Vajda Tamás: Buday György és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma

A téma az irodalomtörténet hosszú évtizedeken keresztül sokat kutatott területe volt.[1] A reális értékelést azonban alapvetően meghatározta az egykori tagok 1945 utáni politikai állásfoglalása és személyes befolyása. A politikai befolyás(olás)tól mentes újraértékelés tehát várat még magára.

Előzmények – Bethlen Gábor Kör

A szegedi egyetemen az 1930-as években számos diákszervezet, hallgatói egyesület működött (pl. Turul Szövetség, Foederatio Emericana Kitartás Egyetemi Atlétikai Club, Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, Egyetemi Luther Szövetség, Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület. Szent István Bajtársi Egyesületet, Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesüle).[2] Az 1902-ben alapított Bethlen Gábor Kör 1921-ben a száműzött egyetemmel együtt került Szegedre. Református vallásos egyesület volt, amely a rektor és Bakó László református lelkész laza ellenőrzése alatt tevékenykedhetett.[3] 1927 őszétől Buday György lett a kör elnöke. Buday édesapja, Buday Árpád sikeres és befolyásos tanárnak számított az egyetemen, aki a Régészeti Intézet vezetése mellett a Diákjóléti és Diákvédő Irodát is felügyelte. György 1926–1930 között joghallgató volt Szegeden. Nagy lendülettel vette át a kör vezetését, így került sor 1928. március 20-án Gesztelyi Nagy László, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara igazgatójának A jövendő magyar intelligencia és a tanyakérdés című nagyhatású előadására.[4] Ezt követően a fiatalok körében hosszú ideig lankadatlanul folyik a tanyakutató mozgalom, melynek keretében már 1928-tól nagyszámú kiszállást hajtanak végre a békési tanyavilágba.

1928 telén Buday György Angliában megismerte a külvárosi settlement-mozgalmat, s személyes kapcsolatot épített az angol settlement mozgalom vezetőivel. Ez a mozgalom szociális és kulturális központokat („settlement”-eket) hozott létre a külvárosokban, és egészségügyi gondozással, szociális tanácsadással, valamint népműveléssel igyekezett enyhíteni a szegénységen és elmaradottságot. Buday György a Bethlen Gábor Kör tevékenységét is ebbe az irányba terelte. Közben folytatódtak a kör által szervezett előadások. 1929. április 20-án Szombatfalvy György Az alföldi szociográfia feladatai-ról tartott előadást. 1929. május 1-jén Hilscher Rezső, az Újpesten 1912-ben alakult Főiskolai Szociális Telep adjunktusa tartott előadást a körben. November 29-én Joó Tibor Európa szerepé-ről, 1930. november 12-én Dános Árpád Magyarország gazdasági helyzeté-ről tartott előadást. A settlement-mozgalom keretében a kijelölt tanyákra csoportosan és rendszeresen kiszálltak: néprajzi gyűjtés, felvilágosítás céljából. Mintegy hároméves küzdelmekkel teli munka után belátták, hogy a settlement-mozgalom utópia: gyökeres változást nem tudnak elérni. A tanya-kutatóutak – komolyabb anyagi támogatás nélkül – nem érték el a kitűzött célokat, hiszen csak ritkán sikerült rendszeres és élő kapcsolat teremtése, szórványos volt a tapasztalatok szerzése és alkalmi maradt a segítségnyújtás.

Önállósodás – elkülönülés a Bethlen Gábor Körtől

A settlement mozgalom közvetett eredményeképpen a radikalizálódó légkör magához húzza az egyetem új utakat kereső hallgatóit, akik nem voltak reformátusok, így egyre lazábbá vált a kapcsolat az aktív baráti kör és a Bethlen Gábor Kör között, de az még hosszú évekig nem szakad meg. A Bethlen Gábor Kör és a kollégium közötti kiegyensúlyozott viszony egészen 1932 őszéig tartott, amikor a Bethlen Gábor Kör új tisztikart választott. Az elnök pedig – öt év után először – nem Buday lett. A református diákkör és a kollégium tevékenysége nagyjából szintén ettől az időtől mutat egyre több politikai különbséget is. Míg a Bethlen Gábor Kör kitartott nemzeti kötődése mellett, s továbbra is nemzeti és vallásos kérdéseket taglaló programokat tartott, addig a kollégisták egyre inkább az illegális kommunista mozgalom irányába tájékozódtak. A kollégium megnyitotta saját pénztár- és postakönyvét, saját levélpapírt és borítékot nyomtatott stb. – teljesen önállóan intézve ügyeit.[5]

A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma név Buday Györgytől származik.[6] Kezdetben a Bethlen Gábor Kör művészeti-irodalmi előadás-sorozatát jelölte. Már 1931 elején meghívón olvasható az „Egyetemi és Főiskolai Ifjak Művészeti Kollégiuma. Szeged Bethlen Gábor Kör” elnevezés. A névben szereplő kollégium szó az egyetemi indexbe felvett órák sorozatához hasonlóan pusztán előadássorozatot jelentett, s nem állt mögötte külön csoportosulás, illetve intézmény. A fiatalok nem akartak merev, tisztségekkel, címekkel ellátott egyesületet szervezni. Alapszabályuk sem volt, mert az egymásrautaltság és a szolidaritás tartotta össze őket. A kollégium elnöke Buday György, művészeti titkára Tolnai Gábor, kiadványainak szerkesztője Balla Sándor, majd Gáspár Zoltán lett.

Tulajdonképpen a művészeti kollégium egy tizenöt tagból álló, 1930–1931 folyamán megszilárduló, s személyes ellentétektől sem mentes, zárt baráti kör volt.

A kollégium 15 tagja: [7]

Név	Szülők	Egyetemi tanulmányok
Árvay Erzsébet	tanárcsalád	matematika-fizika (1928-33)
Balla Sándor	géplakatos fia	joghallgató (1927-31)
Baróti Dezső	gyakorló polgári iskola igazgatója fia	magyar-francia (1930-35)
Berczeli Anzelm Károly	hegedűkészítő fia	BTK 1925-29
Buday György	régészprofesszor fia	joghallgató 1926-30
Erdei Ferenc	hagymatermesztő kisbérlő fia	joghallgató 1929-33
Gáspár Zoltán	postafőtisztviselő fia	joghallgató 1929-33
Hont Ferenc	ruhanagykereskedő fia	−
Kárász Judit	magántisztviselő gyermeke	−
Ortutay Gyula	sikeres és elismert újságíró fia	magyar-latin-néprajz (1929-34)
Radnóti Miklós	gyámja jómódú textilkereskedő	magyar-francia (1930-1935)
Reitzer Béla	könyvelő fia	joghallgató (1929-33)
Széll István	felsőházi tag fia	orvostan-, majd joghallgató
Tolnai Gábor	magántisztviselő fia	magyar-német (1929-1934)
Tomori Viola	MÁV kishivatalnok gyermeke	matematika (1929-33)

A kollégium színes tevékenysége

A kollégium tevékenysége elsősorban könyvkiadásra és előadások, felolvasóestek szervezésére építkezett. Utóbbiakra a Dugonics téri egyetemi épületben, gondos előkészítés után, egyetemisták, tanárok, értelmiségiek és munkások számára meghirdetve és valóban nagy közönség előtt, számos esetben komoly – de többnyire kritikus hangvételű – sajtóvisszhangot kiváltva került sor.[8] Ezek mellett jelentős a különböző kiállítások szervezése és a tagok többsége által folytatott színpadművészeti tevékenység is. E négy tevékenységi kör gyorsan ismertté és a nagyközönség előtt elismert szellemi és művészeti műhellyé tette a kollégiumot.

Kiadványaik sikere

1931 őszén jelent meg a kollégium első kötete Buday György Boldogasszony búcsúja c. műve. A kötet gyorsan sikeres lett: a Magyar Bibliofil Társaság az év három legszebb magyar könyve közé sorolta. Book of Ballads c. gyűjteményes fametszetkötetéről pedig a Times Literary Supplement közölt elismerő kritikát. 1930–1938 között évente megjelenő Szegedi Kis Kalendárium (évente kb. 1000 példányos mennyiség) az ügyes terjesztés következtében szinte mindenhová eljut. A kollégium neve egyszerre jó csengést, presztízst kapott. Különösen akkor szembetűnő ez, ha figyelembe vesszük, hogy mindenféle komolyabb anyagi háttér és professzionális könyvkiadói háttér nélkül érték el ezt az eredményt. A kiadványokat minden jelentősebb újsághoz, folyóirathoz, irodalmi-művészeti társasághoz eljuttatják, ennek következtében széleskörű sajtóvisszhangot kapnak. Az is nagyon hasznos fogásnak bizonyult, hogy a kötetek utolsó lapjain szemelvényeket közölnek az előző kötetek sajtóvisszhangjából.

Nagyhatású előadássorozat

Az első előadássorozatot 1931 elején rendezik meg a fiatalok. Február 24-én Szokolay Béla az Országos Magyar Iparművészeti Társulat titkára Népművészettől az iparművészetig, március 1-jén Buday György A modern magyar könyv- és reklámművészet, március 6-án Berczeli Anzelm Károly Az új drámai törekvések címmel tartott előadást. Az 1932/33-as tanév folyamán újabb előadássorozat valósult meg. Ennek keretében november 13-án Tolnai Gábor Az erdélyi irodalom fordulója, november 27-én Gáspár Zoltán Háború és béke, december 11-én Baróti Dezső: Alföldi ember, alföldi irodalom, január 29-én Ortutay Gyula A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban, február 5-én Hont Ferenc Korunk színháza, február 12-én Erdei Ferenc A parasztművészetről, február 19-én Radnóti Miklós Az új magyar költészet és irodalmi problémák, április 2-án Bálint Sándor Szeged a magyar kultúrtörténetben,[9] április 22-én Berczeli Anzelm Károly Az újjászülető dráma, május 21 Széll István Társadalom és szerelem címmel tartott előadást.[10] Változást jelent az előző évi előadásokhoz képest, hogy ezúttal szinte kizárólag a kollégium tagjai vagy a hozzájuk közel álló, velük alkalmanként együttműködő szegedi értelmiségiek (pl. Bálint Sándor) az előadók.

Színpadművészeti tevékenység

A kollégium tagjainak sokoldalú tudományos és művészeti tevékenysége a színpadművészetben szintetizálódhatott. Így nem véletlen, hogy Hont személyes biztatására a kollégium jóformán minden tagja közreműködött ebben a tevékenységben is. A kollégium tagjainak csak 1933-tól lett érdemi befolyásuk a szegedi szabadtéri játékokra: Hont rendezésében ekkor kerül sor a Magyar szentek és Az ember tragédiája bemutatására. A színpadművészeti tevékenységüket is meghatározta a baloldali elvek megjelenítésének célja. Így kerülhetett sor arra, hogy Magyar szentek című élőképsorozat 1933-as bemutatóján a magyar feltámadás allegóriájának megjelenítésekor a Szózat hangjaira magasra emelt, egymást keresztező sarló és kalapács mögött vonultak be a – munkásotthonból hozott – statiszták a dómba. Igazi polgárpukkasztó fricska volt ez a Dóm tér által megjelenített konzervatív hatalom és a klebelsbergi életmű felé.[11]

A kollégium végjátéka

Miután tagjai befejezték egyetemi tanulmányaikat a kollégium már csak formailag létezett: Kárász Judit csatlakozását követően (1932) már nem vettek fel egyetlen új tagot sem,[12] így egyre fogyatkozó zárt közösségként a lassú feloszlás várt rájuk. Buday 1936-tól külföldön (előbb Rómában, majd Londonban) ösztöndíjas, s 1938. június 20-án Londonból írt levelében javasolja a feloszlatását: „A kollégiumi közösség ma vagy a legközelebbi jövőben csak kockázatot fog jelenthetni a tagok számára, éspedig nem egyforma kockázatot. A Kollégium legkorrektebb és egyben sajnos legreálisabb tennivalója, félig akciója, ha néma tiltakozásul éppen most feloszlik.”[13] Gyakorlatilag azonban már korábban is megszűnt a tevékenysége.

A kollégium jelentősége és hatása

A kollégium – Buday György szavai szerint – „megformálta és kialakította alapvető nézeteinket; amikor is valamennyien döntő ösztönzést kaptunk hátralévő életünk évei és hivatása számára”[14]. A baráti kör tehát tagjai számára egyéni képességeik kibontakozásának, fejlesztésének lehetőségét biztosító támogató és növelő környezetet nyújtott.

Széleskörű hatást fejtettek ki. Munkájuk – a korabeli visszhang alapján nemcsak az országhatárig terjedt, hiszen az Erdélyi Fiatalok hasábjain Jancsó Béla ismertette az erdélyi értelmiségi körökkel a szegedi eredményeket.[15]

Megjelent a folyóirat 2017. novemberi számában

JEGYZETEK

[1] Péter László: Radnóti Miklós a szegedi egyetemen. Kortárs V. (1961) 7:129-130. o.; Lengyel András: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységéről. (továbbiakban: Lengyel 1986) Népszabadság XLIV. (1986) szept. 20. 222:16. o. Csaplár Ferenc és Frick Mária külön kismonográfiában elemezte a kollégium történetét és Radnótira gyakorolt hatását. Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. (Irodalomtörténeti Füzetek 52.) (továbbiakban: Csaplár 1967) Budapest, 1967.; Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. In: A haladó egyetemi ifjúság mozgalmai Magyarországon, 1918-1945. Szerk. Vass Henrik. Budapest, 1978. 165-201. o; Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. (továbbiakban: Csaplár 1982) In: Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében. Fejezetek hat évtized történetéből. Hegyi András. Szeged, 1982. 107-121. o.; Frick Mária: Radnóti Miklós és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. (továbbiakban: Frick 1990) Baja, 1990. De a tekintélyes Radnóti-szakirodalom is gyakorta elemezte a költő-műfordító szegedi baráti körének hatását: pl. Pomogáts Béla: Radnóti Miklós. Budapest, 1977. 19-25. o.; Miklós Péter: Radnóti Miklós szegedi éveiről. In: „Surranva kell most élned itt”. Tanulmányok Radnóti Miklósról és költészetéről. Szerk. Miklós Péter. Szeged, 2009. 15-31. o.

[2] Bárány Ferenc: A szegedi egyetemisták szervezetei (1921-1929). In: Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében. Fejezetek hat évtized történetéből. Szerk. Hegyi András. Szeged, 1982. 95. o.

[3] Pomogáts 1977. 20. o.

[4] Csaplár 1982. 109. o.

[5] Lengyel 1990. 277-278. o.

[6] Baróti 1977. 222. o

[7] Csaplár 1967. 34-37. o.

[8] Ferencz 2005. 195. o.

[9] Buday Györgynek az előadást tartó Bálint Sándorhoz írott levele plasztikusan érzékelteti a fiatalok és Bálint Sándor ambivalens viszonyát: „Kívánsága szerint odanyomtattuk [a meghívóra], hogy vendég – nehogy összetévessze valaki. (Ez igazán kellemetlen lenne Magára nézve?”. Végül azonban mégis kedves és bensőséges hangnemben zárul a levél: „Igaz szeretettel köszönti jó híve és barátja György”. Idézi: Lengyel 2004. 67. o.

[10] Csaplár 1967. 40. o.

[11] Csaplár 1967. 110. o.

[12] Huszár 1979. 289. o.

[13] Idézi: Csaplár 1967. 177. o.

[14] Buday 1975. 69. o.

[15] Jancsó Béla: A szegedi Bethlen Gábor Kör tanyamunkája. Erdélyi Fiatalok I. (1930) 6:97-98. o.; Jancsó Béla: A szegedi tanya problémái. Erdélyi Fiatalok I. (1930) 8:139-140. o.; Jancsó Béla: Szegedi Kis Kalendárium az 1930. évre. Erdélyi Fiatalok I. (1930) 8:137-138. o; Debreczeni László: Szegedi Kis Kalendárium 1932. Erdélyi Fiatalok III. (1932) 1-2:22. o; Debreczeni László: Boldogasszony búcsúja. Erdélyi Fiatalok III. (1932) 3-4:59-60. o.; Jancsó Béla: Arany János balladái Buday György képeivel. Erdélyi Fiatalok IV. (1933) II. negyed 59. o.; Debreczeni László: Buday György kitüntetése. Erdélyi Fiatalok IV. (1933) IV. negyed 105-106. o.; Nagy Ernő: Szegedi Kis Kalendárium 1934. Erdélyi Fiatalok V. (1934) I. negyed 35. o.; Debreczeni László: Székely népballadák. Erdélyi Fiatalok (1937) II. 26.; Buday György: A Szegedi Fiatalok. Erdélyi Fiatalok (1935) III. negyed 96-99. Az erdélyi fiatalokról: Cseke Péter: Sorskérdések hálójában. Ady, Móricz és Szabó Dezső hatása az Erdélyi Fiatalokra. Kortárs LIII. (2009) 4:85-92. o.