Hegedűs Réka: Az idősödő festő, a francia hölgy és a bestia

Rippl-Rónai József, Lazarine Baudrion és Bányai Zorka szerelmi háromszöge a Festői szerelmek című felolvasó színházi sorozat legutóbbi estjén.

A Nyáry Krisztián népszerű regénysorozatán, a Festői szerelmeken alapuló felolvasó színházi program immár negyedik fejezetéhez érkezett. Ezúttal Rippl-Rónai József kalandos szerelmi életében nyerhetett a közönség bepillantást a REÖK-ben, a festő és nevelt lánya, Anella emlékeit felidézve. Réczei Tamás rendező Földes Tamást kérte fel a festő szerepére, míg Anella-t Osváth Judit keltette életre, az egyéb karakterekben, így például Ady Endre vagy Móricz Zsigmond szerepében pedig Kancsár József volt látható. Ahogy azt már a közönség megszokhatta, az előadást ezúttal is Nátyi Róbert művészettörténeti bevezetője nyitotta meg, amely Rippl-Rónai munkásságát foglalta össze és egyben képet adott a korszak művészeti stílusáról is.

Rippl József Kaposváron született 1861-ben horvát származású édesanyától és sváb édesapától, akinek hatására végezte el a gyógyszerészeti iskolát. Szakmájában soha nem tevékenykedett, 23 éves korában elhatározta, hogy festőnek tanul, s a kor egyik legnevesebb iskolájába, a müncheni művészeti akadémiára jelentkezett. Hamarosan azonban az iskolát és a várost is elhagyta, hogy Párizsba költözhessen, csak évekkel később vallotta be családjának, hogy a német fővárosban, egy bajor lánytól lánya született, Amelie Feigl, akivel első találkozásukra csupán 1910-ben kerülhetett sor. A pezsgő párizsi művészi életbe belecsöppenve, Munkácsy Mihály tanítványa és segédje lett és a mester főként szalonzsánereket bízott rá. E közben már kezdett kialakulni saját stílusa is, képein női alakokat ábrázolt, amelyekhez modellt az utcákon vagy kávéházakban felfedezett asszonyok ültek neki. Így ismerte meg későbbi feleségét, Lazarette Baudriont, a burgundiai származású, szintén festőnek készülő lányt, aki modellje és egyben múzsája is lett. Lazarine személyében – ahogyan a festő nevezte – hamarosan nemcsak élettársra, hanem tanácsadóra is lelt.

Az 1892-ben nevét Rippl-Rónaira magyarosító festő első önálló kiállítását a párizsi Palais Galériában rendezhette meg, amely nem hozta meg számára a várt sikereket, így Lazarine-nal közösen kénytelenek voltak elhagyni a fővárost és vidékre költözni. James Pitcairm-Knowles, skót festővel közösen Neuillyben béreltek házat, amelyben egy évtizedig éltek hármasban. A festőt ez a helyzet egyáltalán nem keserítette el, a vidéki környezet és főként Lazarine személye művészileg is inspirálta. Ekkorra Rippl-Rónai hazájában is elismert festővé vált, így a századforduló tájékán elhatározta, hogy visszatér szülővárosába, Kaposvárra. Lazarine-t feleségeként mutatta be a helybélieknek, de valójában kapcsolatuk továbbra sem vált hivatalossá, a francia asszony pedig vegyes érzésekkel viselte ezt az állapotot. Másfél évtizednyi együttélés után Rippl-Rónai végre feleségül vette kedvesét, életük mind érzelmileg, mind anyagilag harmonikusan zajlott. 1908-ban villaépületet vásároltak a kaposvári Róma-hegyen, amely hamar a budapesti művészvilág fontos találkozóhelyévé vált, „Róma-villájukba” gyakran megfordult Ady Endre, Móricz Zsigmond vagy éppen Márffy Ödön. 1910-ben Lazarine húga elhunyt és egy árva kislányt hagyott maga után. A házaspár magához vette az akkor még csupán nyolcéves Annette Paris-t, akit a festő Anella-nak becézett, s vele együtt lett teljes az életük, saját gyermekükként nevelték fel a kislányt. 1914-ben jeles bizonyítványa miatt nevelőszülei egy franciaországi utazással lepték meg a lányt, ahol a festőt ellenségnek vélték, így internálótáborba zárták és majd nyolc hónapnyi harc után, olyan neves francia festők közbenjárásával, mint Maillot és Denis, engedték szabadon, 1915 tavaszán.

A festő és egyben gyanútlan felesége is baráti viszonyt ápolt modelljeivel. 1915 őszén azonban az 54 éves mesternek megakadt a szeme egy pincérlányon, aki egyedi öltözékével és hajviseletével felkeltette Rippl-Rónai figyelmét. A megismerkedésükkor 17 éves Bányai Elza – aki csak alig pár évvel volt idősebb Anella-nál – kezdetben zsidó hitközségben kántortanítóként tevékenykedő édesapjával együtt, majd egyedül kereste fel a festő otthonát, aki Zorkának nevezte modelljét. Művészi érdeklődése lassan szerelemre változott. Viszonyuk először Anella-nak tűnt fel, aki mélységesen megvetette Zorkát, akit mindezidáig barátnőjének hitt. Emlékirataiban számító bestiaként emlegeti a lányt, aki csak kihasználja nevelőapját. Anella nem éppen szívhez szóló jelzője a Zorkáról készült egyetlen aktkép címében is visszaköszön, a kép ugyan nem maradt fenn, A bestia cím azonban sokat elárul a modell kétes megítéléséről. A mester és a modellje közötti viszony hamarosan a barátok és a feleség számára is világossá vált. Zorka azonban nem maradt hűséges Rippl-Rónaihoz, több művész, köztük Szabó Lőrinc érdeklődését is felkeltette, s az udvarlást legtöbbször el is fogadta a lány. A közvélemény nem nézte jó szemmel az időközben kiszivárgott, házasságon kívüli viszonyt, így a Zorka-sorozatot is kritika érte.

Az 1920-as években Rippl-Rónait több tragédia is érte, a mellett, hogy viszonya miatt megromlott a kapcsolata mind feleségével, mind nevelt lányával, 1921-ben szeretett testvére, Ödön is elhunyt. Az amúgy is nehéz időszakot még tovább nehezítette, hogy többször betörtek a kaposvári villába és a budapesti műterembe is, megfosztva a festőt személyes tárgyaitól. A mindig egészséges Rippl-Rónait több ízben érte szélütés, fél oldalára lebénult. Utolsó éveiben elnyerte a családja megbocsájtását, 1925 őszén visszaköltözött Kaposvárra Lazarine-nal és az idő közben férjhez ment Anella-val közösen. A festőt 1927. november 25-én érte a halál. Lazarine férje halála után még két évtizedig élt Magyarországon, a Római-villát Martyn Róbert onkológusra hagyta, aki emlékmúzeumot rendezett be az épületben. A Zorkáról készített művek nagy része eltűnt a háború idején, ám becslések szerint Rippl-Rónai közel háromszáz festményen örökítette meg a lányt, s ezzel Bányai Elzát a magyar művészettörténet legtöbbször ábrázolt modelljeként őrzi az emlékezet.

A következő előadáson, március 28-án Ámos Imre és Anna Margit festői szerelme kel életre.