Csizmadia Edit: Miért is szép Szeged?

Kuklis Katalin festőművész Szegedi szonett című kiállítása elé

A kiállítás címét hallva önkéntelenül eszünkbe jutnak Juhász Gyula Szonett Szegedhez című versének sorai, melyek a város több helyén is mottóként olvashatóak, így a Dugonics téri zenélő szökőkút káváján és az egyik legnagyobb bevásárlóközpont falainak díszeként.

„A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.”

 Ezek a sorok vallomások, a szegediség megfogalmazásai, ahogy a tárlaton körülöttünk látható képek is azok. Keresve a kötőerőt a város és polgára között, lássuk Szegedet egy kicsit másként! Lássunk benne mást, mint csupán egy épületet, amelybe a gyerekeinket visszük iskolába, az orvosi rendelőt, ahová kezelésre járunk, az üzletet, amit minden reggel egy kávéért keresünk fel.

Pillantsunk körbe és közben tegyük fel a kérdést magunknak: mikor néztünk szemmagasság fölé utoljára? Hol is láttuk ezeket a szegedi részleteket? Állítsuk meg a képsort, nagyítsunk rá, vagy éppen kicsinyítsünk, fókuszáljunk, hisz megannyi üzenetet, szimbólumot hagyunk megfejtetlenül, pedig naponta újabbakkal és újabbakkal találkozunk. Ezek megfejtésre várnak, mert mindenkinek vannak titkai, még a városoknak, épületeknek is.

Az alkotások sorában bensőséges egyperceseket, pillanatnyi szegedi impressziókat látunk. A festmények közvetlenek, feloldják a szemlélőket, ahogy a képeken is feloldódnak a színek. Egymásba csorgó-mosódó, áttűnésekkel teli érzések állnak össze egységes benyomássá. Az akvarelleken egyszer a romlás virágai, a málló pompa, máskor pasztell és részletgazdag etűdök Szeged ismert vagy kevésbé ismert épületeiről.

Ezek a képek Kuklis Katalin érzelmes találkozásai a várossal. Mintha csak arra adna választ alkotásain keresztül: miért is szép Szeged?

Annak, hogy mi a szép, könyvtárnyi irodalma van, mégis a szépségről nem is olyan könnyű beszélni, nem is olyan egyszerű megindokolni azt az általában közös benyomásunkat, hogy valami szép.

„Nem az a szép, ami szép, ami tetszik, az a szép!” – ez a Tömörkény István-idézet jól kifejezi a szépséghez fűződő összetett és ellentmondásos viszonyunkat.

Gondoljunk csak a megismerkedés, a rácsodálkozás pillanatára, amikor egyszer csak belép az ajtón a kedves…, mint ahogy mi belépünk az ajtón a kiállítás világába, s ezzel a lépéssel itt és most a „szerette városba”. Megmártózunk az utcák, házak, épületdíszek szépségeiben. Rajta felejtjük szemünket Szeged kis utcáinak szegletein, belső tereinek elragadó finomságú részletein. Válasszuk most a Szegedi szonett képeit kalauzunkul, nem annyira turisták, mint inkább városlakók számára. Mindazoknak, akiket érdekel, hogy mit rejt a bérházak és paloták ódon bejárata, erkélykorlátainak íve, rozsdás kilincse, lecsorbult zárnyelve. Akik eltűnődnek egy keserédes dalt dúdolgatva, hogy milyen története van a sokadik réteg lepattogzott festéknek egy múlt századi épület kapuján. Akiknek a második műszakból hazafelé villamosmegállóban állva még van ereje felpillantani a szemközti épület mozaikjára és elmosolyodni. És akikkel még nem történt ilyen, de szeretnék, hogy létrejöjjön ez a pillanat, mert néha jól esik visszapillantani a múltba, azok jó helyre érkeztek.

Minden ház mesél, minden épületnek, helynek szelleme van és vannak szerelmesei is. Kuklis Katalin alkotói világa hiteles és őszinte, ide ágyazódott be Szegedre. A most nyíló 10. jubileumi tárlat alkotásain a város és a formák szépsége olyan elragadó részletekben jelenik meg, mint a hangulatos utcák és terek, a szecessziós épületek formagazdagsága, egy időtlen világ képét varázsolva elénk. A válogatásban egyszerre jelenik meg a művészt kezdettől foglalkoztató növényekhez, fákhoz, tanyai tájhoz fűződő vonzalma és új irányként a szegedi rejtett szépségek iránti érdeklődés.

Bármely témát is nézzük, a „részben az egész” érzése foglalkoztatja az alkotót. Nekünk pedig, kedves látogató, vele együtt közünk van a városhoz: születési helyünk, lakóhelyünk, élőhelyünk. Boldogságunk, csalódásaink, emlékeink és lehetőségeink színtere, múlt és jelen találkozási pontja. És igen, Szeged ezért szép és a miénk.

A kiállítás megtekinthető 2017. október 27-ig a Petőfi-telepi Művelődési Házban.

Az 2017. október 3-án elhangzott kiállítás-megnyitó szerkesztett változata.