Hegedűs Réka: XIV. René hamarosan a szegedi színpadon is új ruhát ölt magára

Közönségtalálkozót tartottak a Somogyi-könyvtárban a március 23-ai premier előtt, a Szegedi Nemzeti Színház XIV. René című darabja kapcsán.

A március 23-ai premier előtt közönségtalálkozó keretében ismerkedhettek meg az érdeklődők a Szegedi Nemzeti Színház legújabb darabjával, a XIV. Renével, valamint annak alkotóival. A március 13-án, a Somogyi-könyvtárban tartott esemény meghívott vendégei a darab Jászai Mari-díjas rendezője, Tasnádi Csaba, a Mária Eleonóra főhercegnő szerepében látható Fekete Gizi, a díszlettervező Molnár Zsuzsa, valamint az egyedi jelmezek megálmodója, Varjas Zsófi voltak.

A XIV. René egy képzeletbeli királyságba kalauzolja el nézőjét, amely ugyan dicső múlttal rendelkezik, a jelenben a korrupció uralja a viszonyokat. Itt él a Tolnai Hella által alakított királynő René, aki a hétköznapjait férfiruhában tölti, amely egészen addig nem zavarja őt, míg szerelembe nem esik. Lodoméria pontos helyszíne behatárolhatatlan, az azonban biztos, hogy valahol Kelet-Európában található, ahol minden 28 év alatti férfi katona, 28 év felett pedig képviselőként tevékenykednek az ország nagyhatalmú urai. A Zágon István és Harsányi Zsolt szövegével, valamint Eisemann Mihály zenéjével elkészült darab ősbemutatója nagy sikerrel zajlott 1940-ben a Vígszínházban, ám a szórakoztató zenés-táncos darabot a korabeli szélsőjobboldali párt betiltotta, s méltatlanul azóta is a ritkábban játszott darabok közé tartozik. Zeneiségét tekintve vegyíti a kabarék humorát a magyar operett hagyományokkal, ám az operettnél könnyedebb műfaj, amely kisebb létszámú zenekarral is megszólaltatható.

A közönségtalálkozó a beszélgetés mellett – amelyet ezúttal is Almádi Róbert, a Návay Lajos Szakgimnázium magyar- és kommunikáció szakos tanára vezetett – egyedi elemekkel is kiegészült. Így például a résztvevők kezükbe vehették a darab díszletének makettjét, amely által bepillantást nyerhettek, hogyan álmodta meg Molnár Zsuzsa a színpadképet. Varjas Zsófi pedig elhozta a szereplők jelmezeinek rajzterveit, így már azt is maga előtt látta a közönség, milyen ruhában szórakoztatja majd Szilágyi Annamária a nézőket, aki a darabban a szomszédos ország, Illíria királyasszonyát alakítja majd, de kiderült az is, miért éppen a piros szín dominál majd Fekete Gizi jelmezében. A délután folyamán felcsendültek a zenés vígjáték fülbemászó dallamai is, amelyek sokak számára ismerősek lehettek.

Molnár Zsuzsa hasonló precizitással alkotja meg a színpadképet, mint egy mérnök, amikor egy házon dolgozik. Munkájának folyamatai rajzokkal kezdődnek, amelyeket aztán térbeli elemekké formál, s a főpróba héten a színészek pedig már a díszletek között végzik el a végső finomításokat. A XIV. René díszletei sokszínűek, a középpontban egy trónterem fog állni, ám a királydrámák hangulatát több elem is frissíteni fogja, így például az emelvény körüli neonreklámok is modern hangulatot idéznek majd.

Varjas Zsófi elárulta, hogy jelmezei karakterességével próbál még több humort belecsempészni a már önmagában is nevettető történetbe. Fontos feladata amellett, hogy korban elhelyezze a történetet, hogy a színészek is magukénak érezzék a jelmezüket, így mikor egy karakterre gondol, a jelmeztervező egy-egy színt lát maga előtt. Fekete Gizi figurája, Mária Eleonóra főhercegnő – aki René nagynénje, s egyben a színésznő szavaival élve annak „tündér keresztanyja” is – 15 év után érkezik haza Olaszországból, így Varjas Zsófi a jelmezénél az olasz filmsztárok eleganciáját szerette volna érzékeltetni. „A jelmezek bár eklektikusnak hatnak sokféleségükkel, ez valójában a formanyelvi kifejeződése annak, hogy a néző szabadon asszociálhasson arra, mikor játszódik a darab, s így nem határoljuk be a képzeletét” – tette hozzá Tasnádi Csaba rendező.