Hegedűs Réka: Technológiai forradalom: Sírjunk vagy nevessünk?
Simó György Gép és ember, első menet: mit hoz a technológiai forradalom a 21. század emberének? című előadásáról az IH Rendezvényközpontban.
A Mentor(h)áló Szolgáltató és Kutató Központ Pedagógiai esték című programsorozata április 10-én újabb izgalmas témával jelentkezett az IH Rendezvényközpontban. Simó György üzletember és médiaszakértő Gép és ember, első menet: mit hoz a technológiai forradalom a 21. század emberének? címmel tartotta meg elgondolkodtató előadását. A téma minden bizonnyal felkeltette a közönség érdeklődését, ezt a kérdések sokasága is bizonyítja, amelyeket a hallgatóság az előadás után tehetett fel Simó Györgynek. Jelen cikk a teljesség igénye nélkül igyekszik összefoglalni az előadás legkülönlegesebb csomópontjait, s egyben felidézni az est hangulatát.
Simó György történelem-szociológia szakon szerzett bölcsész diplomát, majd újságíróként tevékenykedett a Magyar Narancs című hetilap munkatársaként, valamint a Tilos Rádió alapítója és műsorvezetője is volt. 1997-ben pedig az internetes tartalomszolgáltatás tevékenységét előkészítő csoport tagjaként jelentős szerepe volt a ma Origo néven ismert portál létrejöttében és piaci bevezetésében, amelyre az akkoriban MATÁV néven működő cég kérte fel. Vezérigazgató-helyettesként tevékenykedett a MATÁVnet Kft-nél, majd az Axelero Internet vezérigazgatói pozíciójának betöltésére kapott megbízást. Hazánkban Simó György a 3D nyomtatás egyik jelentős úttörője, e mellett pedig a Day One Capital nevű cég tulajdonosa.
Az IH Rendezvényközpontban tartott előadásán a technológiai forradalom 21. századi következményeiről, a gép és az ember viszonyáról, s együttműködésének veszélyeiről és lehetőségeiről beszélt a sikeres üzletember, s olyan jóslatokkal szembesítette a közönséget, amelyek 20-40 éven belül minden bizonnyal meg fognak valósulni a technológiában, s gyökeresen átalakítják a társadalmat.
A robotika már napjainkban is komoly eredményekkel dicsekedhet. A Hanson Robotics 2015 áprilisában mutatta be Sophia nevű humanoid robotlányát, akinek arcvonásainak megalkotásakor Audrey Hepburn egyedi vonásai szolgáltak alapul. Sophia amellett, hogy Szaúd-arábiai állampolgár, s az ENSZ Innovációs bajnok címmel tüntette ki, 62 féle arckifejezést és gesztust képes felismerni, a világ minden táján népszerű, s még azt is elmondhatja magáról, hogy randevúzott Will Smith-szel. San Franciscoban már szolgálatba állítottak olyan Knightoscope-okat, amelyek biztonsági-, és polgárőri funkciókat látnak el, s képesek felismerni a körözött bűnözőket is. A szaltózó robotkutyákon ezek után már meg sem lepődünk. Napjaink robotjai már nemcsak technológiailag léptek a fejlődés útjára, hanem az alkotók a külcsínre is igyekeznek odafigyelni. Sophia kinézete már igen messze van az 1964-ben bemutatott Freddie Ford robottól, aki még leginkább az Óz, a csodák csodája bádogemberéhez hasonlított. Az IBM által kifejlesztett Deep Blue nevű számítógép már 1997-ben képes volt arra, hogy egy hatjátszmás páros mérkőzésen legyőzze Garri Kaszparov sakk világbajnokot. 2011-ben pedig az IBM saját eredményét is túlszárnyalta, amikor a Watson nevű mesterséges intelligenciájának – amelynek különlegessége, hogy az emberi agy döntéshozatali folyamatát képes volt feltérképezni – sikerült diadalmaskodnia két hús-vér játékos felett a Jeopardy! nevű televíziós vetélkedőben, amelynek struktúrája a hazai vetélkedők közül leginkább a Mindent vagy semmit című, Vágó István által vezetett műsorhoz hasonló.
A ’90-es években, elterjedésének hajnalán maga az internet kifejezés még csupán egy absztrakcióként létezett az emberek fejében, mivel tényleges tapasztalatokkal nem rendelkeztek vele kapcsolatban, a reklámozása is nehézkesnek bizonyult. A mobiltelefonokkal például más volt a helyzet, hiszen a vezetékes telefonok már korábban is az emberi élet részei voltak, így könnyű volt elmagyarázni, mivel nyújt többet használójának egy hordozható telefon. Jelenleg a mesterséges intelligenciával állunk úgy, mint a ’90-es években az internettel. Hogyan is lehetne megfogalmazni annak mibenlétét? Az önvezető autó fejlesztése kapcsán figyelhető meg jól annak folyamata, hogyan veszik át a szerepet a gépek a hétköznapi emberi tevékenységekben. „A jövő autói négy keréken guruló szoftverek lesznek, akik képesek önálló döntéseket hozni és mérlegelni” – így már jogosítványra sem lesz szükségünk!?
A magyar felmenőkkel rendelkező, jelenleg Los Angelesben élő Zoltán István a 2016-os elnökválasztási kampányon a Transzhumanista Párt színeiben indult, s ugyan pártja leszerepelt, a kampány révén világszerte ismertté vált a transzhumanista mozgalom, amelynek legfőbb törekvése a technológia és a tudomány felhasználása az emberi test és az emberi tapasztalatok fejlesztésére, s az emberi test tökéletessége által eljutni a halhatatlanságig. Zoltán olyannyira hitt az elméletében, hogy egy átalakított sárga iskolabusszal járta az Egyesült Államokat a kampánya során, amelyet a „halhatatlanság buszának” nevezett el.
A technológiai forradalomra a társadalomtudományok leginkább nyugtalansággal, úgynevezett technoeufóriával reagálnak. Ennek egyik leginkább megragadható eleme a munkaerőpiac átalakulása, hiszen a gépesítés révén számos gyári munkás elvesztheti a munkáját. De bármely foglakoztatási ágba beteheti a lábát a robotika: lehet, hogy pár éven belül olyan robottanárok fogják tanítani a gyerekeket az iskolában, amelyeket a világ legjobb oktatóinak pozitív tulajdonságaiból állítanak össze? Vagy éppen olyan robotnővérkék fogják ápolni a nagymamát az otthonokban, akik úgy vannak beprogramozva, hogy a lehető legnagyobb odaadással törődjenek az ápoltakkal? Tény, hogy a technológiának az aggodalmak mellett számos pozitív hatása lesz a társadalomra, így nehéz meghozni a döntést, hogyan vélekedjünk róla. Az azonban bizonyos – s erre Simó György előadása számos izgalmas példát sorakoztatott fel magyarázatként – hogy már napjainkban is komoly hatással van az emberi életre, 30-40 éven belül pedig alapjaiban fogja megváltoztatni azt.