Levélféle onnan fentről, a mennyei kocsmaasztaltól…

Tandi Lajos 1994. októberben megjelent szerkesztői jegyzetében írt arról, hogy a Teremtő a mennyei kocsmaasztalhoz ültette Zoltánfy Pistát, Szekeres Miskát, Dér Pistát, s rég ott ül már Vinkler mester és Fontos Sanyi bácsi is, bár még itt lent is szükség lenne rájuk…

Nem vártunk, kedves Lajos. Mert gondolatainkban mindig is velünk – Dér Pistával, Fontos Sanyi bácsival, Vinkler mesterrel, Szekeres Miskával, velem Zoltánfy Pistával és a hozzánk később csatlakozott Petri Csathó Ferivel és Novák Bandival – voltál. Talán hozzám voltál legközelebb, neked köszönhetem, hogy még ha csak műveimben, de még mindig élek.

Köszönöm mindazt, amit rólam írtál, köszönöm az 1996-ban megjelent Zoltánfy-albumot, köszönöm a Szegedben megjelent írásaidat, talán kiemelten a 2013 novemberében megjelent Vásárhely–Szeged diptichont. Te idéztél rólam a Zoltánfy-albumban a festők védőszentje, Lukács evangéliumából – mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott − mely idézet születésem 75. évfordulóján leleplezett emléktáblámra is felkerült.

Kedves Lajos, 1988-ban, akárcsak Kalmár Marci, sírva búcsúztattál. Most én fogadlak sírva, mert még nem kellett volna jönnöd, mert jobb lenne a Béke-tanszéken, a Napsugár bisztróban, vagy a Szeged sörözőben, Zombori Lacival festett képeink társaságában találkoznunk, mert ott lent szükség lett volna még rád sokáig, lett volna még mit tenned a város, a kultúra érdekében.

Kedves Lajos, csillag voltál és csillag vagy Szeged egén. A Szeged várostörténeti és kulturális folyóirattal olyan maradandót alkottál, amely minden más érdemedtől függetlenül egymagában is biztosítja, hogy csillagod, Tandi Lajos csillaga az idő előrehaladtával egyre fényesebb lesz.

A Szeged mindazok számára, akik akár 50 vagy 100 év múlva városunk közelmúltjával, kultúrájával vagy általában történetével foglalkoznak, ugyanúgy megkerülhetetlen lesz, mint Reizner János monográfiái Dél-Magyarország és Szeged 1900 előtti történetét kutatóknak.

A Szegeddel olyan mély kutat ástál, amelyből 50 vagy 100 év múlva is lehet meríteni.

Örök barátsággal a mennyei kocsmaasztalnál ülő többiek nevében is,

Zoltánfy István (1944 – 1988)

E levélfélét kézbesítette Zoltánfi Zoltán

Megjelent a folyóirat 2022. januári számában