyre is elküldték,

[41] Első Magyar Általános Biztosító Társaság, 12921/941 sz. és Hitközségi Archívum. Iktatott Iratok. 382/1940.

[42] Vagy a több példányos jegyzékből legalább egy megmaradt volna, akkor kiderülhetne a könyvek 1940. évi darab-, és kötetszáma, részletes tárgyköre, a szerzőségi adatai, kiadói, kiadás éveik

[43] A fellebbezés az V. 3416/1940. sz. fizetési meghagyásra hivatkozik = Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok, 382/1940. XII.

[44] Mely ajándékozási ügylet volt.

[45] A Löw Alapítvány még 1960-ban is létezett. Ezt a hitközség éves költségvetéseinek rovatai bizonyítják.

[46] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok 182/1942.

[47] Az ítélet bírósági száma: 15318. sz./1941. P. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok 1941.

[48] Első Magyar Biztosító Társaság, 1941. febr.14. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok. 382/1940.

[49]A Csongrád Megyei Levéltárban őrzött: Biztosító Társaság, Közigazgatási Bíróság és az Adóhivatal megmaradt iratai között sem található, továbbá a Somogyi-könyvtárban, és a Móra Múzeumban sincs meg a lista.

[50] Dr. Pap Róbert (1874-1947).

[51] A jegyző dr. Katona Dávid az elnök pedig dr. Pap Róbert volt.

[52] A 3 dokumentum: Iktatott iratok 281/1940.dr. Löw Immánuel részére köszönőlevél, Határozati javaslat, Közgyűlési jegyzőkönyv. További tény: az ajándékozási szerződést az Adóhivatalnak is be kellett mutatni, az ő iktató számuk: V 3416/1940. Keltezés: 1941. december 01. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1940. évi. 382/1940.

[53]Létrehozásának időpontja egyelőre nem ismert, írott adat 1946. évből van. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi. 288/1946.

[54] Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott iratok. 1946. évi. 288/1946.

[55] Dr. Pap Róbert elnöktől 4 ajándék kötet érkezett azzal a kéréssel, hogy azt leltárba felvenni és elhelyezni szíveskedjen a főrabbi. In: Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma. Iktatott Iratok 382/1940.

[56] 1940-től1949-ig töltötte be a rabbi posztját.