Hegedűs Réka: Gúnyos képeken mosolyog a történelem

Tamás Ágnes Propagandakarikatúrák ellenségképei Szarajevótól Párizsig című kötetbemutatójáról.

Második könyvének megjelenése kapcsán köszöntötték Tamás Ágnest, február 14-én az SZTE Klebelsberg Könyvtárban. Propagandakarikatúrák ellenségképei Szarajevótól Párizsig című művéről Miklós Péter, főiskolai docens beszélgetett a szerzővel. A program az Egyetemi szerzők, kiadók, műhelyek sorozat keretein belül valósult meg.

Tamás Ágnesnek, aki jelenleg a Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet Modernkori Magyar Történeti tanszékének tudományos munkatársa, első könyve Nemzetiségek görbe tükörben – 19. századi nemzetiségi sztereotípiák Magyarországon címmel jelent meg 2014-ben, a Pesti Kalligram Kiadónál. A szerző korábban már 2012-ben megvédett doktori disszertációjában is a nemzetiségi sztereotípiák összehasonlító perspektíváival foglalkozott, legújabb művéhez pedig egy egyedülálló és mélyreható kutatást végzett. A szerző 7 ország összesen 33 lapját vizsgálta meg, amely során több ezer képi tartalommal, propagandisztikus karikatúrával találkozott. A könyv 400 oldalán keresztül Tamás Ágnes 80 képet elemzett az első világháború kitörésétől a párizsi békeszerződések aláírásáig tartó időszakból. A mű érdekessége, hogy szerzője elemzése tárgyául elsősorban nem a politikai napilapok tartalmát választotta, hanem a korszak élc-, és vicclapjainak képi anyagát vizsgálta. A bemutatott karikatúrák ellenségképeinek tipizálásához Angelika Plum tízes felosztását használta fel, mert úgy érezte, ez a csoportosítás az általa vizsgált régióra is alkalmazható.

Bár a propagandakarikatúrákról azt hihetnénk, hogy legfőbb forrásuk a humor, az irónia és a gúny, ezek mégis gyakorta élnek az elrettentés eszközeivel. A háborús időszakban működő élclapok például több ízben ábrázolják Sztálint, Francot vagy éppen Mussolinit tömeggyilkosként, az ellenséget pedig igyekeznek nemcsak nevetségesnek, hanem szánalmasnak és alávetettnek is lefesteni. A Borsszem Jankó című, 1868 és 1938 között, a fővárosban megjelenő liberális élclap például Mussolini és Bethlen kapcsolatára hívja fel a figyelmet, míg 1945 után a kollektív bűnösség kerül előtérbe, amely által Jugoszláviát szánják, a németeknek azonban nem adnak feloldozást. A politikai antiszemitizmus már a dualizmus korában is megjelent a képi propagandában, a háborús helyzetben meggazdagodó zsidó kép azonban csak egyre jobban erősödött az első világháború idején, s bár a Numerus Clausus törvények bevezetését több ízben is méltatlan helyzetként értékelik az élclapok hasábjain is, ennek okát elsősorban az izraelita rajzolók számának nagy arányában látja a szerző.

„A Habsburgok ábrázolása az propagandakarikatúrákban Horthy pozíciójának a megszilárdulása után némileg kiszorul. Ám a Habsburg-kép egyértelműen gúnyos, örökségüket negatív képi jelzőkkel festik le. Az első világháború kirobbanásért elsősorban Ferenc Józsefet vonják felelősségre, ez az egyik általam vizsgált képen például úgy jelenik meg, hogy a császárt egy asztalhoz ültetik Hitlerrel a pokolban”- mondta Tamás Ágnes.

A propagandakarikatúrák sokszor azonos motívumkészletből táplálkoznak, a női alakok legtöbbször egy adott országot szimbolizálnak, ezeket pedig gyakorta ábrázolják keresztre feszítve, kikötözve. Az ellenséget gyakran részegnek, alkoholistának titulálják, ezzel is kiemelve a beszámíthatatlanságukat vagy pedig a barbársággal állítják párhuzamba. Háborús időszakban az ellenséges országok címerállatai kerülnek a középpontba, legtöbbször véresen, ezzel utalva az emberveszteségekre, valamint valamely végtagjukat amputálva ábrázolva, kifejezve a területi veszteségeket. A Kisantant országok vezetőit, így például Beneš-t is legtöbb esetben kisgyermekként rajzolják, ezzel lekicsinyítve érdemeiket, ők magukat és egyben céljaikat pedig gyermetegnek és komolytalannak megbélyegezve.

Tamás Ágnes különleges munkájában 1945-ig foglalkozik a propagandakarikatúrák kérdésével, az ezt követő korszakról Takács Róbert munkái már jelentős eredménnyel bírnak. A szegedi kutatás azonban már csak azért is jelentős, mert csekély előzménnyel rendelkezik. A mellett, hogy egy adott társadalom lelkületéről kaphatunk információkat egy-egy propagandakarikatúrát vizsgálva, még izgalmas is a megszokottól eltérő nézőpontból tekinteni egy-egy történelmi korszak retorikájára.