Hegedűs Réka: Ez betyárosra sikerült!

Bene Zoltán és Vaszelka Attila írókkal találkozhatott a közönség a Milleniumi Kávéházban

Bene Zoltánt és Veszelka Attilát sok dolog köti össze, többek között az, hogy mindketten Szegeden élnek és alkotnak, tagjai többek között a Szegedi Írók Társaságának is, és mindkettőjüket érdekli a betyárok nem mindennapi világa. November 2-án, a Őszi Kulturális Fesztivál programján, a Milleniumi Kávéházban a közönség egy izgalmas beszélgetés keretében találkozhatott Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai, valamint a Veszelka Imre – Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája és én című művek szerzőivel, akikkel Gál József, az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának PhD hallgatója beszélgetett.

„Amíg fiatal voltam, nem foglalkoztatott a családtörténetem, ahogy azonban idősödtem, egyre erősebbé vált bennem a késztetés, hogy megírjam ezt a történetet. Miközben Veszelka Imre után kutattam, és szembesültem a nem éppen rövid bűnlajstromával, a saját múltamat is felidéztem, s eközben sok korábbi tettem a helyére került” – árulta el a közönségnek Veszelka Attila, aki 2015-ben megjelent művében egy kalandos életutat bejáró ősének, Veszelka Imrének állít emléket, akire sok forrásban Herkules-termetű betyárként utalnak. A Felvidékről érkező és Balástya környékén letelepedő betyár, legkedvesebb cimborájával, Rózsa Sándorral karöltve az elhíresült szegedi banda tagjai voltak, akik a vonatrablás és a fosztogatás útján szerzett javakkal – szemben a kései utódok meggyőződésével − nemigen jótékonykodtak. Az író könyvében beszámol mindarról a 42 bűnesetről, amelyet őse bevallott, s amelyekért tizenöt éves börtönbüntetését letöltötte. 1869-ben ugyanis közel 1600 embert állítottak elő betyárkodás gyanújával, akiket vasszigorral tartottak fogva és az 1873-as betyárper során senkinek nem kegyelmezett a törvény.

Bene Zoltán 2016-ban kiadott betyárpikareszkje első ránézésre akár gyermekkönyvnek is tűnhetne, Török Eszter színes illusztrációival úgy néz ki, mintha egy mesekönyv lenne. Ha azonban beleolvasunk, hamar rájöhetünk, hogy a történetek inkább felnőtteknek szólnak, ám a szerző elárulta, hogy Rózsasándor a Szitakötő gyerekfolyóirat felkérésére írott mese nyomán született. A híres Rózsasándor további történeteit a Liget folyóiratban olvashatta a közönség, majd ezeket a rövid fejezeteket szőtte egy kötetbe Bene Zoltán.

„A kötet főhőse nem a történelmi Rózsa Sándor, hanem Szegednek az az emblematikus alakja, aki a legendákban él, s akit a népi emlékezet őriz, egyfajta eszencia. Sokan azt hiszik, hogy nincsen különbség a kettő között, szerintem viszont óriási a differencia. Manapság egyre rosszabbul állunk a legendákkal, pedig nagyon nagy szükség lenne rájuk.” – osztotta meg gondolatait az író.

Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai, valamint a Veszelka Imre – Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája és én című művek tehát egy hasonló témát két különböző szemlélettel dolgoznak fel, ám humoros stílusuk összefűzi őket. Ahogy már Karinthy Frigyes megmondta: „akinek nincs humorérzéke, az nagyobb gaztettekre is képes”, így olyan olvasókra várnak a bemutatott művek, akik a betyárvilággal való ismerkedés közben elő tudják varázsolni a humorérzéküket is.